Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-31 / 177. szám

»932. Július 31, 2 Kedd Boda Zoltán II hétéves terv első felében üzembe helyezett erőmüvek kapacitása 22 millió kilowatt — Hruscsov beszéde a kremencsugi vízierőmű ünnepélyes felavatásán — nyi erőművet helyezzünk üzembe, Lenyűgöző erejű a Párizs lángjai előadása amelynek összkapacitása 22—25 millió kilowatt. Rámutatott, hogy a Szovjetunióban húsz év alatt körübelül 200 kerületi hőerő­művet, 180 új vízierőművet, 260 nagy hőcentrálét és sok százezer kilométernyi villa­­mosvezetéket kell létesíteni. Hruscsov nevezetes esemény­nek nevezte a dobrotvor-tiszai távvezeték üzembe helyezését. Ezen át megkezdték az elektro­mos áram továbbítását a Szovjet­unióból Magyarországra, és Ma­gyarországon át Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK egyesí­tett energia-rendszerébe. Most Bulgáriával és Romániával léte­sül hasonló kapcsolat. Épül a Ba­rátság nemzetközi csővezeték. A Kínai Népköztársasággal együtt dolgozzuk ki az Amur és a Szun­­gari folyók energetikai és közle­kedési lehetőségei kihasználásá­nak tervét. „E munkák lehetővé teszik az egész szocialista tábor számára, hogy jobban, gazdaságosabban fejlessze iparát, közlekedését, me­zőgazdaságát, lehetővé teszik, hogy még jobban összekovácso­­lódjanak országaink népei.” (MTI) Az utcákon ropog a fegyver, fe­szül a győzni akarás, a pompázó termekben pedig összeesküvést szőnek: kérik a poroszok segítsé­gét, hogy leverjék a felkelő né­pet. Ilyen hőfokú előadás csak úgy lehetséges, hogy a színpadi össz­munkából egyetlen „csavar” sem hiányzik. S ezért szíves-örömest látjuk majd ismét viszont más szerepben is Lakatos Gabriellát, Maros Évát, Kun Zsuzsát, Suba Gyulát és a többieket. Szíves-örö­mest hallgatjuk ismét* a Kenessey Jenő vezényelte zenekart és néz­zük meg a Békés András és Hor­váth Margit rendezte színpadi műveket. — ej fontos tényezője lett a finn fővá­ros életének. Még azok a lapok is, amelyek nemrégiben igyekeztek hallgatni a fesztiválról vagy nyíl­tan felléptek ellene, hosszú tudó­sításokban számolnak be az ifjú­ság nagy ünnepének megnyitásá­ról. Sok lap beszámol a küldött­ségek találkozóiról, a VIT első megnyilvánulásáról. A fesztivál a fiatal élet örömé­vel meghódította Helsinkit — írja a Kansan Uutiset. — Fővárosunk­ba még soha sem tört be így, ilyen Nem kicsi, nem nagy, olyan 40 taglétszámú termelőszövetkezeti pártalapszerv ezet titkárával be_ szélgettem a minap. A taggyűlési beszámolójuk került szóba. Éppen akkor készítette. Néhány újság és már vagy 5—6 ív teleírt papír feküdt az asztalon. A beszámoló elején a nemzetközi helyzet elemzésénél tartott. A kérdésre: mi lesz a napirend, miről szól a beszámoló és időben számítva, körülbelül milyen ter­jedelmet szántak egy-egy témá­nak, elmondta, hogy a vezetőség a beszámolóban tájékoztatást kí­ván adni a nemzetközi helyzet fontosabb eseményeiről. Ezt köve­tően a tavaszi növényápolást és az aratási munkákat értékelik, és az oktatás szervezéséről lesz szó. A nemzetközi helyzet elemzésére 25—30 percet szántak, körülbelül 20 percet a növényápolás és az aratás értékelésére, és mintegy 15—20 percet az oktatási terv is­mertetésére. Milyen feladataik vannak a kö­vetkező hetekben, a következő hó­napban? — érdeklődtem. — Az aratást a héten, júl. 28-ra befejezzük — válaszolta és hoz­m lesz veled bódécska ? Nézem modern vonalaidat, nem éppen karcsú termetedet, szép, sárga ruháidat. Feszengsz, várako­zóan bámulsz a Csaba-komplexum előtt sétáló járókelőkre, de senki nem szólít le. Te mégis vársz, föld­be gyökerezett lábakkal, csodál­kozol az emberek közönyén, me­lyet irántad tanúsítanak. Megöllek. Se anyád, se 'apád — se szép szó. Pedig tudom, sze­retnéd, ha tőled is kérnének... Hogyne! Hiszen amit te adni tud­nál, azt soha senki más nem ad­hatja. Tőled tanulni lehet, okosod­ni, szépet hallani. S mégis: állsz árván, elhanyagoltan, s érzed, hogy ablakon kidobott pénz az a 30 ezer forint, melyet ruhácskád­ra költöttek. Pedig te a tudást szeretnéd inkább az ablakon ke­resztül terjeszteni! Ügy segítenék neked! Kérőket szeretnék ablakaid elé küldeni, sokat, százat, ezret, de hiába, va­laki megátkozott. Azt beszélik: nyáron tüzes vagy, télen hideg. De hát tehetsz te róla? Mindenki olyan, amilyennek született. Aki készített, csak az tehet arról, hogy nem sikerültél minden tekintetben hibátlannak. De én tudom, érté­ked, tartalmad elsekélyesíti minden apró hibádat. Tulajdonságaidat ismerve, arra kérlek, várj még egy ideig, bó­décska. Hátha eljön egyszer a ké­rő, és suttogva beszól ablakaidon: — Kérek egy újságot... . (var—ti); nemzetközi életözön, ennyi szín. Valószínűleg hosszú idő telik majd el, amíg hasonló történik hazánkban. A Makansa vezércikkében azt írja, hogy úgy kell fogadni a fesz­tivált, ahogyan azt a vendégszere­tet megköveteli. „Reméljük — írja a lap —, a vendégek meggyőződ­nek majd arról, hogy népünk és országunk mély tiszteletben tartja a népek barátságát, a különböző szociális és társadalmi rendszerek együttélését és a béke biztosítá­sára irányuló törekvéseket. zátette, hogy hétfőn megkezdik a hordást és a cséplést. Tarlóhán­tás mélyszántás, 20 hold másod­vetés... egymás után sorolta az előttük álló feladatokat. A következő percben már arról beszélgettünk, hogy vajon a párt tagjainak van-e odahaza rádiójuk és olvasnak-e újságot? — Van rádió is és újságot is ol­vasnak — felelte, és láttam rajta, hogy kissé furcsállotta a kérdé­sek csapongását. De gyorsan vi­lágos lett közöttünk minden, ami­kor szóba került, hogy vajon }ó­­e a beszámoló tartalmi összetéte­le, szerkezeti felépítése és az egyes témákra szánt idő megfelel­­e a kérdések fontosságának? A titkár elvtárs elgondolkozott. Igaz — mondta — a külpolitikai kérdésekre elég lenne 5—10 perc is, hiszen a lényeget ezalatt el le­het mondani. Elvégre a mai embe­rek olvasnak újságot, rádiót hall­gatnak, van televíziójuk, nap mint nap tájékozódnak a kül- és belpo­litikai eseményekről. Elég tehát egy-egy vitás kérdésnél időzni a taggyűlésen, és azt kellően meg­világítani. A túlhaladott munkák eredményeivel sem szükséges olyan bőven foglalkozni — mor­fondírozott tovább. — Hiszen az eredményeiket ismerik azok, akik cAm^n Horváth Gábor megsimogatta borostás állát, majd a tükörbe nézett. — Meg kellene borotválkozni — gondolta, aztán sóhajtott egyet. A felesége már hónapok óta sírban nyugszik, s fölötte fe­hér s piros virágok pompáznak. A temetésre úgy emlékszik, mintha most történt volna. So­kan voltak. A rokonok s a szom­szédasszonyok sírtak. Ö nem. Pe­dig a fájdalma óriási volt. Há­zasságuk ideje alatt megértették egymást. Együtt szerették, s ne­velték a kislányukat. S azóta minden másképp van. — Édesapám, miért nem vesz minden másnap tiszta inget? — mondogatta a lánya, aki most járta ki a VIII. osztályt. — Ugyan minek lányom, nem vagyok én már fiatal, meg anyád is elment. Amikor még élt, nem lehetett így öltözködnöm. Ő meg­kívánta a rendet, tisztaságot. — De jó is lenne — sóhajtott Margit —, ha újra lenne anyu­kám. Édesapám miért nem nő­sül meg? Nem jól van ez így sehogy sem. Az igaz, hogy én már mosok meg főzök, de még­sem jó így. — Nem nősülök én meg lá­nyom, jó nekem így. o Lassan teltek a hetek, a hóna-Kremencsug (TASZSZ) Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke va­sárnap beszédet mondott a kre­mencsugi vízierőmű ünnepélyes felavatása alkalmából rendezett nagygyűlésen. Hruscsov kijelentette, hogy ro­hamos fellendülés észlelhető a Szovjetunióban a XXII. pártkong, resszus óta. Sikeresen befejezték a hétéves terv (1959—1965) első fe­benne dolgoztak. Hasznosabb, ha a beszámoló ezen részében inkább azokkal a hibákkal foglalkozunk többet, melyek sűrűn előfordul­nak, és gyakoriak lehetnek az el­következendő munka során... Egy pillanatra megakadt, közbe akar­tam szólni, folytatni a gondolat­sort, azonban mosolyogva intett, hogy tudja, mit akarok mondani, s máris ő folytatta: — A beszámoló eredetileg tervezett tartalmában csak kisebb részben szerepeltek volna az elkövetkezendő felada­tok. A nemzetközi helyzet bősé­ges elemzése, s az elvégzett mun­kák eredményeinek méltatása el­vette volna az időt és figyelmet a soron következő munkákról, a hordásról, a cséplésről, a tarló­hántásról és a mélyszántásról, és egyéb más feladatokról — magya­rázta —, pedig a taggyűlésnek előre kell néznie, s nem hátra... Eddig a beszélgetésünk lényege. Előfordul, hogy a taggyűlési be­számolókban vagy különböző más természetű beszámolókban keve­sebbet foglalkozunk az elkövetkező feladatokkal, és többet visszapil­lantásokkal, az értékelgetésekkel, olyan kérdések ismertetésével, melyeket többnyire amúgy is is­mernek. nélkül pok. A tél után tavasz, majd a nyár is eljött. Horváth Gábor mint eddig, most is rendszeresen hordta a leveleket, újságokat. Ö volt a község postása. Hányszor látott derült, örömtől csillogó szemeket vagy bánatos arcokat, amikor a hírt vitte. Egyszer öz­vegy Nagy Istvánnénak is vitt levelet. Jóképű, olyan örökfiatal nagy darab asszony volt ez a Nagyné. Pedig már a 40. évét ta_ posta. Amikor végigment a köz­ség utcáján, úgy riszálta a csípő­jét, mint a fiatal lányok. Súlyos keblei remegtek a feszülő blúz alatt. — No, mi jót hoztál, Gábor, le­velet? A postás kényelmesen helyez­kedett él az öblös karosszékbe. — Nem jól van ez így Gábor. Azt mondják, az egyedüllét öre­gít — mondotta az asszony és ravaszul kacsintott is hozzá. — Hát mondasz valamit, Juli — sóhajtott a postás és közelebb húzta a karosszéket. « Nagyné hamar megszokta a Horváthék portáját. A kis Mar­git is megszerette az új édes­anyját. Eleinte nem is volt sem­mi baj, a gyerekek megfértek egymás mellett. Nagyné fia, aki már 17 éves volt, hamar meg­lét. Az ipari termelés öt százalék­kal magasabb annál, mint amit a hétéves terv erre az időszakra megjelölt. Három és fél esztendő alatt több mint 3200 nagy ipari vál­lalat épült fel, köztük több mint 150 vegyipari vállalat. Üzembe helyeztek olyan új kapa­citásokat, amelyek évente 10 300 000 tonna nyersvas, 14 000 000 tonna acél, 10 900 000 tonna hengerelt áru, 15 600 000 tonna cement termelését biztosít­ják. Szívós harc folyik a mező­­gazdaság további fellendítéséért is. A Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, miután megjegyezte, hogy az SZKP programjában köz­ponti helyen szerepel az ország villamosítása, közölte: a hétéves terv első felében üzembe helyezett erőművek kapacitása több mint 22 millió kilowatt. Mint Hruscsov megjegyezte, a Szovjetunióban 1980-ban több mint háromszor annyi villamos­energiát termelnek majd, mint je­lenleg az Egyesült Államokban. „Ahhoz, hogy ilyen mennyiségű villamosenergiát termeljünk, 1970. ig el kell érnünk, hogy évente any-Az első perctől kezdve magával ragadja a nézőt Aszafjev Párizs lángjai balettjének szegedi sza­badtéri előadása. Eggyéforr a né­ző az 1792. év francia forradal­máraival, akik a hűbéri rendszer és a léha arisztokrácia ellen kel­tek fel. Lenyűgöző erővel bonta­kozik ki, hömpölyög a forradalom jelszava: „Béke a kunyhóknak, harc a paloták ellen”. A balett „nyelve” oly’ forrósággal tölti be a levegőt, melyben csak elpusz­tulhat a szembenállók hada, még akkor is, ha az arisztokraták és testőreik gyilkolnak. Ennek a tör­ténelmi küzdelemnek a lángjai szórják be Párizs, Marseille utcáit és a Tuilleriák pompázó termeit. szerette a húgocskáját és szíve­sen ült le véle beszélgetni, ját­szani. Így ment ez vagy három hónapig. Egyszer Margit eltört egy poharat. A mostohaanyja durván ráförmedt és két pofont adott neki. — Az én anyukám soha nem ütött meg — mondotta Margit és keservesen zokogni kezdett. — Engem az nem érdekéi — kiáltotta a mostoha. — Ezután majd másképp lesz. Majd rendet teszek én. Úgy látom, nagyon el­kényeztettek. Ez a jelenet sűrűn megismét­lődött. Esténként Margit sírva panaszkodott édesapjának, hogy nemcsak a mostohaanyja, de tegnap a Pista is pofon ütötte. Horváth Gábor esténként mon­dogatta a feleségének. — Miért bántod a lányomat? Hiszen nem csinált ő semmi rosszat. Hallom, már a fiad is megveri. Eddig olyan szépen él­tünk, békességben. Én nem igy gondoltam ezt. Annak idején, mikor elvettelek feleségül, azt mondtad, pótolni fogod a volt fe­leségemet. Olyan leszel a gyerek, hez is, mintha saját édesanyja lennél. Hát eddig tartott? — Hát eddig — mondotta az asszony gúnyosan. — Te hívtál a házatokba. — Előkészítetted te már ezt előre, amikor ott voltam nálad. — Ez igy nem mehet tovább. Mindennap megvered a gyere­ket, s már nincs maradása. Jobb lesz, ha szeded a sátorfádat és visszaköltözöl a régi lakásodba. — Nem megyek sehova. Meg­esküdtünk, itt maradok. Azt hi­szed, ha más asszonyt hoztál vol­na, az jobb lenne? Fészkes fenét, még rosszabb. Ezzel a beszélgetéssel az ügyet egy ideig lezárták. Az egyik este Margítot vízért küldte a mosto­ha. A kútnál sokan voltak. A gyerek jó másfél óra múlva tért haza. Az anyja rátámadt, hogy hol volt ilyen sokáig és egymás után többször pofon ütötte, majd belerúgott. A kislány sírva sza­ladt ki a szobából és a kereszt­anyjához menekült. Amikor az édesapja hazajött, nem találta otthon a lányát. A felesége azt hazudta, hogy nem tudja, hol van, dél óta nem is látta. Mar­git csak reggel jött haza és sírva mutatta apjának a lábán lévő foltot. — Nem birom ezt tovább. El­megyek itthonról. Anyu minden, nap megver, és tegnap este meg is rúgdosott. Másnap Horváth Gábor a fele. ségével együtt a községi tanács­házára ment. Az elnök próbált a lelkére beszélni az asszonynak, hogy férjenek meg egymás mel­lett és ne bántsa a gyereket A fesztivál a fiatal élet örömével meghódította Helsinkit A VIII. Világifjúsági Találkozó Téma és idő Készül a párttaggyűlés beszámolója — Beszélgetés egy pártalapszervezeti titkárral —

Next

/
Thumbnails
Contents