Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-26 / 173. szám

198?. július 26. 2 Csütörtök Kollektiven készítik a beszámolót Gyulaváriban a pártértekezletre Az olasz ifjúság is készül a helsinki VIT-re A firenzei fiatalok fesztiválmenete plakáttal vonul a város utcáin: „VIII. Világifjúsági és Diáktalálkozó. Helsinki 1962.” OOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOO Ki felelős 160 gyermek sorsáért? Tóth Miháfy elvtárs, a párt gyű. láván bizottságának titkára nem lepődött meg, amikor a napokban a pártórtekezletre való készülődés, ről érdeklődtem nála. Mint mon­dotta, már hozzáláttak az előké­születekhez. Jóllehet október elejé­ig. amikor a pártértekezletet tart­ják, még van idő, de ha figye­lembe vesszük, hogy közben sok más teendő is van, akkor nem le. hét „elhamarkodottnak” venni a már elkezdett munkát. A felkészü. lés ugyanis alapos elemzést, nagy körültekintést igényel. Üjjáválasz­­tani a pártbizottságot és a felsőbb pártszervezetekhez a küldötteket választani, valamint a háromévi munkáról színvonalas beszámolót készíteni, nem kis dolog, ehhez időre van szükség... Tóth elvtárs kérdésemre mun­katerveket vett elő és a feljegy­zések alapján elmondott szavai nyomán bontakozott ki _az előké­születek képe. A párt községi, és négy terme­lőszövetkezeti alapszervezetében augusztus 4-ig pártvezetőségi ülé­seken, szeptember 20 és 25 között pedig küldöttválasztó taggyűlése­ken vitatják meg a vezetőségvá­lasztás óta eltelt időszak, vagyis az elmúlt egyévi pártmunka ta­pasztalatait. Ezek a tanácskozások már bizonyos alapot adnak a ké­sőbbi, az átfogóbb, magasabb szín. tű értékelésnek, a pártértekezlet beszámolójának. A pártértekezletre készülő beszá. móló már három év tapasztalatai alapján szabja meg a feladatokat. A titkár elv társ elmondotta, hogy van bőven miről számot adni Hiszen erre az időre esik a há­roméves terv befejezése, a máso­dik ötéves terv első évének telje­sítése, a község gazdáinak szövet­kezése, s a termelőszövetkezet megszilárdításának első szakasza. Tehát sok minden történt a köz­ség fejlődésében a legutóbbi párt. értekezlet óta, mégis úgy gondol­ják, hogy az eredményekkel nem foglalkoznak bőven, azok beszélje­nek maguktól. Inkább a munka fogyatékosságaira, a hibák kijaví­tására és az új feladatok megha­tározására irányítják a fő figyel­müket. A beszámoló elkészítéséhez már­is hozzáláttak. Csütörtökre hívták össze azokat az elvársakat, akik a községi pártbizottság beszámolójá­nak összeállításában segédkeznek. Külön csoport, mintegy nyolc élvtárs vizsgálja meg a pártszer­vezetek. a pártbizottság, s a párt­végrehajtó bizottság politikai szer­vező munkáját. Egy másik csoport Király Lajos termelőszövetkezeti elnökhelyettes vezetésével a gaz­dasági fejlődés kérdéseit elemzi. Az említett brigádban főleg szakemberek, közöttük pártonkívüliek is dolgoznak A harmadik csoport Szabó Lajos elvtársnak, az iskola igazgatójá­nak és a párt vb ágit. prop.-felelő­­sének vezetésével a község kultu­rális életével foglalkozik. A negye, dik munkacsoport a községfejlesz­tésben elért eredményeket és e feladatokat összegezi. Ennek a bri­gádnak szintén megvan a felelőse, Kubicza Béla tanácstitkár szemé­lyében. Valamennyi munkacsoport a párthatározatok és á párt politi­kai irányelveinek alapján tanul­mányozza a községben a helyzetet. A kollektív munkával elkészített beszámolót a párt végrehajtó bi­zottsága és a párt községi bizott­sága a pártértekezlet előtt időben megvitatja, ily módon biztosítják, hogy a beszámoló a párthatároza­tok fényében világítsa meg a köz­ség fejlődését, a problémákat és a jövő terveit. A jó beszámoló elkészítése mel­lett másik nagy feladata a község kommunistáinak a pártbizottság újjáválasztása és a küldöttek meg­választása a felsőbb / pártértekez­letre. Több mint 230 párttag dolgozik a termelőszövetkezetben, illetve a községben. Az alapszervezetekoen a községi pártértekezletre előrelát, hatóan mintegy 75 elvtársat vá. lasztanak küldöttnek. A küldött­választó taggyűlésekig még csak­nem két hónap van hátra. Tehát ez a feladat is távolinak látszik. Azonban az élvtársak figyelembe veszik, hogy a megválasztott kül­döttek politikai érettségén és tisz­tánlátásán múlik, hogy a pártérte. kezleten milyen pártbizottságot választanak újjá, olyat-e, melynek tagjai képesek lesznek a vezetők iránt megnövekedett követelmé­nyeknek eleget tenni, vagy olyat, mely pártbizottság esetleg nem fe­jezi ki a párttagság véleményét. Ebből is látható, mennyire fontos, hogy a küldöttekben elmélyüljön a felelősségtudat A választásért érzett felelősség tudatának elmélyítéséhez pedig el­engedhetetlen, hogy az elkövetke. zenelő hetekben, hónapokban az egész párttagságiján, fejlesszék a káderkiválasztás kultúráját, va­gyis a bíráló elemző-készséget. így biztosítsák, hogy okos, bátor kri­tikai munkával történjen a párt­bizottság újjáválasztása. Számítanak a pártbizottság ere. jének felfrissítésére, bizonyos sze­mélycserékre. A káderkiválasztó­munka során megvizsgálják, hegy vannak-e a pártbizottságban olyan elvtársak, akik bár talpig becsüle­tesek, de nem képesek a társadal­mi, a gazdasági, kulturális életben végbemenő változásoknak, fejlő­désnek megfelelően ellátni a fel­adatukat. Megnézik, van-e esetleg olyan elvtárs, akinek a munká­hoz, az emberekhez való viszonya nem kielégítő. Ügyelnek arra is, hogy csökkenjen a funkcióhalmo­zás. Megmérik: ki tett eleget a bizalomnak és ki nem, egyszóval sokoldalúan tanulmányozzák a ká­derek munkáját, magatartását. El kívánják érni, hogy a párt köz­ségi bizottságában tényleg a leg­jobbakat válasszák újjá és kiváló, friss erők kerüljenek a vezető kol­lektívába, olyan emberek, akik tudnak vitatkozni, küzdeni, bírálni személyre való tekintet nélkül, akik elég erősek arra, hogy saját hibáikkal is szembe tudnak nézni és képesek legyűrni ezeket a hibá­kat. A kiválasztásnál ilyen elveket érvényesítenék a gyulavári elvtár­sak. S ezek az elvek természetesen a küldöttek megválasztásánál is hatnak. Tóth elvtárs azt is elmon­dotta, hogy a pártbizottságot oly­módon is kívánják erősíteni, hogy az eddig 25 tagból álló vezető-kol­lektíva létszámát a pártértekezle­ten 31 tagúra növelik. A létszámilag is megerősödött és új erőkkel felfrissült pártbizott­ság, elgondolásuk szerint, képes lesz a VIII. pártkongresszus szelle­mében dolgozni, a pártkongresszus határozatainak végrehajtását meg-New York (MTI) U Thant az ENSZ ügyvezető főtitkára kedden este kétórás megbeszélést folytatott a 19-tagú kongói tanácsadó bizottsággal azokról a lépésekről, amelyek célja Katanga elszakadásának megszüntetése lenne. A megbeszélésről nyert meg­bízható értesülések szerint U Thant azt az álláspontot képvi­selte, hogy még végső esetben se alkalmazzanak erőszakot Ka­­tangávail szemben, a bizottság Delhi (TASZSZ) Csaknem egy hónap telt el az­óta, hogy 160 kisfiú — a Tezpur városához közeli katolikus misz­több tagja azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az ENSZ ügyvezető főtitkára tegyen erélyesebb intéz­kedéseket. A kedd esti ülésen U Thant felvetette azt a lehetősé­get, hogy a Biztonsági Tanács ad­jon neki felhatalmazást gazdasá­gi rendszabályok hozatalára Ka­­tangával szemben. E kérdésben a bizottság tagjai nem döntöttek, de valószínűnek tartják, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a jövő héten összeül a kérdés megvitatá­sa céljából. sziós iskola tanulói — bénán fek­szenek. Közülük csali kevesen tud­nak mankók segítségével vala­mennyire is mozogni. A gyerme­kek tragédiájáról a Statesman cí­mű delhi lap számol be. A gyermekek az iskolai étkez­dében elfogyasztott egyik ebéd után gyengeséget és erős gyomor­fájást éreztek. Rövid idő múlva megbénult a lábuk. Ugyanez a sors érte tanítóikat is. Az orvosi vizs­gálat a következő kórképet álla­pította meg: súlyos ételmérgezés következtében beállott bénulás. A központi Pasteur-intézet vé­leménye alapján különleges vita­minokat adtak a gyermekeknek, de ez nem hozott eredményt. A mérgező anyag egyelőre még is­meretlen. A vélemény az, hogy a 'betegséget amerikai élelmiszerfe­leslegből szállított liszt, illetve a belőle sütött ételek okozták. Ki a felelős a gyermekek sorsá­ért? A romlott élelmiszert szállító óceánon túli „jótevők” a felelősek a megbénult gyermekek szülei, az indiai társadalom előtt. A főintéző meg a párttitkár Miután birtokomba került a gerendás! Petőfi Termelőszövet­kezet valamennyi, az újságíró­nak lényeges adata, a főagronó-' mus meglepő kérdés feltételére ösztönzött. — Mondjon egy dátumot. Hirtelen nem tudtam mire vél­ni a dolgokat, aztán mégis rá­vágtam: — Április 18. Könyvet vett elő, amolyan kó­dexfélét és a nevezett'dátumhoz forgatta. — Hát kérem április 18-án a három brigádból ennyi és ennyi ember dolgozott — (most hagy­juk a számokat) —, aznap nem esett egy milliméter eső sem — egyszóval a nap minden adatát pontosan elmondta. Csodálkoztam a precizségen. — Mindent tudni, mérni, is­merni. Nálunk ez a dolgok clou, ja, ügye Pista komám? 1. — Nálunk ez a dolgok clou-ja, — mondotta a szövetkezet főag­­ronómusa, Kolbusz Miklós. Igen, hát a dolgok csattanójá­nál vagyunk. Elnézem a méltó­ságba tokásodott öregurat. Min­den rá van írva az arcára. Nem kérdeztem, tudtam, hogy régi mezőgazdasági szakember, azt sem kérdeztem, de rá volt írva az arcára, a magatartása is arra utalt, hogy hajdani hatalmas gazdaságok irányítója, főintéző is lehetett talán. Jól gondoltam. Hanem hát a kérdésnél, a té­mánál maradjunk. — Hány éve tetszik dolgozni a mezőgazdaságban ? Az egyszerű tisztelet kérdése volt, s az öregúr mégis kineve­tett, majdnem pirulnom kellett. — Nem tetszik fiam, hanem muszáj. Én kényszeredetten, az öregúr meg jóízűen kacag. Hanem még­sem tud nevetségessé tenni. Tu­dom jól, hogy ez a kényszer a művészet szeretetéből adódik. A mezőgazdaság tudománya a mű­vészettel páros, s az ilyen ember kényszere mindig boldogságot is jelent. Aztán elmondja sorjában, merre járt. Negyven évvel ez­előtt a mezőhegyesi gazdaságok­ban kezdett gyakornokoskodni, majd a Brankovics, a Furgli-bir_ tokokon jószágigazgató, a Szol­noki Célgazdaság irányítója és nemrégiben a Kiskunfélegyházi Tangazdaság nyugdíjazott főag­­ronómusa. A nyugdíját kapja, a kormányrendelet értelmében azonban most a termelőszövetke­zetben főagronómus. Kolbusz Miklós 67 éves. Nem néz ki any­­nyinak. Öregségében is fiatal, s így kell illetni is, mert a fiatal­nak tűnő idős ember hiúságával vigyáz a fiatalság tekintélyere. — És meddig még? — Ameddig bírom. Annak meg sokára lesz vége. 2. — Nálunk ez a dolgok clou-ja, ugye Pista komám? — Így igaz, Miklós bátyám — mondta Szabó István, a szövet­kezet hajdani párttitkára. Nem­rég fejezte be a párt egyéves me­zőgazdasági iskoláját, végig ki­tűnő eredménnyel. Most várja a felsőbb szervek döntését, hogy a termelőszövetkezetben marad-e, vagy más beosztása lesz. Markáns arcú, 34 éves, s a tét­lenséget, a vendégeskedést sa­ját termelőszövetkezetében nem szereti. Sötét hajjal ment el az iskolára és deresedve jött haza. — Nehéz volt? — Nehéz. Az ember vigyázzon arra is, hogy ha már megbízzák valamivel, akkor becsülettel helyt is álljon. Hát ezért dere­­sedtem meg. Rákacsint a főág ran ómusra, huncutul játszik az öregúrral. — Hanem nálad mégis fiata­labb vagyok és jobban is bírom, nem esek le holmi lovaskocsik­ról. Hiába az öregség ... Nevetünk. A főagronómus fel­húzza bal lábán a nadrágszárat. Mutatja a sebet. — Életémben nem betegesked­tem. Most kellett megélnem, hogy mellé lépjek a kocsi hág­csójának és összezúzzam a lá­bam. De azért még veled is meg­­eshetik, Pista. Élcelődnek ketten. A főintéző meg a párttitkár. Szabó István bizonyítványait mutatja és ba­szervezm. Boda Zoltán Az ENSZ Biztonsági Tanácsa valószínűleg a jövő héten tárgyalja a kongói kérdést

Next

/
Thumbnails
Contents