Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
1962. augusztus 19, 3 Vasárnap Kiváló hizlalási eredmények az állatforgalmi célgazdaságaíban Hatezer vagon kenyérgabonát adtak át eddig az államnak megyénk tsz-ei — Több mint kétmillió forint terven felüli nyereség az első félévben — Az ország számos megyéjében adták át az utóbbi időben az állatforgalmi vállalatok a kívántnál gyengébben működő célgazdaságaikat a termelőszövetkezeteknek. A mi megyénkben továbbra is megmaradt az évek óta egyenletesen felfelé ívelő eredményeket elérő geszti és magyarbánhegyesi célgazdaság az állatforgalmi vállalat irányítása alatt. Mindkét gazdaság jól tölti be azt a hivatását, amelyért létrehozták őket: vagyis évről évre jelentős számú és kiváló minőségű hízott marhával járulnak hozzá a belföldi húsfogyasztás kielégítéséhez és a népgazdaság export-tervének teljesítéséhez. Ez, egyrészt a két célgazdaság kipróbált vezetői és dolgozói lelkiismeretes munkájának, másrészt az állatforgalmi vezetőinek köszönhető, akik — fontosságukat figyelembe véve — megkülönböztetett gondosságot fordítanak a célgazdaságok irányítására és ellenőrzésére. A két célgazdaság együttesen 525 hold termőfölddel és 500 szarvasmarhát befogadó férőhelylyel rendelkezik. A szükséges szá-Új étkezőhelyiség, öltöző és fürdő épül Az Orosházi Vas- és Kályihaipari Vállalat II. számú mechanikai üzemében új étkezőhelyiséget, 120 személyes öltözőt, valamint öt zuhanyozóval és két körmosdóval berendezett fürdőt építenek. A munkára 160 000 forintot fordítanak. Az üzem dolgozói 10 000 forint értékű társadalmi munkával segítik elő aiz építkezést. lastakarmányt — lucernát és silókukoricát — teljes egészében önállóan biztosítják a 85 naponként beállításra, illetve elszállításra kerülő hízómarháknak. A lucernát eddig háromszor kaszálták meg s a 243 holdról átlag 34 mázsa szénát takarítottak be. A 110 hold silókukoricából is 200—250 mázsa zöldtömeget silóznak be. Jó termést, holdanként 21—70 mázsát adott az őszi árpa és 15,62 mázsát a tavaszi árpa. A szemtermésre vetett kukorica is 25—30 mázsa májusi morzsoltalak megfelelő termést igér. Van tehát mivel hizlalni, de van hozzáértés is mind a két célgazlaságban. Geszten Bereczki Albert vezetésével ért el kiváló eredményt Sólyom Sándor, Balogh Lajos, Balogh Imre és a többi állatgondozó, Magyarbánhegyesen pedig Szántó Mihály, Mező István és társaik Barna Henrik gazdaságéi Osgyán György brigádvezető irányításával. A két gazdaság átlagában a napi 1,38 kiló ráhízlalás Hetek óta nagy a készülődés a tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezetben. Az ifjúsági sertésgondozó brigád ugyanis tíz tenyészsüldőt küld az Országos Mezőgazdasági Kiállításra. A süldők most nyolc hónaposak és 80— 90 kilogrammosak. országosan is kiemelkedő eredmény, mert a napi norma 1,06 kg. Különösen kiváló a gesztiek napi 1,41 kiló ráhízlalási teljesítménye. A két célgazdaság 1080 szarvasmarhát hizlalt meg az első félévben s ennek nagyrészét — 868- at — exportra szállítottak. Jászolkarikánként a félévre tervezett 600 forint tiszta nyereség helyett 1400 forint nyereséget értek el. A két gazdaság összterven felüli nyeresége az első félévben több mint 2 millió forintra kerekedett. Ezt azzal érték el, hogy a beütemezett 880 mázsa, ráhízlalás helyett csaknem a dupláját: 1536 mázsát hizlaltak rá az 1080 darabra az év első hat hónapjában. Az eddigi és az eztán várható .nagyszerű eredmények azt igazolják, hogy jó kezekben vannak a megyei állatforgalmi vállalat irányítása alatt a célgazdaságok, mert az évi 2,5—3 millió forint tiszta nyereség mellett jelentős valutához is juttatják népgazdaságunkat. A kiállításon lacikonyhát is nyitnak a tótkomlósi Viharsarok Tsz gazdái. A tervek szerint több mint 200 sertést vágnak le, s naponként friss hurkával, kolbászszál, valamint sülthússal várják a kiállítás látogatóit. Befejezéshez közeledik megyénkben a cséplés. A tótkomlósi Viharsarok, a füzesgyarmati Vörös Csillag, Aranykalász, az endrődi Búzakalász, a kondorosi Dolgozók, Vörös Október, Lenin, a gyomai Alkotmány és még számos termelőszövetkezet szérűskertjéből már elhúzatták a cséplőgépeket ,de megyénk számos közösgazdaságában szombaton eresztették zsákba az utolsó gabonaszemet. A battonyai Dózsa Tsz tagjai például hajnali kettő órakor kezdik a cséplést s a legnagyobb hőségben is meghaladta napi teljesítményük a kétszáz mázsát. A kedvezőtlen időjárás késleltette a gabona érését, az aratás és a cséplés megkezdését, ezért a korábbi évek szokásától eltérően, az alkotmány és az újkenyór ünnepére nem fejeződött be teljes egészében megyénkben a cséplés. Csupán a békéscsabai, a gyomai és az orosházi járás termelőszövetkezetei csépelték el a kalászosokat. De a cséplés közvetlen bebefejezésébez értek a szarvasi járás és a gyulai járás szövetkezetei is. A megye többi járásaiban is alig-alig maradt csépelni való augusztus 20-a utánra. A tarlóhántásban a mezőkovácsiházi járás vezet, 19 391 holddal, második a békési járás 14 851. harmadik az orosházi járás 14 437 holddal. A mélyszántásban is a mezőkovácsházi járás az első 12 A csépléssel egyidőben szépen telnek az állam gabonamagtárai. Megyeszerte eddig hatezer vagon búzát szállítottak be a termelőszövetkezetek. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz egyedül 140 vagon búzát adott át az államnak szerződésre. A hazánkban elsőnek alakult sarkadi Lenin Tsz hatvan vagon búzát szállított az állam magtárába. Fennállása óta nem volt még arra példa, hogy hasonló mennyiségű kenyérnekvalót adott volna közfogyasztásra. A kevermesi Lenin Tsz 57 vagon búzát értékesített eddig. ezer, a második a szarvasi 10 749, harmadik az orosházi járás 9242, negyedik a békési járás 7878 holddal. Megyénk termelőszövetkezeteiben eddig 67 183 hold földet mélyszántottak a gépállomási és a szövetkezeti gépek. Emellett elvégeztek 26 612 hold vetőszántást is. Legtöbb vetőszántást, 6596 holdat a gyomai járásban végeztek. Az istállótrágyázásban a mezőkovácsházi járás vezet 3700, az orosházi járás 1538 és a gyulai járás 1327 holddal. Megyeszerte megkezdődött a kender és a silókukorica betakarítása Az eddig levágott 4397 hold kenderből a mezőkovácsházi járásban 1755, az orosházi járásban pedig 623 holdat takarítottak be. A tótkomlósi Viharsarok Tsz gazdái tenyészsüldőket visznek az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Lacikonyhájukban frissen sült hurkával, kolbásszal várják a kiállítás látogatóit Befejeződött a csépiés Békéscsabán, a gyomai és az orosházi járásban 67 ezer holdra növekedett a nyári mélyszántás Uborkaszedő asszonyok a kertészetben. Asszonyok hajlonganafc a tűző napsütésben. Nem könnyű az uborkaszedés. Derékfájdító a sok hajlomgás, s aztán a megrakott ládák sem pehelykönnyűek. Mégis 18—20 asszony jön ki naponta a kertészetbe. — Hatvankét éves vagyok, de mindennap kijövök. Szeretek dolgozni, meg aztán kell. hogy szaporodjon a munkaegység is. Eddig már kilencven van — mondja az egyik asszony, s közben nagy ívvel hajítja hátra a kezében tartott hatalmas uborkát. A tekintet követi, amint egy jókora halmon huppan le. — Itt dolgozunk a hőségben, ko_ rán kelünk, hajlongunk eleget, de jóformán semmit sem keresünk. Az a csomó is ott ni, a disznónak megy. Pedig azért is megdolgoztunk. Csak hát már nem veszi át senki. Nem ilyenkor kell szedni az uborkát — szól az egyik aszszony. — Kertész kellene ide, aki irányítja a munkát — toldja meg egy másik. — Aztán az se járja, hogy a MÉK nem viszi el mindig idejében. Nekünk, a tsz-nek van kára ebiből. E néhány mondatból érződik: törődnek a tsz-szel, magukénak érzik, s ez meglátszik a munkában is. Szorgosak, ügyesek az itt dolgozó asszonyok és lányok. Debreceni Gábomé tejkezelő 342, s a növényápolásiban Bodnár Irnrénó 160, Bondár Károlyné 132, Szín Ferencné 125 munkaegységgel dicsekedhet, s még néhány nevet ide sorolhatnánk. Ahol olyan lányok is vannak, mint Sass Zsuzsanna és Seres Margit, akik egy hónapig dolgoztak aratáskor a kombájnon, ott nem is lehet panasz a nők munkájára. — Igazán kitesznek magukért — mondotta a tsz párttitkára. — Százhét asszony és lány dolgozik a termelőszövetkezetben, s mi meg is becsüljük munkájukat. Az uborkaszedésnél dolgozó aszszonyok véleményt, javaslatokat mondtak el. — Elmondták javaslataikat gyűlésen is? — Furcsa, de az előbb még hangoskodó asszonyok elhallgatnak. Aztán valaki megjegyzi: minek módjuk, vannak ott férfiak elegen. Ha szólunk is, nem veszik figyelembe. Ha elfogadnák, hasznát vennék — Tóthné meg meri mondani. Ö kellene ide. Többször hallottuk már Tóthné nevét a községben, az irodán és kinn a földeken, hát megkerestük. Ki ez az asszony, aki meg meri mondani, s aki — mint mondták — kellene az asszonyok élére. Öt is kinn találjuk. Villát markol a keskeny női kéz, s a férfiakkal egy sorban dolgozik. Alacsony vékonytermetű asszony, az ember nem is hinné, hogy milyen erős. Pedig az. A vezetőségben olyan asszonyok vannak, akik ha szólnak is valamiért, hamar visszahúzódnak, mert úgy szokták meg, hogy min-Tóth Gáborné, aki „pozícióra vágyik”. dig a férfiak szava dönt. Tóth Gá_ bőmé már tudja, hogy másképp is lehet. S ez a baja. Baj-e? Amikor a kisteleki I-es típusú tsz egyesült a Vörös Csillaggal, ő a kistelekiek párttitkára volt. Úgy gondolta, hogy közvetlen az egyesülés után még kikérik véleményét, javaslatait, amikor valamiről döntenek, mint olyan emberét, aki ismeri a csoport tagjait. A tsz vezetősége nem tette ezt. S amikor egy gyűlésen ezért megbírálta őket, az elnök felállt és a fejére olvasta: azért szólalt fel Tóthné, mert pozícióra vágyik. Ekkor kezdődött a baj. S ha azóta bármelyik gyűlésen hozzászól, elmondja tapasztalatait, véleményét, könnyen a fejéhez vágják ezt a megjegyzést. Az elnökkel pedig azóta sem javult kapcsolata, csak elmérgesedett. Pedig Tóthné józan, okos asszony, jól látja a tsz ’letét az ottani munkát és az irányítást is. Sok jó javaslata is van, melynek — ha elfogadnák —, hasznát vennék a tsz-ben. — Nem lenne nekem semmi bajom az elnökkel, csak ne lenne ilyen nézete velem szemben. Én nem magam miatt szólok, hanem a tagság, a tsz miatt. Azt akarom, hogy jobban menjen a munka — mondja a háromgyermekes fiatal aszszony. Most már addig jutott, hogy kezd belefáradni a hiábavaló küzdelembe. S hogy ne vágják szemébe a pozícióra való törekvést, nem vállalta a nőbizottság irányítását. Pedig ott sokat tehetne azért, hogy még jobban, szervezettebben menjen a munka. A tszvezetők is elismerik szervező képességét s azt, hogy okos, ügyes, dolgos asszony. Csak hát nem mindig tetszik az, aki szólni mer valamiért, különösen, ha asszony az illető. Pedig, ahol ilyen sok nő dolgozik, ott kell, hogy legyen szavuk az asszonyoknak, olyanokénak, akik mernek is szólni, hogy ne csak elméletben, de a gyakorlatban is megbecsüljék munkájukat s még inkább érvényesüljenek jogaik. Kasnyik Judit