Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-16 / 139. szám

K»2. Június 16. 3 Szombat Mikor less nyomtatvány? Nálunk, a köröstarcsai Petőfi Termelőszövetkezetben is bevezet­tük az önköltségszámítást. Ami azt jelenti, hogy valamennyi üzem­ágban végbement mozzanatról számot adunk. Többek között a szántóföldi talaj- és szállítási munkákról, a vontatók, traktorok teljesítményéről, az üzemanyag­­normáról és a ténylegesen felhasz­nált üzemanyag-mennyiség napon­kénti felhasználásáról. Mindez az erőgép vezetőjének a feladata. E célra rendszeresítették a tsz 76. r. sz. „munkaelszámolási lap”-ot. Április elején megállapítottuk, hogy e nyomtatványból már csak egy hónapra való van, s levélben rendeltünk belőle utánvéttel 250 darabot a Budapesti Nyomtat­ványellátó Vállalattól. Levelünkre egy hónapig sem választ, sem küldeményt nem kaptunk. Ekkor expressz-ajánlott levélben tettünk panaszt, és sürgettük a nyomtat­vány leszállítását. E levelünket követően értesítettek bennünket, hogy forduljunk a békéscsabai nyomtatványellátóhoz. Megtettük. Az eredmény: elfogyott ez a nyomtatvány, de utazzunk be pár nap múlva, s akkor kapunk ezt is, meg a műszaki rajzok, térképek készítéséhez használt pauszpa­pírt is. A tanácsot megfogad­tuk, beutaztunk, de üres kézzel tér­tünk haza, azzal a biztatással, hogy pár nap múlva megint men­jünk be. A pauszpapírt meg is kaptuk legközelebbi beutazásunk­kor, de a nyomtatványt nem. Azt mondták, pár nap múlva menjünk. Vajon hányszor kell még utaz­ni Békéscsabára, amíg e nyom­tatványt megkapjuk? A többi termelőszövetkezet ne­vében is kérjük a békéscsabai Nyomtatványellátó Vállalatot: tart­sa állandóan raktáron a minden­nap használatos nyomtatványokat, ne hagyja azokat teljesen kifogy­ni, mert ezzel csak akadályozza a tsz-vezetők munkáját és intézke­déseit. Rigler József üzemgazdász Jól készülnek a nyári munkákra Gerendáson — Tanács v. b.-ülés a termelőszövetkezetben — A mélységek vándorai Alföldi bányászok között Orosházán A gerendást községi tanács vég­rehajtó bizottsága szerdán a leg­eredményesebben gazdálkodó ter­melőszövetkezetben, a Petőfi-ben tartotta meg rendes ülését. A tanácskozásra meghívták a másik két termelőszövetkezet, a Búzakalász és a Táncsics elnökeit és agronómusaitj Az első napirendi pontban az állványos lucemabetakarítás ta­pasztalatait, előnyeit vitatták meg, majd az aratásra való felkészülés­ről tanácskoztak. Az ülés után a helyszínen ta­nulmányozták a helyzetet. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy a gazdaságban az első kaszálásról begyűjtött lucernát már állványos módszerrel szárították. A végrehajtó bizottság tagjai és a meghívottak elismeréssel nyi­latkoztak a nyári munkákra való felkészülésről. A Petőfi Termelő­­szövetkezetben teljesen gépesítet­ték az aratást és minden jel arra mutatott, hogy a gépek előkészí­tését június 18-ig befejezik. A be­­hordási munkákhoz szükséges ko­csikat is felülvizsgálják, hogy az utolsó szegig minden rendben le­gyen. A szérűtervüket már meg­küldték a tanácsnak és a tűzren­­dészeti előkészületek is megtör­téntek. Harminckilenc saját készí­tésű betonkádat gyártottak a víz tárolására. A Petőfi Termelőszövetkezet vendégei a szövetkezet gazdáinak és vezetőinek munkáját példaként említették. B. Állok a fúrótorony négy sarká­ból húzott átlók metszőpontján. Pontosan itt, mintha mértani fo­galomról lenne szó, középen. Ahogy felnézek, égig szökkenő vasszerkezetek magasodnak fő­iem. A torony teteje cirógatja az eget, s én itt benn, középen ponto­san akkora vagyok, mint egy por­szem. Alki csak messziről látja a fúró­tornyok sokaságát, az nem tudja, hogy itt eilig száz szögéin jó terü­leten egy külön kis birodalom van, s a birodalomnak égbe szök­kenő tornya a birodalom büszke­sége is. Orosházi olajosok között azután hamar rájönne erre az em­ber. Engem mindjárt az lepett meg, hogy az alföldi fülnek szo­katlan köszönéssel fogadnak. — Jó napot kívánok! — mon­dom. — Jó szerencsét! — mondják. Hát persze, akármennjóre is furcsa, itt a Nagy-Alföld legalföl­­dibb részén is élhetnek bányá­szok. Olajbányászok, akik éppúgy kutatják a mélységeket, éppúgy termelik a mélységek kincsét, mint a többiek. Az Alföld történetében először Miért nincs a mélységeknek köl­tészete? Csak a csillagok és a magasságok érdemlik meg a vers­lábakat? A magyar nyelv legszebb szavait? Pedig hát itt, Orosházá­tól nem messzire zöldellő búza­A mi operálókésünk alatt? Eb­ből semmi sem igaz. De mit bánom én... Felőlem... * Egyikünk sem szívleli Bercit, amióta Frank Pollack egy éjsza­kán át gyötört miatta bennünket. Akkor — azokban az órákban — olyannyira közös volt a kínunk, hogy szinte el is felejtettük, ki­nek milyen része volt az előidézé­sében. De amikor kipihetük ma­gunkat, újra csak szóba került a dolog. Berci, Berci. Nekem, akit „zöldávósnak” titulált, különösen jó okom van rá, hogy gyűlöljem. Nem nehéz kitalálni, mi a célja: rám akarja uszítani a főnököt. Lehet, hogy már Pollacknak is tudtára adta, milyen „múlt” van mögöttem. Szerencse, hogy már a többiek — Zoli, Pityu, András — is tisztába jöttek vele, miféle alak ez a Sulyok. Érthetetlen a főnök viselkedése: mit vár tőle? Csak nem hiszi komolyan, hogy egyál­talán rábízhat valamit? Azt már valószínűleg észrevette, hogy mind az öten kiutáljuk magunk közül. Ez persze nem sokat szá­mít. Amikor még otthon voltam, a gépgyárban nem állt meg a lábán, akit társai nem szerettek. Ott ak­kor úgy mondtuk: „Kilóg a kol­lektívából.” Egy szót se kellett szólni, a hallgatás, a tekintetek is Dicséret és ötezer forint pénzjutalom Kazamér Károly, a 8-as számú Autóközlekedési Vállalat igaz­gatója a napokban dicséretben és 5000 forint pénzjutalomban része­sítette a kiváló szakképzettségéről ismert Csabai Mihály MÁVAUT gépkocsivezetőt. Csabai Mihály t' ek óta a GA 38—24 forgalmi rendszámú 9-es helyi járat autóbusz-vezetője Békéscsabán. A dicséretet, s az ötezer forint pénzjutalmat kétszeresen érdemelte ki. Egyrészt azzal, hogy az általa vezetett autóbusszal felújítás nélkül 308 5X5 kilométert tett meg. Másrészt, mert az autóbusz gumijainak átlagos kilométer­teljesítménye elérte a 85 ezer kilométert. Csabai Mihály gépkocsi­­vezető teljesítménye országosan is kiemelkedő. me-gértfették az elítéltté!: felesle­ges vagy köztünk. Itt? — Annyi van már a rovásán — mondja Vándor —, hogy sokáig nem tűrhetik. Gábor találgatja^ — Mit kezdenek vele? Aláírta ő is a szerződést, elkötelezte ma­gát. Szerintem jórészt azért csi­nálja a disznóságokat, mert sza­badulni akar. A főnök tudja. Majd letörik a szarvát. — Meglátjátok, leszerelik — jósolja Seres András. — Csak azt kétlem, hogy kedvére való lesz a dolog. — Gondolom —, nem bán­ná, ha mehetne isten hírével. Csakhogy... Innen nehéz felrepül­ni. Túlságosan sokat láttunk, so­kat tudunk. Megjárhatja... Meg. Otthon nagy megbélyegzés volt. ha valakit viselkedése mi­att leszereltek a határőrségtől. Az csak lesütött szemmel mehetett haza. Idegenben másképpen áll a dolog. Minket senki se vár, se így, se úgy. De a laktanya itt a tá­maszponton úgy tart bennünket, mint vasforgácsot a mágnes, ösz­­szetartunk, mint a szurok meg a kátrány. Wie Pech und Schwefel — mondotta a múltkor Pollack, nem tudni, szándékosan-e, vagy véletlenül, németül. — Mert így is nehéz a sorsunk, hátha még szét­húznánk. Sulyok kriminális fickó. nem érti ezt. Megjárhatja. Igaza van Andrásnak. Emlékszem, Fort Bragg-ban az egyik gyerek min­denáron menekülni akart. Kérte a leszerelését. Először megpróbálták lebeszélni, aztán fenyegették. Amikor nem használt, büntették. Ügy látszott eleinte, hogy beadja a derekát, de semmi áron nem akart kötélnek állni. Kézzel-láb­­bal ellenkezett. Szökni próbált. „Foreign legion, not!” — kiáltozta, amikor elfogták. Azt mondták rá: bolond. Elvitték egy elmegyógy­intézetbe. Bár az sem bizonyos, hogy tényleg oda vitték. Köztünk az a hír járta. Később azt is hal­lottuk, hogy valami régi várba ke­rült, egy olyan igazi hideg kaza­matába. Vasrácsok mögé. Ennek a híre már hazulról szivárgott visz­­sza hozzánk. Mert úgy látszik, le­velet csempészett ki valamilyen módom és megírta az apjának, hogy mit csinálnak vele. Tejbolt­vezető az apja Pestlőrincen, a pi­actéren. Otthon a szülők közül többen tudnak egjmiásról. Annak a fiúnak a szülei állítólag az el­nöknek írtak levelet, hogy enged­jék ki a gyereket. Nem tudom, mi lett vele. — Megunják a Berci legényke­dését előbb-utóbb — véli Katona Sanyi is —, eljátszotta már a fő­nök bizalmát. Meglátjátok, úgy börtönbe vágják, mint annak a rendje. (■Folytatjuk) táblák alatt pár ezer méternyire hatalmas oiajmezők terülnek el, geológusok, fúrómesterek, mérnö­kök szerelmese ez a mező. Isme­rik minden pontját, mintha rajta járnának. S ennek a mezőnek hő­sei is vannak. Az olajosok központjában tud­tam meg, hogy az RD—8-as be­rendezés munkásai az alföldi fú­rások történetében először, egy hónap alatt, május 1-től június 1- ig 3128 ezer métert fúrtak. Persze nekem nem sokat jelentett az ezer méterek sokasága, csak úgy, ami­kor azt is megtudtam, hogy az al­földi fúrások történetében elő­ször. Ez mát igen! így mindjárt másképp alkotja elképzeléseit is az ember. Akik történelmet csi­nálnak, azokra mindig tisztelettel néz az ember. S itt a kútfúróik » titokzatos világában ez a tisztelet csak fokozódni tud. De hát kik csinálták a törté­nelmet? A fúrómester Bihar megye szülötte. Sárrét­­udvari határából jött, parasztgye­rek, de már évtizeddel méri fú­rómesteri múltját, ötvennél több kutat számlál, keze munkája nyo­mán félszázszor buggyant fel a föld méhének egyik legfontosabb kincse: az olaj. Csendes ember a fúrómester, Láposi Ferenc. A bányászok csön­dessége, szorgalmas hallgatása és munkája szorult belé. Nehéz szóra bírni. Az újságírónak követ­ni kell mindenhová, mert most a berendezést szerelik le éppen, befejezték a fúrást, sietnek, hogy mire a sötét rájuktöme, kész le­gyenek. — Szereti ezt a szakmát? — Hát persze — csak így mond­ja egyszerűen. Megsímogatja ke­zével az ormótlan berendezést. — Szeretem hát. Szép dolog ez. Aztán kérdezgetem, hogy mi, mit jelent, miért van a berende­zésen ez, meg az. Úgy magyaráz, mintha jómagam is bányász len­nék, mintha értenék mindent, amit ő elmond. — Azon a lyukon fog feljönni az olaj ? — s mutatok alá egy de­­réknyi széles mély gödörre. Nevet. — A, dehogy, az csak a róka­lyuk. Kisegítésre használjuk, tar­tóoszlop volt benne. Amikor a gáz „lógni" akart Aztán egy furcsa kis szerkezetre mutatok, görgők felett, csúszdához hasonló kis tákolmány. — Amikor a gáz kitör a fúrás­­ból, a toronyban lévő fúró a men­tő csúszdán azonnal elhagyja a he­lyét. De nagyon gyorsan ám, mert a gáz nem tréfál. Olyankor menni kell, mert a kitörést gyor­san követi a robbanás. Felugrik a csúszdára, s a kötélen leereszkedik. Mutatja a kötelet is, amelyik a torony tetejéből húzódik, zöld búzatáblák közé. — Sokszor előfordult már pá­lyafutásuk alatt gázkitörés? — Hát bizony, amikor a pusz­taföldvári mezőben dolgoztunk, akkor egyszer meg akart lógni a gáz. De sikerült elkapni. Elfojtot­tuk a szivárgás helyét, s vissza­bújt. Ebben a műszakban öten dol­goznak. öten azok közül, akik az alföldi fúrások történetében elő­ször egy hónap alatt fúrták azt a több ezer métert. A többiek már idevalók a környékre. Földesi Márton, Pacskó Miklós. Baki Já­nos még csak egy hónapja dolgo­zik az olajosok között. Nagyszé­nás! gyerek, s hogy falubéliek va­gyunk, hát beszélgetni kezdtünk, könnyebben ered a szó is, bizako­­dóbban válaszol: — Jó, hogy ide jöttem. Szeretek olajosok között dolgozni. A szemében már csillog az a láz, ami a tízéves múltú bányá­szoknak természetes. Az olaj me­zők szerelmese lesz ő is. Dénárt Attila méltósággal sé­tál, hátratett kézzel nézi a mun­kát. Végeredményben ő nem az olajosok munkáját végzi, ő a gé­pész. Hatalmas gépei két ember­magasságot is elérnek. A Dieselek ketten 600 lóerőt képviselnek. Azoknak kezelője, irányítója, pa­rancsnokuk is a gépeknek. A karácsonyfa A fúrómester a mélybe mutat. Alattunk 3—i méterre sáros be­rendezés kínálja magát. — Mi feltettük a karácsonyfát, most már jöhetnek az olajterme­lők, hogy leszedjék a cukrot. Kérges kezű bányászok, akik éjjel-nappal, ahogy a munka meg­kívánja, dolgoznak. Télen, hófú­vásban, fagyban. A kezük a hi­degtől odaragad a vashoz, de dol­goznak rendületlenül, meg sem állnak. A mélységek vándorai, akikről nem szólnak a verslábak, maguk csinálnak költészetet. Munkájuk eredményét ők kará­csonyfának nevezik. Ez a brigád egy hónap alatt két karácsonyfát díszített fel. Most már bányásznyelven kö­szönünk mi is el tőlük. Megta­nultuk, hogy itt a köszönésnek értelme van. A munkához szeren­cse is kell. Kiss Máté A Mezőhegyesi Cukorgyár keres jó írású, adminisztrációs gyakorlattal íendelkező, büntetlen előéletű, 25 —50 közötti élei korú férfiakat és nőket őszi répaátvevői munkára Jelentkezés sajátkezű életrajz és kérelem beküldésével eszközlendő a cukorgj'ár központi irodája címére. 331

Next

/
Thumbnails
Contents