Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-19 / 141. szám

W62. június 19,

2

Kedd

A tsz-ek szociális és kulturális bizottságainak működéséről

A termelőszövetkezetek megszilárdításához szorosan hozzátartozik a szociális és kulturális bizottságok megszervezése, azok működtetése. Vegyük egy kicsit

„bonckés” alá, hányadán is állt a múlt évben a szövetkezetekben e bizottságok működése, és mennyire lettek gazdái a reájuk bízott anyagi alap elosztásának?

Egy sor tsz-ben tapasztalni lehetett, hogy tavaly a minta-alapszabály által meghatározott, s a rendeletileg

is előírt szociális és kulturális alapokra alig tettek félre valamit. A szociális alapnál ennek káros következménye abban jujott kifejezésre, hogy az idős és beteg szövetkezeti gazdák anyagi támogatására némelykor alig jutott pénz, még kevésbé természetbeni juttatás. A kulturális alap körül is hasonló fogyatékosságokat lehetett tapasztalni. S ez befolyásolta a fiatalok munkához való viszonyát.

A békési, gyomai, mezőkovácsházi, orosházi, sarkadi, szarvasi és a szeghalmi járások 48 szövetkezete közül eddig csak 29-ben volt szociális és kulturális bizottság. Ebből azonban csak 16 működött, jóllehet ezek sem minden tekintetben elfogadható módon.

Az említett hét járás termelőszövetkezetei közül csak a sarkadi járás két közös gazdaságában tudtak a szociális és kulturális bizottságok üléseiről jegyzőkönyvet mutatni. A többi helyen véletlen számba ment az is, ha a vezetőségi ülés jegyzőkönyveiben pár soros olyan megjegyzés volt, ami a szociális és kulturális alap felhasználására utalt.

A megye termelőszövetkezeteinek egy részében még az idei költségvetési terv készítésekor is lényegtelennek tartották az említett alapok felhasználásának konkrét megtervezését. Vagyis több helyen csak globálisan jelölték meg az alapokat képező készpénz összegét, s a természetbeni juttatás mennyiségét. Részletes tervet ezekre vonatkozóan a hét járás 48 termelőszövetkezete közül csak a sarkadi Vörös Csillag és a zsadányi Dózsa Tsz vezetői készítettek. A békési Egyetértés, a békéssámsoni Aranykalász, a sarkadi Dózsa, a sarkadkeresztúri Hunyadi és még néhány szövetkezetben még most is csak esetenként ül össze a szociális és kulturális bizottság, de akkor is csak a szociális igények jogosságát állapítja meg. A kulturális alap felhasználásáról úgyszólván egyáltalán nem esik szó.

S amíg a legtöbb termelőszövetkezetben még tavaly is szép kevés gondot fordítottak a szociális és kulturális célra tervezett pénzösszeg, s a különböző természetbeni juttatás megtervezésére, elosztására, a költségvetés más területén viszont jóval túllépték a megengedettet. Ilyen esetekben aztán egyetlen lehetőség a szociális és kulturális alap volt. így történt ez a múlt évben, többek között a dombegyházi Petőfi Tszben 9446, a békéssámsoni Aranykalász Tsz-ben 16 736, s a kondorosi Lenin Tsz-ben 20 913 forintot költöttek el a szóban forgó alap terhére üzemviteli jellegű vendéglátásra. Vagyis csak az említett három termelőszövetkezetben 47 095 forinttal kaptak kevesebb szociális segélyt az arra rászorult idősek és betegek, illetve ennyivel jutott kevesebb kulturális célokra.

Az említett fogyatékosságokat az idei költségvetési tervekben már csaknem mindenütt korrigálták. örvendetes jelenség, hogy a szóban forgó járások termelőszövetkezeteiben úgyszólván kivétel nélkül tartalékolták erre az évre szociális és kulturális célra a minta-alapszabályban előírt két százalékot. A gyomai, a mezőkovácsházi és a szeghalmi járások szövetkezeti gazdaságainak többségében már a kötelezően előírt két százalékon felül is tartalékoltak erre a célra. A dévaványai Gábor Aron Tsz-ben a jövedelem három, a kunágotai Bercsényiben 2.5. a körösladányi Dózsában és a Magyar—Vietnami Barátságban pedig a jövedelem 2,4 százalékát tették félre az idősek és a betegek évközbeni megsegítésére, illetve kulturális beruházásokra.

A termelőszövetkezetek idei költségvetési tervében szereplő szociális és kulturális alap a több helyen még mindig megtalálható fogyatékosságok ellenére is már biztatóbb, mint egy évvel ezelőtt. Alaposabban és sokoldalúbban elemzik a bizottságok a segélyezések hogyanját, s a kulturális beruházások mikéntjét.

A termelőszövetkezetek idei költségvetési terveit bogozva, remélhető, hogy az idén sokkal kevesebb helyen nyúlnak majd hozzá a szociális és kulturális alapra félretett forintokhoz, hogy abból

különböző vendéglátást és mást rendezzenek.

A szociális és kulturális alap biztosítása, s annak helyes felhasználása azonban csak úgy képzelhető el, ha minden termelőszövetkezetben hivatása magaslatára áll és tevékenyen működik az a bizottság, amely a gazdasági vezetők mellett elsősorban hivatva van törődni a munkából kiöregedettekkel, s a közös gazdáinak kulturális nevelésével, valamint az ehhez szükséges feltételek biztosításával. A szociális és kulturális bizottságok azonban — s ezt példák bizonyítják — csak ott és úgy tudnak eredményesen, az egész tagság javára tevékenykedni, ahol a pártós gazdaságvezetők megértették e bizottságok létrehozásának és működtetésének fontosságát, jelentőségét, és segítik is őket.

Balkus Imre

NEMZETISÉGI BÉKENAP MÉHKERÉKEN

Méhkeréken román nemzetiségi béketalálkozót rendezett vasárnap a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége, a Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága, a községi pártbizottság, a tanács és népfront-bizottság. A tanácsháza előtti téren tartott béke-nagygyűlésen megjelent a falu lakóinak többsége. A találkozón részt vett Sebestyén Nándorné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője, a megyei népfront-bizottság, a gyulai járási tanács, a község vezetői.

A nagy érdeklődést kiváltó békegyűlést Rúzsa Sándor, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Sebestyén Nándomé elvtársnő mondott beszédet. Tájékoztatta a falu lakosságát a nemzetközi helyzet

Jó hatású nyári záporok voltak megyénkben

_ Felhőszakadás Békéscsabán —

A nagy szárazságot többfelé jó hatású nyári záporesők enyhítették vasárnap megyénkben. Legtöbb csapadék a sarkadi és a mezőkovácsházi járás egyes részein hullott a szomjas növényekre, máshol — mint például az orosházi és a szarvasi járás vetései — csak nyomokban, szórványosan kaptak esőt. A megyei tanács mezőgazdasági osztályához érkezett jelentések szerint a békési járásban 6—8 milliméteres, Muronyban 15 milliméteres csapadék esett, Kondoroson és Kétsopronyban azonban egy szem eső sem. Gyónna egyik fele 15 milliméteres csapadékot kapott, míg a másik része semmit. Nagyobb eső volt Battonyán, Körösújfaluban, Füzes-Vadász Ferenc:

gyarmaton, kevés esett Vésztő, Körösladány, Kétegyháza környékén, de már Doboz, Endrőd, Hunya, Elek és Lökösháza környéke kimaradt az aranyat érő esőből.

A Meteorológiai Intézet békéscsabai állomásának közlése szerint Békéscsaba belvárosára 46,2 millimétemyi felhőszakadás ömlött, de a gépállomás területén már csak 3,5, a repülőtérnél pedig 4,8 millimétemyi volt a csapadék. A bőséges esővel jég is esett, de különösebb károkat nem okozott. Jellemző, hogy a békéscsabai Kossuth Tsz-ben nem esett, s a Petőfi Tsz is csak kevés csapadékot kapott, nem esett az eső a nagyfényesi részen sem.

14

A& ÖZMCHty viS'VZCtírt&Z'

Levegőt! Levegőt!

Itt, az északi szélesség 24—29 foka között, az Izsigaki szigeten Tajvan nyugtalanító szomszédságában, dzsungel-gyakorlatok közben, most oroszul tanulunk. A főnök nem tud oroszul, de tőlünk nagyon szigorúan számon kérik. Egy idős orosz a tanárunk — azt beszélik, a cárnál nagy fejes volt az apja —. újságcikkeket, elbeszéléseket olvastat velünk szótárral. Sok olyan dolgot is, amit ő maga gyűlöl. De — azt mondja, nekünk ismernünk kell ezeket is.

Én szívesen tanulok. Egy-egy oldalhoz átlag huszonötször ütöm fel a szótárt.

Gorkij ideküldött egy varázslatos öregasszonyt: Izergil anyót. Esténként mesél nekem. Most Dankóról, a „semmirekellő”, „haszontalan” fiúról mond el egy történetet — tán nem is történet, lének az inkább —, aki nagyon

S szeretett volna cselekedni az emberekért, de nem tudta, hogyan tegye, s az emberek megtagadták őt. Szívét kellett kitépnie, magasra emelte vérző szívét, hogy újra higgyenek neki, bízzanak benne az emberek. „Ono pülalo tak járko, kak s.zolnce, i jarcse szolnca, i vesz lesz zamolcsal...” Fényesen lángolt, mint a nap vagy annál is fényesebben, s az erdő elnémult...

„A sötétség szétfoszlott — írja Gorkij — ettől a sugárzástól, s az

erdő mélyén reszketve a mocsár torkába hullt. Az emberek dermedten álltak, mint a kövek. —

— Menjünk —, kiáltotta Dankó, s magasba emelt lángoló szívével utat mutatott az embereknek...”

Szégyen, ha a férfiszemet könny fátyolozza? Torkom összeszorult a „Sztaruha Izergil” meséjétől. Életre kel előttem a barázdás arcú, fejkendős, hajlott öregasszony, amint reszkető, csontos kezével felemeli a köténye sarkát és megtörli vele a szemét. Éppen ilyen volt a nagyanyám.

... Én nem lőttem, csak éppen ott voltam a várpalotai országúton, amikor a teherautóról leugráltak az oroszok. Nem tudtuk, hogy a pótkocsiban hús volt, azt hittük, muníció. Tizenhárom halott. Sohse hiszik el nekem otthon, hogy nem lőttem. Pedig az isten ne segítsen, ha egyre is céloztam. Itt dicsekedhetnék az ellenkezőjével. De se igent, se nemet nem mondok. Egy sorozatot kiengedtem a falombok közé. Csak éppen virtusból.

Hajdókék eszelték ki az egészet. Egyikük — az is pesti vagány volt

— később velünk sodródott Angliáig. Ott mindjárt a legelején valami disznóságba keveredett. Ta Ián még most is ül.

Sokszor eszembe jut: haza kellett volna mennem Berhidára

legfrissebb eseményeiről; méltatta a Moszkvában júliusban megrendezésre kerülő Béke-Világkongresszus rendkívüli jelentőségét, hangsúlyozta a nemzetközi békeharc fontosságát.

— A béke varázsszó, amely előtt minden becsületes ember szíve kinyílik — mondotta többek között. — Aki erről beszél, az egész emberiséget képviseli. A leszerelés ügye valóban a kérdések kérdése. Nincsen olyan politikai kérdés, amelyet ne befolyásolna valamennyire. Ha a leszerelés megvalósulna, valóra válnék a virágzó emberi társadalom építése világszerte. Érdekes számadatokkal ecsetelte ezt: így például, ha a leszerelés megtörténne, évi százmilliárd dollár értéke szabadulna fel békés célokra, ebből 20 millió összkomfortos lakást, vagy 40 új Budapestet építhetnének. Ezért a leszerelés érdeke minden békeszerető embernek. Megvalósulásával sokkal kevesebb véráldozat árán szabadulnának fel a gyarmati népek is. A leszerelés reális, megvalósítható.

A nagy tetszéssel fogadott beszámoló után Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára, románul szólt a méhkerékiekhez. A baráti népek zászlóival díszített, rögtönzött szabadtéri színpadon a helybeli úttörők: Kozma Márta, Petrusán Éva és Rúzsa László magyar és román verseket szavaltak, majd a gyulai Erkel Ferenc művelődési ház együttese és Ottlakán Flóra román nemzetiségi népdalénekesnő, valamint o méhkeréki fiatalok népi tánccsoportja kitűnő műsorral szórakoztatták a teret zsúfolásig betöltő közönséget. A nagy sikerű békenapot táncmulatsággal fejezték be.

(B. L.)

mindjárt, ahogy elkezdődött a cécó. Kabátom hajtókáján ott volt még a csillag, amikor amazt — a nagyot — behúztuk a Ferencaknán. Majdnem megjártam: az egyik üvöltöző dervis belémkapaszkodott. Nem emlékszem, hogy tisztázódott a dolog. Megmondom Őszintén: ittam egész nap.

Nem dolgoztunk, csak ittunk.

Haza kellett volna menni a faluba. Mostanában gondolatban sokszor ott járok... A peremartoni árokparton lepkét kergettünk —, még iskolába sem jártam, mégis mennyire tisztán emlékszem a forró nyári délutánra... A foglyokat — nem egyszerű káposztalepkék voltak, hanem fecskefarkú az egyik, a másik égszínkék, üvegszárnyú szitakötő — pohár nagyságú, széles üvegdoboz alá zártam.

— Ilyenben árultak cipőkenőcsőt.

— A fűbe hasalva figyeltem, mint csapkodnak szárnyaikkal a rájuk borított üvegbörtönben. Fűvel fedtem be a tömlöcöt, s azon az éjszakán sokáig ébren voltam. A rabokra gondoltam, akik várják a szabadulást. Hajnalban mosdatlanul, mezítláb, az ágyból egyenesen a mezőre szökkentem, hogy megnyissam az álcázott rejtekhelyét. Előre ujjongtam, hogyan szállnak majd a magasba a pompás szárnyú pillangó és a zizegő szitakötő.

Mennyire megdöbbentem. Azokra a percekre világosabban emlékszem, mint a néhány év előtti kavargó napokra, melyek a vesztemet okozták. Semmit sem találtam az üvegbúra alatt. Pedig

— ezt mindjárt láttam — senki se nyúlt hozzá, senki se mozdította el helyéről a fű között. Honnan tudtam volna a csöpp eszemmel.