Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-30 / 151. szám

1962. június 30. 3 Szombat A harmadik műszakot is meg: lehet oldani Egyesül a Békés és Szolnok megyei FÜSZÉRT Még mindig nincs kijavítva minden gép a tss-ekben MIRE az irodából feljutunk a munkaterembe, sokat megtudok Dénes Jánosnéról, az Orosházi Ru­hagyár kiváló dolgozójáról. A var­rógép zaja és a rádióból teljes erővel sugárzó cigányzene meg­nehezíti a beszélgetést. Elöljáróban hadd mondjam el, amit róla hallottam. Mindösz­­sze húsz-egynéhóny éves, két gyer­mek édesanyja. 1961-ben elnyerte A szakma kiváló dolgozója címet és szocialista brigádban dolgozik. Ezenkívül szakszervezeti bizalmi. Készséges segítőtárs a társadalmi munkában és nemrég vizsgázott a gimnázium második osztályában. Ezután a felvilágosítás után kí­váncsian járjuk vezetőnkkel a ha­talmas munkaterem utcácskáit, ahol a kék neonlámpák fényében a sokszínű anyag, a munkásnők nyári ruhájának tarka forgataga egy szélesvásznú, színes filmre emlékeztet. Egy olyan filmre, amelynek a hangleadó készüléke elromlott, s a szereplők beszédét csak szájmozgásukról olvashat, nánk le. — Ott az a barna hajú, piros ru­hás! — utasítanak az egyik varró­géphez. Odalépek, bemutatkozunk, kézfogás nélkül, mert a varrógép jár és egy bamakockás ing darab­jai varázsolódnak eggyé a fürge ujjak alatt. A NAGY TITOK felől faggatom Dénes Jánosnét. Hogyan lehet ennyiféle feladatot jól elvégezni? — Be kell osztani az időt — mondja és az aranykarikák him­bálóznak a fülében, ahogy a gép fölé hajol. Ennél sokkal többit nem is lehet megtudni munkájá­ról ettől a szerény fiatalasszony­tól. Azt állítja, hogy semmiség az egész. NÉHA kissé ideges, ha nem úgy megy, ahogy szeretné. De ez ritkán fordul elő. A zajt is meg lehet szokni és a gyár, a közösség sok­mindent pótol. A jó keresetet sem szabad kihagyni, a megelégedett­séghez hozzátartozik ez is. A gép melletti kisszékről fogy­nak a ruhadarabok. Egy darabig még elnézem ügyes kezeit, de res­tellem tovább fenntartani kérdése, immel. Nemsokára 2 óra van. A gyerekeket el kell hozni a nap­köziből, a lakásban is kell egyet­­mást csinálni. Talán tanulni és ol­vasni is szeretne, ha ideje enged­né. Elbúcsúzunk. Magammal vi­szem egy bátor, okos kis munkás­­asszony képét az emlékezetemben, aki anya, dolgozó nő és kultúrem­­ber is. H. I. Egymillió 93 ezer forint építkezésre... A Békés megyei FŐSZERT júli­us elsejei határidővel egyesül a Szolnok megyei FOSZÉRT-tel. Az egyesített vállalat új neve: Szolnok— Békés megyei Fűszer- és Édesség­nagykereskedelmi Vállalat. Az új vállalat központja Szolnokon lesz. A két vállalat összevonása a lera­katok működését nem befolyásolja. Azok változatlanul eddigi helyükön működnek. Békéscsabán a vállalat Július 1-én központi kirendeltséget létesít, a Tanácsköztársaság útja 31. számú házban. Az összevonás után a lerakatok az eddiginél nagyobb önállóságot kapnak. Jutalomban részesültek a legjobb VIT-sorsjegy árusítók A KISZ megyei bizottsága a na­pokban értékelte a VIT-sorsjegyek árusítását. A legtöbb sorsjegyet el­adó úttörő-csapatokat és KlSZ-szer­­vezeteket pénzjutalomban részesítet­ték. A gádorosl úttörők 2680 VIT- sonsjegyet adtak el, és ezért 1400 forint jutalmat kaptáik. A békéscsa­bai V. kerületi KISZ-szervezet 1200 forintos jutalomban részesült. Meg­érdemelték, hiszen 2200 sorsjegy­nek találtak gazdát. Jutalomban ré­szesült még a szarvasi Il-es számú iskola és a szeghalmi I-es számú iskola úttörőcsapata, a békéscsabai II. kerületi KISZ-szervezet, és a tótkomlósi Viharsarok Termelőszö­vetkezet KISZ-szervezete. Lapunk június 19-i számába vezércikket írt Pántye Péter elv­­társ, a megyei tanács mezőgazda­sági osztályának főmérnöke, a ter­melőszövetkezetek gépeinek javí­tásáról. A cikk többek között meg­állapította, hogy a termelőszövet­kezetek tulajdonában lévő gépek 60 százalékára megkötött javítási és karbantartási szerződések jó­formán csak papíron vannak meg, mert a szövetkezetek egyszerűen nem viszik gépeiket a gépállomás­ra javíttatni. A cikk megjelenése óta mindössze 11 nap telt el, azonban az aratás megkezdése indokolttá teszi, hogy most újra foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Pántye elvtárstól kértünk felvilá­gosítást, hogy hol tartanak jelen­leg tsz-eink a gépek aratásra va­ló elkészítésével. — Teljesen pontos, tételes ki­mutatás nem áll rendelkezésem­re, amelyből megállapítanám, hogy a szövetkezetek tulajdoná­ban lévő 165 gépi és 271 lóvontatá­­sú aratógép, továbbá a több mint 1100 erőgép közül hányat javítot­tak már ki. Kirívó példa viszont akad bőven. Többek között a bat­­tonyai Aranykalász, a köröstar­­csai Búzakalász és a tarhosi Üj Élet Tsz vezetőinek csak június 26-án jutott eszükbe, hogy a gép­állomásra huzassanak javítás cél­jából egy-egy aratógépet. Valószí­nű, hogy akkor is azért jutott az Az idén egymillió 93 ezer fo­rint értékű építkezésre vállalkoz­tak az 1800 holdas csanádapácai Köztársaság Termelőszövetkezet gazdái. Amint a tsz elnökétől hal­lóink, nem lesz könnyű dolog ezt a vállalkozást teljesíteni. A szö­vetkezet építő-brigádjának igye­kezete nyomán azonban már eddig is igen jól előrehaladtak. Az építő­brigád már átadta rendeltetésének a garázst, a gépjavító- és kovács­­műhelyt, melyeket régi épületek­ből alakítottak át. A műhelyekben dolgozók munkájának a megköny­­nyítésére hamarosan megérkezik egy fúrógép és több fontos munka-Manche-csatornán, Edinburghba, Glasgowba. Fort Jacksomban már el-elma­radoztak. Az ember hamar felejt. A kiképzés és szolgálat, a nehéz­ségek gyakran befeléfordulásra kényszerítettek. Felvillant és el­halványult egy emlék, eltűnt egy keresztnév, másszor egy vezeték­név nem jutott eszembe. Az arc­élek elmosódtak, hónapról hónap­ra, évről évre kevesebben lesznek velem. Az otthonmaradottak sor­sát sem ismerem, útjuk elvált az enyémtől. ^ Elszabadult egy csille a lejtős pályán: nem lassul, gyorsul a fu­tása. Vili bácsi széles arccsontja, ap­ró szeme, nevető szája olykor vi­lágosan kirajzolódik előttem. Gyakran megesik, hogy már őt is hiába keresem. Kétségbeesetten erőlködöm ilyenkor, hogy halljam a hangját. Megszokott szavai is kihullottak belőlem. Csupán egyetlen napunkra emlékszem most is élesen. Talán a legforróbb nyári nap volt ötvenötben, július utolsó napja. Azért emlékszem rá, mert a huszadik születésnapomat ünne­peltem. Előző napon megbeszél­tük a brigáddal, hogy siht után ta­lálkozunk, lemossuk a torkunkat. De reggel a leszálláskor Vilit nem láttam a kasban. Szájról szájra járt: ma igazolatlanul hiányzik az öreg. Nem értettem, miért jelen­tős ez. Másokkal is előfordult már ilyesmi. De ahogy mondták, ab­ban volt valami, amit csak a be­eszköz. Részben megkezdték, más­részt hamarosan hozzáfognák egy 500 férőhelyes, 61 méter hosszú és hat méter széles sertéshizlalda, s egy ötezer férőhelyes, 97 méter hosszú törzsbaromfiól építéséhez. Ugyanakkor már teljesen elkészült a 30 férőhelyes sertésfiaztató. Az öntözéses növénytermesztés­re is több gondot fordítanak az idén a csanádapácai Köztársaság Termelőszövetkezet gazdái, mint a korábbi években bármikor. Ötven holdon már elkészült a csőkutas öntözés, amit a szentesi Üj Baráz­da Tsz építő-brigádja létesített avatottak értettek. Kérdeztem: „Tán beteg?” „Mi van vele?” Ter­mészetes hangon felelték, mintha illlett volna tudnom: ez a nap Vili igazoltan igazolatlan munka­napja minden esztendőben. Délután se jött el a vendéglőbe. Másnap ott állt a helyén. Vállat • vont: — „ígértem, de nem mehettem. Ezen a napon nem.” Aztán a szénfal mellett darabo­san, nehézkesen vallott nekem. Megtisztelt a bizalmával, mert kedvelt engem. Negyvenkettőben Tokodon dolgozott, az Erzsébet­­aknán — mesélte. Haditermelés folyt. Nagy hajsza, szigorúság, fe­gyelem. Mégis ezen a napon reg­gel elaludt. Megrémült. Sose járt így. S még csak különösebb ma­gyarázatát sem találta a dolognak: előző este időben lefeküdt. Na­gyon félt a következményektől. A százados kegyetlen, rossz ember volt. Elbarangolt a határba — emlékezett tovább Vili —, kerülte az embereket. Csak a hangos ria­dalom szólította vissza a község­be. Szerencsétlenség történt a bá­nyában. Negyvenkét társa halt meg ezen a napon. Egyedül ő ma­radt életben. Azóta — mondta — egyetlen július harmincegyedikén sem száll le a bányába, se Toko­don, se Várpalotán. A háború után került Molnár Vili Veszprém megyébe. Igazo­latlanul maradt távol a munkából az én huszadik születésnapomon. De már ismerte az igazgató is, a párttitkár is ezt a históriát. El-Lucernamag-termesztési tanácskozás volt Szarvason A megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a MEDOSZ és a KISZ me­zőgazdasági szakembereinek szak­csoportja közös rendezésében jól el­került lucemamag-termesztésl ta­nácskozás volt Szarvason, az öntö­zési és Rlzetermesztósl Kutató Inté­zetben. Megyénk termelőszövetkezeteiből mintegy száz szakember ős szövet­kezeti vezető gyűlt össze, Dr. Ko­vács Gábor, a kutatóintézet tgazga­nézték neki a munkafegyelem is­mételt megsértését. „A bányász babonás” — mondották. A bányász babonás? Apám nem az. Olyannak nézi az életet, amilyen a valóságban. A sorsa megedzette. Ezért nem akar nekem se megbocsátani. Ezért a konok hallgatása. Megtagadott. Pedig milyen nagyon szeretett. Kicsi dolgokban sose volt kérlel­hetetlen. Elnézte sok hibámat A bort ő se veti meg. Ha a kel­leténél többet iszik, akkor is leg­feljebb jókedvű, a szokottnál töb­bet beszél. Olyankor elérzókenye­­dik, könny fátyolozza a szemét, és a múltat emlegeti. Gyakran rosszallotta, hogy ezt én nem nagyon értettem. Ném ha­tottak rám túlságosan a régi his­tóriák. Pedig tudtam, hogy régeb­ben nagy volt nálunk a szegény­ség. Azt is, hogy apám nyulakat tartott, azokból került hús az asz­talunkra. De — így mesélték az öregek — jó volt a nyúlnevelés másra Is. Annak ürügyén járha­tott hozzánk akkoriban baráti tár­saság: néhány felmentett bányász és egy-két idősebb. Eleséget hoz­tak vagy vittek, meg nyulat cse­réltek, s beszéltek, susmusoltak, politizáltak, míg anyám figyelt, hogy ne zavarja őket senki. Apám­nak sose voltam elég figyelmes, és érdeklődő hallgatója. Pedig ar­ra is emlékeztem, amikor az utol­só háborús télen a csendőrök bá­nyászokat kísértek a laktanyába. {Folytatjuk) tója köszöntötte a vendégeket az Immár hagyománnyá vált lucema­­mag-termesztási tanácskozáson. Janecekó János, a gazdaság fő­­agronómusa értékes szakelőadást tartott a lucennamag-termesztéaröl. Az előadás után számos érdekes hozzászólás hangzott el. Ivanics Je­nő, a Békés—Csangrád megyei Ál­lami Gazdaságok Igazgatóságának főagronómusa az állami gazdaságok eredményeiről, munkamódszereiről beszélt. Schmidt János, a Mező­­maigtenmeltető ás Ellátó Vállalat kirendeltségének osztályvezetője el­mondta többek között, hogy me­gyénkben mintegy tizenkétezer hold lucennamagfogásra szerződitek a termelőszövetkezetek. Ha szaksze­rűen kezelik a lucematáblákat, Igen szép jövedelemre számíthatnak a közös gazdaságok pillangós takar­mánymagból. Lehoczk! Mihály, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz főagronómusa el­mondotta, hogy ők évek óta szoros kapcsolatot tartanak az ÖRKI szak­embereivel. Különösen a lucerna­­termesztéshez kérnek tőlük sok hasznos tanácsot, s nem is vallják kárát. Jelenleg csaknem ezerötszáz holdon díszük náluk lucerna. Az elmúlt évben csupán a magfogás kétmillió forint Jövedelmet adott, 6 a 6ok Iucemaszéna megmentette őket a ezálaeta'karmány-hitánytól. Délután a vendégek Bikazugban és a csabacsúrli kerületben megnéz­tek régi és új telepítésű kapáslu­cernát. A kutatók a helyszínen adtak választ a szövetkezeti gazdák rész­letkérdéseire. Bemutatták Csaba­­csűdön az egyik legveszedelmesebb kártevő, az aranka elleni védekezést te. — Ary — Halált okozott az égő cigaretta Június 20-án halálos kimenete­lű tűzeset történt Békésen. Pol­gár Béla 66 éves nyugdíjas, bé­kési lakos lefekvéskor az ágyban rágyújtott egy cigarettára, do­hányzás közben elaludt, s az égő cigaretta meggyújtotta ágynemű­jét. Polgár Béla a füsttől sem éb­redt fel, s a füstmérgezés és a sú­lyos égési sebek halálát okozták az idős, egyedül élő embernek. eszükbe, mert a járási tanácsok mezőgazdasági osztályának és a gépállomások műszaki emberei el­lenőrizték a szövetkezeti gépek ja­vítását. A gyulai járásban, na­gyon helyesen, társadalmi aktí­vákat is bevontak ebbe a fontos munkába. Ha kicsit megkésve is, remélhetőleg minden gép ki lesz javítva, úgy, hogy kivétel^iíélkül munkába állhatnak az általános aratás megkezdésekor. Azért mon­dom, hogy remélhetőleg, mert például a kunágotai Petőfi és az egyik vésztői termelőszövetkezet vezetői azt mondták a gépállomá­siaknak: van nekünk egy gépi vontatású aratógépünk, ha akar­ják, javítsák ki, és arassanak vele, mi sem aratózsinegre, sem a ja­vításra nem költünk. — Érthetetlen ez, hiszen a ku­nágotai Petőfi Tsz-nek elegendő erőgépe van — most is két Ze­­tort kapott — ahhoz, hogy az ara­­'tógépet üzemeltetni tudja. Azzal, hogy az aratógépet átadják a gépállomásnak, nem takarékos­­kodnak, hanem inkább nagyobb lesz az aratási kiadásuk. Durván számolva, a gépállomás csaknem még egyszer annyiért arat le egy hold gabonát, mint amennyi­be a termelőszövetkezetnek saját aratógéppel kerül. Ezt a dupla árat a gépállomás a kunágotai Pe­tőfi Tsz-nek is felszámolja, annak ellenéibe, hogy esetleg a tsz arató­gépét üzemelteti majd. — A termelőszövetkezetek erő­gépeivel sincs minden rendben. A Sairkadi Gépállomáson még hét termelőszövetkezeti erőgép vár ja­vításra. A sürgetésre talán hármat vagy négyet hamarosan meg tud­nak javítani a gépállomás négy lánctalpas traktorával együtt, amelyhez eddig nem kaptak meg­felelő alkatrészt. Egyébként a Sarkadi Gépállomásra a napok­ban vittek be az ottani Lenin Tsz­­ből egy disztillert, javítás céljá­ból. Felületességből és nemtörő­dömségből a Füzesgyarmati Gép­állomáson is három hónapja vár javításra a szeghalmi Kossuth Tsz UTOS-trak tora. — Bízom benne, hogy csak any­­nyi baj van a termelőszövetkezeti gépek javításával, amennyiről pil­lanatnyilag tudomásunk van. ör­vendetes az, hogy a kondorosi, az orosházi, a békéscsabai és a Gyu­lai Gépállomás körzetében a ter­melőszövetkezetek már betartják a beütemezés szerinti gépkarban­tartást. A szeghalmi, az orosházi és a gyulai járásban a termelő­­szövetkezetek hozzáláttak az erő­gépek két műszakos üzemelteté­sének megszervezéséhez is. Megvételre keresünk önálló épületet szeszfőzde céljára városi körgáton kívül, Gyula város területén. Feltételek: Megfelelő bővizű kút, kövesül mellett legyen, valamint villamosíthatási lehe­tőség álljon fenn. Ajánlatokat kérjük a Gyulai Földművesszövetkezet központi irodájában leadni, Megyeház u. 2. szóban vagy írásban. 38098

Next

/
Thumbnails
Contents