Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-15 / 164. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Jevgenyij Jevtusenko: Minket zsúfolt Minket zsúfolt villamos döcögtet, minket hajt fárasztó feladat, minket metró szája szí be füstnek, s eregetve szürkén visszaad. villamos döcögtet* Sok közömbös arc, körülhavazva. Néha tompa, szűkén mért szavak. De a világ, ha azt mondja: „Moszkva”, mindnyájunkra együtt mondja csak. SIMÁI MIHÁLY: Lány a tükör előtt Tudom — sok férfi mondja nekem — Zöld vízesés a tekintetem. Tudom — hisz hallom minduntalan — Kontyra csomózott láng a hajam. Volt, aki azt is mondta — de hány! — hogy vörös örvény este a szám; hogy mosolyom hófodrú patak, s csillagok égnek bőröm alatt... Nem elég így se, mégse, sose — mégegyszer nézz meg: Szép vagyok-e?! GÁL SÁNDOR: Bodzafa Bodzafa sok levelét bontja a fény, gyere nézd. Bontja a szél, a meleg ezt a sereg levelet. Mennyi parányi csokor bújt ki az ágak alól, Mennyi piciny legyező halkan az ég fele nő. Nézzed e zöld sereget: mint a fa lángja lebeg, mintha tán égne a fa zölden lángolna haja. Nézd, a kis ág-karokon már a lomb árnya oson, már a lomb húsa remeg bennetek csöpp levelek. Már a nyár zöld tüze gyúl bennetek hangtalanul. Jöjj ide s nézzed a fát kedvesem nézd a csodát nézd, hogy a gyenge levél ezre az ég fele kél, nő, hogy az árny hűvösét rinoman hajtsa föléd majd ha a nyár melege csordul a tájba bele. Nő — és a lombja alatt bújva el rejtve marad hogy ha hűs csókkal a szád oltja vérem parazsát. foooóooíiooooooooőobr Hégely László: Varró nő (szén) Gorkij-múzeum Marianské Lázneban Marianské Lázne fürdőhelyen megnyílt a Gorkij-múzeum abban a házban, ahol a világhírű szovjet író 1923/24-ben lakott. A múzeumban több más dokumentum mellett bemutatják Az Artamanovok-hoz készült vázlatokat. Gorkij e művének megírására Marianské Lázneban készült. A múzeum érdekessége: közé tartoznak azok a levelek, amelyekkel C6eh gyermekek keresték fel a nagy szovjet írót. A fékező ebédje Bede István szegedi képzőművész fametszete Fehér szállingózásban tolongva felbolydult utcákon lépkedünk. Nyomok gabalyodnak friss nyomunkba, elkeveredik lélegzetünk. Előkotorjuk a cigarettát, dúd olódnak közkedvelt dalok. Könyökünkkel meglökdössük egymást, s néha kérünk csak bocsánatot. Kezünkben csomag és aktatáska. S mégis mi röpítünk ég felé rakétát csillagok távolába s elme és szív megrendül belé! Szadovoj, Lebjazsij, Trubnij utca... mintha más és más volna utunk, járunk csak, egymásról mit se tudva, meglökjük egymást, s elbaktatunk. (VASS ISTVÁN fordítása.) * A fiatal szovjet teöltö-memzedéik érdeklődését a mai élet, a hétköznapok egyszerű képei vonzzák. Vezéralakjuk, Jevgenyij Jevtusenko is a moszkvai utca egyszerű emberének állít emléket költészetében. Az ember és a világ E. Kovács Kálmán aforizmái Franklin Benjámin szerint az ember szerszámkészítő, Rivarol szerint tűzgyújtó állat. Mindkét meghatározás csak fajtörténeti alapon állja meg a helyét. Erkölcsi alapon ma már csak azt tekinthetjük embernek, akinek véleménye van a világ dolgairól, és kiáll mellette. * Az elvtelen minden szélhez igazítja a vitorláját. * Ha követ dobsz a mocsárba, brekegnek a békák. Az alkohol a gyengék menedéke; de még gyengébbek lesznek tőle. A hiúság a balgák büszkesége. MŰTEREMSAROKBÓL Koszta Rozália: Férfi lovakkal (Az V. alföldi kiállítás anyagából.) >•••••« Gondolatok G. Gershwin halálának 25. évfordulóján Az európai zenetörténetnek egyetlen olyan stíluskorszaka van csupán — e ez a barokk zene másfél évszázada 1600—1750-ig — melyről elmondhatjuk, hogy a maga idejében világnyelv. A barokk zene nyelvezete — formavilága, harmóniaikincse nem különbözik egymástól, légyen az bár az angol Purcell. er olasz Vivaild'i vagy a két német. Baoh és Händel muzsikája. A dasesszrő! írott tanulmányok — akár mellette, vagy akár ellene szólnak is — rámutatnak arra a tényre, hogy a dzsesszt az európai zenetörténet múltjának barokk korszakával lehet mérni, lévén utoljára ott kimutatható zenetörténetileg az egységes, világméretű nyelv. A kérdést mások így teszik fel: nemzetközi kifejezésmód1, vagy nemzetközi népzene a dzsessz? Amíg ennek a kérdésnek a vizsgálata tart, s a kérdésre feleletet adnak, addig a mesebeli csizmában, hétmórföldes léptekkel járjuk be az útját a Mississippi-folyam tengerbe torkolló, hatalmas deltájánál létesült New Orleans városából kiindulva. A XIX. században, mielőtt a vasutat bevezették volna, ez a város volt a kontinens kapuja. Gazdagsága legendás hírű volt, melyet a cukornád és gyapot kikötői átrakodásának köszönhetett. A szabad négerek és kreolok gyermekei már Franciaországban tanulnak, honnan visszatérve szívesen vetették magukat a város hangos, tobzódó életébe. Szórakozásaikhoz a zenét a négerek szolgáltatták fúvóshangszerek és ütőhangszerek segítségével. A négerek ezt a zenét utcai felvonulásokon, temetéseken és vallási összejöveteleken egyaránt alkalmazták. Ezt nevezték akkor dzsessz-zenének, mely hamarosan bekerült a tánctermekbe. Sikerük olyan nagy volt, hogy csakhamar más városok is csalogatják a zenészeket, kiknek ez az elfoglaltság biztos megélhetést nyújtott. Ennek a déli eredetű New- Orleans-1 néger zenének, mely dallamos kiegyensúlyozott, vidéki népi muzsika, lesz az északitól való megkülönböztetésül neve: Dixiland. Legismertebb művelői közé tartózik: Singleton Zutty, a virtuóz ütöjátékos, ki Európában is megfordul, va’amint Dodds Johnny, a klarinétos. Midketten a New Orleans i iskola jó hímevét öregbítik. A dzsessz középső korszakának állomásai északra találhatók. Színhelyük: Chicago és New York. Itt találkfp: zi'k a bandit izmus — gengsz“tenség — és a dressz. Az alkohol- és kábítószer-csempészettel foglalkozó • gengek néha a bárban, lokálokban is folytatják vagy befejezik harcaikat egymás ellen, 6 ha kell — egymással vállvetve — a rendőrség ellen. Az ütőhangszerek pergő ritmusának s a zenekari hangszerek rikoltó lármájának olykor el kellett tompítania a fegyverropogás zaját. Itt lett a dzsessz, itt vált először lármás, zajos muzsikává. A fekete negyed, Harlem — városrész New Yorkban — új vonással gyarapítja az iro dalmat, s hatására megszületik a szvtog, s új effektussá1 lép fel az új hangszer; a vihrafon. Első mestere ugyancsak néger: Lionel Hampton. A nagyzenekarok a 40-es években érik el fejlődésük tetőpontját. Az el6ő úgynevezett nagyzenekar életrehívója Paul Witheman volt. kit kora a King of Jazz — dzsesszkirály — jelzővel ruházott fel. Tizenhat főnyi zenekarának komponistái, illetőleg feldolgozói között szerepel Georg Gershwin és Frede Grófé. Az ő zenekaruk honosítja meg a szimfonikus dzsessz stílusát. Mielőtt a dzsessz elterjedésének földrajzi irányvonalait továbbkövetnők, időzzünk el egy pillanatra Georg Gershwin nevénél, aki 1898-ban született Brooklynben, s meghalt (i "kaliforniai Beverly Hills-ben 1937. július 11-én. Szülei gondos zenei nevelésben részesítették, s már egészen fiatalon jó zongoristaként tartották számon. Zeneszerzői tevékenységét. az ún. Musical Comedie műfajával kezdte 21 éves korában. Dalainak népszerűsítésében az oroszlánrészt a híres énekes Ai Jolson végezte. Közismert, s az egész világon elterjedt műve a Kék Rapszódia — Rhapsody in Blue —, melynek ősbemutatója 1924. február 12-én volt az Aeolin Hallban. A mű zenekari részét a dzsesszkirály zenekara, Paul Whitemann zenekara játszotta, 6 a zongoraezólót maga a szerző, Gershwin. A további művei mindegyikében a dzsesszelemek az uralkodók, mint amilyenek az F-dur concerto. Egy amerikai Párizsban stb. Operát is írt, melynek tárgya a néger nép élete amerikai környezetben; Porgy and Bess. Gershwin jelentőségét különösen magasra emeli az a tény, hogy a dzsessz ellenzői szerint nem lehetséges nagyobb méretű dzsesszkompoziciót létrehozni. Szerintük, ezért nem lehet a dzsessz a jövő zenéje, s hamarosan el fog tűnni. Nos Gershwin, s azóta mások tevékenysége élénk cáfolat erre az elhamarkodott kijelentésre. Azt mindenesetre el kell & el lehet fogadni, hogy az amerikai népzenék Gershwin tevékenységé nyomán válnak magasrendű műzenévé. A* elterjedés irányát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a dzsessz New-Orieanstól észak felé húzódik. Majd északról két irányba tart. s a saját kontinensén nyugat felé húzódva eléri San Francisco és Los Angeles zárosokat, keleti irányban pedig eléri Európát. Az I. világháború ideje alatt jönnek előfutárjai, amikor az amerikai hadsereg Franciaországban tartózkodik. Első művelői közül a fent említett dzseeszkirályom kívül Jack Hilton, Ted Lev. is és King Oliver zenekarai említésre méltók. Itt tűnik fel a híres néger énekes szépség Josephine Baker te. A II. világháború után, egészen 1955-ig három iskola működését figyelhetjük. Az elsőt az idős Luis Armstrong képviseli, aki 1900- ban született, s a hagyatná nyes New-Orleans-i stílust őrzi. A második iskola a modern utakat keresi Duke Ellington vezetésével. E két ellentét között helyezkedett el a harmadik iskola, a ,,mididdé jazz", a maga harmonikus, melodikus játékstílusával. Erre a zenére ringatózva táncoltak. Ebből a szerény zenéből indult világhódító útjára a „rock and roll”, mely egy csapásra meghódította a fehér ifjúságot szerte a világon. Alen Freed és Elvis Presley — a fényképekről két rosszképű euhanc néz ránk — extázisba hozta az amerikai közönséget, melynek magatartása kimeríti a tömeghisztéria fogalmát. Azóta ez a hullám te elült. Annyi haszon származott belőle, hogy az ókori és a középkor' tánc járványok leforgásának rekonstruálásához szolgáltattak adatokat. Hogy merre tart ez az irányzat, erre nem lehet választ adni! A zene három alapeleme a ritmus, a melódia és a harmónia időnként felváltva kerül előtérbe, s alkot új Iskolát, a dizses&z hatása a modérn zenére is kiterjedt, Sztravinszky, Ravel és Milhaud számos művében találkozunk nyomaival. Az 1920—30-as években úgyszólván nem volt zeneszerző, aki a dzsessz hatását távol tudta volna tartani ma gától. A dzsessz már hatalmas fává terebélyesedett élő organizmus, melynek létét tudomásul kell vennünk számolnunk kell vele, mível az emberi kultúra egyetemes kincsévé lett. SARHELY1 JENŐ a Békéscsabai Állatni Zeneiskola igazgatója
