Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-17 / 140. szám

WB8. Június IT 3 Vasárnap 99 A szarká” Az önkiszolgáló boltokra sok pa­naszt hallottam a vásárlóktól, ame­lyet nem tartottam indokoltnak egé­szen addig, amíg ... Hivatalosan jártam a békéscsabai 33-as önkiszolgáló boltban. Az iroda­­ajtó a púit mögül nyílik, és ott be­szélgettünk Kiss Mihállyal és Lipták Károllyal, többek között arról, hogy a vevők egy része miért lép be az üzletbe bizonytalan érzéssel. Semmi esetre sem az önkiszolgálás rendszerében kell keresni a választ, mert ez a szocialista kereskedelem kialakuló formáinak egyik igen szép és értékes hajtása. Bizalom: „Ott az áru, válaszd ki magadnak, vegyél, amiből és amennyire szüksége van családodnak”. Elénk tárja a kereskedelem teljes választékát. Nemcsak árupultok ezek, hanem kiállítás is, ahol min­den kapható. (Csak néha vaj nem!) Tehát nem a kereskedelemben kere­sendő az ok. A vásárlókban? Ott sem. Dolgo­zóink becsületességéhez nem férhet kétség. A becsületes szándékú vá­sárlók nyugodtan választhatják ki, amire szükségük van. Nem kutat be­le senki táskáikba és zsebeikbe még csak gondolatban sem. Vagyis az eladók és a vásárlók között nincs és nem lehet bizalmatlansági viszony. Mégis valami van az önkiszolgáló boltok levegőjében, amit én is érez­tem akkor ... Miért? Aztán ezt is megtudtam. Sajnos, még mindig akad! néhány olyan sze­mély, aki megpróbál visszaélni az­zal a bizalommal, amelyet az áruk­kal együtt elénk tár a kereskede­lem. Sőt akad olyan elvetemült is, aki nemcsak a pultokra, hanem az ajtónál elhelyezett vásárlótáskákra „specializálta” magát. Ezek a „szarkák” mérgezték meg a légkört! Ezért van ilyen bizonyta­lan érzése jó néhány becsületes dol­gozónak akkor, amikor a pultok kö­zé megy. De ne felejtsük el, hogy ezek a szarkák nemcsak a bolt készletét dézsmálják, hanem a vevők értékeit is elemelik, ha tudják. Ezek az el­adók és a vevők bőrére egyformán spekulálnak. Tehát mind az eladók, mind a vevők közös érdeke, hogy ez a néhány szarka végleg eltűnjön a kereskedelem területéről, és ne ront­hassa tovább az egyre inkább erő­södő bizalom levegőjét. (K—k) Készülődés az új gabona fölvásárlására Csabacsűdön a terményforgalmi két magtárát már teljesen kija­vították, kimeszeltók és fertőtlení­tették. Paulik Pálné és Gazsó Ist­vánná már a harmadik magtár külsejének meszeléséhez látott hozzá, s amint Varga György és társai kiürítik a magtár belsejét, azt is kimeszelik és fertőtlenítik. A gyulai tsz-ek már nagy tételben szállítják a primőr árukat A gyulai termelőszövetkezetek konyhakertészetében a meleg­ágyakban és a szabadföldi termőterületeken szépen fejlődtek a pri­mőrök. A MÉK gyulai kirendeltsége nagyrészt a termelőszövetkeze­tekkel kötött szerződés alapján már harmincnál több vagon ko­rai káposztát szállított el, egy részét külföldre, többek között Bécs­­bc, és a Német Demokratikus Köztársaságba is. Elszállítottak két vagon uborkrát is. Naponta 2—3 ezer zöldpaprikát küldenek Buda­pestre. Legtöbbet a gyulai Népköztársaság Termelőszövetkezet szállí­tott eddig a MÉK felvásárló telepére. Amíg a kenyér az asztalra kerül.,. A kenyérgyárról a frissen sült „cipók” kellemes illata árulko­dott legelőször. Egy kocsi, mosoly­­gőshéjú, puha terhével épp akkor gördült ki a kapun, amikor oda­értem. Az öreg lovak oly méltó­ságteljesen lépkedtek, mintha csak nekik köszönhetnénk a „minden­napit”. Elindult a kenyér! CJej-átúti — íj,jel Miért mértek szerdán savanyú tejet? — „Nem egészen tiszta kanna-ügy’—Sok munka, két ember—Ki a felelős? Az evangélikus templom tornyá­ban 11-et üt az óra. Az utca ki­halt, csak a Sörkertbőd idehal­latszó zene bontja meg kissé az éji csendet. A Hajdú megyei Tej­ipari Vállalat békéscsabai tejüze­mében megkezdődött már az éj­szakai műszak. László József most teiepfelelős, műszakvezető, töltő- és rakodómunkás, és ki tudja mi­féle címet adhatnánk még neki, hiszen ő felel két helység — Bé­kés és Békéscsaba — másnapi tej­es tejtermék-ellátásáért. A mel­lette dolgozó Maczáik Mihályt éj­jeliőrnek vette fel a vállalat, de úgy, .hogy köteles egész éjjel az ott dolgozó munkásnak segíteni a nia és Űj-Angolország. Virginiá­ból — később a dohány hazája lett, dohány volt a fizetési eszköze is — Maryland alakult és a két Karolina. Dél- és Észak-Karoli­nát mi katonák túlontúl jól ismer­jük. Üj-Angolországból nyolc állam alakult: New Rymouth, Massa­chusetts, Bhode-Island, Providen­ce, Connecticut, New-Haven, New Hampshire és Maine... ördög tudja, máért van szük­ség erre a felsorolásra. Sose vol­tam politikus, leginkább a bányá­szat érdekelt. Ha nincs ötvenhat, talán bányamérnök vagyok ott­hon, Várpalotán. Gabi is gyakran emlegeti: már jól kereső mezőgaz­dász lenne otthon. A kommunis­ták sok segítséget adnak a tanu­láshoz. A szakmai dolgokat mindig szí­vesen tanulmányoztam. Belgium­ban az Ardennekben, de még Skó­ciában is kíváncsiskodtam: ho­gyan dolgoznak a bányászok. Pe­dig egyik helyen sem fogadtak túlzott figyelmességgel... Mindenhol mások a munkamód­szerek. A mi bányáinkban, otthon szeletekben fejtenek 5 fokos dőlés­ben vagy felülről omlasztanak, tisztán, fa nélkül, s akkor egy­két év múlva alá tudnak menni. A másik mód: alulról felfelé, ho­mokiszappal tömedókelve, de ak­kor a fa bent marad, nem tudják kihozni. Az egyik ácsolatot a má­sikra helyezik, ahogy mennek föl­töltésnél és a rakodásnál is. (És mindezért csupán éjjeliőr-fizetés!) — Ugye, gondoljak, miért jöt­tem? — Persze — hajtja le a fejét László József. — A szerdai tej. Kérem, mi kedd este jöttünk be. A nappalosok mondták, hogy dél­ben elromlott a kompresszor, és egy-két óráig állt a hűtés. Akkor még nerr. gondoltam semmi rossz­ra. A fejtésnél már éreztem, hogy nincs valami rendjén, de éjszaka, mikor egyedül vagyok felelős, ki­hez szaladjak szólni? — Nem lett volna okosabb nem kiadni az árut? — Kérem, tej kell az emberek­felé. A száraz tömedékelés nen vált be... A fiúk írják hazulról. Azt is hogy lapos telepben, páncélpaj zsos fejtéssel kísérleteznek. Hidra ulikus előretolóval dolgoznak, < kaparó bent van a pajzsban. £ berobbantott szénnek több, mint i fele ráfolyik a kaparóra. Ez vala mi magyar szabadalom. A futballról is írnak. Legutóbl értesítettek, hogy csapatunk — valaha én is játszottam benne — legyőzte Balinkát. Ennek őszin tén örvendék. Azért a szakik nem tagadtak k örökre. Bányász vagyok. Sokáif hallgattak, hiába írtam nekik. Az tán kipanaszkodtam magam: ho mindenhol próbálkoztam, mit lát tam, hogyan jártam. Megenyhül­tek. „Látod bolond —írta az egyil­­haver —, nem megmondtuk elő­re?” Most már mindegye Nem sejtik, hogy itt vagyok Én is San Franciscoból kelte­zem a leveleket. Ügy tudják, egye­temi hallgató lettem. Vince, az unokatestvérem ott­hon tényleg egyetemre járt. Épí­tészmérnök lett, amíg én idekin' hánykolódtam. Tőle tudom, hogj Várpalotán nagy építkezést tér. veznek a Tési dombon és a Lon­­csos vidékén, utat építenek a; Inotai Alumíniumkohóig, a Thu­­ry várat is rendbehozzák múze­umnak, könyvtárnak. Fölöttem elsuhant öt esztendő Mivel lettem gazdagabb, okosabbí (Folytatjuk) Persze a gyárkapuig hosszú az útja ós elég kalandos. Most elsősorban az érdekelt, kik és hogyan vigyáznak a kenyérre, hogy ízletesen, szennyeződés nél­kül kerülhessen asztalainkra. Ezért követtem végig. 0 Érdemes volt Hajdú Antal, a Békéscsabai Sü­tőipari Vállalat igazgatója adott felvilágosítást a kenyér útjának „kátyúiról”, azokról a szennyező­dés! lehetőségekről, amelyek a mo­dern technika hiányában még elő­fordulhatnak az üzemben. Ezután Novák Mátyás technikus kalauzolt végig a villámgyors kezekkel dol­gozó emberek között, akik vigyáz­va segíti útján a vég nélküli ke­­nyéréradatot. Az István-malomból szállított liszt szinte emberi kéz érintése nélkül teszi meg a hosszú utat a kemencék forró leheletű szájáig. Minden liszt-szállítmány előbb af­féle laboratóriumi „felvételi” vizs­gán megy keresztül, ahol megál­lapítják a leszállított liszt sütő­ipari értékét, sikér-, nedvesség----és csalk ők tudják, hogy még mi­lyen — tartalmát. Azután, ha „megfelelt” ezen a minősítő vizsgán, kibomlik a zsá­kok szája és... elindul a liszt ke­nyérré válásának útjára. • Késfogás nélkül Emberi kéz csak akkor érinti előszói’, amikor a szaggatókosarak­ba rakják, hogy a tüzes torkú ke. mencékhez tegyenek néhány lé­pést. Sütés után a kemencék torka előtt elhelyezett csúszdába kerül­nek, majd egy hosszú föld alatti futószalagon és egy sötét alagúton elhagyják a sütödét. Naponta csaknem másfél vagon kenyér teszi meg ezt az utat. Há­rom műszákban dolgoznak az em­berek, hogy a békéscsabai boltok­ban mindig legyen friss kenyér. Eddig megnyugtató volt a ke­nyér útja, de ezután már nem min­dig van ez így. A szállítás a kö­­rüményekhez képest jó, azonban a még üzemben lévő néhány lo­vaskocsi helyett modernebb szállí­tóeszköz sokat javíthatna a gyor­saságon és persze a tisztaságon is. Ilyenkor nyáron elég nagy a por, amely ellen a kenyeret csak né­mileg védi meg a lassan döcögő lovaskocsi ponyvája. És meddig döcög? Husz-huszonöt kilométert is, amíg „szétszórják”. Bizony most már elkerülhetet­len a kenyér többszöri „kézbevé­tele”, sőt, sagyon is sokszor ke­rül kézbe. A boltok előtt kosarakba rak­ják, majd onnan a raktár polcai­ra. Itt sem pihen sokáig, mert ál­landóan feltöltetik vele a bolt ke­nyérpolcait. Innen belekerül végül a vásárló­­szatyorba. Az önkiszolgáló boltok­nál még a vásárlókosarakkal a pénztáros kezén Is keresztül megy, a vendéglátó-egységeknél pedig tovább folytatódik ez az út addig, amíg felszelve az asztalra kerül. A kenyerek raktározása a gyár­ban és a boltokban is jó, a szál­lítási dolgozók, az eladók, a ven­déglátó felszolgálói pedig orvosi­lag ellenőrzött, egészséges embe­rek, mégis... ^ Kesstyűs TM késsel A lovaskocsik ellen emelünk ki­fogást, mert a szállítás eme mód­ja elkerülhetetlenné teszi a feles­leges külső szennyeződést, nem beszélve arról, hogy a szállítók egyszerre vágj7 egymás után bán­nak a lovakkal és a kenyerekkel. Ez pedig nem éppen megnyugtató. Miután szükségszerűen több kéz érinti a kenyeret, nem ártana, ha kesztyűs kézzel — igen-igen kesz­tyűs kézzel! — bánnának azzal a kenyérrel, amelyiknek sok kéz által érintett héját az üzemi ebéd­lőkben, az éttermekben, de sokan még otthon is elfogyasztják <K—k) Szarvasi Építőipari Kisipari Termelőszövetkezet Szarvas, Bajcsy-Zsilinszky a. 1. Telefon: 1—55. Építők napja alkalmával szeretettel köszönti kedves megrende­lőit, s a szövetkezet egész tagságát és valamennyi építőipari munkását. További munkájukhoz erőt és egészséget kíván a szövetkezet vezetősége _______________________________________ 340 Családi lakóházak építését és tatarozását kulcsátadásig vállalja a megye területén! | nek, nekünk meg az a kötelessé­günk, hogy ellássuk őket. Külön­ben egyáltalában nem volt való­színű, hogy megsavanyodik. Egy 4x5 méteres helyiségbe me­gyünk. Alig félméteres utacska ve­zet a két kannahegy között. Csak­nem 300 kanna egy ilyen kis he. lyen! — Ezeket már elmosták — mondja László József. — De nem egészen tiszta ügy ez sem. A fő­nökkel volt egy újításunk, hogy a kannákat nyitott szájjal lefelé tároljuk, és akkor teljesen kifolyik belőle az a kevés víz, ami bajt okozhat, és ugyanakkor szellőzik is valamelyest. Erre lejöttek Pest­ről és kijelentették, hogy ezt nem flehet! És mi van most? Tessék I megnézni! ' Leemel egy kannát, kinyitja és • beleszagolok. Szépen ki van mos- Jva, de bizony egy kissé fülledt | szaga van. í — Hiába, így nem szellőzik, meg »aztán mosás után bárhogy is ki­­j rázzák, marad benne egy kevés !víz. Csaknem 300 kannát kell meg- Jtöltenünk, s a szállító-autók sem I várakozhatnak. Nincs idő arra, jhogy előbb órákig szellőztessük főket! I® Nemtörődömség az is, hogy a be­­hűtöft tejet, miután kannába töl­tötték, egy olyan külső rakodótér, re helyezik, mely alatt gőzvezeték | megy. és a keramitkoekák majd­­|nem forróak. Mi ez? A szeszélyes I időjárásra való tekintettel „elöme­­! légiók” az előtte behűtött minden- Inapi eledelünket? Vagy talán azt (kedveskedő meglepetésnek tartják ja vállalat vezetői, hogy olyan kan­­jnákba, amelyekben előzőleg túró 1 volt, egy normális mosás után • másnap tejet töltenek? László József így búcsúzik: I — A vállalat nem segít raj­­ltunk. Kérdem, hogy segítsünk mi (itt éjjel ezeken a bajokon? Ember kéne ide, legalább három, de a saját pénzemből nem fizethetem a munkásokat. Hát tényleg, egy fecske nem csi­nál nyarat! Éjfél van. Alszik a város. Egy házból gyereksírás hallatszik. Hol­nap ő is kér tejet, de lehet, hogy nem kap, mert savanyú lesz! '1 r-dúeonó

Next

/
Thumbnails
Contents