Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-08 / 158. szám
KÖRÖSTÁJ _________KULTURÁLIS MELLÉKLET__________ Tjf heh éf/ h iníwelhéq Simái Mihályi Vallomás Akkor azt mondtam: A holdfény lezuhant a tóra, most ezüstfehér nyakkal úszik a vizen és [bennünk. Szemed két égóbarna drágakő, és ifjúsággal kirakott gyönyörű homlokod a szépség. Elfelejtem az éveket, amiket éltem, elfelejtem a házakat, amiket laktam, elfelejtem a mélyben fuldokló folyót, s az aranyrepkény fényt is a magasban; csak Téged latiak, Téged látlak! — s márványfehér kezedről dúdolok nehéz, feketemárvány éjszakáknak! Tűnődve Virágot is viszek neki, még nem tudom, milyet.., Beszélek róla másnak is, még nem tudom, kinek... Tűnődve érte baktatok, még nem tudom, hová... A csöndben róla hallgatok soka • •, soka, •, soka ■, a Lukács Miklós ' Ünnep Valaki az országút mentén virágcsokrot tett a friss dombra, — fiára emlékezett talán ... — Harmonika sírt az alkonyba, krumlisütés könnyű illata lombként lebegett kis akácon, • ház előtt, a pádon néni ült, nézte porlepett, fakó arcom. — Messziről jön ugy e, fiam — szólt nyájasan s hívott, pihenjek meg. Mintha anyám ölelt volna át, bent rózsás vankosra fektetett. Szomjas tüdőmet átaljárta ázott földek, barázdák szaga, Dunántúlról jöttem gyalog, romok közt szökve jöttem haza; csivogtak a fészek pereméi a jókedvű madárfiókák, régen látott otthonküszöbre szirmát szórta a ringató ág. Az első korty tej íze, — könnyes mosolyod szivárvány emléke mézként pereg ma a szívemre neved — harcot némító Béke. II fenti igazság megcáfolására aligha vállalkozna valaki. Sok veirsfaragó azonban mégsem veszi figyelembe. Pedig a világirodalom költői ejed-eimei sohasem emelkedhettek volna ki az Ismeretlenségből, ha tehetségük nem párosult volna széles és mély Irodalmi műveltséggel, ember- és társadalom-ismerettel, poétikai , .szaktudással”. Egyik régi klasszikusunkat, Jánusz Pannóniuszt kora legműveltebb ltjaként tartották számon. Petőfi eredetiben olvasta nem egy nyugati kortársának művét. Arany Jáno6 a Shakespeare-fordítók legjelesebbi’ke. Ady nemcsak zseniális költő, hanem újságíró, a valóságot kegyetlen realitással látó és bíráló, éles elméjű publiiciiszta js volt. Műveltség nélkül sem ebben, sem amabban nem boldogult volna. József Attila rettentő nyomora ellenére Is kiküzdötte magának, hogy egyetemre járhasson, és mint kommunista a legmagasabb fokú műveltségre, a materialista tudományra tett szert. Nagy költőink persze a költészet „szakmai” oldalát sem hanyagolták el. Kézirataik a magyar helyesírásnak és nyelviem eretnek hibátlan birtoklását tükrözik. Költeményeik pedig nemcsak tehetségüket lobogják, hanem verstantudomáinyuknak is kitűnő bizonyítványai. Engedmény e követei menyekben ma sincs, sőt még átfogóbb művfeltség szükséges a költészethez, mint bármikor. Korunk haladé Irodalmának, költészetének mérlegén csak azok „ismertetnek el, találtatnak Igazi költőnek", akiknél a tehetség és szakmai tudás mély társadalmi, történeti, esztétikai ismeretekkel társul. Azok képesek magas hőfokon — érzelmileg, tartalmilag, művészileg — tökéletes, magával ragadó kőitől alkotásokra, akik — műveltségük következtében is — tökéletesen tisztában vannak az emberiség és abban földrészük, hazájuk, népük, s a maguk helyzetével, jelen szerepével, törekvéseivel, s holnapi céljával — vagy legalábbis ilyen értelemben és irányban törik magukat, világosítják tudatukat. Ma ez írói, költői követelmény, melynek teljesítéséhez — a mi társadalmiunkban — idő és mód is adódik, nem keli „üstökösként” fiatalon ellobbannl. Egyre több, biztatóbb az eleven példa annak illusztrálásához, hogy időnkben már a verselés sem a „fiatalok kiváltsága”, a mind több a gazdag élettapasztalatot, bőséges élményanvagot a költészetbe vivő, abban gyümölcsöztető alkotók száma, vagyis a 40—00 éves poétáké. Ismert képviselőik Neruda, a Nobebdiíjas olasz Quasimodo, a szovjet költészet pedig egész sor nagyságot tudhat magáénak és a világnak, az említett korosztályban. Tehát mind kevesebb a lehetőség a csak ifjonti lobogás erejével fejezni ki ven-nben mondanivalóinkat, és alakítani a közvéleményt. Mindjobban előtérbe kerül Itt Is a több tapasztalat és mélyebb műveltség hatóereje, Magyarán: „egyre nehezebbek a versenyfe'tételek”, amiből nyilvánvalóan Ismét csak az olvasók tömegeinek. a társadalomnak származik haszon. Igaz, még sok az olyan írogató, aki vakmerőén túlteszi magát mindenféle követelményen, és bátran ugrál jóval a mérce alatt. A szerkesztőségünkbe küldött vensek sokaságát idézhetnénk, melyekben hemzsegnek a helyesírási hibák, íme, tessék: „— It külldök eggy énszerintem igenlyó vensett, tesék közölni” — írja kísérősoraiban egy „igenlyó venssirró". Természetesen az Ilyen színvonalúaknái, a viszonválaszt illetően, nincs probléma. Sokkal körülményesebb nemcsak a „költővel”,! az „elkövetővel”, hanem „alkotásainak” élvezőivel, el ismerőivel is megértetni, hogy nem igazi alkotással van dolguk olyan esetben, mikor formára, szemre az igazihoz megtévesztésig hasonló versekkel jelentkeznek nemcsak a szerkesztőségben, hanem elsősorban a rokonság, az ismerősök körében mindenfelé. Ki ne látott volna miár ékszerüzletek kirakatában csillogó ékköveket, arany nyakláncokat, mütyüröket, s nem akarta elhinni, hogy közönséges, de ügyesen csiszolt üveggel, és kevés arannyal remekül befuttatott pléhvel van dolga. A kifogástalan, a hitelesnek tetsző külső mögött nyoma sem volt a műértéknek, az értékes tartalomnak. Miként az irodalomban, akként más művészetekben Is így van. A csabai giccs-kiállítás reá a példa. A képzőművészetet annyira szerető, azt minőségében is értő tátogató szeme a magyarázószövegek elolvasása nélkül, pillanatok alatt különválasztotta „az ocsut a tiszta búzától”. a hozzáértése, a tanulmányai során vagy önképzése útján szerzett műveltsége segítségével. Ezzel a műveltségi fokival nem rendelkező viszont a giccs javára alkot magának, legtöbb esetben kedvező véleményt. Ugyanis bármely művészet, és művészi alkotás esetében kettőn áll a vásár. A szemlélőnek, a gyönyörködőnek, vagyis a „fogyasztó-Gyanútlan olvasó engedd meg hogy forradalmi újítással lépjek eléd Azt hiszem elég csak e cikkre tekintened és máris látod hogy rendkívüli eseménynek lehetsz tanúja Mi prózaírók eddig a maradiság hullámvölgyében fuldokoltunk vagyis több ezer éves szokás szerint Írásjelekkel tarkítottuk mondanivalónkat Szerencsésebb kollégáink a versírók már lerázták bilincseiket Éppen ezért ma reggel piád bevásárlás közben elhatároztam hogy én is meglengetem a mi formabontásunk lobogóját El a ponttal és vesszővel El a felkiáltójellel és kancsal kérdőjelekkel El mindennel ami ósdi és korlátok közé szorítja az embert A szovjet űrhajósok már az űrbe járnak délutáni málnaszörpre és mi még mindig azon törjük a fejünket hova mit akasszunk hogy pontjainkkal meghasnak” az alkotások érdemben! megértéséhez — az ocsu és a tiszta búza szétválasztásának a képességéhez — szinte olyan magas műveltségi színvonalon kell lennie, mint magának a művésznek. Mennél közelebb állnak ebben egymáshoz, annál hatásosabb a mű, és hasznosabb a kritika. Az a tény, hogy nálunk ma még aránylag sok a híve. nagy a tömege a gdeosnek, a bóvlinak, a felszínes produkcióknak, arra figyelmeztet, hogy az általános műveltség terjesztése, színvonalának emelése dolgában népművelésünknek és mindenkinek, aki csak szívón viseli a művészetek igazi befogadására hivatott népünk kulturális érdekét. a szocialista művészeitek hatásának szélességben és mélységben való további kiterjesztését. még alaposabb és agitatívabb tevékenységre keli váltania abban az igyekezetben, amelyet a tömegek kulturális felemelésének nevezünk. Ezt kel] elérni az irodalomban is, mely a marxista-leninista esztétika meghatározása szerint „ a legteljesebben fogja át’ az életet.” A művésze»: a zene. a költészet, a festészet, a színdarab, minden, minden csak eszköz a közös emberi célok és törekvések kifejtésére, megmagyarázására, propagálására. Tehát mennél műveltebb a költő is. annál inkább szogál hatja költészetével. mint eszközzel az emberiség. g abban az egyének millióinak előrejutását, fejlődését, boldogulását, mert annál mélyebben érti meg a társadalmi mozgás bonyolult folyamatát. De vajon milyen jogon ártják bele magukat ebbe a nagyszerű feladatba versírással a műveltséggel még hadilábon álló dilettáns költők? Pedig hány. de hány területe van életünknek, ahol sokkal felkészültebbek. s mindannyiunknak, minden becsületes embernek őszinte elismerését arathatnák le egy esztendőben — akár százszor is. SJMBŐ IBOLYA 0 oo hot mim sunk néhány nyájas olvasót Nem ez így nem mehet tovább Különben is fontos anyagmegtakarítást jelent az írásjelek kiküszöbölése Hány liter tinta és hány kiló ólom marad népgazdaságunk birtokában ha mi beszüntetjük ezt a felelőtlen pazarlást Mert tudvalévő hogy vannak kollégáink akik be sem érik egy ponttal hanem három darabot is használnak íme tehát egy kis ízelítő a korlátlan prózai nyelvből Első pontatlan cikkemben baráti üdvözletemet küldöm minden pontatlan költőnek és mivel szent meggyőződésem hogy szeretve tisztelt olvasóim kitörő lelkesedés, sei fogadják régóta nélkülözött újításomat ezúttal őket is melegen köszöntőm Azt hiszem továbbá hogy a pont nélküli Írással elősegítjük az öntevékeny értel-Achim Roscher: — Kifelé a krumpliföld. röl! Az öt leány kiürítette kosarát az egyik vontatóra és belevetették magukat a sárga fűbe az út árkának a szélén. Előkerült a kenyér és a kávésüvegek. Rágcsálva szemlélték a két traktorost, akik a vontatón dolgoztak. — Remélhetőleg fiatal! — Az egyik leány álmodozva hunyta le szemeit, hátrahanyatlott és feje alatt keresztbefonta karjait. — És fekete... — Csokoládéból... — gúnyolta az egyik. — Olyan, mint... — Yves Montand. — Hm! — mondták a többiek rágás közben. — Miattam... Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Ha meggondoljuk, tulajdonképpen ketten is csak egy felet tesznek ki, ha még egy traktort sem tudnak rendbehozni. — De az egyik fél ráillik a másikra pontosan. A lányok vihogtak, az egyiknek cigányútra tévedt a kávé a torkán és az egészet a lábai elé köpte. — A szalmában sötét volt, mezést Az emberek ma úgyis lázasan törik magú- s kat minden megfejtenivaló; után A rejtvények és talá-i lós kérdések korában miért: ne lehetne találós kérdéssé: fejleszteni egész mai irodai-! munkát S • Gyanútlan olvasó légy: boldog hogy jelen lehettél al pont nélküli próza megszü-; letésénél Ez csak a kezdet: Gondold el milyen örömölcf és milyen léleküdítö percek: várnak reád ha ez a for-: ma bontás világviszonylat- • ben is eléri az öt megillető; helyet Amennyiben illetékes ícö-; rök remek újításomért haj-l landók rendkívüli prémiu- • mokkái megtisztelni nem: zárkózom el fennkölt szándé-t kuk elől Címem a lap szer- j kesztőségében rendelkezésükre áll Tehát Sic itur ad astra A reáltagozatosok kedvéért pontatlanul le is fordítom így lendülhetünk beláthatatlan magasságokba nem lehetett tisztán látni — gúnyolódott egy másik és kárörvendően rákacsintott a leányra, aki zavartan és mérgesen tömte szájába a kenyeret. A Nap olyan melegen sütött, mint tavasszal. A feltört föld árasztotta magából a kellemes fanyar, fűszeres illatát. A szél miatt ferdére nőtt cseresznyefáról a műút szegélyűénél incselkedve le. szólt egy veréb: Csittvittvitt! — Honnan jött tulajdonképpen? — vette fel a beszéd fonalát az egyik leány. —- A tanfolyamról — úgy hallottam, ha olyan ostoba és egyáltalán jön. Ugyan ki választ manapság egy ilyen unalmas helyet. Hetenként egyszer van mozielőadás és évente egy Montand-film. Vagy csodamód beképzelt lesz, akkor aztán mi nem vagyunk neki elég okosak. — Azt hiszem, nem fog semmi sem változni, táncra jók leszünk neki, de feleséget a városból hoz magának — egy agronómusnőt! A lányok szomorúan bólintottak fejükkel és tele vágyakozással néztek a távolba, abba az irányba, amerre a város feküdt. A traktor irányából ütemes és rövid kalapácsütések hangzottak egészen idáig, úgy szóltak, mint a kaszakalapálás. — Hé, gyászvitézek, lesz ma valami. A kocsi teleee! Nem féér töoöbb! — kiáltotta a leány, hogy még a fejkendője is a nyakába csúszott egészen a tarkójára. — Szaladj a szövetkezetbe és hozzál másik gépet — szállt vissza a válasz. — Hozd el abban a nagy szádban! — Mindig magas lóról beszélnek. Meg kellene nekik mutatnunk — mondotta az a leány, aki az előbb kiálA Magyar Hanglemezgyártó Vállalat újdonsággal jelentkezett: hanglemezkatalógust adott ki a zenekedvelőknek és a hanglemezgyüjlöknek. A töhb száz oldalas katalógus műfajonként — tott. — Hiba volt, hogy a taníolyamot nem fejeztük be, higgyétek el. Rövidesen egy seprűnyéllel táncolhattak volna. Aztán visszatérünk volna. — „Jó napot, el. nők elvtárs. Traktoristák vagyunk már. És több kalácsot akarunk mi is.” Akkor meglátnátok, hogyan iegyeskednének körülöttünk! — Köszönöm! Bebújjak kalapáccsal a motorba? — Bravó! A snapsz az snapsz és a nő az nő. Ha jön az új emberünk, férfitöbblet lesz. — Ellenzem én is. — Én is. A távolból motorzaj hallatszott. — Na végre, kissé soká tartott.,. De itt van már egy másik is! Valóban. A leányok homlokuk elé emelték tenyerüket és hunyorgattak a Nappal szemben. Aztán látták, hogy egy traktor gördült elő és a fiúknál megállt, a vezetője leugrott és kezét nyújtotta. Hogy utánabámultak a fiúk, mikor az az ülésre visszapattant. Átkozottul csinos, megéri a küzdelmet, gondolták a lányok. >Ügy álltak ott, mintha gyökeret vertek volna. Az új ember odahajtatett a biugonyáskocsihoz, óvatosan hátrált, beleakaszlotta a horogba a nidat, a csapszeget betette és biztosította. Kezeit a szerelőnadrágjához csapkodta azalatt, amíg a lányokhoz ért, akik kimeredt nyakkal szemlélték őt. — Itt vagyok — mondotta, Mivel a lányok egy szót se szóltak: — Puh meleg van ma. Lehúzta fejéről a sapkát. Vastag copf hullott le a vállára. Fekete volt és' ragyogott. Németből fordította: Jantyik János opera, operett-, tánc-, népzene, vegyes hanglemezek — csoportosítja a felvételeket. 12 000 példányban jeient mog. és közli a legismertebb magyar művészek arcképeit Is. Huszár Rezső Hangleniezkaialógus a zenekedvelőknek és hanglemezgyűjtőknek