Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-03 / 180. szám
1962. augusztus 3. Péntek Hifim Iliiéi TÖBB HETE MAR, még tartott a színházi évad, hogy Csanádapácán jártam, ahová közel négy esztendeig nem ment ki a megyei színház. Vidám, tanulságos falusi történetet játszottak most, háromszor egymás után, és mindig telt ház előtt. Jó érzés volt látni ezt, hiszen négy évvel ezelőtt elsősorban azért szüntette meg itteni tájelőadásait a színház, mert aligalig volt érdeklődés. Most — ezt a három előadást — á három apácai termelőszövetkezet „patronálta”. Az elnökök kimondták: megszervezzük, segítünk, menni fog. Sokan lesznek, figyeljék meg az elvtársak! így is történt. Azon az estén, amikor kinn jártam, a Haladás Tsz tagsága töltötte meg a termet, és az elsők között érkezett meg a kultúrházba Forgó Imre, az elnök, vele brigádvezetők, növénytermesztők, kertészek, férfiak, asszonyok, fiatalok. Az előadásnak olyan sikere volt, hogy a színészek napokig emlegették később, ha az apácai vendégszereplésről jött fel a szó valahol. Ez az eset kezdte érlelni a gondolatot: lám, milyen sok múlik a vezetők példamutatásán, segítőkészségén! A falusi kultúrmunka különösen nehéz: nemcsak abból áll, hogy a művelődés ezernyi kincsét meg kell szerettetni a falusi emberekkel is, hanem abból is, hogy ráébredjenek — minél előbb, annál jobb —: egyre erősödő szövetkezeteikben új módon kell dolgozni, a nagyüzemhez kevés már az a tudás, amit öregapj üktől tanultak, az ugyan elegendő volt a kisparcellához, néhány jószághoz, de nem elég a közös gazdaság nagy tábláin, százakra, ezrekre menő állat tenyésztésében, hogy csak két példát említsünk. A KULTÜRÉLET fejlődését, gyarapodását a jól készített tervek alapozzák meg elsősorban. Például: a községi művelődési bizottság elkészíti éves tervét, meghatározza a helyi feladatokat. De amíg a tervből valóság lesz, addig sok minden történik. Olyan is, ami segíti, lendíti a terv megvalósulását, de olyan is, ami nem segíti. vagy egyenesen gátolja. Ezekk most röviden — minteztetőül — az új népősze zon előtt, rzet falun? Vannak már égeink, ahol örvendetelyesedik a művelődési ököré, és ez abban is íui, hogy most, a nyári em pang ilyen helyen a A jó példák között tetet foglal el Tótkomlós, igyományokban gazdag az idei nyáron hat szaklőtt és működik rend- 5 a fiatalság szórakozágyesen gondoskodnak. • Tótkomlóshoz hasonló azonban még nem ál- Kább általános az, amit községben tapasztaltam, m többekkel, főként al és jól megjegyeztem, londták: „Bizony, régen kultúrban, nem is tu. Meg nem is érünk rá... in? Ott nem voltunk, ik.” ítn, igazat ad nekem népművelési munkás, itebb említett idézet lánosabb helyzetet tükazság az, hogy (jobb ____ falu ifjúságának és felnőtt lakosságának csak egy negyede, egy ötödé jár a művelődési otthonba vagy a könyvtárba, vagy a klubba, ahol már van ilyen. (Sok helyen van!) Az ismeretterjesztés eredményessége is javuló tendenciát mutat, mégis általánosabb az, hogy lemorzsolódások vannak, sok helyen kínosan nehéz megszervezni egy-egy tsz-akadémiát, előadássorozatot. Miért? A VÁLASZ tömören talán az lehet, hogy falusi kultúrmunkánk nem elég hatásos még, kis körre terjed ki, sok helyen megelégednek a már kialakult látogatói törzsgárdával, és nem igyekeznek új, megragadó módon bővíteni azt, pedig erre — hogy csak egyet említsek: amióta tv is van a kultúrotthonokban, és azt hetente sok százan látogatják — adódhatna elgondolás. Ügy tűnhet ezek után, hogy a művelődési otthonok igazgatóin múlik minden: ahol tapraesett, kultúrát értő, ötletgazdag igazgató van, ott az otthon hatóköre is nagyobb. Van ebben igazság, de tudnánk említeni olyan községet, ahol ilyen igazgató volt, és támogatás, segítség híján kedvét vesztve állt félre, terveit nem tudta megvalósítani, elkeseredett. Feltétlenül fontos feltétel, hogy a kultúrigazgató munkájára, feladataira rátermett, hozzáértő, magas műveltségű ember legyen, a régebbi, elégg: általános gyakorlat, hogy: ”JÓ lesz kultúrosnak, az úgy se munka”, szerencsére már teljesen kiveszett, azt, hogy kiveszőben van, már alig mondhatjuk. Mindennél döntőbb azonban, hogy a falusi párt- és a tanácsi szervek permanens feladatává váljék a kulturális életnek állandó figyelemmel kísérése, irányítása, az intézmények munkájának támogatása és ellenőrzése. Egyszóval: arra van szükség, hogy gazdái legyenek ennek, és ne csak addig támogassák a kultúra ügyét, amíg felépül az új művelődési otthon, vagy berendezést szereznek az új klubhelyiségbe, hiszen ezeket meg kell tölteni tartalommal, és ez már sokkal nehezebben megy, ehhez kell a segítő támogatás, az irányítás, mert az igazgató — és ha működik, a kultúrotthon társadalmi vezetősége — nem lesz képes magára hagyva megoldani a feladatokat, megvalósítani a terveket. NAGYON JÖ MÓDSZER vert gyökeret több községünkben: a pártszervezetek pártmegbízatásként küldik a kommunistákat a művelődési bizottságokba, a kultúrotthonok társadalmi vezetőségébe, még általánosabb, hogy a pártszervezetek vezetőségi ülésein, a tanács vb-ülésein beszámoltatják a kultúrigazgatót munkájáról, gondjairól-bajairól, terveiről. A kulturális, népművelő munka hatókörének bővítésére viszont igen jó módszer az is, ha a község vezetői az egyes kulturális megmozdulásokon rendszeres megjelenésükkel súlyt, tekintélyt adnak a művelődés ügyének. Sajnos, ez már korántsem általános, és ha sorolni akarnák a példákat, szép, hosszú sort állíthatnánk össze. Képzeljük csak él, milyen sokat jelent, ha a községi pártbizottság titkára, vagy a tanácselnök ellátogat néha a kultúrotthon színjátszóinak próbájára, és kötetlenül elbeszélget a fiatalokkal? Vagy maga is szenvedélyes foto-amatőr lévén, részt vesz egyszer-egyszer a kultúrotthon foto-szakikörének munka-sétáján? Vagy belátogat a könyvtárba, könyvtári tag lesz, és példája, tekintélye nyomán mind többen követik őt? A kulturális tervek megvalósulásának — mondjuk ki — egyik döntő eszköze lehet a község vezetőinek példamutatása, szíveshasznos érdeklődése, mely soha nem ötletszerű, de nem is „beiktatott” határidős feladat, hanem a segíteni akarás, a jobbra, szebbre törekvés indítékából fakadó cselekedet. Csanádapácai példával kezdtem, azzal is fejezem be. Burka Lászlóval, a kultúrigazgatóval beszélgettem az előadás szünetében. Mondja, hogy új öltözővel gazdagodtak nemrég. — Tudja — tette hozzá előbbi mondatához Dancsó András, a tanácselnök nagyon szereti a kultúrmunkát, a próbákra is eljár. Meg nemcsak szereti, hanem segíti is... Akikor kezdett érlelődni a gondolat: lám, milyen sok múlik a vezetők példamutatásán, segítőkészségén! Igen, valahogy így kell, akkor a tervek megvalósulnak. Sass Ervin A nagy olimpia Ez a magyarul beszélő, színes olasz film az antik és mégis modern Ró csodálatos díszlete között mutatja be a legutóbbi, római XVII. Olimpiai tékok 16 napjának legszebb sporteseményeit. Romolo Marcellini A m olimpia című filmjét az 1961-es moszkvai fesztiválon díjjal tüntették Oscar-dijra is jelölték, a hollywoodi M űvészeti és Tudományos Akadémia t jai ezzel a díjjal jutalmazzák a legjobb, egész estét betöltő játék-, do mentum- és rövidfilmeket. Marcellini a film sajátos eszközeivel kelti éU és örökíti meg a versenyeket. Rendezése kiváló, intelligens és szélién Nem mindig az izmokat és a teljesítményeket hangsúlyozza, hanem em ri közelségbe hozza a sportolókat, akik ennek a filmnek a főszereplői, pésről lépésre nyomon követi őket: a pihenés perceiben, közvetlenül a v seny előtt, a vetélkedés lázában, a nagy teljesítmények pillanataiban. Ki nősen szuggesztív erejű a maratoni futás ábrázolása; amely csodáld pályán zajlik le. Érinti a régi Róma számos emlékét, és Konstantin diac ívénél ér véget, ahol a győztest császárhoz méltó ünneplésben részesítik, a kitűnő film élő és modern freskó az olimpiász napjairól. (A békéscsa Szabadság Filmszínház mutatja be.) «■■■■•■■■■■■a ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■a Á Tiszára készülnek „Elhatároztuk, hogy hajót építünk ... Olyat, amellyel nagyobb folyókna is rá lehet merészkedni, die nem egészen sikerült megvalósítani tervünket” — mondta el szűkszavúan, kis hajóépítési vállalkozásuk történetét a három gyulai jóbarát: Scheibert Ferenc, Török Imre dliá-MAZSOLÁI Nfzem a divatlapokban a legújabb kosztümöket. A manekenek egytől egyig autó előtt, autó mellett, illetve autóra támaszkodva mutatják be a legújabb kreációkat. Találgatok: Az autó a ruhákkal jár? A manekeneknek kivétel nélkül saját autójuk van? Avagy az egész csak nagyzolási mánia. © Egy róka sompolyog a baromfitelep mögötti erdőcske szélén. Munka nélküli jövedelemhez akar jutni. Tegnap éjszaka a falu egyik udvaráról eltűnt öt darab tyúk. A szomszéd lopta el. Pedig nem hasonlít a rókához. 0 A cukrászda sarokasztalánál három fiatal hölgy cseveg: így kérlek szépen, úgy kérlek szépen. Arcuk, hajuk, szájuk, körmük festve, dekorálva. Gyorsan növekszik az általános iskolai tanulók létszáma Békéscsabán Békéscsabán jelentősen megnövekedett a tankötelesek száma. Míg 1953—54-ben a beiratkozottak száma 5877 volt, addig az elkövetkező új, 1962—63-as tanévben 7288 gyermek jár majd Békéscsaba általános iskoláiba. Nyolc év alatt tehát mintegy 1500 a növekedés. Szembetűnő az emelkedés az iskolai napközi otthonokban is. Amíg az 1953—54-es tanévben Békéscsabán mindössze 4 napközis csoport volt 150 gyermekkel, az elmúlt tanévben már 24 csoport működött, közel 1000 gyermek felügyeletét ellátva. A napközik még jelenleg is igen nehézkörülmények között tevékenykednek, ennek ellenére gyorsan javul a napközis foglalkozások tartalmi színvonala. Érdekes, hogy a napközis csoportok átlagos tanulmányi eredménye általában az iskolai átlag felett van. Testtartásuk, kéz- és arcmozgásuk-, hanghordozásuk előkelő ^ (sdi) — séget van hivatva világgá hirdetni. A délelőttöt így verik el. Majd mindennap. Hiába, van aki építi, van aki élvezi a szocializmust. 0 A Sándor gyerek mindig félénk-, bátortalan ember volt világéletében. A határban is csak egyedül szeretett kapálni. Most alig ismerek rá. Hangos és magabiztos. Csak úgy lóháton beszél velem. Kérdem az ismerősöket, mi történt vele? Hát nem tudom? Gépkocsivezető lett. Ja kérem, kinek az isten Mvatalt ád, hangot is ad hozzá. 0 Hazajön a férj a munkából. — Szervusz, aranyom! r* köszönti kedves féleségét. — Szervusz — fogadja 6, majd folytatja: — Jaj te, hogy én ma menynyit dolgoztam. Kimostam az összes fehérneműt, főztem, megvarrtam három ingedet. A gyerekkel is mennyi bajom volt, felsúroltam a konyhát, jaj te, a hátam, azt hittem, hogy mindjárt beszakad. Szegény férj. Egész nap lótott-fütött. Irányított vagy szenet lapátolt, s árva fejének most ezt kell hallgatnia. Még hogy most; most és mindörökké. O Egyik ismerősöm — nem tudom mi okból —- termelésirányítói beosztást kapott. Nem is akármilyet. Mindjárt főművezető lett. A beosztás jóval meghaladja képességeit. A szakma lényegéhez nem ért. Ezért a kis dolgokban igyekszik nagyfőnök lenni. Zsótér József kok, és a debreceni egyetem * sodéves fizika-szakos hallgató Balogh Kadosa. Mondhatnánk úgy is — hán ifjú ezermester fogott össze az kólái óv végén, 6 hosszas terv getés után, Időt, fáradságot n< sajnálva, két kétszemélyes kajal készítettek, amelyek nagyszerű állták tol az első vízpróbákat. Az letet az Ezermester folyóiratból, szükséges faanyagot a kötelező ü mi gyakorlati munka keresmén; bői, a kivitelezéshez szükséges es lelkesedésükből, alk ötök edtvük! vették. A kis hajók avatáséi ugyan nem voltunk jelen, azok e darabig még gyakran visszakér nek az I. számú iskola politechniil tanműhelyébe, ahol a barkácsi diákok helyet kaptak az építési de annyit máris elárultak az K hajóépítők, hogy a Körösökön vé rehajtott próbák után a Tiszára i szülnek egy hosszabb vízítúrán és hogy életük legvidámabb vak sióját együtt töltik a két hajóost társaságában. Iparművészeti pályázat ■ ajándéktárgyakra A Belkereskedelmi Minisztérium és az Iparművészeti Vállalat a Képzőművészeti Alappal egyetértésben pályázatot hirdetett kereskedelmi forgalomba kerülő táj-jellegű iparművészet! ajándéktárgyak készítésé re. Pályázni lehet kerámia-, üveg-, fa-, fém-, bőr-, textil-, műbőr-, PVC-, plexi-üveg-, habszivacs- stb. tárggyal, melyet a pályázó maga kivitelez, kereskedelmi forgalomban még nem volt, és ára nem haladja meg az ötven forintot. Az érdekes pályázat nyilvános, jeligés. A pályaművek beküldési határideje: 1962. szeptember 12. Az átvétel helye: Budapest V-, Aulich utca 3. Részletes felvilágosítást a pályázatta! kapcsolatban az Iparművészeti Vállalat művészeti osztálya ad Budapesten, V., Kossuth Lajos utca 12. sz. alatt.
