Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-26 / 199. szám
196%. augusztus 36. 4 Vasárnap Nyílt levél Mr. John Fitzgerald Kennedyhez, az USA elnökéhez Elnök üt*. E sarok írója ötven esztendeje tagja annak a nem lebecsülendő társulatnak, melynek neve — EMBERISÉG. Jogom, sőt kötelességem szót emelni, ha ezt a társulást súlyos veszély fenyegeti. Eddig —> közvetve — az ENSZ-ben, továbbá a Béke-vüágtanács útján, aztán aVIT-en és Genfben is, valamint a világ minden táján, minden órában zajló béketüntetéseken, szakadatlanul til, takoztam és tiltakozom az ellen az ijesztő törekvés ellen, mely a hidrogénbombát, a nukleáris háborút kívánja az embertársadalmi problémák „ügyintézőjévé" tenni. Ügy érzem, itt az ideje, hogy személyesen i* tiltakozzam. Miért? Mert, akárcsak önnek, nekem is egyetlenegy életem van, és semmi kedvem azt időnek előtte atomhalálba hajítani. Higgye el, nem akármilyen élet az enyém. Benne van a csillagos ég éppen úgy, mint a földi tájak; észak, örök havával, dél, karcsú pálmáival, tengerek némaságos kristály mélye, falvaink, városaink éltető zúgása... és — benne van jó szüleim áldott emléke, testvéreim szeretete, derék szomszédok friss jóreggeltjei. És — nagyon, de nagyon benne van az én rózsás arcú lánykám ámülva figyelő tekintete, nyakamat karocskájával átkulcsoló rajongása, miközben áhítattal hallgatja a mát ízleltető, s a holnapokat cirógató meséim... Egyszer megígértem neki, Elnök Űr, hogy nem fog atomháborúban elpusztulni. Élni fog, és az lesz, amire már első osztályos kora óta vágyik — tanítónő! Üjabb gyermekeket tanít majd a legszebb játékra, az ábécére ,.. Élni akar a lánykám, és azok is, akiket tanítani szeretne, meg az óvodások, s a bakfisok, a kamaszok, a szerelmesek, a szülők és a nagyszülők — mindenki, aki csecsemőként kezdte. Kérdezem: — kinek van joga ezen a földön kezet emelni a tisztességes életek bármelyikére? Elnök Ür, csupán a mi kis utcánlcban itt, Erzsébethelyen, nem kevesebb, mint húszhuszonöt édesanya és édesapa vagy ötven gyermek életéért és boldogulásáért aggódik, semmivel sem kisebb féltéssel, mint amilyennel én. Mondom, ez csak egy kis utcácska — és mennyi van még a világon, tömve szülőkkel és gyerekekkel! Félelmetes erő! Én mondom, Elnök Ür, ha azoknak a köröknek, akik a hadianyag és kapcsolt részeinek a gyártásában érdekeltek, csupán tizedannyi értelmük lenne ennek felfogásához, mint amennyi a profitszedéshez, pillanatig sem fújnák tovább a háború parazsát. Hogy akkor mit tehetnének egyebet? Tovább kereskednének, csak éppen szelídebb árucikkekkel, miként szerényebb társaik. Annyi lenne a vásárló, hogy nem győznék áruval, hiszen felszabadulna a fegyverkezési kiadások alól az adófizető polgárok pénze. A béke az igazi bombaüzlet, nem más! , Washington Ha ön, Elnök Űr, azt akarja, hogy pépe és a többi népek már az életében szeretettel és megbecsüléssel beszéljenek önről, s a határon túl se fogadják „Takarodj haza”-táblákkal, akkor nem kell egyebet cselekednie, mint a nagy elődökben, Washingtonban és Lincolnban megtestesült haladó szellemet követni, s a népek mai iránytűje után igazodni. Ez az iránytű szigorúan a „fegyverek nélküli világ” felé mutat. Ön viszont — sajnos — nem az egyetlen realitás, az EMBERISÉG, hanem az irreális kisebbség, a monopóliumok pusztulása felé mutató iránytűjének a bűvöletében él. Amikor időnként — jószántából vagy taktikából — megkísérli az élet parancsolta tájékozódást, a történelem követelte helyes irányba állást, az önt hatalmon tartók pillanatig sem restek visszairányítani a világ legveszedelmesebb „útbaigazítójához”, a hidegháborús politikához, melynek mágneses vonzóereje a már mániákus profitszerzés. Vajon ki tudna-e tömi ebből a veszélyes bűvkörből, melybe ön is tartozik? Az élet már nemegyszer bebizonyította és bizonyítja ma is, hogy ki lehet, de ahhoz nagyon kell ám szeretni azt, o,kiért most szót emelek, az — EMBERISÉGET! Arra természetesen sem a gyermekem, sem a magam, de egyetlen becsületes ember létbiztonsága sem épülhet a földön, hogy Ön és köre hajlandó-e bölcsen cselekedni. Tehát megkérném, Elnök Űr, figyelmeztessen minden forrófejűt odaát, hogy a mi miágunk minden utcájának a népe — ha úgy fordulna — jóval súlyosabb ököllel védené ki az élete ellen irányuló támadást, mint amekkorával sújtani akarnák. Befejezésül ismételten csak azt Írhatom, hogy kislányomból tanítónő lesz, s ha úgy iparkodik, mint most, helyt is fog állni. Becsülettel tanítja majd elsőseit az ábécére. Tanítványai nyilván amerikai úttörőkkel is levelezni fognak. Szép, kerek betűkkel írják majd egymásnak, hogy szeretettel” Szívből kívánom, hogy ezt az időt Ön is jó egészségben érje meg, kedves családjával együtt. Nyikolajev és Popovics sikeres űrrepülése alkalmával küldött jókívánságainak — mint a békesség jelének — magam is nagyon örültem. Ez „oké” gesztus volt! Ilyenekre várunk a jövőben is. Soraim lezárásaként még egyszer felhívom szives figyelmét a legjobb iránytűre, arra, amelyik a „fegyverek nélküli világ” felé mutat. Remek egy műszer! Amennyiben megértett — őszinte tisztelője: ŰJ REZSŐ, családapa V Magyarország Erzsébethely 22. Ügyefogyott Rómeó DmltriJ Coriu, fiatal kora ellenére nagyon kiegyensúlyozott, higgadt, törekvő férfiú, szép karrier áll előtte. Az ilyenfajta emberek, akik mindig a kijelölt átkelőhelyen mennek át az úttesten, bebiztosítják vagyonukat és életüket, azon sem lepődnek meg, ha magasabb állásba kerülnek. Dmitrij sem lepődött meg, csak jó hangulata kerekedett, és gyorsan intézte el egy ügyfél pénzügyi dolgait... Ezzel kezdődik meg a történet bonyolódása, mely mindvégig lebilincselő, érdekes, kellemes szórakozást nyújt, (Orosházán, a Béke Mozi mutatja be 1963. augusztus 20-tól 27-ig. Rádió* és televízió-műsor HÉTFŐ, 1982. AUGUSZTUS 37. KOSSUTH RADIO: ».10 Indiai, vietnami, indonéz és koreai dalok. «,30 Wimfrid Atwell zongorázik, Lairy Adler (szájharmonika-triója játszik. 8.30 Lányok, asszonyok. 8.10 Zenekari muzsika. 10.00 Hírek. 10.10 Mit játsszunk, lányok? 10.30 Tánczene. 10.97 Poulenc: 'mérése. 12.00 Hírek. 12.10 Könnyűzene. 13.00 Napirenden. 13.09 Heti zenés kalendárium, 11.03 Ferke, elbeszélés. 14.20 Feliér íuazulykavirág, népdaljáték. 15.00 Hírek. 13.10 Úttörő-híradó. 19.30 Részletek Ránkl—Hárs A győztes ismeretlen e. gyermeflcdalljátékából. 19.49 Válaszolunk hallgatóinknak. 16.00 Szív küldi szívnek szívesen... 17.00 Hírek. 17.18 Ötórai tea. 18.40 ifjúsági őrjárat. 18.Zó Üj operett- és filmzenéidvétefeinJcbőL 18.45 A mikrofon előtt. 19.00 Zenekari muzsika. 19.54 Jó estét, gyerekek' 20.00 Esti krónika. 20.29 Magyar nóta- és népdalest. 21.09 Miért szép? 21.20 Nagy énekeseik életregény** 22.00 Híreik. 22,15 A Rádlószlnház bemutatója. 2337 Szerenádok. 24.00 Hírek. PETŐFI RADIO: 8.10 Hírek. 14.15 Kórusok, hangezerszólők. 14.30 Moha hátai, a törpe. 15.00 Operettrészletek. 10.09 Hírek. 16.05 A világ minden tájáról. 10.19 Kamarazene. 16.55 Bing Crosby énekel, 17.15 Gazdasági fórum. 17.28 Travlata. 18.00 Hírek. 18.10 Fúvóssene. 18.25 Élő világirodalom. 18.45 Gulyás László: Mátkakérés. 19.00 Hírek. 19.05 Szórakoztató muzsika. 10.46 A ma és a holnap. 19.55 Zon.goramüvek. 20.55 Édes anyanyelvűnk. 21.00 Hírek. 21.05 Tánczene, 21.45 Sporthiradó. 22.00 Dvorzsák; Szláv táncok. 22.40 Govinda, a szerelmes isten. 23,00 Hírek. TV: Adásszünet. KEDD, 1902. AUGUSZTUS 28. KOSSUTH RADIO: 8.10 Könnyűzene. 9.00 A jégvilág Robinsonja IV. 9.20 Smetana és Mascagni operáiból. 10.00 Hírek. 10.10 Szívroham. 11.01 Táncdalok. 11.30 Kétzongorás muzsika. 12.00 Hírek .12.15 Magyar nóták és népdalók. 12.55 A magyarokhoz. 13.00 Mindenki kedvére! M.40 A szigligeti leányrablás. 15.00 Hírek. 15.10 Dalok a felszabadulásról. 15.25 Törvénykönyv. 15.40 Juanita csókja. 16.05 Megtudtuk — elmondjuk... 16.25 Weiner Leó: Magyar szvit. 17.00 Hírek. 17.15 Kettesével. 17.40 lilik,' nem illik? 18.00 Schubert: Risztrángötös. 18.38 Latin-amerikai népek zenéje. 10.05 A Szabó család. 10.35 Korunk operadívál. 19.54 Jó estét, gye. -ekek! 20.00 Esti krónika. 20.29 Tánczene. 21.30 A tiltok őre. 22.00 Hírek. 22.18 Mai szemmel. 23.27 Kozák bölcsődal. 23.30 Psota írén énekel, a Chacksfieid-zenekar játszik. 24.00 Hírek. PETŐIT RADIO: 8.10 Hírek. 14.15 Az 'első szívdobbamés. 14.45 A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának lúvószenekara játszik, 15.10 „A tudományoknak előmozdítására../’ 15.25 Kamarazene. 16.00 Hírek. 16.05 Vidéki kórusok és népi zenekarok műsorából. 16.35 Mindenkire hasonlít. 16.55 Tánczene. 17.16 Időszerű nemzetközi kérdések. 17.25 Zenekari muzsika. 18.00 Hírek. 18.10 Kálmán Imre operettjeiből. 18.45 Orpheus nyomában. 19.00 Hírek. 19.05 Magyar népballadák. 19.40 Az ihlet lélektana. 20.00 Losonczy Dezső: Kéklő büzatenger. 20.25 Kovács Imre, Sebestyén János és Andor Sva hangversenye. 21.00 Hírek. 21.05 Gyermeknevelés. 21.20 Debussy és korunk zenéje. II. 22.03 Könnyűzene. 23.00 Hírek. A TV MŰSORA: 18.00 Kisdobosok műsora. 18.30 Nézzétek ezt a várost! 19.90 A tudomány világából. 19.30 TV- híradó. 19.45 A TV agronómusa. 19.50 A Magyar Hirdető műsora. 20.05 Dollárpapa. Kb. 21.35 Külföldi vendégeink. Claudia Parada és Salvatore Puma olasz dalokat énekel. 21.59 TV-híradó, Hírekj (2.) Itt aztán kiderült, hogy a múzeam mégse hivatal. Károlynak senki se harapta le a fejét, beültették a bőrszékbe, bőrszivart is dugtak a szájába, s ettől megoldódott Károlynak a nyelve. Lehetne ám még a Bálint-tanyán több aranyat is találni, ha Jól keresné az ember. Mert ő fülheggyel úgy hallotta, hogy ezt a torkus-t, vagy minek mondják az urak, hogy ezt sokadmagával találták ezeknek előtte vagy tizenöt esztendővel, mikor szőlőnek fordították a földet. De a többi hummit visszadugdosták a földbe ... Börcsik Károly kapott ötmilliót és úgy tért haza Nagyszéksósra, mint a magyar archeológia ágense. Én pedig szaladtam a városházára Somogyi Szilveszter polgármester úrhoz és a nyakára próbáltam az aranyperecet: — Veszter, édes gazdám, hun királynak látszol benne, hun nem. Tudod-e, hogy Ilyen lelet száz esztendőben egyszer ha akadt, akkor is Bécsnek kedveskedett vele a magyar loyalitás. Hát én megkeresem, ami még ehhez tartozik. Föltúrom érte az egész Nagyszéksóst. De ti is segítsetek. Nincs múzeumigazgatónak jobb gazdája, mint az enyém. Többet kaptam, mint kértem. Nemcsak autót Nagyszéksósra, hanem rendért őkapátányt is, uniformisbani VIDÁM HISTÓRIÁK G3 egy szellemi expedícióról írta: Kiss István Móra, az öreg tudós Tekintélyemelés okából még detektívet is. Meg is állt az ütő az egész tanyában, ahogy megláttak bennünket. Se hallott, se látott senki semmit. Pláne mikor a detektívek is nyomozni kezdtek. Bálint Mátyásék még azt se vállalták, hogy ismerik Börcsik Károlyt. — Azt pedig nem ártana ismerni, mert szerencsés ember — kezdtem nyomozni a magam módszerével. — ötmilliót kapott, amiért behozta az aranypálcát. A másik ötöt annak szántam, aki találta. De ha olyan nem kerülközik, akkor ezt is a Károly zsebibe dugom. Öreg Bálint Mátyás megszólalt. Már amennyire a pipa engedte, amit ötmillióért se vett ki a szájából. — Zseböm neköm is van, hallja. Osztán találni én találtam azt a hummit. — Hol találta? — Ott a szőlőbe ni. — Mikor találta? *«■> Hogyis csak? Tizennégy esze tendeje, Vagy van annak mór tizenöt is. Mári! Mári, a Mátyás kicsi menyecskelánya a vállát vonogatja, a jő fene, ha jobban tudja. Kiszedegetem a tárcámbul a bankókat. Mári nagyot sóhajt és szemmel láthatóan megjámborodik. — A Jézus tudja már, mi mikor volt. Én csak arra emléközök, hogy olyan suttyó lány voltam akkor, bürgét legeltettem, oszt a kos nyakára is kötöttem valami sárga encsöm-bencsömet. Volt az sok a homokba. — Mennyi lehetett? — Hát egy kubikostalicskát olyan félig-formán mög lőhetett volna vele tölteni. Ezt Mátyás feleli és Mári billegeti rá a fejét. — Mög ám. Oszt némölyikben még piros kövek is voltak. Olyan csörösznyes zöm-formák. Nagyot harapok a szivaromon. Nem akarom észrevétetni, hogy úgy szédülök a kanapén, mintha hajó hintázna... — Aztán mit csináltak az encsőm-bencsömökkel? Mit gondoltak, mik lehetnek? —• Bizonyosan valami tiszt úrnak a medáliái. Negyvennyócban verhették agyon a népiek a nagy szaladóskor. — És nem szedtek ki belőlük semmit se? Nem, nem szedtek ki semmit. Mind viszadugdosták a földbe. A nagy torquest nem. Az szép darab volt, fölvették, hogy majd jó lesz valamire a ház körül. De nem tudták mire használni. Tizenhárom esztendeig hányódott padlás szájában, vakablakban, eresz alatt, ahogy az ilyen semmire nem való jószág szokott. Utoljára megint csak kihajították a szemétdombra. Onnan a trágyával kihordták a dinnyeföldre. Mikor a következő tavaszon Mári fészket csinált a dinnyemagnak, a kis ültető kapája beleakadt a nagy karikába. — No, büdös, megint itt vagy mán? — nevetett rá Mári egy kicsit bosszúsan, mint ahogy lábatlankodó ismerősre szokás. De ha már megint itt volt, csak fölvette és bevitte a házba. Most már hasznát is tudja találni. Egy kicsit kigörbítette és így lett belőle aranypálcája a négy esztendős Jóska gyereknek, akiéhez hasonló drága pálcája a welszi hercegnek se volt kutyu-korában. Következik: Móra, az öreg tudós UL
