Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-16 / 139. szám
K»2. Június 16. 3 Szombat Mikor less nyomtatvány? Nálunk, a köröstarcsai Petőfi Termelőszövetkezetben is bevezettük az önköltségszámítást. Ami azt jelenti, hogy valamennyi üzemágban végbement mozzanatról számot adunk. Többek között a szántóföldi talaj- és szállítási munkákról, a vontatók, traktorok teljesítményéről, az üzemanyagnormáról és a ténylegesen felhasznált üzemanyag-mennyiség naponkénti felhasználásáról. Mindez az erőgép vezetőjének a feladata. E célra rendszeresítették a tsz 76. r. sz. „munkaelszámolási lap”-ot. Április elején megállapítottuk, hogy e nyomtatványból már csak egy hónapra való van, s levélben rendeltünk belőle utánvéttel 250 darabot a Budapesti Nyomtatványellátó Vállalattól. Levelünkre egy hónapig sem választ, sem küldeményt nem kaptunk. Ekkor expressz-ajánlott levélben tettünk panaszt, és sürgettük a nyomtatvány leszállítását. E levelünket követően értesítettek bennünket, hogy forduljunk a békéscsabai nyomtatványellátóhoz. Megtettük. Az eredmény: elfogyott ez a nyomtatvány, de utazzunk be pár nap múlva, s akkor kapunk ezt is, meg a műszaki rajzok, térképek készítéséhez használt pauszpapírt is. A tanácsot megfogadtuk, beutaztunk, de üres kézzel tértünk haza, azzal a biztatással, hogy pár nap múlva megint menjünk be. A pauszpapírt meg is kaptuk legközelebbi beutazásunkkor, de a nyomtatványt nem. Azt mondták, pár nap múlva menjünk. Vajon hányszor kell még utazni Békéscsabára, amíg e nyomtatványt megkapjuk? A többi termelőszövetkezet nevében is kérjük a békéscsabai Nyomtatványellátó Vállalatot: tartsa állandóan raktáron a mindennap használatos nyomtatványokat, ne hagyja azokat teljesen kifogyni, mert ezzel csak akadályozza a tsz-vezetők munkáját és intézkedéseit. Rigler József üzemgazdász Jól készülnek a nyári munkákra Gerendáson — Tanács v. b.-ülés a termelőszövetkezetben — A mélységek vándorai Alföldi bányászok között Orosházán A gerendást községi tanács végrehajtó bizottsága szerdán a legeredményesebben gazdálkodó termelőszövetkezetben, a Petőfi-ben tartotta meg rendes ülését. A tanácskozásra meghívták a másik két termelőszövetkezet, a Búzakalász és a Táncsics elnökeit és agronómusaitj Az első napirendi pontban az állványos lucemabetakarítás tapasztalatait, előnyeit vitatták meg, majd az aratásra való felkészülésről tanácskoztak. Az ülés után a helyszínen tanulmányozták a helyzetet. Megelégedéssel állapították meg, hogy a gazdaságban az első kaszálásról begyűjtött lucernát már állványos módszerrel szárították. A végrehajtó bizottság tagjai és a meghívottak elismeréssel nyilatkoztak a nyári munkákra való felkészülésről. A Petőfi Termelőszövetkezetben teljesen gépesítették az aratást és minden jel arra mutatott, hogy a gépek előkészítését június 18-ig befejezik. A behordási munkákhoz szükséges kocsikat is felülvizsgálják, hogy az utolsó szegig minden rendben legyen. A szérűtervüket már megküldték a tanácsnak és a tűzrendészeti előkészületek is megtörténtek. Harminckilenc saját készítésű betonkádat gyártottak a víz tárolására. A Petőfi Termelőszövetkezet vendégei a szövetkezet gazdáinak és vezetőinek munkáját példaként említették. B. Állok a fúrótorony négy sarkából húzott átlók metszőpontján. Pontosan itt, mintha mértani fogalomról lenne szó, középen. Ahogy felnézek, égig szökkenő vasszerkezetek magasodnak főiem. A torony teteje cirógatja az eget, s én itt benn, középen pontosan akkora vagyok, mint egy porszem. Alki csak messziről látja a fúrótornyok sokaságát, az nem tudja, hogy itt eilig száz szögéin jó területen egy külön kis birodalom van, s a birodalomnak égbe szökkenő tornya a birodalom büszkesége is. Orosházi olajosok között azután hamar rájönne erre az ember. Engem mindjárt az lepett meg, hogy az alföldi fülnek szokatlan köszönéssel fogadnak. — Jó napot kívánok! — mondom. — Jó szerencsét! — mondják. Hát persze, akármennjóre is furcsa, itt a Nagy-Alföld legalföldibb részén is élhetnek bányászok. Olajbányászok, akik éppúgy kutatják a mélységeket, éppúgy termelik a mélységek kincsét, mint a többiek. Az Alföld történetében először Miért nincs a mélységeknek költészete? Csak a csillagok és a magasságok érdemlik meg a verslábakat? A magyar nyelv legszebb szavait? Pedig hát itt, Orosházától nem messzire zöldellő búzaA mi operálókésünk alatt? Ebből semmi sem igaz. De mit bánom én... Felőlem... * Egyikünk sem szívleli Bercit, amióta Frank Pollack egy éjszakán át gyötört miatta bennünket. Akkor — azokban az órákban — olyannyira közös volt a kínunk, hogy szinte el is felejtettük, kinek milyen része volt az előidézésében. De amikor kipihetük magunkat, újra csak szóba került a dolog. Berci, Berci. Nekem, akit „zöldávósnak” titulált, különösen jó okom van rá, hogy gyűlöljem. Nem nehéz kitalálni, mi a célja: rám akarja uszítani a főnököt. Lehet, hogy már Pollacknak is tudtára adta, milyen „múlt” van mögöttem. Szerencse, hogy már a többiek — Zoli, Pityu, András — is tisztába jöttek vele, miféle alak ez a Sulyok. Érthetetlen a főnök viselkedése: mit vár tőle? Csak nem hiszi komolyan, hogy egyáltalán rábízhat valamit? Azt már valószínűleg észrevette, hogy mind az öten kiutáljuk magunk közül. Ez persze nem sokat számít. Amikor még otthon voltam, a gépgyárban nem állt meg a lábán, akit társai nem szerettek. Ott akkor úgy mondtuk: „Kilóg a kollektívából.” Egy szót se kellett szólni, a hallgatás, a tekintetek is Dicséret és ötezer forint pénzjutalom Kazamér Károly, a 8-as számú Autóközlekedési Vállalat igazgatója a napokban dicséretben és 5000 forint pénzjutalomban részesítette a kiváló szakképzettségéről ismert Csabai Mihály MÁVAUT gépkocsivezetőt. Csabai Mihály t' ek óta a GA 38—24 forgalmi rendszámú 9-es helyi járat autóbusz-vezetője Békéscsabán. A dicséretet, s az ötezer forint pénzjutalmat kétszeresen érdemelte ki. Egyrészt azzal, hogy az általa vezetett autóbusszal felújítás nélkül 308 5X5 kilométert tett meg. Másrészt, mert az autóbusz gumijainak átlagos kilométerteljesítménye elérte a 85 ezer kilométert. Csabai Mihály gépkocsivezető teljesítménye országosan is kiemelkedő. me-gértfették az elítéltté!: felesleges vagy köztünk. Itt? — Annyi van már a rovásán — mondja Vándor —, hogy sokáig nem tűrhetik. Gábor találgatja^ — Mit kezdenek vele? Aláírta ő is a szerződést, elkötelezte magát. Szerintem jórészt azért csinálja a disznóságokat, mert szabadulni akar. A főnök tudja. Majd letörik a szarvát. — Meglátjátok, leszerelik — jósolja Seres András. — Csak azt kétlem, hogy kedvére való lesz a dolog. — Gondolom —, nem bánná, ha mehetne isten hírével. Csakhogy... Innen nehéz felrepülni. Túlságosan sokat láttunk, sokat tudunk. Megjárhatja... Meg. Otthon nagy megbélyegzés volt. ha valakit viselkedése miatt leszereltek a határőrségtől. Az csak lesütött szemmel mehetett haza. Idegenben másképpen áll a dolog. Minket senki se vár, se így, se úgy. De a laktanya itt a támaszponton úgy tart bennünket, mint vasforgácsot a mágnes, öszszetartunk, mint a szurok meg a kátrány. Wie Pech und Schwefel — mondotta a múltkor Pollack, nem tudni, szándékosan-e, vagy véletlenül, németül. — Mert így is nehéz a sorsunk, hátha még széthúznánk. Sulyok kriminális fickó. nem érti ezt. Megjárhatja. Igaza van Andrásnak. Emlékszem, Fort Bragg-ban az egyik gyerek mindenáron menekülni akart. Kérte a leszerelését. Először megpróbálták lebeszélni, aztán fenyegették. Amikor nem használt, büntették. Ügy látszott eleinte, hogy beadja a derekát, de semmi áron nem akart kötélnek állni. Kézzel-lábbal ellenkezett. Szökni próbált. „Foreign legion, not!” — kiáltozta, amikor elfogták. Azt mondták rá: bolond. Elvitték egy elmegyógyintézetbe. Bár az sem bizonyos, hogy tényleg oda vitték. Köztünk az a hír járta. Később azt is hallottuk, hogy valami régi várba került, egy olyan igazi hideg kazamatába. Vasrácsok mögé. Ennek a híre már hazulról szivárgott viszsza hozzánk. Mert úgy látszik, levelet csempészett ki valamilyen módom és megírta az apjának, hogy mit csinálnak vele. Tejboltvezető az apja Pestlőrincen, a piactéren. Otthon a szülők közül többen tudnak egjmiásról. Annak a fiúnak a szülei állítólag az elnöknek írtak levelet, hogy engedjék ki a gyereket. Nem tudom, mi lett vele. — Megunják a Berci legénykedését előbb-utóbb — véli Katona Sanyi is —, eljátszotta már a főnök bizalmát. Meglátjátok, úgy börtönbe vágják, mint annak a rendje. (■Folytatjuk) táblák alatt pár ezer méternyire hatalmas oiajmezők terülnek el, geológusok, fúrómesterek, mérnökök szerelmese ez a mező. Ismerik minden pontját, mintha rajta járnának. S ennek a mezőnek hősei is vannak. Az olajosok központjában tudtam meg, hogy az RD—8-as berendezés munkásai az alföldi fúrások történetében először, egy hónap alatt, május 1-től június 1- ig 3128 ezer métert fúrtak. Persze nekem nem sokat jelentett az ezer méterek sokasága, csak úgy, amikor azt is megtudtam, hogy az alföldi fúrások történetében először. Ez mát igen! így mindjárt másképp alkotja elképzeléseit is az ember. Akik történelmet csinálnak, azokra mindig tisztelettel néz az ember. S itt a kútfúróik » titokzatos világában ez a tisztelet csak fokozódni tud. De hát kik csinálták a történelmet? A fúrómester Bihar megye szülötte. Sárrétudvari határából jött, parasztgyerek, de már évtizeddel méri fúrómesteri múltját, ötvennél több kutat számlál, keze munkája nyomán félszázszor buggyant fel a föld méhének egyik legfontosabb kincse: az olaj. Csendes ember a fúrómester, Láposi Ferenc. A bányászok csöndessége, szorgalmas hallgatása és munkája szorult belé. Nehéz szóra bírni. Az újságírónak követni kell mindenhová, mert most a berendezést szerelik le éppen, befejezték a fúrást, sietnek, hogy mire a sötét rájuktöme, kész legyenek. — Szereti ezt a szakmát? — Hát persze — csak így mondja egyszerűen. Megsímogatja kezével az ormótlan berendezést. — Szeretem hát. Szép dolog ez. Aztán kérdezgetem, hogy mi, mit jelent, miért van a berendezésen ez, meg az. Úgy magyaráz, mintha jómagam is bányász lennék, mintha értenék mindent, amit ő elmond. — Azon a lyukon fog feljönni az olaj ? — s mutatok alá egy deréknyi széles mély gödörre. Nevet. — A, dehogy, az csak a rókalyuk. Kisegítésre használjuk, tartóoszlop volt benne. Amikor a gáz „lógni" akart Aztán egy furcsa kis szerkezetre mutatok, görgők felett, csúszdához hasonló kis tákolmány. — Amikor a gáz kitör a fúrásból, a toronyban lévő fúró a mentő csúszdán azonnal elhagyja a helyét. De nagyon gyorsan ám, mert a gáz nem tréfál. Olyankor menni kell, mert a kitörést gyorsan követi a robbanás. Felugrik a csúszdára, s a kötélen leereszkedik. Mutatja a kötelet is, amelyik a torony tetejéből húzódik, zöld búzatáblák közé. — Sokszor előfordult már pályafutásuk alatt gázkitörés? — Hát bizony, amikor a pusztaföldvári mezőben dolgoztunk, akkor egyszer meg akart lógni a gáz. De sikerült elkapni. Elfojtottuk a szivárgás helyét, s visszabújt. Ebben a műszakban öten dolgoznak. öten azok közül, akik az alföldi fúrások történetében először egy hónap alatt fúrták azt a több ezer métert. A többiek már idevalók a környékre. Földesi Márton, Pacskó Miklós. Baki János még csak egy hónapja dolgozik az olajosok között. Nagyszénás! gyerek, s hogy falubéliek vagyunk, hát beszélgetni kezdtünk, könnyebben ered a szó is, bizakodóbban válaszol: — Jó, hogy ide jöttem. Szeretek olajosok között dolgozni. A szemében már csillog az a láz, ami a tízéves múltú bányászoknak természetes. Az olaj mezők szerelmese lesz ő is. Dénárt Attila méltósággal sétál, hátratett kézzel nézi a munkát. Végeredményben ő nem az olajosok munkáját végzi, ő a gépész. Hatalmas gépei két embermagasságot is elérnek. A Dieselek ketten 600 lóerőt képviselnek. Azoknak kezelője, irányítója, parancsnokuk is a gépeknek. A karácsonyfa A fúrómester a mélybe mutat. Alattunk 3—i méterre sáros berendezés kínálja magát. — Mi feltettük a karácsonyfát, most már jöhetnek az olajtermelők, hogy leszedjék a cukrot. Kérges kezű bányászok, akik éjjel-nappal, ahogy a munka megkívánja, dolgoznak. Télen, hófúvásban, fagyban. A kezük a hidegtől odaragad a vashoz, de dolgoznak rendületlenül, meg sem állnak. A mélységek vándorai, akikről nem szólnak a verslábak, maguk csinálnak költészetet. Munkájuk eredményét ők karácsonyfának nevezik. Ez a brigád egy hónap alatt két karácsonyfát díszített fel. Most már bányásznyelven köszönünk mi is el tőlük. Megtanultuk, hogy itt a köszönésnek értelme van. A munkához szerencse is kell. Kiss Máté A Mezőhegyesi Cukorgyár keres jó írású, adminisztrációs gyakorlattal íendelkező, büntetlen előéletű, 25 —50 közötti élei korú férfiakat és nőket őszi répaátvevői munkára Jelentkezés sajátkezű életrajz és kérelem beküldésével eszközlendő a cukorgj'ár központi irodája címére. 331
