Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-07 / 157. szám

1962. július Z 4 Szombat A munkára nevelésért jól összefogtak a csabai VI.számú általános iskola pedagógusai a szülőkkel F EL JEGYEZTEM Divat Sokfelé és sokszor hangzik el naponta lelkes fogadkozás egyé­nek, embercsoportok, hivatalos szervek részéről, hogy ezt meg azt, így meg úgy, ilyen és ilyen határidőre megvalósítják a köz ér. dekében. Aztán valahogy elmarad a dolog, a lelkesedés kialszik, s vége. Hasonló nekibuzdulással tet­ték magukévá a csabai hatos szá­mú általános iskola pedagógusai és a szülök az egyik nevelőnek, Kés j ár Jánosnénak az ötletét, hogy az oly fontos munkára nevelést nemcsak tanítani és gyakoroltat­ni kellene, hanem valamiképpen szemléltetni is a gyerekek előtt, munka folytatása; elvégzi napi is­kolai feladatát. A tökéletesen be­rendezett szoba falán a parányi órarend mellett ott, az iskolában közösen elkészített „napi terv”, mely eligazítja kis gazdáját, hogy mikor mit csináljon; mikor tanul­jon, játsszék, segítsen a szülőnek, Nem fecsérli el idejét, megszokja a rendes napi tevékenységeit. Odébb emberkénket az üzletben találjuk, amint szépen sorára vár­va áll, karján a kosárral. „Légy előzékeny a felnőttekkel szemben. Ne tülekedj és tolakodj” — ez en­nek a szemléltető vitrinkónek a tanítása. Aztán az élet sok más területéről merített témákat „ele­zenekara műsorral szórakoztatta a dolgozókat. Ám, hogy az így ki­esett munkaidőt pótolják, a gye­rekek összefogtak a munkásokkal és segítettek nekik, amiben tud­tak. A vízi örömöket idéző vitrin ki­vételével — mély egy gimnazis­tának, Bándi Margitnak remek kis „besegítése” — minden, de minden szemléltető eszköz az itteni neve­lők és szülők ezernyi ötletét, buz7 góságát, kézügyességét, szabad idejük önkéntes feláldozását hir­deti. Huszár Rezső Ötnapos tanulmányút a dunántúli üzemekbe A Gépipari Tudományos Egye­sület békéscsabai helyi csoportja augusztus második felében ötna­pos tanulmányutat rendez a du­nántúli üzemek megtekintésére. A mintegy 45 résztvevő külön­­autóbusszal utazik a tapasztalat­cserére. A programban többek kö­zött szerepel Dunaújváros, Székes­­fehérvár, Inota, Veszprém, Győr, Esztergom üzemeinek tanulmá­nyozása. Ezenkívül a részvevők ellátogatnak a balatonfüredi ha-A kiállítás Ideje alatt állandóan nagy közönsége volt a pedagógusok és a szülők által közösen készített remek szemléltető vitrineknek. jógyárba is. Zene, csinos manekenek, szép ruhák, énekművészek ven­dégfellépte, azaz műsoros divat­bemutató. Latolgatom a várható látni- és hallanivalókat, és máris indu­lok oda. Ott közlik velem, hogy a rossz időre való tekintettel amott tartják. Egyrészt örü­lök, hogy amott tartják, mert ott kevesebb a szúnyog. Más­részt nem örülök, mert ha szú­nyog nincs is amott, de legyük annál inkább több van. Még kapok ülőhelyet. Leülök az egyik asztalhoz, és sört rende­lek. Állítólag nyolckor kezdődik a műsor... Nyolckor tényleg mozgolódás támad. Megjelenik egy overálos ember és egy kecskebak’’­­szerű, durva faalkotmányt rak az asztalom elé. Igyekszem nem a „kecskebak”-ra nézni. Te­kingetek jobbra-balra. Jöhetné­nek a manekenek... Az overálos kopácsol valamit. Ketten egy hosszú pallót cipel­nek. Rádobják a „kecskebak”­­ra... Vajon kik lesznek a vendég­szereplők?... Az overálos nagy szegeket ver a deszkába. Egyszer sem üt meU lé. A hátam mögött valaki egy nehéz reflektorállványt egyensú­lyoz. Lehet, hogy nem ejti a fe­jemre. Nézem az órát. Fél kilenc elmúlt, jöhetnének a szereplők... Tagbaszakadt, erős emberek jönnek. Bordó pokrócot cipelnek. Végiggurítják a deszkákon. Ami kimaradt, azt lábbal berúgják a sufni alá. Szemem fölé tartom a kezem és tengerészmódra a távolba kémlelek. A látóhatáron nincs maneken, viszont a munkások rövid röpgyűlést tartanak, aztán elmennek. Mindjárt kilenc, óra. Jöhetne valaki... Milyen ügyesen lehet szegelni olyan apró kalapáccsal... Még mindig nem jön senki... Legalább jöjjön vissza az overá­los és szegeljen még valamit a közönségnek. Kilenc elmúlt. Sokat sejtetőn megszólal a zene. Kezdődik a bemutató... A hajtóka nélküli nadrág a divat. A többi nem érdekes. Már kiszórakoztam magam. Külön­ben is sietnem kell. Le kell nyír­jam a nadrágjaim száráról a haj­tókákat. Eltart vagy reggelig, a fene a divatját— b. z. Bontogatja szárnyait a dévaványai Aranykalász Tsz ifjúsága fgy hamarább értenék meg jelen­tőségét, fontosságát, mikéntjét. Am hogyan lehetne ezt megvaló­sítani? És megvalósították. A ne­kibuzdulásból cselekedet lett! Most pedig itt állunk az iskola egyik tantermében és szó szerint egyik ámulatból a másikba esve haladunk el az asztalokra állított harminc üvegházikó előtt, mely a nevelők és a szülők önzetlen együttműködésének kézzelfogható, tapintható eredménye. Íme, a ma­mák és papák nemcsak alkalmi rendezvényeknél, iskoi atakar ítá­­sok alkalmával jók, hanem a ne­velés, a tanítás kiváló segéderői­nek is bizonyulnak. Mert mit is látunk itt? Azt, hogy milyen szel­lemi és fizikai munkával töltik is­kolásaink a hétköznapokat. Az el­ső „üvegház’’ felirata a következő: „Iskolába megyünk.’’ Élethűen öl­töztetett babák, iskolás lánykák és fiúk tisztán, szépen, rendben vo­nulnak tanulásuk színhelyére. A vitrinke tartalmi mondanivalója a tisztaság, a rend és fegyelmezett­ség. „A mi munkánk a tanulás” című szemléltetésnél a gyermekek már a padham ülnek. (De milyen tökéletes aprólékossággal megal­kotva minden!) Egy kislány a táb­lánál éppen egy szép, kerek „ó” betűt rajzol, de munkáját és a többiek figyelését megzavarja egy későn jövő. Tehát a későn jövés a tanulótársaik elleni vétek, munká­juk akadályozása. Egyetlen gye­reknek az elkésése, lustasága, fe­lelőtlensége 30—40 társának a ká­ra. A harmadik üvegcsodáoskában otthon segít a gyermek az édes­anyjának a terítésben, tálalásban, nem pedig egyszerűen odaül a készhez. Ezt követi a délelőtti Kamuion tartja ülését a megyei egészségügyi állandó bizottság Július 10-én Kamuban ülésezik a megyei tanács egészségügyi ái­­landó bizottsága. A tanácskozást megelőzően sokoldalúan tanulmá­nyozza a bizottság a községbeli több ezer holdas Béke Termelőszö­vetkezet szociális és egészségügyi helyzetét. Majd ezt követően ke­rül sor a gyakorlati tapasztalatok megvitatására. A kamuti tanácskozáson részt vesznek a békési járás községei­nek egészségügyi állandó bizottsá­gai is. venítenek” meg az üvegházikók: segítés a veteményeskertben, li­balegeltetés, baromfietetés és az is, hogy mivel és mi módon lehet szakszerűen etetni az aprójószá­got. Vannak tanítás nélküli mun­kanapok. Ezeket is szemléltetik az élethű bábuk. Faültetés, kukorica­törés és csupa olyan munka, amit a VI. számú iskola tanulói való­ban csináltak is. Az egyik tsz-ben hatvan mázsa kukoricát törtek lé a harmadikosok és negyedikesek közösen. Nagyon szépen illusztrál­ja az üvegház — az élet valóságát tükrözve —, hogy sok ember, kö­zös munkával, gyorsan milyen nagy eredményekre képes! Ez a tanulság. Mesélik, hogy egyszer Ancsin Pálné nevelő üzemlátoga­tásra vitte az osztályát a közeli téglagyárba. Félköszöntötték a munkásokat és az osztály úttörő-Tizennégyezer hold földön gaz­dálkodnak csaknem másfél ezren. Közöttük sok fiatal, hozzájuk tar­tozik a község ifjúságának majd­nem fele. A múlt évben még csak negy­venhárom tagja volt a KISZ- alapszervezetnek. A legutóbbi taggyűlésen felvett tizenegy fia­tallal azonban a taglétszám már a százhoz közeledik... Körülbelül ennyit tudtam meg a beszélgetésünk elején Győrfi Ferenc elvtárstól, a dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezet KlSZ-t’itkárától. Egyébként Győrfi elvtárs 32 éves, nős. Tehát korát tekintve nem mindennapi ember a KISZ- titkári poszton. Mindössze egy hó­napja választották meg, nem sok­kal azután, hogy az előző titkár bevonult katonának. Mint mondotta, szívesen vállal­ta ezt a feladatot. Tízéves katonai szolgálata alatt sok fiatalt nevelt, szereti őket, és megérti törekvé­seiket. A munkáról, terveikről szólva Győrfi elvtárs elújságolta, hogy örömmel tapasztalják, hogy az utóbbi hónapokban megerősödött náluk a tanulási vágy. A szövet­kezetből először sikerült fiatalo­kat küldeni a helybeli mezőgazda­­sági technikumba, és lesznek, akik a VII.—VIII. osztályt ezután végzik el az esti tagozaton, hár­man pedig brdgádvezető-képző szakiskolán tanulnak. A KISZ-vezetőség legutóbbi ülésén elhatározták, hogy a fiata­lokat bármilyen iskolára a szerve­zet küldi él. Támogatják, figye­lemmel kísérik a tanulmányi munkájukat. Ami a társadalmi munkát illeti, ott is megteszik a magukét. Ed­dig 6—700 társadalmi munkaórát dolgoztak a községi fürdő építésé­nél. Ezen túl elvállalták a gazdaság másodvetésű kukoricájának teljes megművelését. Az első kapálást már elvégezték, s hamarosan sor kerül a másodszori kapálásra. Büszkék a fiatalok arra, hogy 11 ifjúsági munkacsapatuk mind­egyike benevezett az ifjúsági munkacsapatok országos verse­nyébe. Legközelebbi gyűlésükön értékelik a két baromfitenyésztő és a kilenc növénytermelő brigád munkáját. Most van kialakulóban a sportkörük. A napokban vettek két garnitúra labdarúgó-felszere­lést, a lányoknak* pedig rop- és kézilabda-sportszert vásároltak. Szeretik a táncos-esteket. Azon­ban eddig nem kevés bosszúságot és kiadást okozott, hogy néhány fogadott zenészre voltak utalva. Elhatározták, hogy saját zenekari alakítanak. A zenekari felszerelés egy részét már megvették. Egy lány és egy fiú pedig megkezdte a zenetanulást, tanári segédlettel, s van egy vizsgázott dobosuk. Közös kirándulásokat is tervez­nek. Mindenki nem vehet részt a ki­ránduláson, mert az Aranyka­­lász-ban ilyenkor „vasárnapi műszak” is van, ahol a kiszisták­­ra, a fiatalokra elsősorban számí­tanak. B. Z. „Mezítláb nem illik gyászolni” (Ellesett beszélgetések) 5 Nyári délután, úgy öt óra 2 felé. Csabán is most van a • csúcsforgalom. Gyárak, iro­• dák dolgozói jönnek a mun­• kából, a két mozi felé hosz­• szú folyamban árad a tö­• meg. A ma is „talponálló­• nak” becézett büféből, má- 2 morító sültolajszag árad, • készül a friss sült krumpli. S A púit előtt, mintha csak 2 futószalag vinné őket, las­• san haladnak előre a „ro­• sejbnit” imádó szekta tag- 2 jai. A kiszolgálónő gépies • mozdulatokkal méri a kis- 2 tányérba az adagokat. A • pénztár blokkol, a gépek • zúgnak, a neonlámpák kü­• lönös színekre festik az ar- 2 cokat, a ruhákat. 2 Nagyvárosi hangulat le- 2 beg a nemrég még álmos • alföldi falunak tartott szülő- 2 városom felett. 2 =5- Kérek egy kétforintos • fagylaltot mondom a • pénztárnál. • =-= Egy kettes fagyi — is- Z métli rendreutasítóan, bil­• lentyűzörgetés közben a 2 pénztárosnő, s én azon töp­• rengek, hogy feltétlenül 2 csokifagyit fogok kérni. 2 E gyermeteg elnevezést ma • már úgy látszik hivatalo­• san is elismerték, hiszen a • fagyialtos kocsi oldalán is 2 csak így szerepel: ..fagyi”. • — Sorban állok. Könyököm 2 alatt élelmes kisfiúk és £ kisleányok törekszenek a cél felé. Mellettem bocisze­mű süldőlány várakozik: w Szevasz — köszön előre egy nagy hajú legénynek. Szevasz ^ fogadja az kegyesen. Mi zujs? ?h Már nem járok a bará­toddal! ?-i Tudom, látod, ott ül 6 is a sarokban. Miért sza­kítottatok? Nem tudom, csak ott­hagyott. — Így a bociszemű, a nagy hajú pedig viszi a fagyit a barátjának, hogy aztán együtt nevessenek a buta kislányon. Végre elcsípek egy üres asztalt, gyorsan odatelep­szem. Az eltávozottak csak halszálkás tányért és némi kocsonyából visszamaradt porcogókat hagytak maguk után. Szerencsére csak né­hány percig merengek a re­alista csendéleten, mert egy gyorskezű leány eltünteti az asztalról a maradékot és szivaccsal letörli a zöld mű­anyaglapot. Eehet nyugod­tan nézgelődni, figyelni a város kora esti életét. Mellettem egy merev arcú, idősebb nő uzsonnázik és a melegről panaszkodik ba­rátnőjének. === Ilyenkor nem kellene harisnyát hordanod — mondja az, a sült krumplit fujdogálva. — Mezítláb nem illik gyá­szolni válaszolja gőgösen a feketeruhás, és aranyke­retes, sokdioptriás szemüve­ge hidegen csillan felém. A mondat megragad. ízlelge­tem. Tetszik. Olyan, mint egy mostanában divatos színdarabcím; nincs semmi értelme, de szép. Szeretnék a címhez darabot írni, a gombhoz kabátot venni, de semmi sem jut az eszembe. =5 Anyu vegyél fagyit! —i Nem veszek, mert beteg leszel! rH Anyu vegyél! — Nem, mert fájni fog a kis torkod! r-r Anyú...l —Nem! A fiatal mama színtelen hangon tiltakozik, de köz­ben már a táskájában koto­rászik pénzért. Ügy is tud­ja, hogy hároméves fiának lesz igaza, megveszi neki a fagyit, de neki is igaza lesz, mert a gyermek megint megbetegszik. A gyermeknevelési tudo­mány másik csődje egy asz­talnál zajlik le, ahol apa, anya közös erővel kínál ételt, italt egy vézna, nyolc­éves forma kislánynak. A gyerek összeszorított szájjal tiltakozik, a szeme könnyes, de majdnem sírnak a szü­lők is... Vörösre van festve az egyik lány haja, a másiké fehérre. Ruhájuk szűk, rö­vid és kivágott, ök magük csinosak és fiatalok. Ahogy belépnek, egy asztaltól máris megindul a szemezés, három fiú is próbálkozik az ismerkedéssel. De a két lány viselkedése meghazudtolja külsejüket. Valami munka­problémáról beszélgetnek halkan és rá se néznek a fiúkra. Esznek, szélgeí­­nék, aztán elsietnek. A há­rom legény ,,savanyú a sző­lő” arccal né» utánuk. Az óramutató a hatos felé halad. Asztalok ürülnek és telnek meg. „Mit isztok fiúk...” „És akkor azt mond­tam, nem bánom, megbocsá­tok...” „Rettentő undok pók...” „Mama siess, mert még más dolgunk is van...” — Mondatfoszlányok színek kavarodnak egybe. Huszár Istvánná v.

Next

/
Thumbnails
Contents