Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-08 / 132. szám
ras. fónfcs 8. 2 Péntek MELLÉBESZÉLÉS I nagrszénási tanác^uizán az etnok távollétében a helyettese, Palcsek Mihály elvtárs fogadott. Udvariasain betessékelt a szépen berendezett elnöki irodába. S miután helyet foglaltunk, annak rendje és módja szerint elmondtam^ honnan jöttem, miről szeretnék hm, azaz megkezdődött a már ilyenkor szokásos beszélgetés. Előbb a fürdő további építéséről tájékoztatott, majd a tanács v. b. legutóbbi ülése került szóba. Többek között elmondotta, hogy az ülés napirendjében szerepelt a Dózsa Tsz 1961. évi szociális alapjának felhasználásáról szóló jelentés. Megjegyeztem, hogy ez érdekel engem, kértem, szeretném megnézni a jelentést és a jegyzőkönyvet Készségesen kisietett a szomszéd irodába és néhány pillanat múlva visszatért az anyaggal. Kérésemre felajánlotta, hogy a jelentésekről készült másolatot valakitől elkéri és rendelkezésemre bocsátja. Miközben így beszélgettünk, beleolvastam a jegyzőkönyvbe. Az egyik felszólaló egy mondatát hangosan ismételtem és örömmel jegyeztem meg, hogy a gondolat érdekes. — Ezek szerint a termelőszövetkezetben van olyan vélemény, hogy... — Tovább nem olvashattam, ugyanis Palcsek elvtárs kivette a kezemből a jegyzőkönyvet és eltávozott a szomszéd irodába. Azt hittem, a jelentés másolatát ment megkeresni és mert nem akar tévedni, azért vitte magával a jegyzőkönyvet. De néhány perc múlva, amikor visszatért és közölte, hogy van másolat, a jegyzőkönyvet már nem adta vissza. — Szeretném elolvasni a hozzászólásokat — figyelmeztettem szórakozottságára. Békésen a fiatalok önerőből építenek magiénak szakköri helyiségeket A KISZ békési járási végrehajtó bizottság tagjainak részvételével a fiatalok szakköri helyiségeket építenek maguknak az Ifjúsági Ház mellett lévő épületben. A KISZ aktivistái, ipari tanulók és diákok társadalmi munkájukkal mintegy tiz-tizenötezer forintot takarítanak meg. — Az elvtárs csak kérdezzen, majd én válaszolok mindenre —, utasította el kitérő válasszal kérelmemet az elnökhelyettes. — Jó, majd érdeklődök, de a felszólalásokat a feljegyzés alapján szeretném tanulmányozni — mutattam a jegyzőkönyvre. — Az elvtársnak az a feladata, hogy amikor idejön, kidolgozza a kérdéseket Mondja el, mire kíváncsi, azokra válaszolok — felelte szárazon és látszott rajta, hogy eszébe sincs visszaadni a jegyzőkönyvet. — MOfldja Palcsek elvtárs — kérdeztem meglepetten —, miért akadályoz abban, hogy azt a jegyzőkönyv-részletet elolvassam? Ha ott vagyok azon a v. b-ülésen, nyugodtan jegyezhettem volna, amit akarok. Ez kötelességem. Vagy talán bizalmatlan? — kérdeztem találgatva, miért változott meg a magatartása. — Egyáltalán nem vagyak bizalmatlan, ha kérdez, ón majd mindenről tájékoztatom — ismételte előbbi gondolatait, de a jegyzőkönyvet, mint valami nagy titok nyitját, tovább őrizte hűségesen és konokul. — Ejnye, őszintén szólva, ilyet még nem éltem — fakadt ki belőlem a meglepetés és nem leplezett megütközéssel néztem rá. Kerekre nyílt, barna szeme olyan gyermeki ártatlansággal tekintett vissza, hogy önkéntelenül azon tűnődtem, nem hallucináltam-e vagy csak rosszat álmodom csupán. De mert ilyesmikre nem vagyok hajlamos, megint arra gondoltam, hogy talán bizalmatlan- Ezzel a megítéléssel viszont nem egyezett az a tény, hogy a jelentés másolatát minden további nélkül át akarja adni—, — A pártnak tagja az elvtárs? — kérdeztem, arra gondolva, hogy esetleg elvtársi alapon könnyebben boldogulunk. — Nem vagyok köteles ebből kifolyólag beszámolni, hogy párttag vagyok-e vagy nem vagyok párttag — szólalt meg fagyos hangon. — Ne beszéljen így — kérleltem. — Értse meg, hogy nekem kötelességem és mint újságírónak, jogom is, hogy tanulmányozzam azokat a részleteket, melyekről írni akarok. De ha már megtagadja a jegyzőkönyv tanulmányozását, legalább indokolja meg, ‘miért teszi ezt? ön minden kielégítő Felhívás a szülőkhöz Az elmúlt években a tanulóbalesetblztosíSás diját a tanulók a beiratkozás alkalmával fizették be. Minthogy a jövő tanévre beiratkozni csak azoknak a gyermekeknek kell, akik most kerülnek először iskolába, vagy tanulmányaikat más intézetben folytatják, kérjük a szülőket, hogy a szHoidüre is érvényes tanulóbalesetbiziositás 5.— forint díját legkésőbb június 9-ig fizessék be az iskolában A tanulóbalesetbiztosítás 1962—63. évi feltételeiről az iskolában is kifüggesztett plakátok tájékoztatnak. Állom! Biztosító 311 magyarázat nélkül akadályoz. így nem tudok írni arról a kérdésről... Még egy kísérletet tettem, hogy jobb belátásra bírjam. Megkérdeztem tőle, hogy részt vett-e azon az ülésen, melyről a jegyzőkönyv szól? Igennel válaszolt. — Nem kapott ön ott bírálatot, és esetleg azt titkolja? — kérdeztem és egyenesen a szemébe néztem. — Amikor az elvtárs idejön, az a kötelessége, hogy kérdezzen, amiről írni akar, mindent megválaszolok, esetleg a jegyzőkönyvből is — felelte és szemrebbenés nélkül állta kutató tekintetem. Ebben a pillanatban teljesen szertefoszlott bennem az a régi hiedelem, mely szerint azok, akik az ember szemébe mernek nézni, őszinték. Meggyőződésből mondom, ne higgyen ebben senki, én sem hiszek többé. Vannak emberek, akik szembe nézve éppen úgy mondanak sületlenséget, éppen úgy mellébeszélhetnek, vagy elhallgathatnak dolgokat, mintha a mennyezetet néznék. S természetesen, beszélhet valaki úgy is őszintén, ha nem néz arra, akivel beszél. De nem akarom ebben az ügyben tovább szaporítani a sorokat. Száz szónak is egy a vége, Palcsek Mihályt, a nagyszénási tanácselnökhelyettest semmiféle érv nem hatotta meg. Ahányszor kértem a jegyzőkönyvet, mindig másról beszélt, mint Bodóné, amikor a bor árát kérték. Csakhogy Bodóné nem volt tanáoselnökhelyettes. Ezért néztem utána az orosházi járási tanácsnál a dolognak. Ott mindjárt készségesen hozták a jegyzőkönyveket, s még azt is „elárulták”, hogy azon a községi v. b-ülésen, melyen a tsz szociális alapjainak felhasználásáról volt szó, Mórócz elvtárs, a párt községi szervezetének titkára személy szerint megbírálta Palcsek Mihály elvtársat, amiért gyenge jelentést készített erről a kérdésről. Ezt takargatta hát Palcsek Mihály — mint mondják —, a tőle megszokott mellébeszéléssel. Boda Zoltán Vadász Ferenci Conrado Benitez Garcia, ifjú kubai mártír nevét vette fel a békéscsabai IX. számú általános iskola „Salodamos karinosamente a nuestro huespes cubanos!” — alatta a magyar megfelelője: — „Üdvözöljük kedves kubai vendégeinket!” — ez a felirat ékeskedett a békéscsabai IX. számú általános iskola hatalmas előcsarnokának a falán. Fölötte kubai és magyar nemzetiszínű zászlók és vörös lobogók sorakoztak, oldalt pedig a mártírhalált halt fiatal kubai pedagógus, Conrado Benitez Garda keretbefoglalt hatalmas arcképe tekintett a kék-nyakkendős kisdobosokra és piros-nyakkendős úttörőkre, az iskola egész népére, akik június 7-én, délelőtt körükbe várták a kubai nép magjrarországi képviselőjét, Quintino Pino Machados nagykövetet, hogy az ő jelenlétében iskolájuk ünnepélyesen felvegye az analfabetizmus elleni küzdelemben, a reakció orvtámadásának áldozatul esett hős kubai pedagógus nevét. A megyénkbe érkezett nagykövet és a központi művelődésügyi szervek képviselőinek a tiszteletére a szakszervezetek megyei székházában a megyei pedagógus szakszervezet előzőleg rövid fogadást adott, honnan a vendég, Arató Ferenc, a művelődésügyi minisztérium alsófokú oktatási főosztályának vezetője, Bekl Sándor SZOT-titkár, Szalóky Lambert, a pedagógus szakszervezet központi titkára, Mizó Mihály, a szakszervezet megyei titkára, továbbá a megyei és városi pártbizottság, tanácsi és művelődésügyi szervek képviselőinek a kíséretében az ünnepség színhelyére, a IX. számú iskolába hajtatott. A nevelőtestület és a tanulók élén Deák Ferenc, az iskola igazgatója üdvözölte az érkezetteket. A kubai és a magyar himnusz elhangzása után Szalóky Lambert méltatta a névadó ünnepség jelentőségét, őt követően Bekl Sándor kubai útjáról tartott; nagy érdeklődéssel hallgatott' előadást, majd Quintino Pino Machados mondott beszédet: forró szeretettel üdvözölte a tantestületet és növendékeiket. — Olyan mártír nevét viseli iskolátok — mondotta —, akit a reakció azért ölt meg, hogy ne taníthassa tovább népét és most egész hősi élete egyetlen tanítás. Kitörő lelkesedés fogadta a felemelő jelenetet, mikor az úttörők átvették a havannai általános iskolások által küldött kubai nemzeti zászlót. A névadó ünnepség a magyar—kubai barátság lelkes éltetésével ért véget. —húr— Megjelent a Társadalmi Szemle júniusi száma A Társadalmi Szemle legújabb számában az első helyen Sándor Józsefnek „A szövetségi politika néhány időszerű kérdése” c. cikkét találjuk, melyben a szerző elemzi a munkásosztály és a parasztság viszonyának problémáit, valamint az értelmiségben végbement' változásokat és a munkásosztálynak a társadalom más rétegeihez való viszonyát. Jánosi Férenc és Sík György cikke sok érdekes, új gondolatot tartalmaz az iparfejlesztés távlati tervezésének módszereiről. A tudományos távlati kutatási! terv készítésének eddigi tapasztalatait és e terv megvalósításának A<z öwdhty Az utak Nyugatra vezetnek Hallottam. jVlelyik utat válaszszam? Az esküt megszegtük: megváltunk fegyverünktől. Emezek üvöltenek: „Gyilkosok, foglyul ejtettétek, megöltétek a menekülőket. Ti őriztétek a vasfüggönyt.” Hívtam Erzsit, jöjjön velem. „Itt úgy se lehet élni, felfordult minden” —mondottam. — Lehet, hogy harc lesz, hadszíntér. Akárhol megélünk, jó szakmám van, tudok dolgozni. Gyere, ha szeretsz.” Amazok — akiktől okos szót mindig lehetett hallani — most hallgattak. Nem voltak sehol. Stefkó hadnagyot megölték. Tűrték. Hogyan tűrhették?. „Szeretlek, maradj!” — Erzsi marasztalt, csimpaszkodott belém. „Gondolj apádra — mondta. — Én nem megyek. A világért se megyek. Ha veszni kell, vesszek itthon.” A következő éjszaka megint kerestek. Többször is. Dermedten hallgattam odafentről a beszédüket. „Ezekkel menjek együtt?” „Ezekkel maradjak itt?” ! Mitől lettünk tehetetlenek? Mitől lettek ezek ilyen merészek? í Nemrég még fegyver nélkül, vasléptünkkel, acélos sorfalunkkal eltapostuk volna őket. Keresnek, hajszolnak. „A határozatlanság bukáshoz vezet” — erre tanítottak minket a katonaságnál. És most? „Megyek!” — döntöttem. „Itthagyom, vagy megelőzöm ezt a csőcseléket. Megyek azonnal. Utol se érnek ... Ausztria. „Bundesflüchtlingslager Trais, kirchen.” Utolértek. Volt ott mindenféle népség. Hideg számítók, begyulladt kapkodok, gazemberek és szánalmas tévelygők. A tábor kapuja bezárult. Jöttek missziók, különféle bizottságok, katolikus papok, csendőrök, rabbik, apácák és mozgó ambulanciák, szabadságharcosokat toborzók és félnótások az Udvhadsereg zászlaival... Kavargóit minden. Hírek, csomagok, segélyek, ígéretek, levelek, vonatjegyek, listák, ügynökségek: Olaszország, Brazília, Kanada, autógyári munka, település, bánya, idegenlégió, erdőirtás Dominikában, egyetem, elegáns intemátus, ösztöndíj, USA beutazási engedély. Az igen, az főnyerefontosabb problémáit Erdei Grúz Tibor tanulmánya ismerteti. Csizmadia Ernő cikke a termelőszövetkezetek közös vállalkozásaira hívja fel az olvasók figyelmét. A folyóirat Eszmecsere rovatában dr. Pálos Gyula és Ecsedl József szól hozzá a termel ószövetkezetl felhalmozás problémairól folyó vitához. A Nemzetközi Szemle rovatban Péter József ír az Egyesült Államok Kommunista Pártja elleni hajszáról. Marx Értéktöbblet-elméletek c. müvének II. kötetét Mátyás Antal méltatja. (MTI) mény. Képességi vizsgálat, ujjlenyomat. És életrajz, életrajz, életrajz. Tíz kérdés, száz kérdés, ezer kérdés: Hol, kikkel, mikortól, meddig, mit miért... A vasfüggöny a sarkunkig ért. Körülfogott bennünket, mint a rács. Az utak csak nyugatra vezettek. Ha kijuthatnánk Amerikába ... Erzsi! Csak itt a világ végén, most tudtam meg, mennyire szeretlek. Megírták már regényekben, hogy milyenek az álmatlanul átvergődött éjszakák. Az enyéimet én élem át. Az én regényemet csak én ismerem... Mellbőség: százhárom. Szemei: jók. Fogai: épek. Tüdőmezők: tiszták. Szívműködés: szabályos. Edzett izmok, fiatal vér, hazátlanságba szakadt élet. Transzport Nyugat-Németországba. München. Amerikai bizottság. A tiszt csak néz és hallgat. Mustrál bennünket, mint a lovakat. A magyar tolmács beszél. „A határőrséghez csak megbízható embereket vonultattak be.” „Nem voltam párttag.” „Hm.” „Ön tizedesi rendfokozatot ért el.” „Jó katonának tartottak.” Megkaptam a bevándorlási engedélyt. No lám, Misi, nem is kicsi a te szerencséd ... Lelkendező levelemre csak az anyám válaszolt. Apám haragja nem enyhült.
