Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-05 / 129. szám
19S2. június 5. 3 Kedd Lottón nyert öröklakás keresi gazdáját..« Mint ismeretes, a lottó június 1-én megtartott, május havi jutalomsorsolásán a 19. játókheti szelvények vettek részt. A hivatalos nyereményjegyzék szerint a 3 172 011 számú játékjeggyel a Budapest, ül., Flórián tér 3—5 sz. alatt felépülő társasházijain, a II. emelet 10. sz. alatti 2 szoba hallos, garderobos, loggiás, étkezőkonyhás öröklakást nyerte szerencsés gazdája. A nem mindennapi szelvényről eddig csupán azt sikerült megállapítani, hogy azt a békéscsabai 120. számú totó-lottó kirendeltség hozta forgalomba, miután a nyertes szelvény tulajdonosa Békéscsabán ez ideig még nem jelentkezett. Már az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy sokan a fogadók közül puszta szórakozottságból vagy figyelmetlenségből nem vizsgálják át a lottó havi jutalomsorsolásán résztvevő szelvényeiket, s így nem szereznek tudomást esetleg igen nagy értéket képviselő nyereményükről. Emiatt már több esetben előfordult, hogy nagy értékű nyereménytárgyakat, például öröklakást, személygépkocsit, stb. újrasorsolásba kellett bocsátanij mert az eredetileg kisorsolt szelvénnyel a megállapított határidőn belül senki sem jelentkezett. Jelen esetben legkésőbb június 20-ig kell jelentkezni a szóban lévő szelvénnyel, s így nem tudható, hogy a szelvénytulajdonos tud-e nagy értékű nyereményérő1!, vagy szándékosan csak későbbi időpontban kívánja szelvényét a nyeremény-érvényesítés végett bemutatná. —km— A = 20—35 = kérdezi Mikor lesz víz a Franklin és a Kolozsvári utcában? A napokban a Franklin és a Kolozsvári utca lakói szóltak, hogy két héttel ezelőtt a megyei tanács műszaki osztálya elzáratta a vizet, s így azt messzebbről kell hordaniuk. Ezzel kapcsolatban a megyei tanács műszaki osztályán Kriskó Mihály műszaki ellenőrt kértük meg, válaszoljon kérdésünkre. — Miért zárták el a vizet? — A víz elzárása jogos volt — mondotta Kriskó elvtárs. — A helyzet az, hogy nem lett volna szabad megnyitni sem, mivel a KÖJÁL még nem ellenőrizte a tisztaságát Egyébként nem mi nyitottuk meg, nem is tudtunk róla. Ügy szóltak, hogy a vizet a lakók fogyasztják. Ezt egészségügyi szempontból sem engedhetjük. — És mikor lesz víz? — Az ellenőrzés folyamatban van. Az Építőipari Vállalat a kutak környékének cementezését június 30-ig befejezi. Mi a beruhágyei központtól, maradnia kell. Megkért: kísérjem haza Gittát. Csörgős szánon repültünk. Havazott Gitta nem húzott kesztyűt: én melengettem a kezét. A házunk elől a szán visszafordult A dombról utánanéztünk. A hópelyhek függönyén át sápadtan hunyorogtak a város fényei. Gitta örült: kitisztult a feje. Kitátotta a száját, nyelte a hópelyheket és a hideg levegőt Néztem, hogyan ragyognak a fogad. Hátrált, aztán lehajolt, hógolyót gyúrt, és meghajított vele. Ellentámadásom elől bemenekült a kapun. Megállt a drótháló mögött. A hó vékonyan fedte a drótot. A fehér kockák közül négyből kikandikáltak az ujjal, ahogy beléjük kapaszkodott. A kapun kívül álltam, de olyan közel hozzá, mint a táncban. A csillogó fehér keretben döbbenten néztem a szemét. Csak néhány másodpercig tartott. Az egyik kockában ott piroslott a szája, mint kínálkozó érett gyümölcs. Homlokom, arcom a havas dróthoz tapadt. Megcsókoltam akkor először a száját. Forró volt az ajka. zási költséget megadtuk, és szorgalmazzuk is az Építőipari Vállalatot, hogy a kutak betonozása minél hamarabb elkészüljön. Úgy gondolom, hogy nem sokáig kell már messze járni a két utca lakóinak ivóvízért, mert a kutak környékének betonozása után újból megnyitjuk a vizet. —tyik. NEM A BOLDOGSÁG titkát kutattam, amikor Nagy Imrével, a gerendási Petőfi Termelőszövetkezet fiatal íőagronómusával beszélgettem. Én a nemzedékemre vagyok kíváncsi. Erre a huszonhat-huszonhétbe billenő korosztályra. Azt mondják, minden nemzedék közül ez a legizgalmasabb. A háborúra csak úgy emlékezik, mint rossz gyermekkori álomra. S aztán az új társadalom megszületése és felépítése ellentétekbe kavarta a rendszerrel együtt felnövekvő nemzedéket. Nagy Imre tipikus tagja a nemzedékemnek. Jó, hogy vele kezdtem a kutatást, a megnyugodott, egyenesbe jutott ember panasz nélküli életét, alkotásra termett kedvét láttam benne. Égig szökkenő hegyek közül, havasok tájékáról, Erdélyből származik a családja. Mindenki, akit a családfők közül ismerni tud, az erdő szerelmese. Erdészek, erdőkerülők, a természet millió színében .nevelkedett emberek unokája, itt a Nagy-Alföldön, kemény arcélével, mélyen ülő szemeivel, konok, mindent legyűrő akarattal él a fiatal agronómus. 1954- ben végezte el a mezőgazdasági technikumot. S ma már az egyetemi végzettséghez áll közel. Gödöllőre jár magába szívni tudásként, amit az ösztönök ma még csak sejtenek. HATALMAS BIRTOK a gerendási Petőfié. Csak szántóból 3200 holdat számlálnak. Számtalan jószág, s naponként, amikor a munka dandárja van 450—500 ember dolgozik a földeken. — Mi a gondja a főagronómusnak? Jól kihasználják az öntözőberendezést Tizenöt munkanap alatt 150 holdat öntöztek meg középteljesítményű esőz tető-berendezéssel a koröstarcsai Petőfi Termelőszövetkezetben. Mező Antal öntöző-brigádja — mivel Köröstarcsát hatvan nap óta elkerülik a tavaszi esőzések — éjt nappallá téve dől. gozik, hogy a kertészet növényeinek, a 65 hold cukorrépának, a Zoli — súgta és elszaladt. Berohant a lakásba, nagy robajjal csapta be szobája ajtaját. Kínos, gyönyörűséges, gyötrelmes, bűnös lett az,életem. Milyen jó, hogy Ilyés Zoltán levethette magáról korábbi sorsát. Félredobhatta, mint egy bemocskolt, elrongyolódott ruhát. Nemcsak régi élete, nemcsak gyűlölt öltözéke tűnt el. Zoltán maga is megsemmisült: nincs többé. Én voltam? Nem, én az US Army Special Warfare Center gjóvoltából már Katona Sándor vagyok. Hadd mutatkozzam be: Kecskeméten születtem, harmincötben. A mesterségem elektrotechnikus, a szakmát Pesten tanultam egy Kazinczy utcai kisiparosnál. Szüleim nem élnek. De pontosan számot adhatok róluk bárkinek. Nagyapámat Kajetan Dánielnek hívták, Facsádon született, Zentárói került a Duna—Tisza-közébe, Kecskeméten járt iskolába, ott házasodott. Három hold szőlője, öt gyermeke volt. Apámat — megmagyarosította a nevét — Katona Eleknek hívták, a tizenhármas huszároknál szolgált. Tisztviselő volt egy biztosítási cégnél. Anyám, született Darida Borbála, apám után három esztendővel, negyvenhétszántóföldi burgonyának és a kukoricának biztosítsák a növekedéshez szükséges csapadékot. Munkájukat siker koronázza. A Sarkadi Cukorgyár termelési felügyelője szerint a cukorrépa olyan fejlettséget ért el, amilyet a békési járás termelőszövetkezeteiben nem látni. Az öntöző-brigád jelenleg a hullámtéren vetett kukoricakelesztő öntözésén fáradozik. ben költözött el az élők sorából. Szüleim a kecskeméti Szentháromság temetőben nyugszanak. Apám tizenkilenc áprilisában, mint a Vörös Őrség tagja részt vett a szentkirályi tanyán kirobbantott ellenforradalmi felkelés leverésében, ezért később sok baja volt. Jobbára Pesten hivatalnokoskodott... Nem folytatom. Életrajzomat a főnök írta — háromszor-négyszer új adatokkal egészítette ki —, betéve tudom, hadarom, ha kérdezik. Bosszantó, hogy néha álmomban is bajoskodom vele. „Katona Sándor vagyok. Parancsoljon velem uram” — suttogom. Megborzongok az idegen hangtól. A számat, a hajamat tapogatom. Kiáltani szeretnék: „Ez nem én vagyok! Ez nem az én hangom, nem az én szám, nem az én hajam.” De hallgatok. Hallgatnom kell! Hatan lakunk együtt a hálóteremben, öten már alszanak. Alszik Sulyok is. Horkol. Utálatos alak. Pózol a sz^kállával. Reggel majd elkiáltja magát: — Katona! — S én ugróm, mint a szöcske, ordítom: — Jelen! — Aztán harsogja sorjában a másik négy nevét. (Folytatjuk■) — Sok minden. Tervezni, vitatkozni, termelni, embereket irányítani — betakarítani a termést. Betakarítani a termést. Egy ilyen gazdaság agronómusának, s fiatal, 26 éves embernek mennyit terem ilyenkor az élet? Sétálunk a birtokon. Négyezer pecsenyekacsa fehérük a mesterséges tavon, ezt mutatja büszkén, boldogan, s mindig a kacsákról beszélne, pedig kérdezem másról, mert a kacsákon most nem legeltetheti a szemét, a nemzedéket kutató krónikás. Sokáig magázzuk egymást, aztán mikor megtudom, hogy egyidősek vagyunk, pertut kérek tőle. Nyújtja a kezét — rendben van —, mondja — s mindent természetesnek vesz, mégsem tudunk úgy beszélgetni — a pertu után sem —, mintha most szerzett pajtások lennénk. ÉL VALAMI BENNE. Természetes titokzatosság, amit nem lehet csak úgy, egyszerre megismerni, elmondani, leírni, a titokzatosság a lényéből fakad. — A hatalom, ami a kezedben van nem, részegít? Néz rám, nem csodálkozik, természetesen néz. — Nincs hatalom. Miféle hatalom? Irányítás van, kölcsönös bizalom, persze vitával. Meggyőzni kell, nem hatalmaskodni. Ez a nemzedékem! Okos, higgadt, előrelátó — bölcs is talán. — Hogy érted? — Kísérletezem. Az öntözésit szeretem legjobban. Minden vágyam, hogy egyszer az egész termelőszövetkezet esőgondoktól mentes legyen. Öntözni a kukoricát, a répát, a burgonyát is. — Országos jellegű kísérletek lesznek? — Csudát. Itteniek. Erre a földre teremteni lehetőségeket. Ez a fontos. Meg az, hogy az embereket meggyőzzem, lássák, hogy jó lesz. Ezért kísérletezem. — Jut rá időd? — Kell. Ez a munkám. Megint a kacsákra tereli a szót, arra, hogy sok hasznot hoznak, aztán a kertészetbe visz, mutatja a zsendülő palántákat, beszélget az asszonyokkal, akik a vízellátás miatt panaszkodnak. Jegyez a noteszébe. Intézkedni fog, biztosan. Holnap már nem lesz vízhiány. — Szórakozás? — Sportolok a gyerekekkel, itt a tsz-ben. Segítek a KISZ-nek. — Mozi, színház? — Ritkán jut időm rá. Otthon tanulni kell, a feleségemmel meg a kisfiámmal is foglalkozom néha. — Hány'éves a gyerek? — Három — felcsillan a szeme, most először beszélgetésünk óta. Először látom, hogy elfogódott. — Huncut gyerek. Rém huncut és rém rossz. MEGVAN A GVENGE PONTJA. Pedig azt hittem, elveszett bebelőle a líra, számitó, okoskodó ember. Most jöttem rá, hogy nem így van. — Líra? Nekem a növény jelenti a költészetet. Otthon az albérleti szobám virággal van tele. Vízipálma, meg filodendron. — Jószággal foglalkozol? — Á, egy darab sincs. Én nem üzletelek. — A növényeken kívül mit szeretsz legjobban, ha szórakozásról van szó? — A focit. Az Orosházi Kinizsiben játszom. Azt már régóta szeretem. Jó lenne, ha sohasem öregednék ki belőle. Azután a fociról beszélgetünk, arról, hogy milyen reményei voltak, és hogy nincsenek már, aztán váratlanul kérdem, rajtaütésszerűen, hogy ne lehessen higgadt, számító a válasza. — Mi volt életed legszebb pillanata? Nem válaszol rögtön. Gondolkodik, aztán beszélni kezd. —■ Egyszer a Sarkadi Kinizsivel játszottunk. Kettő-kettő volt az eredmény, s én a hátvéd, előrehúzódtam. Egy beívelő labdát fejre kaptam — kivár egy kicsit, s aztán súllyal mondja: — gólt fejeltem. Azt hiszem, az volt életem első gólja, amit mint igazolt játékos szereztem. Akkor nagyon boldog voltam. MOST IS AZ. Talán azt kellett volna válaszolnia kérdésemre, hogy az egész élete boldogság, és nem pillanatokból áll, hanem öszszerakott, hosszan kialakított mozaikokból, amelyben minden benne van, a szép feleség, a huncut gyerek, a filodendron, s a hatalmas birtok. Nagy Imre boldog ember. Nemzedékem boldogsága. Kiss Máié II korábbi évek állagánál jobb a rizs Köröstarcsán A Kettős-Körös partján egyik legnagyobb rizstermelő gazdaság a köröstarcsai Petőfi Tsz. Csaknem 600 holdon foglalkoznak rizstermesztéssel. A kora tavaszon jól sikerült a rizs vetőágyát elkészíteni, táblánként műtrágyát is juttattak a talajba, a rizs vetésére pedig a legkedvezőbb időt használták ki. A terület szakszerű kezelésével június elsejére elérték a telepek teljes vízborítását. A rizs néhány nap alatt 15—20 centit nőtt. Finom zöld levélkéi a kedvező melegben már fent fekszenek a víz színén. A táblák beállottsága kiemelkedőbb a több éves átlagnál. Aszfaltútépítűl Vállalat keres útépítési munkára változó munkahellyel erős brigádokat. Jelentkezés tanácsi igazolással személyesen vagy írásban: Szeged, Bajza u. 2. Telefon: 12—62. Békéscsaba, Szarvasi út 1. Telefon: 13—71. 20071 BOLDOG INI BÉR
