Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-09 / 133. szám
1952. június 9. 3 Szombat Növekedett az öntözött terület, 33 százalékkal nőtt az egy holdra jutó gépi munka Pénteken a Parlament vadásztermében ülést tartott a Termelőszövetkezeti Tanács. Az ülésen részt -vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsénak elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke, Fehér Fajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Losonczi Pál földművelésügyi miniszter, Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkára, ott voltak a mezőgazdasági termelésben érintett minisztériumok vezető munkatársai. Az ülést Tisza József, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára nyi_ tóttá meg, majd a tanács elnökségé tagjainak megválasztása után Dobi István emelkedett szólásra. Bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy mezőgazdasági termelésünk szocialista átszervezésének országos méretű befejezésével teljesen megszűntek mezőgazdasági termelésünk színvonalemelésének akadályai, új és szélesebb körű lehetőségek keletkeztek. — A szocialista gazdálkodási rend osztatlan uralkodóvá vált a mezőgazdaságban — mondotta Dobi István a továbbiakban — s bár nem titok az a sok nehézség, amellyel szövetkezeteink szervezésekor találkoztunk, ma már elmondhatjuk, hogy parasztságunk meggyőződése azóta is tovább erősödött abban, hogy jól választott, amikor a szövetkezet útjára lépett. A második! ötéves tervünkben meghatározott mezőgazdasági feladatok igen nagyok. A népgazdaság más területeivel összhangban történő megvalósításuknoz azonban kedvező és sok, mindeddig kellőképpen még ki nem használt adottságaink vannak. Biztosíték erre a parasztság szorgalma és hozzáértése, a szövetkezeti nagyüzemekben rejlő és növekvő lehetőségek, valamint eddigi eredményeink is. — Mezőgazdasági termelésünk egésze az elmúlt három évben 8,5 százalékkal növekedett. Ezen belül a növénytermelésben — 1961-ben — például búzából és őszi árpából 7 százalékkal, rizsből 18 százalékkal volt magasabb az átlagtermés az előző évinél. Legjobb termelőszövetkezeteink messze túlszárnyalták még ezeket az eredményeket is. Búzából 30—10 százalékkal, takarmánygabonából 40—60 százalékkal termeltek többet az országos átlagnál. Az ő eredményeik — mert hiszen a lehetőségek nagyjában egészében mindenütt ugyanazok — mutatják valamennyi termelőszövetkezetünk jövőjét. Ahol a pillanatnyi adottságok még gyengébbek, ott a szövetkezeti nagyüzemi forma ad számos és eddig fel nem tárt lehetőséget a hozamok növeléséhez, az általános termelési színvonal növeléséhez. Szövetkezeti gazdaságaink eredményeit elemezve Dobi István rámutatott, hogy az eredmény a belterjesség irányába való fejlődés volt. Rámutatott a talajerőgazdálkodás javulására. Mint mondotta, 1961-ben szövetkezeti gazdaságaink 4,3 százalékkal nagyobb területen végeztek szervestrágyázást és 37 százalékkal növekedett a felhasznált műtrágya mennyisége. Az öntözött terület az 1958. évi 125 000 holdról 231 000 holdra gyarapodott, s ez igen fontos tényezője volt a fejlődésnek. Ahol kihasználták az ebben rejlő lehetőséget, ott nem is maradtak el az eredmények. Az e téren szerzett kedvező tapasztalatok mellett érthetetlen, hogy egyes szövetkezeti gazdaságok még ma is idegenkednek az öntözéstől, s jelenleg is mintegy 30 000 hold terület öntözésére alkalmas berendezést nem üzemeltetnek. — Jelentősen fejlődött az elmúlt években a termelés technikai színvonala. Az elmúlt évben, a megelőző évi 26 millióval szemben, 35 millió normálhoid gépi munkát végeztek termelőszövetkezeteinkben. Az egy katasztrális holdra jutó gépi munka 33 százalékkal növekedett. Országos átlagban szövetkezeteink mintegy 4,5 normálhoid gépi munkát végeztek holdanként, a legjobbakban pedig 6—8 normálholdat. Az összes gépi munkáknak kereken 33 százalékát már saját gépeikkel végezték a szövetkezetek. A legjobbaknál ez az arány is magasabb — már az elmúlt évben elérte a 60—80 százalékot. Eleven a versenymozgalom a Szarvasi Gépállomáson A Szarvasi Gépállomást jelenleg Békés megyében első helyen emlegetik a tavaszi munkákban. Ennek titka: itt legélénkebb a kongresszusi versenymozgalom. Hét traktoros-brigád tett jelentős verseny vállalást a kongresszus tiszteletére. Brigád brigáddal, traktorosok pedig egymással vetélkednek a magasabb teljesítményekért. A brigádok versenyében jelenleg Bencsik János brigádja vezet. A békésszentandrási Rákóczi és November 7 Tsz földjén szorgoskodnak. Tavaszi tervüket 109 százalékra teljesítették. A két műszak igen sokat segített. A talajelőkészítés és vetés idején éjjel-nappal dolgoztak a földeken. Alig két százalékkal maradt mögöttük Trnyik János brigádja, melynek tagjai a szarvasi Dózsa Tsz-ben dolgoznak. De olyan eredményekről is beszámol a versenyhiradó, mint Zsindely Imre 440 hold vetése, Paluska András 347 hold gépi kapálása, Madrig János 131 százalékos tavaszi tervteljesítése. A. R. Az öreg f.. Meghitt családi ünnepségen találkoztam a 80 éves, mindig vidám Baráth István bácsival. Két év óta a esorvási Ady Termelőszövetkezet nyugdíjasa. a — Várjon csak keresztapám, hadd kínáljam meg egy pohár borral — szólította meg a konyhaajtó felé tartó, pipázgató Baráth bácsit egy mellettem álló fiatalember. — Ezt nagyon jól teszed ... Akartam is kérdezni, hogy sohasem iszunk?! — hunyorított ravaszkásan, miközben vastag ujjaival homlokára húzta kalapját. Közben a családi ünnepségre összejöttek köréje álltak. — Az a jó tulajdonságom, öcsém — fordult felém —, ha éhgyomorra, ha jóllakott hasra iszom a bort, nekem mindig jólesik... — Arról se feledkezzünk meg, hogy nyugdíjas létére még most is dolgozik — szólt közbe egy középkorú asszony. — Hát igen, mert olyanok vagyunk mi, emberek, hogy viszket löm. Sok érdekeset mond. Tőle tudtam meg azt is, hogy mit jelentenek a zubbonyunk ujjúra varrott furcsa jelek. Homérosz írt a trójai háborúról — mondotta. — A görögök — Agamemnon hadai — már tíz éve ostromolták Tróját, de nem tudták bevenni. Erős vár volt. A görög táborban Ödysseusnak az a merész gondolata támadt, hogy be kéH lopózni Trójába, s fcilesni titkukat. Egy ember kevés lett volna ehhez, egy egész csoportot kellett becsempészni, hogy azok belülről megnyissák Trója kapuit. Epedos ácsmester ké_ szítette el az óriási falovat.., Homérosz... . Homérosz... Otthon is hallottam ezt a nevet, még Veszprémben, az iskolában, de nem is gondoltam, hogy ilyen érdekes történeteket írt. Zoli azt mondja, hogy Homérosz vak volt. Vándor Pityu mesélte egyik éjszaka — érdeklődéssel hallgattuk, ebbe még Berci se mert belekotyogni —, hogy a görög táborban volt egy Kalkhász nevű jós, aki kikérte Odysseus tervéről Pallas Athéné véleményét Az istennő helyeselte a tervet. Amikor a faló elkészült, felállították Trója kapuja előtt a térségen, miután elrejtették benne a harcosokat. A görögök elvonultak a falak alól. A bálványra ráírták: „Athéné istennőnek szentelik ezt a lovat a hazatérő görögök.” Priamos, a trójai király hiszékeny volt. Megtévesztették. Papja hiába mondta neki, hogy „félek a 'görögöktől akkor is, ha ajándékot adnak”, saját lányára se hallgatott, aki megjósolta, hogy az ellenség belopakodik Trójába és elpusztítja. Engedett az álnok kísértésnek. A király lágyszívűsége a trójaiak végzete lett. Felzaklatott ez a história. Azt hiszem, nemcsak engem, a többieket is. Mert kézenfekvő lett volna, hogy valaki megkérdezze: — hiszen nyilvánvaló, mindannyiunknafc eszébé jutott, miért viseli a mi egységünk egyenruháján a trójai faló jelét. De egyikünk sem kérdezett semmit. Mindenki hallgatott Csak Sulyok Berciben volt annyi bátorság, hogy megjegyezte: „Uhum, kitűnő mesterség”. És még valamit, de azt nem értettem, csak a hangsúlyából éreztem a gúnyt. Nem hiánj'zott belőle a keserűség sem. Egyszóval így vagyunk. Nem mintha eddig nem tudtuk volna. Eszemben sincs, hogy úgy tüntessem fel a dolgot^ mintha akarat nélküli figurák lennénk, akiket ide-oda rakosgatnak. Tudtuk jól, hogy mire szánnak bennünket, de azért... Ez a jelvény meglehetősen nyugtalanít. Vándor Pityu túlságosan művelt Pedig csak húsz éves. Bár ne volna itt. Vagy ha már itt van, tartaná a száját Ho. mérosz meg Michelangelo, meg Munkácsy... Ilyenekkel tömi a fejünket. Feldühösít. Jobb volna egy pakli magyar kártya... Várpalotán éltem. A Petőfi munkásszállóban laktam. Jól kerestem, de nem eleget Bár... más hasonlókorú fiatalokhoz képest... Hiszen akkoriban alig múltam 20 éves... Egy kicsit rákaptam az ivászatra. Elmaradoztam a műszakból. Előbb dédelgettek, élmunkás, ifjú sztahanovista voltam. Fejtési; később elővágási csoportban dolgoztam. Elvékonyodott telepen is jól termeltem. Jutalmaztak. Már jóval október előtt sok vágány került a bányába. Jöttek mindenféle hétpróbás alakok. Tudtak mulatni, haverkodni. Nem lehetett unatkozni köztük. Amikor megforrósodott a levegő, egyik éjszaka a Csákányiadnál megtámadtunk és leütöttünk egy tisztet. Nekem semmi bajom sem volt vele, nem is ismertem. A Hajdók kezdte, aki egyenesen a Markó utcából jött hozzánk. Én csak velük mentem. Már hónapokkal ezelőtt az Ibolya cukrászdába jártak tanakodni sokan. Ott hallottam a pesti Petőfi-körről. Huszonharmadikán aztán, amikor híre jött a nagy zrinek, felbolydult minden. Három nap múlva már dömperek húzták a szovjet emlékműre akasztott láncot, csákányok rombolták a katonatemető sírköveit. Zúztuk a vörös csillagokat. Levertük az élüzem-csillagot a Beszálló- és a Ferenc-aknáról. Mindenhonnan. Azt mondták, ifjúsági forradalom van; így kell neki lenni. Egy kicsit furcsa volt: nem sokkal előbb még a kabátom hajtókáján hordtam magam is a csillagot. (Folytatjuk) a tenyerünk, mindig többet akarunk ... — Mit dolgozik István bácsi a szövetkezetben? — vetem közbe. — Mindent, ami jön. Az engedélyezett 120 munkaegységem tavaly is megvolt... Még egy kicsit több is — kacsintott bal szemével. — Tavaly etető voltam a cséplőgépnél... Közben sóhajtott egyet, s boszszúsan tette hozzá: — Az idén is az szeretnék lenni, de az elnök az istennek se akar beleegyezni. Azt mondta, öreg vagyok. Én meg azt, hogy akkor szóljon, ha majd nem felelek meg... Rövid ideig szótlanul nézett ránk, majd újra ő törte meg a csendet: — Ha az elnök mégsem engedne a cséplőgéphez etetőnek, akkor sem bánik ki velem ... úgyis megszerzem a 120 munkaegységet. Rendbeteszem a 800 négyszögöl cukorrépát, a 600 négyszögöl borsót, a másfél hold kukoricát, meg ami még jön ... A cséplőgépetetés tovább „borzolta” István bácsi gondolatait, mert ismét „kitört” belőle a boszszankodás: — Hej pedig a mai fiatalok közül de kevesen értik a cséplő etetését! — Énnálam nem bőg fel a gép minden kévénél... Meg aztán engem nem hallanak váltásért kiabálni. Ha leváltanak, akkor se húzódok a fa hűvösébe, hanem a cséplő körül járkálok... mert felelősség ám etetőnek lenni... — Hallottam, hogy Baráth bácsi falyeréssel L foglalkozik. — Hogyne foglalkoznék — néz végig rajtam élénk tekintetével —, amikor fal verőmester vagyok! Legutóbb is a esorvási Petőfi Tsz elnöke hívott, hogy irányítsam az épülő orvosi rendelő, meg az iroda falverését... Valaki az egészsége után érdeklődött ... — Az orvosi rendelőt belülről én nem ismerem ... Igaz, egy kicsit már öregszem — jegyezte meg humorosan. — Akkor érzem az öregedést, amikor emelni kelL A fene tudja, hiába markolom meg erősen azt, amit arrébb akarok tenni, ha egy kicsit nehezebb, az istennek se bírok vele... Majd a megélhetés került szóba. — Aki most nem tud megélni, az szégyelije magát! Én már 80 éves vagyok, de ha eljön hozzám valaki, még kolbászt is ehet, nemcsak szalonnát... Minden évben levágok egy 180 kilós malackát. Tíz mázsa kukorica most is van a padláson. Most akarok disznóhizlalásra szerződni... S mintha nem akarná tovább folytatni, egyszeriben felém fordult, majd ismét megszólalt: — Hallja-e, maga úgy figyel engem! Tán még újságba tesznek? S e szavak után az addig annyira derűs és vidám Baráth bácsi néhány percre elkomolyodott, kis csibukját kivette szájából, s halkan így folytatta: — Nagyon furcsa ez nekem.^ Hisz’ énrólam még soha nem írtak .,. Fogadja Baráth bácsi e sorokat úgy, mintha 80. születésnapja alkalmából írtam volna. És még valamit: hadd kívánjam, hogy húsz év múlva ismét egy kedves családi ünnepségen találkozzunk. Balkus Imre Csomagolóanyag VASHORDÖ ÖBLÖSÜVEG NÁTRONZSÁK FALÄDA FAHORDÓ PAPÍRDOBOZ Felújított állapotban raktárról szállít az egész országba: Göngyölegfelújító Vállalat Budapest XIII., Dagály utca 3. Telelőn: 200—285, 200—380, 200—705.315
