Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-22 / 170. szám
19(52. július 22. 2 Vasárnap A Lengyel Népköztársaság 18 esztendeje A lengyel naptárban július 22. páros betűvel jelzett ünnep. Bár ez az ünnep még nagyon fiatal, mindössze 18 éves, de máris mély gyökeret vert a lengyel nép hagyományainak sorában. A tíz évszázados lengyel állam történelmében ez a tizennyolc év körülbelül annyi, mint egy évben egy szürke hét. De vannak olyan hetek, olyan napok az évben, amelyek különösen fontosak, új helyzetet teremtenek, más körülményeket, lehetőségeket hoznak. Lengyelország történelmében ilyen időszak ez a mostani, amely 1944. július 22-én kezdődött. Aki még emlékszik az 1944— 45-ös év fordulóján a romba dőlt városokra, a kihalt falvakra, a teljesen kipusztult vidékekre, csak az tudja felmérni, milyen óriási feladatok álltak az új népi kormány előtt. Ezenkívül az első években még harcolni kellett a nép hatalmáért is. De a nyugati körök által támogatott reakció nem tudott gátat vetni a Júliusi Kiáltványban meghirdetett reformoknak, felosztották a nagybirtokokat, államosították a nagyipart és a bankokat. A párt programja, már a ** megszállás évei folyamán elkezdett munka, a nemzeti egységfront következetes megszervezése, a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság jelszavainak maradéktalan megvalósítása, amelyeket akkor adtak ki, midőn a szovjet hadsereggel vállvetve harcoló lengyel hadsereg katonái lengyel földre léptek ... mindez eldöntötte a belső harcokat. Az új, a megváltozott társadalmi helyzet felszabadította a tömegek hatalmas energiáját, óriási lelkesedés és áldozatkészség egyenlítették ki az anyagi eszközök elégtelenségeit Lengyelország újjáépítésében és átépítésében felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott a Szovjetunió — gabonát, gépi felszerelést nyersanyagot, beruházási kölcsönöket, készpénzt, műszaki berendezéseket bocsátott az ország rendelkezésére. Mindezt olyan kedvező hitel-feltételek mellett, amelyek a kapitalista világban ismeretlenek. A sokoldalú együttműködés a Szovjetunióval és a szocialista tábor valamennyi országával: ez volt és ez is marad Lengyelország fejlődésének, a szocializmus építésének s 'általában a Lengyel Népköztársaság egész " politikájának alapköve. Az életben a tények számítanak, s ezek megmutatják, hogy a nemrég még oly szegény Lengyelországban, amelynek ma 30 millió lakosa van, a lapok egyszeri évi összpéjdány száma 2,1 milliárd, hétszázezer televízió-előfizető van, étenként öt és fél millió könyvet adnak ki. De továbbmenve: 172 színházuk van, több mint nyolcmillió a könyvtárak száma, kilenc filharmónia és ugyanannyi szimfonikus zenekar. Minden tízezer lakos közül 56 főiskolám tanul, míg ez a számadat Olaszországban 46, Svájcban 37, a Német Szövetségi Köztársaságban pedig 33. A munkanélküliség réme teljesen ismeretlen fogalom a népi Lengyelországban. A Júliusi Kiáltvány meghir** detése óta eltelt tizennyolc esztendő alatt, az óriási veszteségek ellenére, a lengyel ipari termelés egy lakosra számítva, már túlhaladta a világátlagot és a jelenlegi ötéves terv befejeztével 2,5-szer lesz nagyobb a világátlagnál. Ezt a feltartóztathatatlan folyamatot csak a háború állítaná meg. Ezért a népi Lengyelország létének hajnalától olyan politikát folytat, amelynek devizája az ország védelme és a különféle társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini esz. méje. Lengyelország mindig támogatta és támogatni is fogja a szovjet kormánynak az általános és teljes leszerelésre irányuló politikáját. Lengyelország a nemzetközi fórumokon tett önálló javaslataival is segít utat tömi a vitás problémák megoldása számára. Testvéri szövetségben a Szovjetunióval és valamennyi szocialista országgal így halad előre a lengyel nép a jövő felé vezető úton, abban a biztos tudatban, hogy a közös ügy győzedelmeskedni fog Július 20-ig 670 ezer tüzelőutalványt váltottak be Csak a beváltási határidőt kővető első bérfizetésnél szabad a levonást Az idén egymillió kedvezményes tüzelőanyag-utalvány állt a bérből és fizetésből élő dolgozók rendelkezésére. Ebből a tavalyi 170 ezer helyett 230 ezret kaptak a nyugdíjasok. Július 20-ig 670 ezer utalványt váltottak be az országban, hatvanezerrel többet, mint a múlt év hasonló időpontjában. A TÜKER Vállalat vezetői elmondták: tudnak arról, hogy időnként torlódás keletkezik az Árvíz a Fiilöp-szigeteken — Tízezer hajléktalan Manila (AP) A Fülöp-szigetek térségében uralkodó heves viharok árvizeket, tüzeket okoznak. Luzon-szigeten az árvíz következtében mintegy 10 000 ember maradt hajléktalan, az anyagi károkat több millió dollára becsülik. megkezdeni utalványokat beváltó kirendeltségeknél, ismeretesek azok a panaszok is, amelyekben szóvá teszik az esetleg 6—8 hetes szállítási határidőt. A torlódás, s ezzel a várakozás csaknem teljesen megszűnne, ha az utalványtulajdonosok nem a beváltási határidő 24. órájában, hanem már az utalványon megjelölt dekád első napjaiban felkeresnék a kirendeltségeket. Az átlagosnál hosszabb szállítási határidő elsősorban a német brikettnél fordul elő. Ez onnan adódik, hogy „divattá” vált a német brikett, holott az nem minden kályhába jó. A tapasztalatok szerint egyes helyeken már a beváltási határidő lejárta előtt megkezdik a tüzelőrészletek levonását. Ez szabálytalan. A SZOT és a belkereskedelmi miniszter együttes utasítása szerint csak a beváltási határidőt követő bérfizetésnél szabad a levonást megkezdeni. (MTI) Ki lesz a propagandista?1 A sarkadkeresztúri Egyetértés Termelőszövetkezetben nem volt zavartalan az elmúlt évben a pártoktatás. Erről beszélgettünk a napokban Cs. Patkós Sándor elvtárssal, a pártalapszervezet titkárával. Elmondotta, hogy a múlt évben náluk Jánosi Béla elvtárs, a helybeli állomásfőnök vezette a politikai tanfolyamot, azaz vezette volna, ha nem kötik le egyéb tanulási kötelezettségek. Sajnos, azonban igen nagy volt az elfoglaltsága, s így megtörtént, hogy az egész tanévben talán három alkalom volt, amikor ő tartotta a foglalkozást. A többi esetben ő, a párttitkár „ugrott be”, helyettesítette, ahogy tudta, ugyanis az egymásra várás azt eredményezte, hogy nem készülhetett fel megfelelően. Cs. Patkás elvtárs a beszélgetés során újságolta, hogy a pártvezetőség éppen a napokban vitatta meg az említett tapasztalatokat és arról is beszélgettek, hogy mitévők legyenek az 1962— 63. oktatási évben. Gondolkoztak azon, hogyan kerülhetnék el a már előbb említett hibákat. Igaz, nem volt ugyan lemorzsolódás náluk, hiszen valamennyi hallgató megkapta , a tanulásról szóló igazolást. A pártvezetőség azonban nincs megelégedve az eredményekkel. Ezért úgy határoztak, hogy az új oktatási évben ismét a marxizmus-leninizmus kérdéseinek első évfolyamát szervezik meg, mégpedig úgy, hogy ismétlik az előző év anyagát. A kérdésre, hogy w lesz a propagandista, Cs. Patkás elvtárs még nem tudott egyértelmű, végleges választ adni. Mint mondotta, a vezetőség Kiss Gábor pedagógusra gondolt, de még nem beszéltek vele. Nem tudják biztosan, vajon vál'lalja-e a megbízatást. Viszont a határidő, mely a propagandisták kiválogatásának munkájára lett adva, gyorsan közeledik, alig több, mint néhány nap van hátra. Mi történik, ha Kiss elvtárs, akire gondolnak, nem vállalja a feladatot? Ez előfordulhat, ha figyelembe vesszük, hogy ő nemrég lett'tagja a pártnak. Ebben az esetben a járástól kérnek propagandistát. Mindehhez azonban idő kell. És van náluk e téren más probléma is. Kérdés, hogy helyes-e az elgondolásuk, mely szerint ismételni kívánják az előző évi oktatás anyagát. Ugyanis az oktatási terv szerint a marxizmus-leninizmus első évfolyamán a tanulmányi munka első szakaszában az időszerű nemzetközi kérdésekkel foglalkoznak majd a hallgatók és ezenkívül A kommunista erkölcs erősödése hazánkban című anyagot tanulmányozzák. A második szakaszban a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusáról lesz szó a tanfolyamokon. Mindez együttvéve még gazdagabb programot jelent, mint az elmúlt évi anyag mechanikus ismétlése, ugyanis itt már az előző évi elméleti kérdéseket megvalósulásuk útján ismerhetik meg. Az viszont helyes, amikor a pártvezetőség úgy gondolkodik, hogy ismét az első évfolyamot szervezik meg és inkább a tartalmi munka színvonalára fordítanak több figyelmet. A tartalmi munka javulásához azonban elengedhetetlen feltétel, hogy gondosan és időben, nem kópkodva válasszák meg a propagandistát, olyan képzett elvtársat, aki képes lesz az említett témákat feldolgozni és szívesen vállalja ezt a megbízatást. Ki lesz tehát a propagandistájuk? Ez a kérdés az alapszervezetben még feleletre vár. B. Z. Téglagyári újítás Az Orosházi I-es számú Téglagyár égetőkemencéjében be- és kirakáskor néha 80 fokra is fel melegszik a levegő. A nehéz körülményeket úgy akarják javítani, hogy levegőelszívó-berendezést készítenek. Szitás Sándor újítása rövidesen már segíteni fogja a téglagyári munkásokat. Most még csak azt kell megoldani, hogy ne kavarja a port a berendezés, s ebben segítségére vannak munkatársai is. Képünkön Kovács Ferenc, az újító munkatársa a ventillátort szereli. F. Tóth Pál: tmivek&áiid em&eb — Halló, itt az Egyesült Békanyálgyűjtő Vállalat járási központja. Igen, Breke Elemér igazgató beszél. Maga az, Sumák kartárs? Mit óhajt? Miért hívott fel? Mondja gyorsan, nem érünk rá a fecsegésre. Mi van a tervvel? Hogy túlteljesítették? Maga szerencsétlen, hát nem megmondtam, hogy a tervet nem szabad túlteljesíteni, csak éppen hogy meglegyen a .100 százalék! Nem érti? (félre: — Analfabéta káder!) ’ Na majd megmagyarázom. Ha most túlteljesítjük a tervet, amikor a békanyáltermés egészen minimális, mit csinálunk a következő negyedévben? A tervnek barátom — kedves mafla úr — szépen lassan felfelé kell ívelnie. Első negyedév 100 százalék, második negyedév 105 százalék, harmadik negyedév 110 százalék és így tovább... — Mit mond, hogy nincs tovább? Decemberben nem lehet békanyálat gyűjteni? Bízza ;sak rám, ha én azt mondom: lesz tervteljesítés, arra mérget vehet. Majd tartalékolunk, érti? Mit gondol, miért rendeltem azt a negyvenezer uborkásüveget? — Na, végre! Szörnyű nehéz feje van. Még szerencse, hogy az igazgatójuk maguk helyett is gondolkozik... — Halló, beszélünk kérem! — Mit mond, hogy bevált a körlevél, amit fogalmaztam? Na látja! Folyton sírtak, hogy így, meg úgy nem halad a békanyálbegyűjtés, erre Breke Elemér kiad egy körlevelet és... — Hehehe, csak ne dicsérjen a szemembe Sumák kartárs, tudja, hogy nem szeretem az ilyesmit. — Hordják a békanyálat kocsiszámra? Hát csak hozogassák is. Tudja, az igazat bevallva, nem is olyan nagy baj, ha túlszaladjuk egy kicsit. A központ örül neki. Jelentem is mindjárt. Mennyire állunk? ... Százhúsz? No ez derék... Kitüntetést? Arra ne számítsanak, egyelőre... Mit, hogy én érdemiek kitüntetést? Hehehe... Na ne izéljen, habár sose lehet tudni, ha ilyen jól állunk a tervvel. No, a viszonthallásra. Hát csak így tovább, kedves Sumák kartárs. Csak tegezz nyugodtan, kérlekszépen. Szevasz. Előre -a békanyálgyűjtés vonalán a terv sikeréért. — —Halló, Mancika, kapcsolja a járási pártbizottságot és hívja meg a megyei központunkat is. — Halló, Kohári elvtárs? Itt Breke Elemér beszél. Nagy újság van, kedves titkár elvtárs, ne haragudjon, hogy zavarom, de úgy. gondoltam, a nemzetgazdasági szempontok is azt teszik szükségessé, hogy mielőbb közöljem miszerint... flogyne kérem, csak a lényeget, elvégre az idő pénz... Szóval a tevíink túlteljesítését vagyok bátor bejelenteni (nyomatókkal), százhúsz százalékot értünk el kemény és megfeszített munka árán... — Hogyan? Hogyne, természetesen, tanulmányoztuk, sőt elemezted, titkár elvtárs. A munkastílusról szóló részt is (kicsit lehangoltabban), egen, arról is volt szó. — Azt tetszik mondani, hogy akadnak ilyenek helyi viszonylatban is? Lehetséges kérem, én ugyebár csak egyszerű kis vállalatvezető vagyok, nem tudhatom, de nálunk az ilyesmi, az ki van zárva, nálunk á bírálat... — Egén, majd legközelebb... Szabadság, tiszteletem. —• Halló, Mancika, miért nem hozza már a megyét?... Barta bácsi van itt? Na és? Üljön le és várjon, Vagy jöjjön délután, nem érünk rá bagatell személyi dolgokkal bíbelődni, nálunk a terv a döntő és a személyi kivételezést, kultuszt, hogy úgy mondjam, nem ismerjük. Na, kapcsolja? — Halló, megyei központ? (méz-
