Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-03 / 128. szám
4 1962. június 3., vasárnap A kulisszák mögül — Beszélgetés a Dókai Színház párttitkárával — Búcsú az eperjesi iskolától Városunk, megyénk kulturális életének arculatához annyira hozzá tartozik már a színház, mint e riporthoz a oím, vagy fához a levél. S ahogy ősszel a fák lehullatják leveleiket, várva a tavaszi nyitást — nyár elejétől az új évadig a színház is vegetál, bezárja kapuit. Ilyenkor kihalnak az előadások előtti lázas készülődések zajától máskor oly hangos öltözők, Thália maszkja a kelléktárba kerül, hónapokra elcsendesül a nézőtér, s a várva várt új premierig függöny takarja a sok sikert látott világot jelentő deszkákat... Minek is ilyenkor a színházról írni!? Hiszen az utolsó darab előadásainál tapsol már a közönség, s ahogy elmúlik egy-egy este, úgy kerül mind közelebb az évadzárás. A Füredi komédiásokról már megírták a kritikát a kollégák, mi más van a színház berkeiben, amiről még írhatunk...? Erről beszélgettünk Bánffy Frigyessel, a Jókai Színház kedvelt énékes bonvivánjával a presszóasztalnál. A népszerű Frici ezúttal új oldaláról mutatkozott be az újságon keresztül is a közönségnek, úgy mint: párttitkár. — Nem kis gond a 113 rendes taggal működő Jókai Színházban párttitkárnak lenni — ezt vettük ki szavaiból, már az első mondatok után. Alig egy órát töltöttünk együtt^ de beszélgetésünket többször is megzavarták, hívták őt... — Úgyszólván nincs is szabad időm — mondta kissé rezignáltan Bánffy Frigyes. — Tegnap éjjel három órakor jöttünk meg tájról, Battonyán voltunk. Mielőtt elindultunk, haza kellett szállítani a vidékieket... Ne haragudj, de most sincs sok időm, az igazgatóval kell megbeszélni valamit, délután pedig taggyűlésünk lesz— — Csák néhány kérdést, Fricikém... Meg valami töményt, nem árt, ha felfrissülünk kicsit... Igaz, hogy sokan elmennek a színháztól...? — Nem sokan de mennek... Hiány azért nem lesz, mert jönnek is._ Komoly, vezető színészek: táncoskomikus, ifjú prózai hős, prózai és énekes naíva... No és mindenekelőtt új főrendező. Nem árulom ed a nevét, de ismeri már őt Békéscsaba— — Bocsáss meg, de beszéljünk nyíltan... Mi az oka annak, hogy évről évre elvándorolnak innen a színészek? Mit tud tenni ez ellen a pártszervezet? — Jó, beszéljünk nyíltan, de ezt ne írd meg— Tudod, minden színész egy kissé... hogy is mondjam csak... Az egyiknek ez nem tetszik, a másiknak az, s ha végül is nem tudja érvényesíteni az akaratát, vagy (helytelenül) úgy érzi, hogy nem becsülik őt —, felszedi az útilaput— Csabán is, mint csaknem minden színháznál, a vezető színészek befolyásolni tudják a kisebbeket, nemcsak a jóra. hanem a rosszra is. (Amit ők természetesen őszintén jónak tartanak.) A vitákban klikkek alakulnak és előfordulnak torzsalkodások. Baj ez nálunk is, de korántsem odyan súlyos már, mint volt néhány évvel ezelőtt... S hogy mit teszünk ellene? Próbáljuk kialakítani a törzsgárdát, létrehozni a „jó színházat akarók klikkjét”, amelybe mindenki bele tartozik. Ezért erősítjük a pártszervezetet is. Legutóbbi taggyűlésünkön vettük fel rendes tagnak Gáti Sándort és Székely Tamást, ök eddig is sokat segítettek az egység és a jó vezetés kialakításában. És sokat segít Körösztös István, az szb-elnökünk, továbbá Bende Attila KISZ-titkár, aki a színház fiatal művészeinek, dolgozóinak szervezeti életét irányítja a pártszervezet segítségével, nevezetesen Gáti Sándor patronálásával. — Hogyan dolgoztok a színházon belül, így, együttesen? — Tizenhárom párttagunk van. S a pártszervezet mellett jó KISZ-ünk, és erős szakszervezetünk. Mindez komoly erő. Ahol vitás kérdések merülnek fel (öltözőkben, tájon vagy a „folyosókon”) ott igyekszünk helyes irányba terelni a beszélgetést, feloldaná az ellentéteket, de nem elvtelenül... Néhányan ferdén néznek ránk azért, de ha nem ma, holnap ezek is megértik, hogy helyesen cselekszünk. Nyugodtan elmondhatom, kialakulóban van színházunkban a jó kollektív szellem, s a jövő évadban egységesebbek leszünk, mint valaha— Ha arra gondolunk, hogy a Jókai Színház művészeire, mint valamennyi művészre, aki népe boldogulását akarja, milyen nagy feladat hárul az emberek szocialista tudatának formálásában, kissé keserű lesz a szájízünk azt hallva, hogy az egoizmus, a sekélyes, önző állásfoglalás, s az emberi gyarlóság más, kicsinyes megnyilvánulása még mennyi bajt Okoz köztük is. Maszk nélkül, mint emberek, a színészek is vívják a maguk harcát a jobbért, az igazabbért és közöttük is — éppen a pártszervezet tevékenységének hatására — mind teljesebb lesz az egység. Sokat segítenek ebben azok a kapcsolatok, melyeket a színpad és nézőtér kötelékén túl szőnek a közönséggel a színészek. A pártszervezet kezdeményezésére, s a KISZ közvetlen szervezése révén így találkoztak már a téglagyári, a kötöttárugyári, s a ruhagyári munkásokkal. Legutóbb Békésen termelőszövetkezeti tagok és színészek ismerkedése zajlott le a járási kultúrotthon ban. — Nemcsak a mai tárgyú darabok helyes felfogásában segítenek ezek a találkozók — mondja Bánffy Frigyes —, tanultunk belőlük úgy is, hogy megláttuk, milyen egységes a munkásosztály feladatainak megvalósításában. A jó kollektív szellem, a kemény őszinteség — ez jellemezte őket, ha ugratták egymást, vagy ha rólunk beszéltek is. A két legutóbbi darab — a Hölgyválasz s az Apja lánya — szerepének megformálásában is sokat segített a békési tsz-találkozó, ahol ellestem az elnökök viselkedését, hanghordozását, taglejtéseit... Sajnos, még nem tudunk odahalni, hogy mindenki részt vegyen az ilyen találkozókon, pedig— Ezt hadd mondjam ki én, a közönséggel együtt: éppen e két tsz-tárgyú színdarab bemutatásakor látszott meg az, hogy melyik színész szakadt el a valóságtól szerepe alakításában, és ki fogta fel helyesen szerepét. — ... De ne személyeskedjünk, mert még rossz néven veszik ezt a sztaniolba csomagolt bírálatot is Május 20-án a megyénkén átvonuló hatalmas vihar elpusztította az Üjkígyós—Eperjes-pusztai öreg iskolát. — ezt már Frici mondja, aki nem akar „rossz fiú” lenni Mimi előtt. Jó, ne személyeskedjünk, maradjanak a kulisszák mögött azok a viták, amelyek ezzel kapcsolatban elhangzottak a Hölgyválasz előadásai után. Hanem azért egyet mégis meg kell mondanunk, akár személyeskedésnek veszik az illetékesek, akár nem. Annál is inkább, mert úgy véljük, ez is hozzájárul egy kicsit ahhoz, hogy egyesek, a vezető színészek közül is, nem nagyon érzik a város megbecsülését — Évente 200 előadást tartunk Békéscsabán, de mint színészeket jobbára csak a színházból ismer bennünket a közönség — mondja Frici. — Ha valami rendezvény van a városban vagy a megyében — és ilyen bőven akad —, mint nemrégen a lottó-sorsolás vagy korábban a tiszti klub szilveszteri műsora, Pestről hozatnak fővárosi művészeket a rendezők. A vendéglátóipar szintúgy. Legutóbb például az a gitáros, aki a Csabában szerepelt, nem felelt meg nálunk. Mint fővárosi színészt lehívták ide, nem tudom én mennyi költséggel... Kellemetlen erről nekem beszélni, de tény, hogy kulturális és társadalmi szerveink többször is igénybe vehetnék különböző műsoraikon a Jókai Színház művészeinek közreműködését — Nyáron persze, hiszen nem sokára „bezártak”, ez nem aktuális... — Nem mindenki megy üdülni. Jó néhányan itthon maradunk, és szeretnénk a megyében turnézni. A KISZ Juliusz Fucsi/k: Üzenet az élőknek bemutatójára készül. Máté Lajos rendező segít nekik. Mi pedig a nyáron fél, esetleg háromnegyed órás műsorokat szeretnénk adni a nyári munkákban legjobb termelőszövetkezeti községekben. Ehhez persze a MEDOSZ és a többi társadalomi szerv közreműködésére lenne szükség... Tehát aktuális most is ez a segítség* ... Nem tudom, sikerült-e bemutatni a színházat „előadáson kivül”, s Bánffy Frigyest, mint párttitkárt, Azt azonban tudom, hogy mint minden színházzal foglalkozó cikkünknek, ennek az írásnak sem lesz egyöntetű fogadtatása, főleg azok részéről, akiket így vagy úgy bírálóan érintettek a szavak. De hát a színház nem lehet tabu, a kulisszák mögött sem... A csabai VI. sz. általános iskola úttörői három hónap alatt 100 mázsa vasat, rongyot és papírt gyűjtöttek a MÉH-nek, ami kiváló eredmény. Amikor kell, serényen forgatják a lapátot is. A Tompa utca és a Szegfű utca sarkán létesítendő játszótér alapmunkálataiból 540 munkaórával vették ki részüket, amiért a kerület őszinte megbecsülését kapták. A legpéldamutatóbb pajtások sorába tartozik a hetedikes Ozgyin Mária, aki jó úttörő-munkája jutalmául kéthetes nyári lengyelországi utazásban részesül. Ez alkalommal megtekinti Varsót^ de elkerül Amikor végre eljön az áldott este és kimerült testtel végigdőlök a fekhelyemen, furcsa álmodozásba kezdek. Sírástól égő szemhéjamat erősen összeszorítom és kényszerítem képzeletemet arra, hogy elhitessem magammal: nem történt semmi! Hiszen ha balkarom kinyújtom, a falat érintem. Ott áll az ágyam, mint ahol állt vasárnap estig. Ha jobbra fordulok, a spaletta hasadékán át bekukucskál a májusi hold. Az ablak előtti virágállványon ott sorakoznak kedves virágaim ... Nemsokára reggel lesz — álmodom tovább — és én kitárom ablakom és magamba szívom a hajnali rét, a dúsfürtü akácfák bódító illatát... így volt eddig hét szép esztendőn keresztül, egészen vasárnap délutánig. A reggel a szokott barátságos arcával köszöntött, de később fárasztó déli szél támadt. A kiscsibék álltukban elaludtak, a fecskék fehér mellénykéje a földet érintette reptükben. A száraz föld megrepedezett, a növények esőért esedeztek, de a fejfájdító déli szél csak fújt, fújt tovább. A délelőtt apró-cseprő házimunkával telt el, a délután heverészéssel, olvasással. De alig mutatott négyet az óra, fedél alá húzódtak a jószágok és öt órára sötétre vált az ég\ délnyugat, Pusztaottlaka felé. A templomtorony, a dűlőutak akácfái élesen kirajzolódtak a furcsa sötét égboltra, s a vésztjósló felhőkben fehér vonalkák vibráltak: — Jég lesz! A villámok sárgaréz kardjukkal pillanatonként hasították át meg át a felhőfüggönyt. Vad szél támadt, de csak pár szem eső csapkodta meg az ablaküvegeket. A párnapos csibék csak álltak a kotló körül, és behunyt szemmel kórusban csipogtak, mintha csak egy láthatatlan karnagy vezényelné őket. Kutyák és macskák sírva kértek bebocsátást, s azután a szobában sem lelték helyüket. A vihar mind közelebb ért, a szél vadul hajlítgatta a fákat és megeredt az eső is. Aztán hirtelen éjféli sötétség támadt. Az öreg épület recsegni-ropogni kezdett. Láthatatlan, gonosz kezek feltárták az ajtókat, ablakokat, és borsó nagyságú jégdarabokkal telt meg a padló. Fejünk felett iszonyú reccsenéssel felemelkedett a tető, mintha egy óriás kéz leemelné az egész tetőszerkezetet és aztán vak dühvei földhözvágta. A kémények szörnyű döngéssel összeomlottak, s a deszkamenynyezet hasadékán át ömlött, ömlött a víz... Nem tarthatott három percnél Gdanskba, a híres kikötővárosba és a közkedvelt tengeri fürdőhelyre, Sopotba is. * Kőváry Ernő, a IX. számú általános iskola kitűnő tanulója a közelmúltban a Rádió irodalmi pályázatának egyik nyertese lett. A sok-sok olvasásnak és a Pajtásba, s a helyi lapba, no meg a faliújságba való irogatásnak megérett a gyümölcse; pályázati munkájával a Rádiónál az elsők közé került. Jutalmul a vakáció idején több napos csehszlovákiai túrán vehet részt. •— húr — sem tovább, de ki tudná felmérni az örökkévalóságnak tetsző időt? Még néhány cserép, gerenda a földre hullt, aztán csend... rettenetes csend, kívül s belül. Csak a víz ömlött, ömlött jéghideg folyamatban. Végre a tehetetlen állatok kétségbeesett hangja térített észhez. Menteni őket! És közben siratni a földön heverő jégvert virágokat, a sárbatiport kertet, a tövestől kicsavart diófát! És jaj, ne nézzünk ki a földekre, a levéltelen szőlőindákra, a megkopasztott akácokra, mert összeszorul a szív, és leli any atlik a mentésre kész kar... Éjszakára egy szárazon maradt sarokban húzódtunk meg ruhástól, reszketve, félve az éjszakai esőtől, amely kimoshat még az utolsó védett zugból is. De megkönyörült rajtunk! A petróleumlámpa libbenő fényében, tágra nyílt szemmel figyeltem egész éjszaka a mennyezetről lehulló esőcseppeket. Minden koppanás a szívemig ért. Eljött a reggel. Megszokott mozdulattal tárom ki a spalettákat. Meggyilkolt virágokat, csupasz ágakat, halott madárkákat mutatott a kegyetlen ablak. Ez a szívtelen nyílás a falban, amely esztendőkön át annyi szívet derítő képet tárt elém. A kedves puszta őszi, téli, tavaszig nyári arcát. Most a pusztulás képével újra meg újra átszúrja szívemet. Egy sebesült vadgalamb guggol a földön. Két szeme az aludt vértől beragadt. Vakon jajgat, fészkevesztetten... „ ...szegény vagy...!, szegény vagy...!” csúfolódoU még nemrég velem, s most ő is szegény, otthonát vesztett, sebesült. Kimosom sebeit, dobozba teszem, meggyógyítom. De a pünkösdi rózsa, harangvirág, fehér li. Horn sebeit nem mulaszthatom él. Legalább hozzám eljönnek sírni a többi kárvallott szomszédok, hogy saját bajuk mellett elsirassák az enyémet is. Eljött a nyolcvanéves, szárfaegyenes Loos tanító bácsi is. Tiszta kék szeme könnybelábadt és kezünk összefonódott. Ö közel 40 évig volt gazdája, az elsők között, az eperjesi iskolának. Most együtt' búsulunk a kedves hely pusztulásán. Jönnek a segítő kezek, a kedves szomszédok, akik ideiglenes lakást adnák. Hivatalos személyek, akik tesznek-vesznek, intézkednek. A napok múlnak, a sebek gyógyulnak, a földeken szorgalmas kezek új életet varázsolnak. De én azért esténként, ha lefekszemj erősen behunyom a szemem és újra meg újra kezdem a játékot... Reggelre ott találom magam a megszokott helyemen... Hiába minden... Drága, jó öreg eperjesi iskola, 72 évet szolgáltál becsülettel!!! Fájó szívvel búcsúzik tőled utolsó gazdád: HUSZÁR ISTVÁNNÉ Több éves gyakorlattal rendelkező, perfekt gyors- és gépírót felvesz a Békési Nyomda 302 Varga Dezső Jó úttörő-munkáért külföldi utazás
