Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

1W2. augusztus 19. 5 Vasárnap cl malom.fa a uiúlnái'oU Az ország legjobb gabonatermő vidékén épült a békéscsabai István-malom. Hazánk második legnagyobb malmaként tartják nyilván Toczeszki János Száztíz évvel ezelőtt, a békés­csabai Élővíz-csatorna partján furcsa tákolmányra lettek figyel­mesek az emberek. Lapos vityilló üvegajtókkal. Egyszer csak siste­regve tört elő a gőz, s az üvegajtó egy kiszedett kalitkáján furcsa jószág darabolta a levegőt. Körül­állták a kíváncsiskodók, s a mol­nár akkor megmagyarázta nekik: a gőzgép, amely a malomköveket forgatja, az utcára „rugdossa’’ a tolattyúit. így indult a híresség útjára a békéscsabai István-malom. Fej­lődött, felépült. Leégett, újra fel­épült, számtalanszor cserélt gaz­dát. Lisztes emberek évtizedeken át a szomorúfűzek alatt ízlelgették az asszony főztjét, harcoltak a ke­nyérért, kenyeret csináltak, s ne­kik kevés jutott. Egyszer aztán elfújta a felsza­badulás szele a malom gazdáit. Harc árán szerezték meg a lisztes emberek maguknak a malmot, de az övéké lett. Nemrégiben utolsót fordult a kazánház hatalmas lendítőkereke. A gőzgépeket modem villanymo­torok cserélték fel, most azok hajtják az őrölni induló hengere­ket. Titka van az István-malmi lisztnek. Bejárta a világot. A Va­tikán évtizedeken át innen szál-Kovács György líttatta a lisztet ostyának, Svájc, Anglia, s a világ megannyi orszá­ga „fűszerként” használja a ma­gyar lisztet, abból is az István­­malomban készültet. Nem vélet­len, gazdasági törvényszerűség volt, hogy a malomipar lett annak idején Magyarország „nehézipa­ra”. Mint Angliában a takácsok, nálunk a molnárok voltak az ősi híresség. Aranykezű embereknek nevezték őket, akik leheletnyi finom lisztet eresztettek a malom­kövek közül, akiknek munkája hí­rességet jelentett. Most járjuk a malmot. Hatal­mas épület. Minden emeletén egy ember dolgozik. Mutatóban még két malomkő a modem gépek kö­zött. Mire bejárjuk az épület minden zegét-zugát, egy vagon liszt elhagyta a malmot. Húsz va­gonnal őrölnek minden nap. Gép­kocsikon, vagonokban az ország minden részébe kerül az István­­malmi liszt. Az írás szabályai szerint itt vé­get is érne a riport. Igenám, de a zúgó-búgó gépek között panaszos hangú emberekkel találkoztam. © Bielik János, aki 1919 óta mol­nár, lassan kezd a szóhoz. Tőle tudjuk meg, hogy valami nincs rendjén. Rábólint Toczeszki János, a MEO vezetője. Nem szól. Hall­gat, rábólint. Amott egy fiatalem­ber: Kovács György, aki tíz évvel ezelőtt tanulta a szakmát. Már Kísiklott a békéscsabai gyorsvonat Pénteken este súlyos vasúti sze­rencsétlenség történt a Szolnok megyei Tiszatenyő közelében. A Békéscsaba és Budapest Keleti­pályaudvar között közlekedő 6601- es számú gyorsvonat hét óra után néhány perccel, miután a tiszate­­nyői vasútállomáson keresztül ha­ladt, kisiklott. A vonat 424-es tí­pusú mozdonya eddig még pon­tosan ki nem derített körülmé­nyek között leszakadt a szerel­vényről és teljes sebességgel a töltés melletti árokba zuhant. En­nek következtében a szerelvény több személykocsija is kiugrott a vágányról és megrongálódott. A mozdonyvezető a szerencsét­lenség pillanatában kiugrott és a csodával határos módon semmi baja nem történt. Az egyik fűtő Solti János, a mozdony alá került és a helyszínen szörnyet halt. A másik fűtőt, Vastag Jánost az ösz­­szezúzódott mozdonyból hatórás erőfeszítéssel szedték ki, de a kórházba szállítás után röviddel meghalt. A mentők tíz sérültet szállítottak a szolnoki kórház bal­eseti osztályára, akik közül három állapota életveszélyes, illetve sú­lyos. Hat könnyebb sérültet a hely­színen részesítettek elsősegélyben. A szerencsétlenség körülményei­nek kivizsgálása és a vonal hely­reállítása teljes erővel folyik. Amíg a megrongálódott kocsikat el nem szállítják és a vágányokat helyre nem állítják, átszállással bonyolítják le a személyforgalmat. A szemtanúk véleménye szerint a balesetet az okozhatta, hogy az át­építés alatt lévő vonalszakaszon a megengedettnél nagyobb sebes­séggel haladt a szerelvény. Bielik János gépkocsivezető is volt, megpróbál­ta. Azt mondja örökre hűséget esküdött a molnár-szakmának. Szép, érdekes, fiatalembernek való. Itt sorol, amit el kell monda­nom. Azt mondta Bielik János, hogy több megbecsülést érdemel­ne ez a szakma. Nemcsak a kere­setről beszélt. Nem sok, de meg lehet belőle élni. Másvalami van itt. A szakmának, a hajdani aranykezű molnárnak a megbe­csüléséről van szó. Igaz, hogy a gépek okosak. Megcsinálják, amit kell. Azért mégis többet kellene számítani az emberekre, adni a gyakorlatukra, megszerzett tudá­sukra. o A malom vezetőivel beszélge­tünk. Horváth elvtárs, a vállalat igazgató-helyettese régi molnár. Érzi, miről van szó. Megnyugtat­ja az újságírót, hogy azért nem minden úgy van, ahogy látja. Ne higgye a krónikás, nem mindenki molnár, akinek lisztes a ruhája. A megbecsülés pedig kijár minden­kinek az István-malomban. Bár vitatkoztunk hosszú ideig, mégis azt gondolom, a malmi emberek igazsága, ha csak kicsit is, utat kell, hogy találjon. A 17 éves ered­mények ma már megszokottak let. ték. Étterem, üzemi konyha, für­dő. Nem kell az embereknek a szomorú fűzek alatt ebédelniük. Szép. De ez már törvényszerűség. A plussz, amit az emberek kér­nek, egyszerű, de nehezebb. A megbecsülés. Számítani tudásuk­ra. Arra, hogy az ő javaslataik is érnek valamit. Az István-malom dolgozói, Bielik János is, meg a többiek, a rábólintók — akik így helyeseltek —, a fiatal molnár, aki a gépkocsivezetést is megpróbálta, s a hűség kergette vissza a szak­májához, sokat érnek. Rájuk apel­lálni — nem lehet ennél nagysze­rűbb dolog. Irta: Kiss Máté Fényképezte: Kocziszky László Háromszáz éve halt meg Pascal, francia fizikus „Az ókornak lángeszű természet­­bölcseleti megsejtései voltak, az araboknak igen jelentős, de szórvá­nyos és nagyrészt következmény nékül maradt felfedezéseik. Egyes­­egyedül a modem természetkutatás jutott el a tudományos, rendsze­res, minden térre kiterjedő fejlő­déshez. Ez a modem tenmószetkuta­­tás azzal a hatalmas korszakkal kezdődik, amelyet... reformációnak nevezünk, a franciák renaissance­­nak és az olaszok oinquecentónak. Ez volt a legnagyobb haladó irá­nyú átalakulás, amelyet az emberi­ség adtí'ig átélt. Olyan kor volt ez, amelynek óriásokra volt szüksége, és óriásokat is nemzett, a gondol­kodás szenvedély és jellem, a sok­oldalúság és tudás óriásait." Engels fentiidézett 6zavai bámu­latosan pontosan jellemzői annak a kornak, amelyben és amelyet köve­tően hatalmasat fejlőditek a tudo­mányok, különösen sokat a termé­szettudományok és ezen belül a ma­tematika és a fizika. Azok a konkrét feladatok, melyek közvetlenül a matematikára és a fi­zikára tartoztak, a tengerhajózás és a hadászat fejlődésének és fejlesz­tésének Igényéből fakadtak. Ugyan­így a gyakorlat vetette fel az égi mechanika problémáinak megoldá­sát, és ezzel kapcsolatosan a látcső megszerkesztésének feladatát. És még ezernyi problémát, amely mindmnind megoldásra, magyará­zatra várt. A fizika tehát mechanikai és fénytani feladatok megoldásával foglalkozott elsősorban, és ezek ha­tározták meg jellegét. A fizikai je­lenségek magyarázata, a közöttük lévő esetleges összefüggések igazo­lása, a megfelelő számítások elvég­zése a matematika fejlődését is meg,követelték — követelték új módszerek kialakítását, a matema­tikában használatos eljárások fino­mítását. De voltak egyéb tényezők is, amelyek a nagy matematikuso­kat arra ösztönözték, hogy külön­böző témákon gondolkodjanak, pél­dául a fejlődésben lévő biztosítási üzletág, a különböző szerencse- és kártyajátékok, e ezzel a matemati­ka új ágait — mint például a való­­színűségszámítás — teremtették meg. A fejlődés feladta tehát a lec­két, s Engels szavaival élve a kor „óriásokat nemzett’, akik képesek voltak a feladott lecke megoldásá­ra. Ezek közé tartozott, ha nem is a kezdeti Időszakban működött, a XVII. századiban élt, fiatalon el­hunyt zseniális francia matemati­kus, fizikus és filozófus, Blaise Pas­cal. Pascal 1623 június 19-én szüle­tett Olermont-Ferrandban, és 1662-ben halt meg. Most háromszáz éve tehát, hogy meghalt, s a mai mo­dern kornak is kötelessége, hogy megemlékezzék róla és életművé­ről. Rendkívüli tehetsége már Igen fiatal korában megmutatkozott, de édesapja, gyermeke egészségét félt­ve, eltiltotta a matematikával való foglalkozástól. Am attól, akinek ea legnagyobb és legnemesebb szen­vedélye volt. eltiltani nem lehetett. A kis Pascal porba rajzolt ábrákon fedezte fel nevezetes geometriai tételeit. Még nem volt tizenhat éves, amikor megírta híres művét a kúpszeletekről. Nem kevesebb, mint négyszáz tételt vezet le a kúpszele­tekre vonatkozóan, és ezzel meg­alapítja a görbéknek modern elmé­letét. Igen jelentős eredményeket ért el a valószínűségszámításban Is. A binomiális együtthatókkal képe­zett „háromszögre” vonatkozó ér­tekezése halála után. 1664-ben je­lent meg. Néhány évvel a kúpsze­letekre vonatkozó híres tétele után felfedezett egy számológépet; Az Integrálással kapcsolatos munkás­sága és az Infinitézimálisra vonat­kozó gondolatai nagy hatással vol­tak Leibnizre. Jelentős eredményekkel gazdagí­totta a fizikát is. Torricelli — Ga­lilei tanítványa — volt az első, aki a „horror vacui” és a levegő nyo­mása között először látta meg a* összefüggést. Kísérleteinek híre csakhamar elterjedt, és felkeltette Pascal érdeklődését te. Mersenne jezsuita tudós volt az, akii eljuttatta Torricelli kísérleteinek hírét Pas­calhoz, aki még egyszer megcsinál­ta azokat többféleképpen. Nagy je­lentőségű munkásságában az, hogy először vizsgálta kísérletileg ős el­méletileg az összefüggést a folya­dékok és a levegő nyomása között. Kísérletei közben rájött arra,, hogy a levegő nyomása állandóan válto­zik, és ezt a lógnyomásváltozást kapcsolatba hozta a tengersalnt fe­letti magassággal, megállapítva azt, hogy a légnyomás a magasság­gal csökken. Az igen nevezetes Pas­cal törvény a folyadékok egyensú­lyának feltételét mondja ki arra az esetre, amikor a folyadékra külső erő nem hat. Pascal, mint minden nagy termé­szettudós, egyben filozófus te volt. A világ ma elsősorban mégis mint természettudóst tartja számon, mégpedig azok között, akik komoly munkásságot végezve mozdították elő a természettudományok óriási méretű fejlődését. Életműve alap­ján méltán tartjuk őt számon együtt a legnagyobbakkal, és gondolunk rá halálának évfordulóján tisztelet­tel. Cz. Kiss Ferenc girnn. tanár, a TIT fizikai szakosztá­lyának tagja Alapozzák az új kultúrházat Békéssámsonbon Több mint két és fél millió fo­rint kivitelezési költséggel kultúr­­ház épül Békéssámsonban. A nagy teremben helyet kap majd a mozi is. A hatalmas létesítmény kivi­13 csökmöi földművesszövetkezet azonnali belépéssel meghatározott időre fmsz-i számla­keretet ismerő (beosztott) könyvelőt vesz fel. Ugyancsak felveszünk azonnali belépésre kis­vendéglőnkbe szakképzett felszolgálót és jutalékos vegyes boltvezetőt. 50484 felezéséhez a Békéscsabai Tataro­zó Vállalat Farkas László brigád­ja látott hozzá június elsején. Az­óta megásták az alapot és a szín­pad alá a pincét, amelyet majd széntárolásra és központi fűtésre használnak. A pince szigetelő fala már elkészült s gyors ütemben ké­szül az egész épület betonalapja. Az új létesítmény átadásának határideje 1963. decembere. De Farkas László brigádvezető sze­rint, amennyiben idejében meg­kapják a vasbeton-gerendákat, ak­kor ez évben tető alá hozzák az épületet téliesítik, hogy a hideg időben is dolgozhassanak a belső munkálatokon s így mintegy két hónappal előbb tudják átadni az épületet.

Next

/
Thumbnails
Contents