Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-22 / 195. szám

1982. augusztus 22. 3 Szerda •laml a falusi lakosság* áruellátása •• Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága — Tegnap, augusztus 21-én ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Dr. Kertész Márton elvtárs elnökletével megtárgyalta többek között a kereskedelem fel­készülését a falusi lakosság őszi és téli áruellátásában. A jelentés, melyet a megyei tanács kereske­delmi osztálya és a MÉSZÖV ter­jesztett a végrehajtó bizottság elé, megállapítja, hogy az utóbbi egy­két évben csökkent az őszi és a téld áruforgalom, ugyanis o terme­lőszövetkezeti előlegfizetések következtében kiegyensúlyozot­tabb a vásárlás, s lényegében az azelőtti, a IV. negyedévi „csúcs­forgalom” megoszlik most már az előző negyedévekben. Külön pontokban foglalkozik a jelentés az élelmiszer, a ruházat és a vegyes iparcikk területével. Az élelmiszer-ellátás egész me­gyénkben kielégítő. Problémát csupán a tőkehús-ellátás okozhat, bár számítások szerint ebben az évben itt is javult a helyzet. Javí­tani fogja ezt az a tény is, hogy a földművesszövetkezetek mintegy 450 darabbal több saját hízlalású sertést értékesítenek ebben az év­ben, mint a múlt évben.. Jónak értékelte a végrehajtó bi­zottság a ruházati áruforgalom OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Új lakások épülnek Megyénkben 1962 első felében 122 lakás épült, s újabb 125 lakás építését kezdték meg, melyet év végére fejeznek be. Képünkön az épülő új bérházak egyike látható. ség vezetőjét, Bosnyákovics urat értesítjük a disznó-veszedelemről, amikor az óbudai hentes sikeresen elkapta a falusi disznó fülét. A disznó megállóit, négyen-öten ve­tették rá magukat és így sikerült a halálraítéltet visszavezetni a régi kastély udvarára, a kivégzés helyére. — Hm — mondta az óbudai hentes, amikor a disznóval vég­zett. — Soha életemben ilyen ku­tyadöggel nem volt dolgom, elsza­kította a mellényemet. Igaz, hogy a hentes mellénye azelőtt is szakadt volt, igaz az is, hogy az óbudai hentes minden disznóöléskor ezt mondja, de hát nem hiába hoztak Dabasról két hordó bort a disznóval együtt, az igazi óbudai hentes ért a hordó megszúrásához is. A hordónak nem volt eszében megszökni, békén tűrte, hogy vérét vegyék. S eköz­ben a szalmaláng felcsapott a disz­nó körül, hiába reménykedtek a kora reggeli járókelők, hogy a disznó majd megint kiszökik a tűz­­ből. A finom falusi szalma ra­gyogva égett a disznó körül, fa­lusi származású cselédeim táncos lábakkal jártak a tűzrakás körül, Paulay Erzsébet végleg elfelejtette színházi szerepét és hosszant ál­lott a kertben, a szomszédok is mind dobtak szalmát a tűzre, egy kéményseprő-legény is előkerült valahonnan, bár egyébkor nem látni, mint Űjévkor. — Szép disznó — mondogatták az arra járó kocsisok, akik a disz­nópörkölés láttára leugráltak bak­jaikról és falusias tanácsokkal se. gítettek. Nagyon jó dolognak mondják csizmatalppal belépni az elhamvadt szalmába; még jobb dolog a megpörkölt disznófülből vagy farokból egy darabkát ha­rapni. Kálnay László, öreg vidéki író-barátom is előkerült ekkorára és mindenféle klasszikus deák­mondásokkal segített a hentesnek teendőjében. A fűszereket szom­szédasszonyunk, a kedves Földes Imréné kóstolgatta, mert a legna­gyobb szerencsétlenség kerekedne abból, ha Reichenfeld hamisított paprikát küldött volna a disznó­öléshez. A cinkék fütyörésztek a fekete bokorban és gyalogűton ugyancsak fütyörészve közelgett Szép Ernő, aki ebben az időben inspektor volt az Alsó-szigeten és szeretett részt venni a társadalmi eseményekben. Szürke felöltőjét kölcsönbe vették lakásán olyan pesti dámák is, akiket a költő sze­mélyesen nem ismert, de annál in_ kább barátai. Persze az alsó-szi­geti fejedelem, Polónyi Dezső se maradt el és dörgő hangon intéz­kedett az udvaron, mert idáig csak ő tartott disznótort a szigeten: — Lenkey Gusztit nem szabad helyzetét. A nagy- és kiskereske­delmi vállalatok felmérték az igé­nyeket, s ennek megfelelően előre biztosították a ruházati készlete­ket. Mint Steigerwald György elv­társ, a kereskedelmi osztály ve­zetője elmondotta, ruházati cik­kekben nagyobb is a raktárkészlet a kelleténél. A szezon végi kiáru­sítással azonban itt lényegesen megváltozott a helyzet. Egyébként a ruházati terület 16,5 millió fo­rint értékű áruval jobban felké­szült a második félévre, mint a múlt év második felében. A vegyes iparcikkek forgalmá­ban továbbra is emelkedést vár a kereskedelem. Az árucsoporton belül elsősorban a vas és műsza­ki, valamint a bútorvásárlásban várnak emelkedést. Motorkerék­párból, kerékpárból, rádióból, zo­máncedényből teljesen kielégítő a készlet, de néhány apró cikkből lehet várni ellátási nehézséget. Különösen hiánycikk a hengerelt és húzott vasáru, a drótfonatok és a kisebb méretű szögek. Ugyan­csak probléma van a villanyszere­lési anyagok és jármű-alkatrészek ellátásában is. A végrehajtó bizottság határoza­tot hozott, hogy a jövőben megfe­lelő helyiségeket, lehetőségeket biztosítanak a kereskedelemnek a bútoráruk bemutatóinak szervezé­séhez. Itt említjük meg: a végre­hajtó bizottság szükségesnek lát­ja, hogy a kovácsházi járás ellátá­sának megjavítása érdekében a járási székhelyen egy bútorboltot létesítsen. Sok szó esett az ülésen a tüzelő­anyag-ellátásról. Bár a tüzelő­anyag minősége sokban javult, mennyiségben is elegendő, néhány TÜZÉP-telep elhanyagoltsága azonban nem megnyugtató. Hibák vannak a TÜZÉP-telepen Sarka­don, Gyulán, és más községben is. Végeredményben az ülés meg­állapította, hogy a falusi lakosság áruellátása megfelelő és állandó­an, hónapról hónapra javul. kifelejteni a meghívandók névso­rából! .... S a disznó ezalatt gyönyö­rűen rózsaszínűén megmosakodva, megfürdötten emelkedett ki a szalmarakás hamvaiból. Most már alaposabban szemügyre lehetett venni őkéimét, mint kondor bun­dájában, talán a legszebb látvá­nyosság volt egy fertályóráig a szigeten, mert az emberek nagy elismeréssel emlegették. S emlegeti még manapság is né­hány régi vendég azokat a kolbá­szokat, amelyeket katonai marsok dobolásával aprított az óbudai hentes bárdjaival. Emlegeti né­hány hálás emlékezet a friss hur­kákat, amelyek olyan bűvölően sisteregték, hogy darab időre az egész életet és az egész ködbeve­szett Budapestet elfelejtették. Em­legeti boldogult József nádor-is­pán nagy fogadó-terme a szalon­nákat, füstölt húsokat, amelyeket más hely híján itt felakasztottunk. És emlegetik a szigeti disznótor felejthetetlen illatait, amely illa­tok darab időre lepipálták a ró­zsás-kertek emlékezetes illatát. — Mikor kergetünk megint fa­lusi disznót a Margitszigeten? — kérdezgetik az öregebb rendőrök, amikor a tél zúzmarája telepedik ősz bajuszukra. * Következik: Ha humoristára bízzák a kritikát. A békési Vörös József nyerte a megyei szántóverseny első díját Augusztus 19-én, délelőtt ren­dezték meg sok részvevő érdeklő­dése mellett a megyei szántóver­senyt a kondorosi Dolgozók Tsz földjén. A versenyt Laszli Pál elv­társ, a megyei tanács vb-elnök­­helyettese nyitotta meg, s aztán a rakéta-jelre tizenhét gépállomá­si, 17 termelőszövetkezeti és két állami gazdasági traktoros rajtolt a kitűzött díjakért és az azzal já­ró erkölcsi elismerésért. Olyan traktorosok keltek versenyre, akik a korábban megrendezett járási versenyen első, második helyezést értek el. Mint minden évben, most is új traktorosok tűntek fel kiváló mun­kájukkal. Az első díjat, egy mosó­gépet Vörös József, a Békési Gép­állomás traktorosa nyerte meg. A második díjat Csipke József a Mezőberényi Gépállomás, a har­madik díjat pedig C. Balogh László, ugyancsak a Békési Gép­állomás traktorosa. Díjat nyertek még: Sáfrány András mezőkovács_ házi, Mészáros Lajos medgyesegy­­házd, Kojnok Pál békéscsabai, Dankó János és Kurucz János kon­dorosi traktorosok. A brigádvezető Pályája nem ívelt felfelé, I életében nem történt semmi nagy­szerű, olyan nagyon kiemelkedő, különleges. Éli az üzemi dolgozók munkás hétköznapjait. Amikor közöljük vele, hogy írni akarunk munkájáról, életéről, mé­lyen elpirul. Olyan kislányos így. Pedig már „öreg” munkás a gyár­ban, asszony és brigádvezető. Ti­zenhét hozzá hasonló dolgozó ve­zetője, s hallgatnak rá, még az idősebbek is. Miért? A család nagy, a kereset kevés. Ahol hat gyermek kapaszkodik az anya szoknyájába, ott sók a gond, alig várják, hogy valamelyest fel­cseperedjen egy is a sok közül, s aztán neki az életnek, a munká­nak. Tizenhét éves korában már üzemi munkás. Tíz éve dolgozik Rigó Jánosné a Békéscsabai Kö­töttárugyárban. A kollektíva Jut­kája, azé a kollektíváé, amely elő­ször indult versenybe a szocialista brigád cím elnyeréséért, s amely­ről két hónappal ezelőtt már meg­írtuk, hogyan érte el ezt a meg­tisztelő címet, ö, a brigád egy­szerű tagja, gépnél dolgozik, mint a többiek. Felettesei így nyilatkoznak róla: „Egyike a legjobbaknak. Tel­jesítménye állandóan a 100 száza­lék fölött van, s minőségileg kifo­gástalan munkadarabok kerülnek ki a keze alól. A varroda minden gépén tud dolgozni, amolyan uni­verzális ember. Munkamódszerét mindig átadja a szakma fiatalabb. jainak. Többszörösen kitüntetett dolgozó.” Ami ennél több, az is belőle fa­kad. Amióta először élt azzal a le­hetőséggel, hogy dolgozhat, azóta sohasem nyugszik. Mindig többre vágyik. Gondolkodó asszony, a szakma szerelmese, aki mindig azon töri a fejét, hogyan lehetne még többet „kihozni” a rábízott gépből, új fogások, módszerek be­gyakorlásával rövidíteni egy mun­kadarab elkészítését. S amikor a brigád a szocialista cím elérését tűzte maga elé, őt választották ve­zetőjüknek. Ez még inkább arra ösztönözte, hogy — most már pél­dájával a többieket is erre sar­kallva — nagyobb eredményeket érjen el. Nem volt hiába ez a tö­rekvés. Másodszor is elnyerték a „Szocialista brigád” oklevelet. ö maga csupa tűz és lobogás. Munkája eredményét oklevelek és „Kiváló dolgozó” jelvények soro­zata igazolja. Tele van ötletekkel. ö jelentkezett először a munkás­­akadémiára, s a szakmai tanfolya­mon is a legaktívabb résztvevő volt. — Menjünk tapasztalat­cseréié a Gyulai Harisnyagyárba — állt elő nemrég ötletével a bri­gádnak. „A javaslatatot egyhangúlag el­fogadták” — olvasnánk, ha erről a röpgyűlésről jegyzőköny készült volna. Ám a megvalósítás nem is olyan könnyű. Az idősebbek meg­torpantak, az indulás napján kifo_ gások özöne zúdult rá. „Mosni kell...”, „itt a befőzés, már meg­vettem a gyümölcsöt, nem tudok elmenni...” és így tovább. Meny. nyi érv, mennyi türelem kellett ahhoz, míg elérte, hogy mégis el­mentek. Érdemes volt. Sokat lát­tak, tapasztaltak, tanultak. Augusztus 27-én Hódmezővásár­hely lesz a következő tapasztalat­­csere színhelye. Azonos szakma, azonos üzemében ismerkednek meg az ottani munkamódszerek­kel. A hasznosat összekötik a kel­lemessel is. Az üzemlátogatáson kívüli program: városnézés és für­dés az Európa-hírű gyógyfürdő­ben. így él, küzd és dolgozik Ri­­góné, s ha róla beszélnek, a bri­gádra gondolnak, és fordítva. Ök már elválaszthatatlanok, összefor­­rottak. Rigóné eggyé lett a kollek­tívával, az üzemmel. Megtalálta életcélját: úgy dolgozni, hogy mél­tó legyen a megbecsülésre. Méltó is! Egy asszony a sok közül, nem kiemelkedő, nincs benne semmi különleges. És ez a nagyszerű. Kasnyik Judit Gépállomások, állami gazdaságok, tsz-ek figyelem! A Szarvasi Vas-, Fémipari Ktsz vállal mindenféle szürkevas-öntést, rövid határidővel. Szállítás a megrendelés és mintaátadástól számított 14 napon belül. Megrendeléseket központi irodánk címére kéi-jük: Szarvas IV., Szabadság út 64—66. Tel.: 258. Szarvasi Vas-, Fémipari Ktsz vezetősége 450

Next

/
Thumbnails
Contents