Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-26 / 199. szám
1962. augusztus 26. 2 Vasárnap „Egyetértek, de...” Két változat egy témára — sok tanúsággal Az üzemegység párttitkára a titkári értekezlet napirendjéről tájékoztatta az aíaps'zerv vezetőségét: — Bátrabban kell támaszkodni a becsületes pártonkívüliekre — sommázta a feladatokat, s a nagyobb nyomaték kedvéért hozzáfűzte: — A mi műhelyünkben is akad szép számmal tehetséges pártonkívülj munkás és mérnök, csak ki kell nyitni a szemünket, hogy meglássuk őket. A következő heti pártvezetőségi ülésen az üzemegység vezetője bejelentette, hogy az igazgatóság magasabb beosztásba helyezi, majd mindjárt megnyugtatta a pártvezetóseget: a munkában nem lesz fennakadás, mert eddigi helyettesét a szakmai és politikai szempontból egyaránt vezetésre termett, fiatal technikust javasolja részlegvezetőnek. A pártvezetőség tagjai jól ismerték az ifjú szakember kitűnő képességeit, de mégsem értettek egyet a javaslattal. Egyetlen ellenérvük volt csupán: nem párttag. S amikor a gyáregységvezető az előző heti tájékoztatóra hivatkozott, a párttitkár így fogalmazta meg a pártvezetőség ellenvetését: — A párt politikájával mi természetesen egyetértünk de nem szabad mereven alkalmazni... Mindenütt a helyi viszonyokból kell kiindulni. Én a magam részéről úgy látom, hogy nálunk spéciéi mégiscsak jobb volna egy párttag részlegvezető, még ha mű. szakilag kevéssé képzett is. Majd belejön.., • — Nekünk is befellegzett!... — E meghökkentő szavakkal üdvözölt a minap rég látott barátom és harcostársam. Értetlenségem láttán igyekezett bővebben meg* magyarázni, mire gondolt. — Hát a komcsiknak, barátocskám, a komcsiknak! Én a tanulást is abbahagytam már régen, mert látom, úgy sincs perspektívám. Az indulat-szülte, keserű szavaik összevisszaságából csak lassan bontakozik ki a lényeg: Barátom másfél évtizede meg.i>ecsült pártmunkása egy vasas-üzem. pártszer. vezetőnek. 1956-ban bátran helytállt, 58-ban technikumiba iratkozott, s az üzemben kisebb műszaki beosztást kapott azzal a2 ígérettel, hogy tanulmányai eredményes befejezése után felelősségteljesebb feladattal bízzák meg. És most — ahogy 6 mondja — egyik napról a másikra visszahelyezték fizikai állományba, a neki kilátásba helyezett magasabb beosztást pedig egy politikailag megbízhatatlan, pártonkívüli kis „miérnököcskére” bízták. — Hidd el — fejezte be mintegy mentegetőzve —, én őszintén egyetértek a párt politikájával, de mondd meg igaz kommunista hitedre: egyetértesz te azzal, hogy a párt a legjobb kádereit eldobja az olyan emberekért, akik 1956- ban hőbörögtek? • A két ellenkező előjelű epizódból azonos következtetésre jutott az üzem párttitkára és barátom: csak elvben értenek egyet a párt politikájával. A szavakban való lelkes helyeslés nem töltheti be azt az űrt, amelyet a végrehajtás, a gyakorlati tettek hiánya okoz. Elvben egyetérteni a párt politikájával és a gyakorlatban az ellenkezőjét tenni: ismeretlen fogalom a marxista-leninista pártok történetében. Ennek ellenkezője a gyakoribb: az eltérő egyéni vélemény ellenére is végrehajtani, amit a párt politikája előír. Mi a magyarázata annak, hogy az őszinte elvi egyetértés sok helyütt eltérő gyakorlatot szül? Legfőbb ok talán az, hogy még nem tudott minden pártszervezetünk átállni az új vágányra, amelyet Kádár elvtárs a Hazafias Népfront plénumán úgy jelölt meg, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van”. A tömören megfogalmazott mondatban összesűrítve fogalmazódott meg mindaz, ami az újat jelenti pártunk politikájában. Némely pártszervezetünk azonban csak egyszerű szórendi cserét vél felfedezni e mondatban a párt korábbi jelszavához képest. S most iásruk a másik példát. Bármennyire együttérzek is barátommal emberileg — igaz kommunista hitemre jelentem ki, hogy leváltásával egyetértek. Mert miről is van sző? Tény, hogy ő a legnehezebb napokban is szilárdan kitartott a párt mellett, s az a bizonyos kis „mérnököcske” (abban az időben még csak technikus) nem látott tisztán 1956-ban. Abban az időszakban, amikor a munkáshatalom megvédése volt pártunk fő feladata, a legfontosabb mérce az emberek megítélésénél a politikai megbízhatóság volt. Barátom esetében további nagy pozitívumot jelentett, hogy beiratkozott a technikumba. S éppen ez az a pont, amelynél tévesein ítéli meg helyzetét: nem látja, hogy szakmai előléptetésének alapja már évekkel ezelőtt nem a mozgalmi múltja, hanem tanulási készsége és kibontakozó műszaki képességei voltak. Előléptetése lényegében a leendő technikusnak előlegezett bizalom volt, s nyilván ezen a címen ígértek még magasabb beosztást is. <3 azonban, miután műszaki beosztásba került, kezdett megelégedni helyzetével, abbahagyta a tanulást, míg az általa szidalmazott pártonkívüli műszaki értelmiségi megszerezte mérnöki diplomáját, elismert szaktekintéllyé vált és politikailag is sokat fejlődött. így történt, hogy barátom fölé nőtt. A szocializmus építésének mai szakaszán az juthat feljebb a műszaki ranglétrán, aki jobban elsajátítja a technikát. S csak barátomon múlik, hogy mikor jut ő is tovább. Mert állítom, hogy neki is van perspektívája, csak pillanatnyi sértődöttségében ezt nem veszi észre. • Az első példában a pártszervezet jobb párttag szakember híján sem támogatta a kitűnőén képzett, pártonkívüli szakember kinevezését. Valósággal becsukták a sze-Jőjjőn velünk CSEHSZLOVÁKIÁBA! Különvonat indul Békéscsabáról november 3-án öt napra PRÁGÁBA, onnan egész napős kirándulások KARLOVYVARYBA és MARIANSKE-LAZNÉBA. Részvételi díj: 1030 Ft. Utazását 300,— Ft előleggel lekötheti! műket, hogy ne lássák meg a vezetésre termett, becsületes mérnököt, A másik példánál a pártszervezet helyesen cselekedett, amikor támogatott egy tehetséges szakembert. Ezt a kérdést nem szabad úgy felfogni, mint párttagok és pártonkívüliek harcát. A rossz szakembert le kell váltani, ha párttag, ha pártonkívüli, és jó szakemberrel kell kicserélni, akár párttag az illető, akár nem. Mindkét eset végső következteléseként levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a párt politikájának végrehajtását nem szabályozzák a különböző munkahelyek sajátos viszonyai: mindenütt és mindenkor következetesen kell harcolni érvényesítéséért. Amilyen helytelen szem elől téveszteni a becsületes pártonkívüli dolgozókat, éppen olyan helytelen előnyhöz juttatni a szakismeretekkel nem rendelkező párttagokat. Ha elvtársam és vele együtt több más, hasonló problémával küzdő elvtárs ezt megérti — és műszaki tanulmányokat folytat, megszűnnek jelenlegi gondjai. Az alapos szakmai tudás magasfokú politikai öntudattal párosulva olyan hajtóerő, amely többszörösen megtermékenyíti a mindennapi alkotó munkát. Valachi Anna Az özvegy és a huligánok A nyugatnémet provokátorok által meggyilkolt Rudi Arnstadt ssá zados temetése Erfurtban. A képen: az áldozat özvegye. A sír, amely felett a zokogó özvegy búcsúzik ifjú férjétől, Rudi Amstadtot, az NDK határrendőrségének századosát zárja örökre magába. A halálos golyó Wieseníeldnél érte, a határ túlsó oldaláról, nyugatnémet földről, Arnstadt százados a szervezetten szított hidegháború, a hecc-kampány áldozata. A hecckampányé ... Íme. a dolgok másik oldala. Néhány nyugat berlini huligán a ..frontváros” határára készül. Fiatalemberek, akik maguk talán nem Is tudják, mibe lovalják bele őket, ők csak a pénzt kapják, amiből italozhatnak, kitombolhatják magukat, élhetik a „nyugati életformát". De amit csinálnak az már nem gyerekjáték, nem eu-Felbérelt nyugat-berlini suhancok az NDK határán rendezett provokációkkal igyekeztek megbontani Berlin békéjét. (MTI—Külföldi Képszolgálat) Mégis felépül Mészárosné háza. hanc-szórakozás, hanem világpolitika. Ilyen huligánokkal, tombolásaikkal élezik napról napra a helyzetet nyugat-berlini oldalról, a határok mentén, teszik kockára a világbékét. Ilyen suhanc-,,tombolás" előzte meg Rudi Arnstadt halálét és okozott már több tragédiát is. Kié a felelősség a rendzavarásokért és á gyilkosságokért? A huligánoké? Az övéké Is. De elsősorban azoké a nyugatnémet politikusoké, akik légkört teremtenek a provokációkra, szervezik őket, és napi politikai gyakorlatukká tették a rendbontást. Adenau éré, Willy Bnandté, a „frontváros” polgármesteréé. És még feljebb. Felelősek az amerikai, angol és francia kormánykörök' Is, amelyek készakarva rendezetlenül hagyják a német kérdést, új feszültség-forrást teremtve ezzel. A huligánok provokációit néhány napja hivatalos provokációk váltották fel: nyugati katonatisztek száguldanak autóikon eszeveszetten Berlin demokratikus övezetében, hogy „megmutassák”, nekik „joguk van ehhez”. A két kép egymás mellett önmagáért beszél. Pillanatképek, amelyeket a történelem egyszer majd bizonyító anyagként fog felhasználni. A zokogó övegy és a huligánok ... e* jelképezi az atlanti hatalmak német politikáját egy olyan Időszakban, amikor Európa végre nyugalmat, és evégett elsősorban a német kórdé6 békés rendezését várja. (Várkonyi) Jelentkezni a békéscsabai IBUSZ-irodában lehet. 50478 Ecsegfalva félé robog vélünk a gépkocsi. Mellettem ül a szikár termetű Mészárosné. Munkájáról, az emberekről, a mindennapi életről beszél. Szavai bizakodóak, arca derűs. Mintha mindig öröm övezte volna életét. Pedig szeme szöglete körül az egymás mellé sorakozó szarkalábak, a homlokán jól látható ráncok, s szökés hajának oldalfürtjeiben meg-megvillanó ezüstösen fehér hajszálak nemcsak azt érzékeltetik, hogy Mészárosné sokkal közelebb van az 50 évhez, mint a negyvenhez, hanem sokkal többet. Azt a sok keserűséget, gondot, amelyen úrrá kellett lennie. Hogyan is mondják néhányan ismerősei, vezetői? —• Derék asszony Mészárosné. Ugyanakkor fáradhatatlan és becsületes. Pedig göröngyös út adatott az ő számára.... Tizenegy évvel ezelőtt egy vasúti baleset áldozataként temetőbe kísérte férjét. Azóta két lányával ól egy 3x4 méteres kis szobában, s egy parányi konyhában. De amiért különösen elismerést érdemel: kezemunkája legjavát és szíve egész szerete tét két lányának emberré-nevelésére, továbbtaníttatására fordította. Nagyobb bik lánya, aki most 19 éves, tavaly végzett a Békéscsabai Köz. gazdasági Technikumban. Azóta az Állami Biztosító gyomai kirendeltségénél dolgozik. Kisebbik lánya most 17 éves. Néhány nap múlva a gimnázium IV. osztályába lép. S miközben minden erejét arra tette fel, hogy gyermekei többet tudjanak, mint ő, hogy apa nélkül is emberekké legyenek, neki csak a gond jutott ... Megint mások így beszélnek róla: — Az édesanyák példaképe ő... Most is házat épít, kétszoba, konyhásat, benne fürdőszobával, hogy a másé helyett a sajátjába költözhessen. Nem magára gondól, hanem gyermekeire... — Most már lesz házam — újságolja Mészárosné, amint Ecsegfalvához közeledünk. — Pedig féltem a kezdettől... Ezután arról beszél, hogy néhány hónappal ezelőtt mennyit töprengett. Hazaérve, ki tudja hányszor mélyedt gondolataiba órák hosszát az asztalra könyökölve. Akkor még szertelenül cikáztak gondolatai: „Építkezni? De hogyan? Miből? Hiszen mindössze tízezer forintom van, amit özvegyi járadékomból gyűj. töttem össze majdnem két év alatt... Most is egyik szomszédom azzal állt elém, hogy a közelben van egy romos tanya, amit aránylag olcsón meg lehetne vásárolni. A rajta lévő cserép, faanyag, az ajtók jói jönnének... — Gyerünk csak azzal az építkezéssel minél előbb. Majd ott leszünk néhányan mi is, amikor segítségre lesz szükség ... Csak szóljon — mondták egyre többen. Az asszonyok, akikkel Mészárosné együtt gyerekeskedett, s akik később is megmaradtak kedves ismerőseinek, még közvetlenebbül beszéltek vele: — Meg ne hátrálj! Inkább azt mondd meg, mikor mehetünk segíteni... Most is nagyot sóhajt, mint a tavaszon, de ez a sóhaj más, mint az akkori, S az emberség, az elvtársiasság nagyszerű megnyilvánulását vetíti elém, amint épülő családi házának történetét meséli. Házának története? Inkább az övé, özvegy Mészáros Jánosnéé és az emberségé, meg azoké, akik melléálltak, akik az
