Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-25 / 198. szám
4 Szombat Együtt a tanulásban, szórakozásban is Néma romok Matiné-előadás keretében kerül be mutatásra Kondoroson, az Alkotmány moziban, 1962. augusztus 26-án. A műsor első kisfilmje a Néma romok. Dr. Homoki-Nagy István írta, rendezte és fényképezte ezt a megkapó, kedves és hatásos színes természetfilmet, mely a dunántúli erdők legszebb részeit, állatvilágát mutatja be. A második kisfilm címe: Az elveszett ceruza. Magyarul beszélő jugoszláv film, főszereplője egy kis falucska tanító nénije, aki nagyonnagyon szereti tanítványait. Virágzik a nyári orgona és a végzetfa Szarvason Érdeklődésemre, bogy most, a délutáni műszakban melyik szocialista brigádnál érdeklődhetnék munkája és munka utáni időtöltése felől, Valastyán Mihályné übtitkér nyomban ketttőt is ajánl: a Gagarin- és a Béke-brigádot. Mindkettő egy esztendővel ezelőtt alakult. Az előbbi az úgynevezett „sima-ing szalagnál”, a másik pedig a férfi-pizsamákat készítő szalagnál működik. Először „Gagarinékhoz“ látogatok szorgalmas. ütemes munkában vannak, vétek lenne őket beszélgetéssel zavarná, ezért körbejárom a szalagot, mindegyiküket némán üdvözlöm. Ki mosolyogva, ki meglepetten viszonozza, nem tudván hová tenni emlékezed tében ismeretlen ábrázatám. Szőkék, barnák, feketék, helyes, kedves areúak mind. Vezetőjük’ Vincze Jánosné érettségi után lévő lánynak néz ki. Készséggel áll rendelkezésre. A néptel en ebédlő egyik sarkába vonulunk, beszélni kezd és szavaiból kibontakozik a ruhagyári Gagarin szocialista brigád élete... — Nagyon régi szalag a miénk. Noha zömmel fiatalasszonyokból áll, nyolc éve dolgozunk együtt. Jómagam már kilenc esztendeje. Tizenhat esztendős koromban kerültem az üzembe. Elismert munkánk és a hosszú együttlét adta egy esztendővel ezelőtt az ötletet, hogy legyünk eggyéforrottabbak. Mivel ebben is, mint annyi okos dologban, mind a 26-an egy akaraton voltunk, múlt óv június elsején, annak rendje-módja szerint kértük brigáddá alakulásunkat. Engem választottak vezetőnek. Mivel alakulásunk előtt két hónappal, áprilisban röppent az űrbe Gagarin, az ő nevét vettük fel és igyekszünk méltók lenni e névre. Mikor most áprilisban a gyárban lévő minden szalag a VIII. kongresszus tiszteletére versenyre állt ki egymással, természetesen mi is velük tartottunk. Nagyon igyekeztünk! Megnyertük az első dijat, amivel 5000 forint jár. Volt öröm a brigádban, képzelheti. Persze nemcsak a pénz miatt, mert például augusztus 20- án, az alkotmány ünnepén, ha lehet, még jobban örültünk, pedig nem pénzt osztogattak, hanem a közben kiérdemelt szocialista brigád címet! A nagy oklevél mellé személyenként kaptunk egy kicsit is. Okleveles brigádtag közülünk itt mindenki. Tudom, másra is kíváncsi az el''?árs,: arra, hogy kulturálódunk, művelődünk-e? Kunstár János, a szalagvezető, brigádunk egyetlen férfi-tagja, technikumba jár, harmadéves. A nyolc általánosa mindnyájunknak megvan. Részt vettünk a munkásakadémián, melyen textilipari, munkajogi, gyermeknevelési előadások voltak. A textilipari előadásokat gyárunk műszaki igazgatója. Nagy Lajos tartotta, a többit jogászok orvosok. Legközelebbi célkitűzésünk, hogy a Gagarin-brigád a mostani mellé még két további oklevelet szerezzen és akkor karmánykitüntetésre pályázhatunk. Még több szaktudás segít hozzá? Tisztában vagyunk ezzel. Jelentkezni fogunk az üzemi szakmunkás-továbbképzőre. Körülbelül tíz hónapig tartó tanfolyamról van szó. Most pedig brigádunkat „líraibb” oldaláról is bemutatom... Rendeztünk ismerkedési vacsorát, s közben a férjeknek megmutattuk munkahelyünket, s az egész üzemet. Egyik dolgozónk kimagasló munkájáért ingyen és bérmentve feRátogathatott Pestre, az országos divatbemutatóra, aztán körülnézhetett, szórakozhatott a fővárosiban. Egyébként mi is szeretünk munka után szórakozni. Eddig hármunknak van TV-je, de a TV-tulajdonosok sízáma gyarapodik. Addig is az üzemi kultúrotthonban nézi a műsort az, áld még csak ezután vásárol. Négy brigádtagnak van színházi bérlete, de időnként mindnyájan járunk éppen úgy, mint a moziba. A könyvtárnak hat beiratkozott olvasója van közülünk, de olvasunk mindnyájan, ki a beiratkozott testvére, ki a férje vagy gyermeke által kihozott könyvekből. Más hasznos szenvedélyünk is van. Például tanulmányi célból meglátogattuk az orosházi üzemrészt, s a Béke-brigáddal együtt segítettünk a KISZ. tábor építésénél. Vinczéné mind sűrűbben tekintget az ebédlőajtón túlra, a zúgó termek egyike felé, ahol a brigádja szorgoskodik. Hívja a kötelesség, pillanatig sem tartóztatom tovább. Kovács Józsefné Béke-brigádja a gyár másik ismert szocialista brigádja. Arról a bravúrjáról nevezetes, hogy verseny közben álltak át exportcikk készítésére, ami bizonyos tekintetben változott munkaszervezést és munkafogásokat követéi. „Becsülettel” le is maradtak kezdetben, de aztán ahogy belejöttek az újba, úgy törtek felfelé és noha négy betegük is volt közben, ők is vendégül láthatták a kongresszusi zászlót! Mivél univerzálissá tették magukat, így bárki bárkitudott helyettesíteni, ha úgy fordult a helyzet. Náluk zömmel 10—11 éve dolgoznak itt. Ök is segítettek a KISZ-tábor építésében, mely egyben kirándulás is volt. Nekik is volt családi ismerkedési vacsorájuk az üzemi művelődési otthonban. Betegeiket vagy bármilyen okból segítségre szoruló brigádtársaikat egymással versengve támogatják. Múlt szóm. baton a harmadik kerületi munkás—paraszt-találkozón igen kedves, hasznos órákat töltöttek el tsz-dolgozókkal együtt. Együtt jártak a munkásakadémiára „Gagarinékkal”. Sokan most végezték az általánost és tovább tanulnak. Gyulafalvi Jánosné közgazdasági technikumba jár Szűcs Sándorné úgyszintén. Kovács Józsefné, hogy mindnyájuknak példát mutasson, most vesz hatalmas lélegzetet, lendületet a továbbtanuláshoz. A szalagvezető Párzsa József pedig ruhaipari technikumos... Ehhez már csak annyit fűzhetünk: további sikert a munkában és a művelődésben kedves Gagarin- és Béke-brigád! Huszár Rezső A szarvasi arborétumban nyílnak a távoli világrészek és hazánk érdekes nyári virágai. A kánikulában is ózondús levegőjű parkban másodszor nyit a rózsáknak legalább kettőszáz fajtája. Nyílik acélkék virága a Petőfi versében is említett szamárkenyérnek. Lila színű virágokba borultak az Észak-Amerikából s Kínából származó nyári orgonabokrok vagy buddleiák, a mexikói csüngőkék, a nyugat-európai és ázsiai vitexek, a tamariszkuszok, a Földközi-tenger-meiléki gránátalmák, sőt a tavasszal nyitó magnóliák is virágzanak elszórtan, amint azt dr. Bauecker Alajos, az arborétum vezetője ismertette a helyszínen. A szarvasi arborétumban most látható a Nyugat-Himalája és Tibet virága, a kékajak, és az örökzöld lombok közül kipiroslik a pettyes tigrisliliom. Elszaporodtak a kertben a végzetfa — latinul chlerodendron trichotomum — nagy levelű bokrai is. A Kelet-Kínából és Japánból meghonosított növény krémszínű ernyős virágai hódító illatot árasztanak, melytől megrészegülnek a rovarok és a pillangók, s talán azért kapta különös nevét. A szárazság ellen szórófejes öntözéssel védik az értékes fákat, cserjéket, növényeket, csemetéket az arborétumban, főleg a Holt-Körös párás levegőjétől távolabbi részeken. Négy Csonka-féle motorszivattyús öntözőberendezéssel kétháromszáz méterről szívatják a széles folyó vizét a permetező locsoláshoz. VIDÁM HISTÓRIÁK @ egy szellemi expedícióról írta: Kiss István Móra, az öreg tudós Oiykor megjelent a Fészekben Mára Ferenc is. Egyik aranyos humorú anekdótáj át a humorgyüjtok így örökítik meg: a.) Pár esztendővel ezelőtt annyit szerepeltem a nemzetközi sajtóban, mintha én lettem volna a Mister Európa. Megírták rólam németül, franciául, spanyolul, dánul, törökül, görögül, hogy lepipáltam Schliemannt és Lord Carnarvont. Ök csak himi-humi kis fáraókat találtak egy-két tarisznya arannyal, ellenben én ... De tán legjobb lesz, ha szó szerint idézek. A Times 1927. januárius 9- iki száma írja: „A Reuter-ügynökség jelenti: Dr. Móra, a szegedi múzeum igazgatója rendkívül nagyértékű régészeti leletre bukkant a minap. Az öreg tudós szokott szegedi sétáját végezte, amikor meglátott egy kis pásztorfiút, aki nyáját drágakövekkel kirakott királyi arany sceptrummal terelgette. Dr. Móra kérdést intézett a fiúhoz, aki elkalauzolta őt a Szeged-vidéki barlangokba. A tudós a barlangokban felfedezte a népvándorlás idejében uralkodott gót király kriptáját s azokban megkezdte az ásatásokat. A szerencsés kutató már az első hetekben káprázatos kincsek egész tömegét szállította múzeumába. Az ásatások még tartanak.” Talán mondanom sem kell, hogy a Reuter-ügynökség jelentésében csak szórványosan található egy kis igazság s jobban szeretném, ha az se lenne igaz. Mert, sajnos, az egész hírből csak az „öreg tudós”-t vállalhatom, s azt is „tudós” nélkül. A többi mind merő kitalálás, a szegedi sétától a gót királyi kriptákig. Húsz éve nem értem rá szegedi sétát végezni, de ha vannak is ilyen ráérő szegedi polgártársak, azok se igen húzgálnak ki Athaulfokat és Athanarichokat a szegedi ürgelyukakból. Más barlangok pedig nem emelik határom tájképi szép. ségeit... Hanem — a királyi sceptrumnaik csak a fele mese. Persze a drágaköves fele. S a pásztorfiúcska se egészen költői lelemény. A legfurcsább pedig a dologban, hogy a valóság sokkal fantasztikusabb, mint a Reuter-ügynökség meséje. A korai bronzkorból jöttem haza, valahonnan Csanád keleti sarkából, s itthon azzal fogadnak, hogy siessek a múzeumba, mert ott borzasztó izgalom van, egy arany bográcsfület hoztak be a nagyszéksósi tanyákról s rettentően vártak haza, hogy most már keressem meg az aranyfülhöz tartozó aranybográcsot. — No, no — mondom nevetve — meg az Attila aranybicskáját, amivel a tulajdon halotti torára levágta az aranyszőrű bárányt. Nem nagyon siettem be. Huszonöt esztendő tapasztalataiból ismerem már az efféle leleteket. A közönség szereti nagy próbák elé állítani a múzeumot. Például behoznak egy kostól származó dohányzacskót, amin ki van varrva piros-fehér-zöld berlinerrel a magyar címer s fölötte K. L. monogram. Most már ebből döntsem el, hogy Kun László királyunk ereklyéje-e az acskó vagy Kossuth atyánk házifelszerelései közül való? Azt hittem, az arany bográcsfület is ilyen hazafias naívság akarja letenni a hazai régészet oltárára. Persze megfelelő váltságdíj ellenében. De ahogy ránéztem a bográcsfülre, elállt a szívem verése. Ez bizony nem bográcsfül, hanem fejedelmi nyakperec, tudományos nevén torques. Ahogy a kezembe vettem, elöntött a forróság. Ez a torques színaranyból van, lehet a súlya félkiló. — Ki hozta ezt be? — Börcsik Károly, fiatal nagyszéksósi gazda. — Ö találta? — Ö. — Hol? Nagyszéksóson? — Ott. A Bálint Mátyás disznóóljának az oldalához volt támasztva. Másnap előkerítettem Börcsik Károlyt. Nyűt szemű, nyílt eszű fiatalember. Cséplőgépje is van, azzal került a Bálinték tanyájára, ő segített nekik. Meglátta a disznóól falához támasztott kincset. Csakhogy akkor még nem tudta, hogy kincs. Azt hitte, valami rézrúd. Megkérdezte öreg Bálint Mátyást, hogy elviheti-e ő azt? Jó lenne neki csapágyat forrasztani. — Tőlünk vihetöd, Károly — vont vállat öreg Bálint Mátyás. — A Jóska gyérük, az onokám szokta vele elszürkülni a disznókat a ház elül, hogy a sáros hátukat a falhoz ne dörzsöljék. Ha te több hasznát vöhetöd, lögyön a tied. Csák vigyázz, a gyerök meg ne lássa, mert akkor ordít érte. Ügy hívja* hogy ez az ü aranypálcája. Károly bedugta az aranypálcát a lakderékba, munka közben meg is feledkezett róla. Ebéd után, ahogy lehever egy kicsit, nyomja valami a derekát — az ám ni, a disznószurkáló pálca. A kezébe veszi, méricskéli, nehezelli. Faragja bicskával, a bicska fogja — ejnye, de puha réz ez! Beteszi a gépbe, de ki is veszi mindjárt, mert úgy nyomódik bele a gép foga, mint a vajba. Ejnye, ejnye, de bolond! Csak nem arany tán? Erre hazaviszi, bögrében ecetbe állítja, — ha réz, reggelre megzöldíti az ecetet. De hát nem zöldítette meg. Károly úgy érezte, ezért érdemes hétköznap is az ünneplő ruhába öltözni. Behozta a Józsika disznószúró pálcáját a városba. Persze, nem a múzeumba, mert az hivatal s minden rendes ember úgy van szokva, hogy a hivataltól félni kell. Károly inkább ékszerészhez óvakodik be. Szerencsére az ékszerész tisztességes ember volt s beküldte Károlyt a múzeumba. * Következik: Móra, az öreg tudós II. 1962. augusztus 25.
