Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-05 / 182. szám
1962, augusztus 3. 3 Vasárnap Lesz-e elég kenyérgabonája az országnak? Szükséglet szerinti gabonaelosztási minden szövetkezetben Zsákokkal megrakott lovaskocsik, vontatók, teherautók százai, ezrei várakoznak hosszú sorokban kora hajnaltól késő estig a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat raktárai előtt itt a mi megyénkben is. S miközben újabb jelentések érkeznek a termelőszövetkezetekből és az állami gazdaságokból a cséplés meggyorsulásáról, a termésátlagok alakulásáról, úgy fokozódik a kíváncsiság: vajon lesz-e elegendő kenyérnekvalója az országnak? A kalászosok ra nem mindenütt kedvezett a tavasz. S ez odavezetett, hogy több termelőszövetkezetben nem érik el a tervezett termésátlagot. E tudat csak fokozza az emberekben az említett kérdés latolgatását. Közben az utóbbi egy-két évben jórészt már megszilárdult termelőszövetkezeteinktől várja az ország a határozott választ. Még javában tart a cséplés, sőt a nyári betakarításnak ezt az utolsó, de legjelentősebb aktusát nagyüzemi gazdaságaink legtöbbjében csak az utóbbi három-négy nap óta kezdték meg teljes ütemben. Ebből következik, hogy a megnyugtatást jelentő válaszra még várni kell. Egy azonban reményt keltő. Egyik napról a másikra mind több az olyan termelőszövetkezet a megyében, ahol a közgyűlésekről, vagy éppen a cséplőgépek mellől érkezik az üzenet: vállalják, hogy a tervezettnél jóval több búzát adnak a népgazdaságnak. S ez nagyszerű vetülete annak, hogy a termelőszövetkezetekbe tömörült parasztság gondolkodása már sók helyen nem a régi. De konkrétabban szólva azt is érzékelteti szövetkezeti gazdáinknak ez a cselekedete, tettrekészsége, hogy már nemcsak közösségük dolgait tudják elemezni, hanem az ország gondjai iránt is mind nagyobb felelősséget éreznek. Ezt éreztük tegnap abból a levélből is, ami a lőkösházi Május 1 Termelőszövetkezet gazdáitól, vezetőitől érkezett hozzánk: „Ismeretes, hogy az ország számos területén kedvezőtlenül alakul a búza termésátlaga. Éppen ezért szövetkezetünk tagsága úgy határozott, hogy az 1850 mázsa leszerződött kenyérgabonán kívül a kenyérszükségletünkön felüli mennyiségből már most 220 mázsa búzát adunk át az államnak...” E sorok mögött ott van az ország' kenyérellátásáért való törődés gondolata s a felelősségérzet. A békéscsabai Május 1 és Petőfi Termelőszövetkezet gazdái is csak az egész évi kenyérnekvalót viszik haza a közösből. Vagyis csak a szükségletet. Az endrődi Szabad Föld Termelőszövetkezet-beliek szintén csak a szükségletet kérték a szövetkezet vezetőitől. Ugyanakkor hiánytalanul eleget tesznek a szerződésileg vállalt kötelezettségüknek: egyetlen mázsával sem maradnak adósai a népgazdaságnak. A mezőikovácsházi Üj Alkotmány és a kevermesi Petőfi Termelőszövetkezetben 250 kilogramm alatt lesz a szövetkezeti gazdáknak és családtagjaiknak kiosztásra kerülő búzamennyiség. Ebben a járásban azonban nemcsak a kenyérgabona szükség szerinti osztása jelentőségét értették meg a termelőszövetkezetek gazdái. Több szövetkezetben gondoltak a közös állatállományra is. A battonyai Dózsában határoz.-tót hoztak a szövetkezetiek, hogy árpából is csak másfél mázsát vihet haza minden tsz-gazda. „A többi marad a közös jószágállománynak” — szól a határozat. A medgyesegyházi Béke Termelőszövetkezet-beliek pedig úgy döntöttek, hogy árpát egyáltalán nem osztanak munkaegységre. Ebben a járásban nem lesz egyetlen olyan termelőszövetkezet sem, amely ne teljesítené kötelezettségét. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy mindenütt olyan felelősséget éreznek az ország kenyérellátásáért, mint a mezőkovácsházi, a békéscsabai, az endrődi s a lőkösházi termelőszövetkezetek legtöbbjében. Sajnos akadnak bőven a sarkadí, a békési, a gyomai, a szeghalmi, de az orosházi járásban is olyan termelőszövetkezetek, ahol igen furcsán értelmezik a tsz-ek és az állam egymáshoz való viszonyát. A napokban a megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat igazgatója arról tájékoztatott bennünket, hogy az említett járások több termelőszövetkezetében nem értik még a szükséglet szerinti kenyérgabonaosztás lényegét S miközben meszsze lemaradnak az általuk leszerződött mennyiségtől, 350—400, sőt 510 kilogramm búzát terveznek kiosztani (!?). S amikor ezt szóvá tesszük, azt is megkell mondani, hogy az esetek többségében éppen ezek a tsz-ek kértek és kaptak legtöbb takarmánykölcsönt az államtól, különösen ez év tavaszán. Lehet, hogy e sorok olvasásakor azt mondják a népgazdaságról, az ország kenyérellátásáról megfeledkezett termelőszövetkezetek gazdái, vezetői, hogy erős ez a bírálat. Mi azt válaszoljuk: beszélni kell erről őszintén. Mert ismeretes, hogy o népgazdaság sokoldalúan segíti a termelőstövetkezeteket. S ezt kötelességének tartja ezután is. De ugyanakkor joggal elvárja a népgazdaság, hogy a lehetőségek határán belül a termelőszövetkezetek gazdái is tegyék meg azt, amit megtehetnek: teljesítsék vállalt kötelezettségüket. A népgazdaság nem kér lehetetlent, azt azonban elvárja, hogy minden termelőszövetkezet erejéhez és adottságához képest járuljon hozzá az ország kenyérellátásának biztosításához. Balkus Imre OKOS EMBER MEGELŐZI A BAJT! olaj- és zománcfestékkel! Szakszerű felvilágosítás a festék szaküzletekben. 5494 Előzze meg használati tárgyainak idő előtti tönkremenését! Fesse be kopott ajtóit, ablakait, konyhabútorát, óvja meg kerítését, erkély- vagy ablakrácsát Egy koszton van a nagy család Ellesett pillanatok a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz üzemi konyhájából Amikor az ember belép az országos hírű füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz üzemi konyhájának ajtaján, önkéntelenül elmosolyodik, mert arra gondol, hogy az asztalok mellett most olyanok is akik egyedül élnek és otthon nincs, aki a háztartást vezesse. — Én csak vasárnaponként főzök odahaza, mióta itt étkezni lehet — mondja Gyányi Istvánná. — Nagyon megéri az öt forinTürelmesek kanalaznak jó étvággyal, akik 10 —12 évvel ezelőtt még hallani sem akartak a termelőszövetkezetről, mert úgymond „az csajkarendszei és inkább a kötél, mint hogy belépjek”. No, de nem az a fontos most ami volt, hanem az, ami van. Álljunk oda egy pillanatra a kiszolIzletes a leves is, a pörkölt is. gáló-ablakhoz és kérdezzük meg Lázár Zoltán bácsit, hogy mi a véleménye a közös konyha főztjéről. — Sokfelé dolgoztam és étkeztem, amíg elértem a 70 éves kort, de azt mondom, hogy olyan jó ételeket mint itt, nemigen fogyasztottam. — Csak ezért étkezik itt rendszeresen? éves Bagdi Elek bácsi —, mert az életben már nagyon sok szalonnát ettem és annyira meguntam, hogy látni se igen szeretem. Volt olyan időszak, különösen a cselédvilágban, hogy nap mint nap csak szalonnát ettünk reggel, délben és este is. — Mikor részes aratók voltunk, nem hordták ki utánunk az ételt, esténként bográcsban kotytot az ebéd, mert mindig ízletes, meg azért is, hogy nem kell vele fáradozni, miután este a kertészetből hazamegyek. — Ezek szerint a férje is itt étkezik? — Igen. — Én nagyon örülök ennek a konyhának — magyarázza a 66 az önkiszolgálók. Ketten a „ki hordók” közül. — Ezért is, meg azért is, hogy egyedülálló ember vagyok. Jó étvágyat kívántunk a saját magát kiszolgáló Lázár bácsinak és odébb mentünk egy asztallal, arra gondolva, hogy főleg csak azok kedvelik az üzemi konyhát, vasztottunk valamit magunknak, — emlékezett vissza Sári István. — De bizony attól a koszttól nem híztam négy hét alatt öt kilót, mint most, mióta itt étkezem. Amíg így beszélgettünk, arra lettünk figyelmesek, hogy többen Bakk Istvánná az „ügyes” konyhagéppel. ételhordóval állnak a kiszolgálóablakhoz. Két aprócska emberpalánta is. Bódi Lajcsi az édesapjának, Tóth Benedek pedig az édesanyjának viszi haza az ebédet nap mint nap. — A 650—700 kosztosból mintegy százan haza hordják az ételt, négyszáznak pedig szekerek viszik ki a határba — sorolja Bökfi István főszakács. — Többen dicsérik a kosztot, hol tanult meg főzni? — A honvédségnél, meg aztán tanfolyamon is voltam. Különben cukrász az eredeti szakmám. — Odahaza is szokott főzni a felesége helyett? — Dehogyis főzök otthon. De azért az én főztemen él a feleségem is, mert a szövetkezetben dolgozik és itt étkezik. — Én nemcsak főzök, hanem sütök is, meg mosok is odahaza, mert nagy a család — kapcsolódik a beszélgetésbe Budai Lajos segédszakács, aki ugyancsak a honvédségnél tanulta a főzést. Szóba került, hogy tizenegyen dolgoznak a konyhában, amely Megtelt a hűtőszekrény. nemcsak nyáron, hanem egész évben működik. Az előkészítést nagyon meggyorsítja a két univerzális konyhagép. Az egyikkel óránként 200 kiló burgonyát, karalábét vagy hagymát, a másikkal pedig 150 kiló húst lehet felszeletelni vagy megdarálni. Hús van bőven, hiszen hetenként egy szarvasmarhát, két-három hízott sertést és 4—5 birkát vág le Doma Sándor, a szövetkezet hentese, aki főzni is és ételt porciózni is segít, amikor egy-két napra elegendő hús áll a hatalmas hűtőszekrényben. Szöveg: Kukk Imre Foto: Kocziszky László
