Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-29 / 201. szám

1962, augusztus 29.

2

Szerda

Forradalmi pártfeladat a szocialista erkölcs terjesztése

n szocializmus alapjának lerakása után az osztályharc jellege változik, formái és eszközei módosulnak. Az osztályharc fő területe jelenleg a szocialista gazdaság megerősítése, fejlesztése és a szocialista tudat kialakítása. Ezért az osztályharcban a szervezés, a meggyőzés és az ideológiai harc került előtérbe... így fogalmazzák meg a kongresszusi irányelvek az osztályharc mai feladatait.

Ha e fontos területek közül mindegyikkel foglalkozunk egyszerre, nem lenne elég a papír. Ezért csak az ideológiai harcot érintjük, azt is csupán néhány gondolattal, hiszen kötetekre menő tanulmányt lehetne írni ezekről a kérdésekről. Mi az ideológiai harc célja? A kongresszusi irányelvek szabatosan megadják erre a feleletet. Az, hogy teljessé tegyük a szocializmus győzelmét hazánkban. Méghozzá úgy, hogy a szocialista termelési viszonyok közt élő embereket szocialista gondolkodás, erkölcsi felfogás, érzésvilág hassa át s nyoma se legyen a gondolkodásban a régi és még ma is erősen ható polgári, kispolgári nézeteknek.

Sajátos módon ezt a harcot a kommunistáknak magukban is kell vívni, hiszen ezúttal nem ellenséges osztályok tagjaival, restaurációs kísérletre összeesküvő emberekkel állunk szemben, hanem szokásokkal, régen kialakult gondolati, erkölcsi normákkal, amelyek magunkban éppúgy megvannak (ha talán már kisebb mértékben. is), mint másokban.

■JV/T i, kommunisták sem szület* * tünk hófehéren. A burzsoá, polgári környezet, amelyben munkás- és paraszt-testvéreinkkel együtt nevelkedtünk, bennünk sem hagyott más nyomot. Legfeljebb csak annyiban, hogy a marxizmus—leninizmus tanításának szellemében mi korábban észrevettük a magunk fogyatékosságait és tudatosan küzdünk a belénk rögződött múltbéli ideológiai maradványok ellen. Ennek ellenére általában még van mit tennünk, hogy tökéletesen kifejlődjenek bennünk azok az erkölcsi tulajdonságok, amelyeket mint a szocializmus főbb emberi szabályait így fogalmaznak meg az irányelvek: . .a közügyek iránti szenvedélyes érdeklődés, kérlelhetetlenség a társadalom és az egyes emberek kárára elkövetett visszaélésekkel, az önzéssel, a becstelenséggel, a karrierizmussal, a hatalommal való visszaéléssel, az önteltséggel és kritikátlansággal szemben; erkölcsi tisztaság és szerénység a társadalmi és magánéletben ...” Az ideológiai harc azt jelenti, hogy ezeket az elveket a szocialista társadalom javára végzett lelkiismeretes gyakorlati munka, valamint a hazaszeretet, az internacionalizmus ápolása s az ezt akadályozó mindenfajta gátló körülmény szenvedélyes elhárításával egyetemben érvényesítsük mindennapi életünkben.

Többek számára „megfoghatatlan” az osztályharcnak a megváltozott körülmények közöt ti új formája, mert szemmel nem

látható, kézzel nem fogható az osztályellenség, mint a népi demokrácia fejlődésének első éveiben, amikor a nagyferenci imperialistabarát klikk az amerikai monopóliumokat akarta nyakunkra ültetni s ellene az utcára is kivonultak harcolni a tömegek. Ez a megfoghatatlanság azonban csak bizonyos értelemben igaz, mert az osztályellenség; a polgári, kispolgári ideológia testet is ölt, méghozzá sokszor saját magunkban. Milyen esetekben ölt testet? Amikor passzivitásból (restségből, lomhaságból, kényelemszeretetből) nem küzdünk következetesen a társadalom vagy az egyes ember kárára elkövetett visszaélésekkel szemben; amikor szemet hányunk a kisebb-nagyobb fogyatékosságok felett, s nem mondjuk ki bátran, ha rosszat észlelünk, amikor a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elve alapján elnézzük a becstelenségeket, a kispolgári önzés, kapzsiság burjánzását. Sőt. Az ideológiai front negatív oldalán aktív tényezőkké is válhatunk nyomban, amikor egyes saját hibáink túlnőnek, mintegy kitörnek az egyébként helyes politikai világnézetünk egészén. Például akkor, ha bizonyos munkasikerek után önteltté, „csalhatatlanná” válunk, a kommunista egyszerűség helyett szerénytelenség, nagyképűség, a beosztásból fakadó hatalmi gőg lesz úrrá rajtunk. Nem csak arról van szó egyszerűen, hogy mind ennek a veszélye fennáll, hanem arról is, hogy konkrétan tapasztalhatók még ilyen jelenségek egyik-másik elvtársunk magatartásában.

II kongresszusi irányelvek a valóság hű tükrözéseként megállapítják: hazánk szocialista fejlődése annak köszönhető, hogy a pártban — mely lépésről lépésre szervezi és vezeti előre a munkásosztályt — helyre kerültek a lenini normák, megvalósult a kollektív vezetés elve, leszámoltunk a személyi kultuszszál. Ennek eredményeként pártunk egységes lett, újjászületett, visszanyerte a nép bizalmát és támogatását. így tudtuk lerakni a szocializmus alapjait. Most tovább kell menni: a szocialista alapokra szocialista embertípust kell formálni. És ennek a forradalmi munkának a szervezését, megoldását is a munkásosztály élcsapatától várja népünk. Ebből származik a mának az az egyik legfontosabb követelménye, hogy általánossá tegyük az emberek közti kapcsolatok új szabályait, a szocializmus erkölcsi normáit. Ez ma pártfeladat. Ha merőben más természetű is, mint két évvel ezelőtt a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért folyó munka, mégis ugyanolyan forradalmi pártfeladat. S mint akkor, csak az a községi, mezőgazdaságban dolgozó párttag tudott eredményesen agitálni a szövetkezetek fejlesztéséért, aki elsőként írta alá maga is a belépési nyilatkozatot — most hasonlóképpen: az a kommunista tevékenykedhet eredményesen a szocialista tudat kialakításában, aki a szocialista embertípust jellemző tulajdonságokat fejleszti ki magában. Csak így tudja érvényesíteni saját példájával spontán, és tevőlegesen is terjeszteni a kommunista erkölcs szabályait embertársai között.

Varga Dezső

flz űt két oldalát nem mindenütt szegélyezd járda Méhkeréken, hanem csak az árok. Az árok mellett meg közvetlen a kerítés „tartja össze” az utat. Van járda is, csak ez még nagyon is kevés, vagyis sok és hosszú az utca.

De a járdalapok már ott vannak sok helyütt, most már egy kissé süppednek is az utcaszélen. Nem „frissen” hozott járdalapok ezek, úgy látszik várniuk kell még, hogy „hátukra” léphessenek a méhkerékiek. Nem is ártana kissé megsürgetni, mert van itt jönni-mennivaló bőven. S ha leesik az őszi eső, újra csak a sarat kell taposniuk a méhkerékieknek. Ez meg nincs egészen rendjén, ha már a járdához való megvan...

... fl párttitkár elvtársat, Cseffán Mihályt a pártirodán találjuk. Az asztala tele papírokkal, melyeken egy-egy gondolat, egyegy adat áll. Miről kell beszélnie a pártvezetőségnek a küldöttválasztó taggyűlésen? Ezekre adnak választ a jegyzetek, s kerekedik ki belőlük a beszámoló.

— Van itt mit mondani szép számmal, csak legyen rá idő, hogy mindenről, ami fontos, szóljon az ember. Itt vannak az irányelvek a beszámolóhoz, de ehhez még hozzá kell tenni azt, amiből a tagság útbaigazítót kap feladatához.

Mert sok mindent tárgyal majd a méhkeréki kommunisták tag-Miért halasztották el az algériai választásokat ?

Az algériai helyzet újabb drámai fordulatot mutat: a politikai vezetők kénytelenek voltak elhalasztani a szeptember 2-ára kitűzött választásokat, mert az új ország fővárosában az ALN, a felszabadító hadsereg Algír megyei katonai körzetének parancsnoksága, szembeszegült a Ben Bella vezette Politikai Bizottsággal. A katonák megszállták az algíri rádió épületét, a rádióadásokat ellenőrzésük alá vonták, a sajtót katonai cenzúra alá vették és nem engednek teret a Politikai Bizottság határozatainak, állásfoglalásainak. A Politikai Bizottság keményen elítélte a katonai körzet parancsnokainak magatartását, de számolnia kellett azzal, hogy Algírban a hatalom gyakorlatilag a katonák kezébe került s ilyen körülmények között elhalasztotta a nemzetgyűlési választásokat. Viszszavonta a 196 nevet tartalmazó képviselőjelölt-listát is, amelyen pedig — a hadseregnek tett engedményként — 71 katona neve szerepelt.

A jelek szerint a Ben Bella és a Ben Khedda—Belkaszem Krim csoport közötti küzdelmet, amelyből végül is a fiatal miniszterelnökhelyettes került ki győztesen, most újabb hatalmi harc váltja fel. Ebben egyes katonai vezetők állnak szemben az „első menetben” diadalmaskodó politikusokkal. (A zendülő katonák mögött nem nehéz felfedezni a vereséget szenvedett politikai csoport tagjait.) Ben Bella, aki annak idején elsősorban a hadsereg támogatásával vihette keresztül az FLN, a Felszabadulási Front Politikai Bizottságának megalakítására irányuló tervét, most elvesztette az ALN egyes parancsnokainak rokonszenvét, mivel maga is azt követelte, hogy a katonák térjenek vissza kaszárnyáikba, elégedjenek meg a demokratikus államban a nemzeti hadseregre váró felada-Töredékek a beszámolóból

gyűlése, olyat, ami közvetlen a falu gondja. Ha már a járdával kezdtem: eddig tíz kilométeren tettek le a betonlapoikat. Ebben az évben mindössze két kilométeren, Nem sok — mert sok a sáros utca. De egyelőre nem tudtak több pénzt „összeseperni”. A lakosság hozzájárulása családonként 150 forint, s ez összesen alig tesz ki 80 ezer forintot. Az állami támogatással lesz a jövő évben 550 —600 ezer forint. így már lehet valamit kezdeni, de legfontosabb most a művelődési ház rendbe hozása, felújítása. Erre meg nem elég az aprópénz, az öregje is rámegy. De azért lesz járda is — csak egyelőre csínján bánnak vele.

Persze, hogy kell a művelődési otthon, hiszen Méhkeréken sem akarnak lemaradni az okosodéiban. Nem szívesen beszél róla Cseffán elvtárs, de náluk friss még a babona sírján a hant, meg nem is földelték még el olyan mé. lyen. Egy-egy ráolvasás a betegre, egy-egy dögvészt elűző döglött jószág a kerítésen, bizony még előfordulhat. Azt beszélik, hogy ebben az évben egy gyermek azért halt meg, mert későn került az orvos kezébe —, de annál előbb tudott a gyermek betegségéről a babona... Hát ez is az okosodás

kérdése. Meg az is, hogy miként látja a világot a méhkeréki ember, miként bánik a technikával és hogy miként él! És ebben lesz sok dolga a művelődési háznak. Szóval kell, nagyon kell az okosság háza.

Szó lesz a beszámolóban — valószínű az első helyen — Méhkerék gazdaságáról is, vagyis a Nicolae Balcescu Tsz gazdálkodásáról, ami lényegében az egész falu jó vagy rossz munkáját jelzi. Ahol egy közösben van a falu, ott egy termelőszövetkezet munkája a bizonyítvány. Nos, mit fog mondani a kommunisták gyűlése a gazdasági életről? Biztosan szó esik arról, hogy véghezvitték-e a falu gazdái azt, amit terveztek.

Ha mindent nem is sikerült megtenniük, de szentül állíthatják, hogy nem henyéltek! Rossz volt az időjárás — ami csinált egy kis pesszimizmust, lehangoltságot is —, mégis meglesz a 28—30 forintos munkaegységérték. A terv 33 forint volt. Nagyon bíznak a 350 hold répájukban meg a kukoricában. Fekete, kötött földjük van és az jobban bírta az átkozott „szomjúságot.”

II fűid azonban kevés Méhkeréken. Ezért 500—600 ember jár el más községekbe, városokba dolgozni. De ha megvalósul a terv,

tokkal, semmi esetre se szóljanak bele az állam politikai életébe...

Az új Algéria gondjainak egyik forrása az, hogy a háború éveiben csak katonai szervezete volt, a híres „vilaják” (katonai körzetek) rendszere akkor jónak, eredményesnek mutatkozott. A béke viszszatértével a hatalmat a polgári hatóságoknak kellene átadniok, a közigazgatás szervezése azonban akadozik, a „vilaják” katonai vezetői pedig nem szívesen mondanak le eddigi jogaikról. Egymást érik az ellentmondó intézkedések, s ennek nyomán pang a gazdasági élet, megáll a termelőmunka, növekszik az elégedetlenség.

Véleményünk szerint az alkudozások újabb napjai, hetei következhetnek Algériában. Ez alkalommal már a Ben Bella vezette Politikai Bizottság és az ellene fellépett katonai parancsnokok között ... Ismerve Ben Bella hajlékony tárgyalókészségét, másrészt az ALN, a hadsereg soraiban és az algériai népben egyaránt meglévő népszerűségét, megjósolható, hogy a fiatal politikus előbbutóbb újból felülkerekedik. De addig még további meglepetéseket tartogathat az algériai politikai helyzet.

Azok számára, akik talán csalódottan, talán keserűséggel szemlé. lik a több mint hétéves hősi harc után függetlenné vált ország első válságait, emlékezetbe kell idéznünk:

1. A francia neokolonializmus csápjai fonódnak Algéria köré és megpróbálják visszahúzni valamilyen új, gyarmati függőségbe.

2. A háború éveiben kialakult függetlenségi frontban s a felszabadító hadseregben is különböző célú, különböző osztályokból származó emberek kerültek egymás mellé — érdekeik ma már eltérőek lehetnek.

3. Mindezek ellenére bíznunk kell és lehet az algériai nép számtalanszor megmutatkozott politikai érettségében-, amelyet egy gyilkos háború tüzében szerzett meg.

meg az ígéret, hogy az egyik állami gazdaság földjéből kapnak, akkor rögtön más lesz a helyzet.

Mert ez is alapja annak, hogy mikor lesz egységes a falu — ahogy hivatalosan szokták mondani —, milyen gyorsan jön létre Méhkeréken az egységes paraszti osztály. Hiszen ebben a faluban is nagy szükség van minden ember szívének és kétkezének együttes lüktetésére, illetve cselekedetére.

A pedagógusok, a kisiparosok, az egészségügyi emberek, a tanácsi meg az fmsz-tisztviselők, szóval a nem paraszti emberek Méhkeréken is beilleszkedtek már a nagy családba, a nagy család dolgába. Mondják, hogy az orvos vállalta a tsz-tagok SZTK-ügyeinek intézését. Igaz, hogy ezt nem várják ingyen a tsz-esek, de mégiscsak jó dolog: az orvos is megtalálta munkáját a közösben. Az ő gondja is, hogy jól menjenek falujában a dolgok.

Ilyen kis töredékek jutnak eszébe a párttitkárnak a beszámoló elkészítése közben. Töredékek, apróságok, melyek együtt adják a falu életét, s mutatják a kommunistáknak, mit hogyan kell csinálniuk, mi sürget, mi az, amivel egy-két napot még várhatnak. De valóban csak egy-két napot, mert Méhkerék szocializmusa is nagyon gyors lépteket követel.

Varga Tibor