Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-19 / 141. szám

»62. Június 19. 4 Kedd Debrecenről - Debrecenből Ez és az Kétsopronyról Szép város Debrecen. Az alföl­diek közül talán a legszebb. Nem. csak a Nagyerdő, a strand, a Vi­gadó, hanem szép az egész város, A történelem dohos szele meg­csapja az embert, de amott túl már egy új utcasor épül, modern bérhazak. Ez a ma. És szökőkutak. Egyik szebb, A Vigadó mint a másik. Kollégámmal, aki e képeket megörökítette, tanakodni kezdünk. Mi, csabaiak hány szökő­­kúttal dicsekedhetünk? Lehet, hogy rosszak az értesüléseink, de akkor ott Debrecenben nem tud­tunk egyet sem összeszámolni. Szép város1 Debrecen. A szépülő Békéscsaba lakói önkéntelenül is basonliígainák. de hát a múlt, a perspektívája széppé teszi ezt a várost, nekünk egy kicsit szeré­nyen kellett a szökőkutak hősé­ben, vagy a Nagyerdő hatalmas fái között meghúzódni. Végeredményben nem azért mentünk Debrecenbe, hogy a vá­rosról írjunk. De hát megnéztük, el kell mondanunk ezt is. Debrecen és Békéscsaba között Indulás előtt. kényelmes autóbuszjárat van. A békéscsabai Autóközlekedési Vál­lalattól nyert engedélyünk alap­ján végigjöttünk Debrecenből Csa­báig, hogy megnézzük, mivel fog­lalkoznak útközben az utasok ki­szolgálói, az utasok barátai, a kalauz, Ma­róit Pali bácsi, meg Szászát Mátyás, a sofőr. Képzel je el az olva­só, hogy együtt ül ve­lünk az autóbuszban (az egyik legmoder­nebb gyártmányú, ex­portból visszamaradt Ikarus kocsin). És most nem úgy ül a ké­nyelmes bőrülésen, mint általában szo­kott, hanem mint a történéseket, esemé­nyeket kutató újság­író. A kalauzt sem szükséges rossznak te­kinti, aki csak bosz­­szantani tudja az uta­sokat, a sofőrnek sem csak a hátát nézi az üvegen keresztül, ha­nem beszélget vele, akkor kedves olvasó sok mindent meglát így, amire egyébként alig figyelne fel. Itt van például Pali bácsi, az autóbusz kalauza. Természetesen egyetértek az olvasóval abban, hogy Pali bácsi közvetlensége, mondhatom jóságos arca egy ki­csit elüt a többitől. De én nem csodálkozom az ideges kalauzokon, csak a durvákon. Azokra harag­szom. Pali bácsinak azonban egy han­gos szava sem volt Debrecentől Békéscsabáig. Ért az utasok tekin­tetéből, ők is tudják szemrebbené­seinek titkát. Először is el kell mondanom, hogy Pali bácsi vala­mennyi utasát ismeri, még azokat is, akik évente egyszer-kétszer utaznak csupán. — Ezek itt méhészek — muta­tott az egyik kis csoportra. — Évente egyszer-kétszer jönnek Debrecenbe, teherautóval elkül­dik a méheket vándorolni, ők meg velünk jönnek. Pali bácsi például soha sem kér­dezte meg az út alatt, hogy itt, vagy ott van-e leszálló. Ismerte az embereit. Lecsöngette a kocsit, fürgén lelépett — pedig nem is épp a soványak közé való —, lesegítet­te az utast. Viszont az utasok is ismerik. Valahol sörre invitálták Pali bácsit. Intett, hogy nem le­het, most szolgálatban van. Pali bácsi már Debrecenből át­látja az egész utat. Többek között arra is vigyáz, hogy tartalékoljon helyet a Fúrta utáni felszállóknak. Innentől mór munkából mennek az emberek haza, számítanak az autóbuszra, és nem lehet becsapni őket. Bizony sok mindenre kell vigyáznia. Három-négyezer forint útiköltséget őriz táskájában, s azzal egy fillérig el kell számol­nia. Tévedni sem lehet. Pedig egy­­egy kalauznak annyit kell admi­nisztrálni, mint egy főkönyvelő­nek. Hogy egy példát mondjak: minden eladott jegyről külön lap­ra írja a ..személyi adatokat”. Az utasok. Sorszámokat és a jegy árát, meg mit tudom én, még milyen bürok­ratikus munkát kell elvégeznie. Pali bácsi mór 30 éve járja ezt a vidéket. Társa, barátja, Szaszáík Mátyás, aki most hároméves kis­fiához siet haza, még fiatal ember, de már ő is büszkélkedik jó pár éves gyakorlattal, meg azzal, hogy a vállalat kiváló dolgozója. Szereti a sofőrmunkátí Meg­kérdeztem tőle útközben, hogy személykocsin nem lenne-e jobb dolgoznia? — Nem bizony. Nem komoly műszer az. Ezt szeretem, ez is tud „söpörni”. De látná az én ko­csimat, azt a bordó kis Ikarust — lessék ... amivel különjáratban járok. Eb­ben a debreceni útban csak kise­gítek. — Balesete volt már? — Még nem. Tiszta a priuszom. De remélem nem is lesz, mert vi­gyázok magamra meg az utasok­ra. Azután azt is megtudtam a so­főrtől, hogy ismeri az utasokat. Igaz, hogy nem fordulhat hátra, de a visszapillantó tükörbe néha belenéz, látja az arcokat, figyeli, gondolatban segít Pali bácsinak. Mondom, úgy üljön be egyszer 'íz olvasó az autóbuszba, hogy ku­tató szemmel nézze végig az itt fo­lyó munkát. Mennyivel más így a kalauzról, sofőrről alkotott véle­ményük. Debrecenről szép emlékeket hoz­tunk magunkkal, Debrecenből pe­dig izgalmas utunk volt. embere­ket ismertünk meg Békéscsabáig. Kiss Máté Foto; Koeziszky László A ritkán erre vetődök megle­" petésével nézegettük a már csaknem tető alá került látomást: az épülő művelődési otthont. Az­tán bementünk a tanácsházára, az aratás idejéről, az építkezés költ­ségeiről érdeklődni. Egy kicsit évődtünk is a titkár elvtársnővel: lassan oda érünk, hogy keresnünk kell az olyan községet, amelyikben még nem épült művelődési otthon. — Nagyon kellett ez már... — De hiszen alig laknak embe­rek ebben a faluban. — A község határában viszont sokan laknak, ha széjjelszórtan, tanyákban is. Különben nagyon sok problémát old meg az új kul­túrotthon. Többek között lesz vég­re egy olyan helyiség, ahol két nagy termelőszövetkezetünk meg tudja tartani közgyűléseit. Ezen túl pedig nem kell majd 120—130 embernek szorongania a 80 férő­helyes moziban, ha egy színjátszó­­együttes szerepel nálunk. A két­­sopronyiak is szeretik és igénylik a kultúrát. Most majd lehetőség nyílik rá, hogy időnként meghív­juk Csabáról a Jókai és Pestről a Déryné Színházat. De a tófekomlósi és a mezőmegyeri szlovák együt­tesek mellett a békési és a mező­­berényi színjátszókat is. Talán már készülődnek is az 1 avató-ünnepségre? — Még nem éppen, mert nem bizonyos, hogy a szeptember 20-i határidőre elkészül. Egyébként ar­ra a megjegyzésére, hogy kevesen laknak a faluban, azt mondhatom, hogy egyre többen építkeznek. Kétsoprony önálló községgé válá­sa, 1952 óta tizenhét családi ház épült, de a pillanatnyilag eladás­ra bocsátott 91 házhelyből eddig tizenkettőt adtunk el, s ezekre már építkeznek is. A községi orvos is vett házhelyet, s rövidesen ö is építkezik... A csabai Kállai Éva központi úttörőházban június 10-én rajz­pedagógiai módszertani kiállítás nyílt s június 3tl-én zárul. A ki­állítást a megyei művelődési osz­tály kezdeményezésére Janey Ist­ván pedagógus, megyei rajzszak­felügyelő szervezte és rendezte. A tíznél több, hatalmas szemléltető tabló témái a következők: tapasz, talatgyűjtés, vázolás-fejlesztés, dí­szítő jellegű munkáik, magyarázó, közlő rajzok, najzhitoák, felkészü­lés az órára, rajzórák megszerve­zése, a téma megfigyeltetése, táv­latiam problémák, a színérzék fej. A battonyai bábjátszók hetente többször is nagy sikerrel szere­pelnek esténként a Mezőhegyes! Állami Gazdaság szétszórt, a köz­ponttól távoleső majorjaiban és — Az nagyon dicséretes, ha egy községi orvos családi házat épít, mert ez azt bizonyítja, hogy meg­szerette a falut, az embereket, s végleg köztük akar maradni. Kü­lönben is, a jelek azt mutatják, hogy egy szép, új falu épül itt ki. — így van — válaszolta meg­győződéssel a titkár elvtársnő. — Ha már itt tartunk, mondok egy nagy újságot: Megkezdték annak a kisvendéglőnek az építését is, melyet egy cikkében a Népújság is sürgetett két évvel ezelőtt. — Ezek szerint van öröm: mi­re a kultúrház felépül, készen lesz a kisvendéglő is. Uan abban üröm is. Az, hogy ~ csak a neve lesz kisvendég­lő, meleg konyhát ugyanis nem terveztek az épületbe. Emiatt vol­tam bent a MESZÖV-nél, de azt a választ kaptam: „Azért nem tartunk fenn egy konyhát Kétsop­­ronyban, mert a tanács egyik-má­sik dolgozójának néha eszébe jut egy pörköltet megenni.” így az­tán csak egy asztallal berendezett helyiség, söntés, italraktár és pin­ce lesz az új épületben. — Ezek szerint marad a régi mondás: Ne egyen, hanem igyon és mulasson a magyar a vendég­lőben. — Bosszantó a dolog, mert nem­csak tanácsi dolgozók, hanem pe­dagógusok is étkeznének a kis­vendéglőben, s ezenkívül sokan megfordulnak nálunk a járási és a megyei szervektől is. Czámunkra nem volt más hát­** ra, mint azzal vigasztalni a tanácstitkár élvtársnőt, hogy hát­ha belátja majd a MÉSZÖV az ét­szolgálat szükségességét Kétsop­­ronyban is, és ha másként nem, épít egy konyhát, hogy ne csak italozó, hanem az legyen a ké­szülő épületben, aminek szánták: vendéglő. lesztése, tematikus rajzok megin­dítása, az ellenőrzés módszere és így tovább. Ezenkívül számtalan, az építő- és képzőművészet törté­netét képekben szemléltető fali­tábla gazdagítja a kiállítás anya­gát, melynek rajzi és festészeti ré­szében egyaránt találhatók a ta­nulók és rajztanáraik munkái a módszertani szövegek ábrázolása­ként. A megyében első ízben rende­zett kiállítás mind helyben, mind pedig vidéken egyre nagyobb ér­deklődést kelt, különösen rajzpe­­dagógusoik körében. üzemegységeiben, ahol a gazdaság legjobb dolgozóinak tiszteletére jutalomelőadásokon mutatják be új műsoraikat és ugyanakkor a gyermekeknek pedig kedves báb­­meséket adnak elő. A sofőr sok érdekeset lát útközben. ÉH Békés megyei Állami Építőipari Vállalat tetőfedő-szigetelő szakmunkásokat vesz fel. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Békés­csaba, Kazinczy u. 4. sz. fsz. 2. 40015 —ki— Rajz-módszertani kiállítás Békéscsabán Mezőhegyes üzemegységeit járják a battonyai bábjátszók

Next

/
Thumbnails
Contents