Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-29 / 201. szám

1962, augusztus 29. 2 Szerda Forradalmi pártfeladat a szocialista erkölcs terjesztése n szocializmus alapjának le­­rakása után az osztályharc jellege változik, formái és eszkö­zei módosulnak. Az osztályharc fő területe jelenleg a szocialista gazdaság megerősítése, fejlesztése és a szocialista tudat kialakítása. Ezért az osztályharcban a szerve­zés, a meggyőzés és az ideológiai harc került előtérbe... így fogal­mazzák meg a kongresszusi irány­elvek az osztályharc mai felada­tait. Ha e fontos területek közül mind­egyikkel foglalkozunk egyszerre, nem lenne elég a papír. Ezért csak az ideológiai harcot érintjük, azt is csupán néhány gondolattal, hiszen kötetekre menő tanulmányt lehetne írni ezekről a kérdések­ről. Mi az ideológiai harc célja? A kongresszusi irányelvek szaba­tosan megadják erre a feleletet. Az, hogy teljessé tegyük a szocia­lizmus győzelmét hazánkban. Méghozzá úgy, hogy a szocialista termelési viszonyok közt élő em­bereket szocialista gondolkodás, erkölcsi felfogás, érzésvilág hassa át s nyoma se legyen a gondol­kodásban a régi és még ma is erősen ható polgári, kispolgári né­zeteknek. Sajátos módon ezt a harcot a kommunistáknak magukban is kell vívni, hiszen ezúttal nem el­lenséges osztályok tagjaival, res­­taurációs kísérletre összeesküvő emberekkel állunk szemben, ha­nem szokásokkal, régen kialakult gondolati, erkölcsi normákkal, amelyek magunkban éppúgy meg­vannak (ha talán már kisebb mér­tékben. is), mint másokban. ■JV/T i, kommunisták sem szület­­* * tünk hófehéren. A burzsoá, polgári környezet, amelyben mun­kás- és paraszt-testvéreinkkel együtt nevelkedtünk, bennünk sem hagyott más nyomot. Legfel­jebb csak annyiban, hogy a mar­xizmus—leninizmus tanításának szellemében mi korábban észre­vettük a magunk fogyatékosságait és tudatosan küzdünk a belénk rögződött múltbéli ideológiai ma­radványok ellen. Ennek ellenére általában még van mit tennünk, hogy tökéletesen kifejlődjenek bennünk azok az erkölcsi tulaj­donságok, amelyeket mint a szo­cializmus főbb emberi szabályait így fogalmaznak meg az irányel­vek: . .a közügyek iránti szen­vedélyes érdeklődés, kérlelhetet­­lenség a társadalom és az egyes emberek kárára elkövetett vissza­élésekkel, az önzéssel, a becstelen­séggel, a karrierizmussal, a hata­lommal való visszaéléssel, az ön­teltséggel és kritikátlansággal szemben; erkölcsi tisztaság és sze­rénység a társadalmi és magán­életben ...” Az ideológiai harc azt jelenti, hogy ezeket az elveket a szocialista társadalom javára vég­zett lelkiismeretes gyakorlati munka, valamint a hazaszeretet, az internacionalizmus ápolása s az ezt akadályozó mindenfajta gátló körülmény szenvedélyes elhárítá­sával egyetemben érvényesítsük mindennapi életünkben. Többek számára „megfogha­tatlan” az osztályharcnak a megváltozott körülmények közöt ti új formája, mert szemmel nem látható, kézzel nem fogható az osztályellenség, mint a népi de­mokrácia fejlődésének első évei­ben, amikor a nagyferenci impe­rialistabarát klikk az amerikai monopóliumokat akarta nyakunk­ra ültetni s ellene az utcára is kivonultak harcolni a tömegek. Ez a megfoghatatlanság azonban csak bizonyos értelemben igaz, mert az osztályellenség; a polgári, kispolgári ideológia testet is ölt, méghozzá sokszor saját magunk­ban. Milyen esetekben ölt testet? Amikor passzivitásból (restségből, lomhaságból, kényelemszeretet­ből) nem küzdünk következetesen a társadalom vagy az egyes em­ber kárára elkövetett visszaélé­sekkel szemben; amikor szemet hányunk a kisebb-nagyobb fo­gyatékosságok felett, s nem mond­juk ki bátran, ha rosszat észle­lünk, amikor a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elve alapján el­nézzük a becstelenségeket, a kis­polgári önzés, kapzsiság burján­zását. Sőt. Az ideológiai front ne­gatív oldalán aktív tényezőkké is válhatunk nyomban, amikor egyes saját hibáink túlnőnek, mintegy kitörnek az egyébként helyes po­litikai világnézetünk egészén. Pél­dául akkor, ha bizonyos munka­sikerek után önteltté, „csalhatat­lanná” válunk, a kommunista egyszerűség helyett szerénytelen­ség, nagyképűség, a beosztásból fakadó hatalmi gőg lesz úrrá raj­tunk. Nem csak arról van szó egyszerűen, hogy mind ennek a veszélye fennáll, hanem arról is, hogy konkrétan tapasztalhatók még ilyen jelenségek egyik-másik elvtársunk magatartásában. II kongresszusi irányelvek a valóság hű tükrözéseként megállapítják: hazánk szoci­alista fejlődése annak köszönhe­tő, hogy a pártban — mely lé­pésről lépésre szervezi és vezeti előre a munkásosztályt — helyre kerültek a lenini normák, meg­valósult a kollektív vezetés elve, leszámoltunk a személyi kultusz­­szál. Ennek eredményeként pár­tunk egységes lett, újjászületett, visszanyerte a nép bizalmát és támogatását. így tudtuk lerakni a szocializmus alapjait. Most tovább kell menni: a szocialista alapokra szocialista embertípust kell for­málni. És ennek a forradalmi munkának a szervezését, megol­dását is a munkásosztály élcsapa­tától várja népünk. Ebből szár­mazik a mának az az egyik leg­fontosabb követelménye, hogy ál­talánossá tegyük az emberek közti kapcsolatok új szabályait, a szoci­alizmus erkölcsi normáit. Ez ma pártfeladat. Ha merőben más ter­mészetű is, mint két évvel ezelőtt a mezőgazdaság szocialista átszer­vezéséért folyó munka, mégis ugyanolyan forradalmi pártfel­adat. S mint akkor, csak az a köz­ségi, mezőgazdaságban dolgozó párttag tudott eredményesen agi­tálni a szövetkezetek fejlesztésé­ért, aki elsőként írta alá maga is a belépési nyilatkozatot — most hasonlóképpen: az a kommu­nista tevékenykedhet eredménye­sen a szocialista tudat kialakítá­sában, aki a szocialista embertí­pust jellemző tulajdonságokat fej­leszti ki magában. Csak így tudja érvényesíteni saját példájával spontán, és tevőlegesen is terjesz­teni a kommunista erkölcs szabá­lyait embertársai között. Varga Dezső flz űt két oldalát nem minde­nütt szegélyezd járda Méhkeré­ken, hanem csak az árok. Az árok mellett meg közvetlen a kerítés „tartja össze” az utat. Van járda is, csak ez még nagyon is kevés, vagyis sok és hosszú az utca. De a járdalapok már ott van­nak sok helyütt, most már egy kis­sé süppednek is az utcaszélen. Nem „frissen” hozott járdalapok ezek, úgy látszik várniuk kell még, hogy „hátukra” léphessenek a méhkerékiek. Nem is ártana kissé megsürgetni, mert van itt jönni-mennivaló bőven. S ha le­esik az őszi eső, újra csak a sa­rat kell taposniuk a méhkeréki­eknek. Ez meg nincs egészen rendjén, ha már a járdához való megvan... ... fl párttitkár elvtársat, Csef­­fán Mihályt a pártirodán talál­juk. Az asztala tele papírokkal, melyeken egy-egy gondolat, egy­­egy adat áll. Miről kell beszélnie a pártvezetőségnek a küldöttvá­lasztó taggyűlésen? Ezekre adnak választ a jegyzetek, s kerekedik ki belőlük a beszámoló. — Van itt mit mondani szép számmal, csak legyen rá idő, hogy mindenről, ami fontos, szóljon az ember. Itt vannak az irányelvek a beszámolóhoz, de eh­hez még hozzá kell tenni azt, ami­ből a tagság útbaigazítót kap fel­adatához. Mert sok mindent tárgyal majd a méhkeréki kommunisták tag-Miért halasztották el az algériai választásokat ? Az algériai helyzet újabb drá­mai fordulatot mutat: a politikai vezetők kénytelenek voltak elha­lasztani a szeptember 2-ára kitű­zött választásokat, mert az új or­szág fővárosában az ALN, a fel­szabadító hadsereg Algír megyei katonai körzetének parancsnoksá­ga, szembeszegült a Ben Bella ve­zette Politikai Bizottsággal. A ka­tonák megszállták az algíri rádió épületét, a rádióadásokat ellenőr­zésük alá vonták, a sajtót katonai cenzúra alá vették és nem enged­nek teret a Politikai Bizottság határozatainak, állásfoglalásainak. A Politikai Bizottság keményen elítélte a katonai körzet parancs­nokainak magatartását, de szá­molnia kellett azzal, hogy Algír­ban a hatalom gyakorlatilag a ka­tonák kezébe került s ilyen körül­mények között elhalasztotta a nemzetgyűlési választásokat. Visz­­szavonta a 196 nevet tartalmazó képviselőjelölt-listát is, amelyen pedig — a hadseregnek tett en­gedményként — 71 katona neve szerepelt. A jelek szerint a Ben Bella és a Ben Khedda—Belkaszem Krim csoport közötti küzdelmet, amely­ből végül is a fiatal miniszterel­nökhelyettes került ki győztesen, most újabb hatalmi harc váltja fel. Ebben egyes katonai vezetők állnak szemben az „első menet­ben” diadalmaskodó politikusok­kal. (A zendülő katonák mögött nem nehéz felfedezni a vereséget szenvedett politikai csoport tag­jait.) Ben Bella, aki annak idején elsősorban a hadsereg támogatá­sával vihette keresztül az FLN, a Felszabadulási Front Politikai Bi­zottságának megalakítására irá­nyuló tervét, most elvesztette az ALN egyes parancsnokainak ro­­konszenvét, mivel maga is azt kö­vetelte, hogy a katonák térjenek vissza kaszárnyáikba, elégedjenek meg a demokratikus államban a nemzeti hadseregre váró felada-Töredékek a beszámolóból gyűlése, olyat, ami közvetlen a fa­lu gondja. Ha már a járdával kezdtem: eddig tíz kilométeren tettek le a betonlapoikat. Ebben az évben mindössze két kilométe­ren, Nem sok — mert sok a sáros utca. De egyelőre nem tudtak több pénzt „összeseperni”. A la­kosság hozzájárulása családonként 150 forint, s ez összesen alig tesz ki 80 ezer forintot. Az állami tá­mogatással lesz a jövő évben 550 —600 ezer forint. így már lehet valamit kezdeni, de legfontosabb most a művelődési ház rendbe ho­zása, felújítása. Erre meg nem elég az aprópénz, az öregje is rá­megy. De azért lesz járda is — csak egyelőre csínján bánnak vele. Persze, hogy kell a művelődési otthon, hiszen Méhkeréken sem akarnak lemaradni az okosodéi­ban. Nem szívesen beszél róla Cseffán elvtárs, de náluk friss még a babona sírján a hant, meg nem is földelték még el olyan mé. lyen. Egy-egy ráolvasás a beteg­re, egy-egy dögvészt elűző dög­lött jószág a kerítésen, bizony még előfordulhat. Azt beszélik, hogy ebben az évben egy gyermek azért halt meg, mert későn került az orvos kezébe —, de annál előbb tudott a gyermek betegségéről a babona... Hát ez is az okosodás kérdése. Meg az is, hogy miként látja a világot a méhkeréki em­ber, miként bánik a technikával és hogy miként él! És ebben lesz sok dolga a művelődési háznak. Szóval kell, nagyon kell az okos­ság háza. Szó lesz a beszámolóban — va­lószínű az első helyen — Méhke­rék gazdaságáról is, vagyis a Ni­­colae Balcescu Tsz gazdálkodásá­ról, ami lényegében az egész falu jó vagy rossz munkáját jelzi. Ahol egy közösben van a falu, ott egy termelőszövetkezet munkája a bi­zonyítvány. Nos, mit fog mon­dani a kommunisták gyűlése a gazdasági életről? Biztosan szó esik arról, hogy véghezvitték-e a falu gazdái azt, amit terveztek. Ha mindent nem is sikerült megtenniük, de szentül állíthat­ják, hogy nem henyéltek! Rossz volt az időjárás — ami csinált egy kis pesszimizmust, lehangoltságot is —, mégis meglesz a 28—30 fo­rintos munkaegységérték. A terv 33 forint volt. Nagyon bíznak a 350 hold répájukban meg a kuko­ricában. Fekete, kötött földjük van és az jobban bírta az átkozott „szomjúságot.” II fűid azonban kevés Méh­keréken. Ezért 500—600 ember jár el más községekbe, városokba dol­gozni. De ha megvalósul a terv, tokkal, semmi esetre se szóljanak bele az állam politikai életébe... Az új Algéria gondjainak egyik forrása az, hogy a háború éveiben csak katonai szervezete volt, a híres „vilaják” (katonai körzetek) rendszere akkor jónak, eredmé­nyesnek mutatkozott. A béke visz­­szatértével a hatalmat a polgári hatóságoknak kellene átadniok, a közigazgatás szervezése azonban akadozik, a „vilaják” katonai ve­zetői pedig nem szívesen monda­nak le eddigi jogaikról. Egymást érik az ellentmondó intézkedések, s ennek nyomán pang a gazdasági élet, megáll a termelőmunka, nö­vekszik az elégedetlenség. Véleményünk szerint az alkudo­zások újabb napjai, hetei követ­kezhetnek Algériában. Ez alka­lommal már a Ben Bella vezette Politikai Bizottság és az ellene fel­lépett katonai parancsnokok kö­zött ... Ismerve Ben Bella hajlé­kony tárgyalókészségét, másrészt az ALN, a hadsereg soraiban és az algériai népben egyaránt meg­lévő népszerűségét, megjósolható, hogy a fiatal politikus előbb­­utóbb újból felülkerekedik. De ad­dig még további meglepetéseket tartogathat az algériai politikai helyzet. Azok számára, akik talán csaló­dottan, talán keserűséggel szemlé. lik a több mint hétéves hősi harc után függetlenné vált ország el­ső válságait, emlékezetbe kell idéznünk: 1. A francia neokolonializmus csápjai fonódnak Algéria köré és megpróbálják visszahúzni valami­lyen új, gyarmati függőségbe. 2. A háború éveiben kialakult függetlenségi frontban s a felszaba­dító hadseregben is különböző célú, különböző osztályokból származó emberek kerültek egymás mellé — érdekeik ma már eltérőek lehetnek. 3. Mindezek ellenére bíznunk kell és lehet az algériai nép számtalan­szor megmutatkozott politikai érett­ségében-, amelyet egy gyilkos há­ború tüzében szerzett meg. meg az ígéret, hogy az egyik ál­lami gazdaság földjéből kapnak, akkor rögtön más lesz a helyzet. Mert ez is alapja annak, hogy mikor lesz egységes a falu — ahogy hivatalosan szokták mon­dani —, milyen gyorsan jön létre Méhkeréken az egységes paraszti osztály. Hiszen ebben a faluban is nagy szükség van minden em­ber szívének és kétkezének együt­tes lüktetésére, illetve cselekede­tére. A pedagógusok, a kisiparosok, az egészségügyi emberek, a tanácsi meg az fmsz-tisztviselők, szóval a nem paraszti emberek Méhkeré­ken is beilleszkedtek már a nagy családba, a nagy család dolgába. Mondják, hogy az orvos vállalta a tsz-tagok SZTK-ügyeinek inté­zését. Igaz, hogy ezt nem várják ingyen a tsz-esek, de mégiscsak jó dolog: az orvos is megtalálta munkáját a közösben. Az ő gond­ja is, hogy jól menjenek falujában a dolgok. Ilyen kis töredékek jutnak eszé­be a párttitkárnak a beszámoló el­készítése közben. Töredékek, ap­róságok, melyek együtt adják a falu életét, s mutatják a kommu­nistáknak, mit hogyan kell csinál­niuk, mi sürget, mi az, amivel egy-két napot még várhatnak. De valóban csak egy-két napot, mert Méhkerék szocializmusa is nagyon gyors lépteket követel. Varga Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents