Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-27 / 148. szám
1962. június ZX 4 Szerda Megint keleti az aiitiiluuz Keresetlen beszélgetés Ezüst György csabai festőművésszel, munkásságáról — Hová, hová?.» Ezekkel a szavakkal kezdődik az utcai találkozás, s már indul is az egy irányba haladók élénk beszélgetése. A szokványos kérdésre, hogy — Mi újság?”, Ezüst György a tőle megszokott szerény modorban egy érdekes hírrel hozakodik elő: — Július 24-én, vasárnap nyílt Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum képtárában önálló kiállítása. Életében ez már a harmadik. Az első Békéscsabán, a második Debrecenben volt. A mostani lenne a folytatásuk. Zömmel teljesen új anyagot vonultat fel. A hír valóban érdekes, de érdekes a szereplője is. Beszélgetésünk során megtudjuk, hogy a festő tősgyökeres csabai. Ennek különösebb jelentősége nincs ugyan, a továbbiakból azonban kiderül majd, hogy érdemes volt feljegyezni. — Régen kezdtem a festést, de igazán tulajdonképpen azóta piktorotok — mondja —, mióta festőiskolát végeztem. Akkor fogtam fel mélyebben a képzőművészet, a festészet emberformáló értelmét, azt, hogy művészi eszközökkel is szólhatunk egymáshoz, előre is segíthetjük egymást tudunk róla, amiről — említett szerénysége miatt —> nem beszél, de ami nélkül portréja hiányos lenne. Békéscsabán több ízben részesült már pályadíjban, Debrecenben pedig a felszabadulási pályázaton 1960-ban a második lett. A következő évben Szeged város díját nyerte el az ottani Dél-magyarországi Képzőművészeti Kiállításon. Budapesten, a fiatal képzőművészek stúdiójától kétszer kapott grafikai díjat, legutóbb Csabán, a Tiszántúli Képzőművészeti Kiállításon, Munkácsy Mihály emlékéremmel jutalmazták művészetét. Részvevője a IX. Országos Képzőművészeti Kiállításnak. Minderről elfelejt beszélni. ellenben megtudjuk tőle_ hogy miért említette „tősgyökeres” csabaiságát. így mondja él: — Megfordultam művésztelepeken, Baján, Balatonfüreden. Nagyon jó a hatásuk. Az új élményektől felfrissül az ember, s a festőtársakkal való vita pedig szakmai, művészi látását teszi még tisztábbá. Azonban elmondhatom, hogy akárhová is kerülök, például a Dunántúlra, mindig „visszajátszik” bennem az alföldi, Nyomban lecsapunk a közhelyes, mégis fontos kérdéssel: — Tervei? — Szeretnék kimenni a tsz-be festeni — Mi az akadálya? — Semmi. Ki is megyek. Persze, addig sem tétlenkedem. Nagyon foglalkoztat megint egyik kedvenc kompozícióm: „Beszélgetés munkásokkal”. — Mikor fog hozzá? — Már kétszer megfestettem. De elégedetlen vagyok vele. Jobban, még jobban akarom. És mintha azzal is elégedetlen lenne, hogy vele foglalkozunk, róla beszélünk, hirtelen másról, más valakiről beszél: — Ismerek egy igen tehetséges iparművész gyereket! Pesten él, de innen, Csabáról indult el. Francziszky Ferenc a neve. ö is ott lesz Szegeden. Hét-nyolc ötvösremekével mutatkozik be... így mondja: „iparművész gyerek”. Kedves nagyoskodás ez Ezüst György részéről, akinek a neve Ezüst ugyan, de haja még hodlófekete. Milyen is lehetne egy „festőművész gyereké”. Üj Rezső Megint késett az autóbusz. A Békésről járó dolgozók hányszor mondják el ezt: „Megint késett”, „újra késett”. Június 25-én, hétfőn este a 22.35 perces autóbusz több mint egy órát késett. Pár nappal előtte majdnem másfél órát. De nappal sem jobbak a járatok. Legutóbb, 25-én éjjel fél 12-kor telefonon hívtam fel az AKÖV szerelőműhelyét, hogy megtudjam, mi van az autóbusszal. Nyugodt hangon jelentette be a csoportvezető, hogy a busz benn van, szerelik a villogóját, rövidesen indul. Megkérdeztem, szóltak-e a forgalomnak. Az volt a válasz, hogy a kocsi’ este 10 órakor ment szerelésre, ilyenkor hiába szólnak. Nyolc órakor már nincs senki a forgalmi irodában. Másnap telefonáltam a forgalom hoz. Megnyugtattak, hogy a csoportvezetőnek igaza volt, este 8 órakor már valóban nincs ott senki. Ezek után arra gondoltam, hogy telefonálni kellene a vasútállomásra, megkérdezni tőlük. hogy ott hány órakor hagyják abba a szolgálatot. De ne firtassuk. Jó lett volna, ha az AKÖV vezetői együtt utaznak 25-én a munkásokkal. Hallották volna, amit elmondtak, teljesen jogosan. Az egyik arról beszélt, hogy egy órára ér haza, a feleségével vitatkoznia kell legalább kettőig, mert nem hiszi el, hogy az autóbusz késése miatt jött ilyenkor haza. Aztán alszik 1 — 2 órát, mert reggel 5 órakor munkába kell állnia. Mások arról beszéltek, hogy amióta Békés és Békéscsaba között az autóbuszjárat fennáll, a heti 34 forintért jó ha 3—4-szer ültek. Miért? Azért, mert ha véletlenül valamelyik járaton kevesebb az utas, másnap már nem küldenek pótkocsit. Persze a népgazdaság érdekei takarékosságot kívánnak. De a népgazdaság és a munkások érdeke elválaszthatatlan . Ezek a tények — lerágott csontok. Annyit beszéltünk, írtunk már róla. A télen azt hittük, hogy nyáron majd megoldódik minden, az időjárás nem fogja akadályozni a közlekedést. Valóban sokat beszéltünk róla, de most is és holnap is, azután is szóvá tesszük, mert az Ilyen mostoha körülmények között dolgozni járó munkások érdeke ezt megköveteli. Nem akarunk javasolni. Tudja jól az AKÖV, hogy mit kell csinálnia. De egy személyszállítással foglalkozó vállalat nem hagyhatja a forgalmát irányítás nélkül, még este 8 után sem. Ha késik a járat, legalább annyit tegyenek meg, mint amit a MÄV megcsinál, hogy jelzi; mennyit késik a vonat. írtam pedig e néhány sort a munkások helyett, akik bosszankodásukban és sok-sok gondjukban idejüket nem tölthetik levélírással, és az autóbusz-megállóknak sincs várótermük, ahol az 1—2 felesleges órájukat levélírással tölthetnék. írtam abban a reményben is, hogy e helyen a munkások szállítását vállaló AKÖV majd megadja a választ azoknak, akiket a legjobban illet. Kiss Máté Lesz-e strandkőnyvtár Gyulán? Amíg az első ’ kőt kiállít ősömön arra tettem le a garast, hogy a szocialista realizmus jegyében elmondom azt, amit az ember a világról felfog s lírai eszközökkel tol macs óim tud róla, a harmadiknál már ott tartok, hogy ennék sokoldalú kifejezési formáit keresem, a mi modern, lüktető életünk magával ragadó ábrázolására. Régi módon ezt már nem lehet. Nyilván nem forma-játékokra törekszem. Naturalista alapból absztrahálok. Ügy érzem, ily módon mindjobban sikerül majd kifejeznem azt ami a témák tartalmi mondanivalójának valójában meglelek Ezüst György a csabai IX. számú iskola rajztanára éspedig „fél-fizetéásel”, ami azt jelenti, hogy minisztériumi engedélyivel hetente 12 órát tanít, a többi idejét a festészetnek szentelheti. Tanít ő nemcsak iskolásokat, hanem a csabai Építők művelődési otthonának raj zszakköröseit és három megye olyan pedagógusait, akik a rajz-szakot levelező úton végzik el. Ezenkívül olyasmit is közvetlenebbül a csabai táj és környezet. Mi, idevalósiak valahogy csabai szemmel látunk mindent, miként a dunántúliak vagy az ország más részén lakók az övékével a mi életünket. Ezek azonban olyan tradicionális vonások a festőben, melyek nemhogy ártanának, hanem még eredetibbés maibbá, színesebbé teszik szocialista-realista pikfturáhkat. Stílusjegy ez, mely a tartalmi mondanivalót egyéni foglalatba helyezi. Aztán itt van egy másik dolog. Mi, mármint azok a festők, akik nem vagyunk nagyvárosok lakói, mintha közelebb éreznénk magunkhoz az életet. Nem akarok hazabeszélni. Éltem én Pesten, ma is gyakran ellátogatok oda. Sok festő barátom lakik fenn. Nagyrészük műterem-pikturát űz — és ezt nem is tagadják. Kinéznek az ablakon és így... Ha az inspirációt fel is veszik az utcán, az üzemekben, a vázlatozás,, tervezés, alkotás a műteremben történik. Pedig mennyi zsúfolt élményanyag érhető ott el akár TO filléres átszállójeggyel isi A közelmúltban jelent meg lapunkban egy írás a gyulai Erkel Ferenc járási művelődési otthon nyári tevékenységéről, A gyulai Erkel művelődési otthon nyáron sem tétlen címmel. A cikk végén idéztük di-. Némedi Endrét, a járási könyvtár vezetőjét, aki a művelődési otthonnál való jó együttműködésről beszélt, s arról is, hogy szeretnének a Várfürdő strandján úgynevezett strandkönyvtárat r.yitni. Az ötlet nem eredeti ugyan, mert már az ország sok helyén rég megvalósították és bevált, azonban örvendetes, hogy megyénkben is megértették a nyári kulturális tevékenységben hasznosítható szerepét. Közölte Némedi elvtárs, hogy tapasztalatszerzés céljából jártak Szegeden. A Somogyi könyvtár tiszai strandra kihelyezett könyvkölcsönzőjét tekintették meg. A gyulai városi tanács részéről is nagy az érdeklődés, mondotta, sőt ott tartanak, hogy a kölcsönzés időbeosztásán gondolkodnak. bár a strandikönyvtár működéséről szerettük volna már tájékoztatni az olvasókat. Mi az oka, hogy még sehol semmi? Nem kaptak megfelelő „kuckót?” A városi tanács ígérte, de közbejött a népművelési osztály vezető-változása és emiatt akadt volna el? Ilyen körülmények között őszig sem lesz a dologból semmi. Nagy kár! Ügy véljük, kissé későn fogtak a megvalósításához. Már a múlt év végén kellett volna kezdeni a szervezést. Nyilván a megyei könyvtár is tisztában van a kulturális tevékenység nyári folyamatossá tételének a horderejévél és bizonyára támogatásban részesítette volna ezt az egészséges kezdeményezést. Most, az indulásnál talán nem is az a lényeges, hogy „repi-ezentatív tálalásban”, vadonatúj pavilonban kölcsönözzenek. A pihenése közben, unalmában olvasni vágyó fürdőző nem ezt nézi, s akár sátorból is örömmel vinné az olvasmányt. Mi lesz tehát? — Reményeink vannak, hogy ta-Ián... — hangzik a vonal másik végéről búcsúzóul. Szerény véleményünk szerint remények helyett többet érne a tény, a könyvkiöicsönzés a strandon, ami még most is megvalósulhatna, olyan „ha törik, ha szakad” szellemben, mely nem hagy vesz. ni ilyen érdekes és közérdekű lehetőséget ■— húr — Meddig csípnek még a szúnyogok? Békéscsabán, a Körös melletti házakban a nyár beállta óta sokat szenvednek a lakók a szúnyogoktól. Ilyenkor legtöbben nyitott ablak mellett szeretnének aludni, a szúnyogok miatt azonban többen kénytelenek zárt ablak mögött „pihenni”. Általában minden városban megszervezték már a szúnyogirtást. Ügy gondoljuk, hogy Békéscsabán és van erre lehető„EGY CSOMAG VAJ ÁRA..." Kissé tragikus, de tanulságos epizódnak voltam tanúja a minap, a békéscsabai önkiszolgáló boltban. A bolt egyik vezetőjével beszélgettünk éppen, amikor az egyik eladó szól — „megint van egy ember”. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy ez az ember olyan, aki engedett a kísértésnek. Egy a kevesek közül. Megvárom őket, míg bejönnek az irodába. Az „ember” magával hozza a vásárlókosarat is, benne a kiválasztott árukkal. Nem tudom, mi volt a kosárban. A többféle áru összértéke valószínű 30—40 forint körül lehetett. Az „ember” sápadt arccal, akarat nélkül engedelmeskedik. — Mit vett el? — kérdem. — Egy csomag vajat — néz rám sápadtan. — Nem is tudom, mit tettem, hogy tehettem — vallja be tettét önkéntelenül. Nem. Az első pillanattól kezdve nem akart tagadni! — Családja van? — Van. — Mennyit keres? — Ezernyolcszáz forintot. Közben a szakszervezeti könyvében '•— személyi igazolványa nem volt nála — több száz forint lapult most is. Valószínű, a fizetése. — Miért tette? — kérdem. — Nem tudom — tépelődik. Nem tudom, mi történt velem. Bolond voltam. Ostoba. Miért is jöttem be vásárolni. Nem kellett a vaj, csak... Nem tudom! — takarja el az arcát. — És most mi lesz? — néz fel megtört szemekkel. — Jegyzőkönyvet veszünk fel — mondja a boltvezető. — Ne tegyék ezt velem! Én soha még nem tettem ilyet. Megtudja a családom, a rendőrség... el fognak vinni. Inkább ... inkább kifizetem, amennyit kérnek érte. .. csak azt ne. — Maga nem a vajat, hanem a becsületét akarná kifizetni. — Higgyék el, én soha többé ... — Elhisszük. A maga érdekében kell ez a jegyzőkönyv. Érti! Érezze, hogy mit tett. Érezze, hogy azért a darab vajért „nagy árat” fizetett. így nem felejti el soha. hogy mivel tartozik önmagának. (Kájé) Azóta napok telteik, itt a fürdőidény, sok-sok látogató a fürdés után a hősön pihen, fűszálat rágcsál és szívesen olvasna, de elfelejtett magával könyvet hozni... Nosza, hívjuk fel a gyulai járási könyvtárat! >— Halló! A Népújság szerkesztőségéből telefonálunk. Darabos János helyettessel beszélünk? A könyvtárvezető Pesten van? A sttandkönyvtár ügyében érdeklődünk. Amennyit tud, annyit. — Mozgolódnak? Az is valami, Hasznosan töltik a nyári szünidőt Nyári országjáró kirándulásokra, táborozásra készülnek a tarhosi iskolák úttörői. A központi iskola úttörői Szarvasra és Kecskemétre látogatnak el. Szarvason megtekintik a híres arborétumot, Kecskeméten pedig a várossal ismerkednek meg. ség... Értesítjük a megye állami, tan- és kísérleti gazdaságait, állami gépállomásait és a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, hogy vállalatunk 1962. június 28-tól 1962. augusztus 15-ig aratási-cséplési ügyeleti szolgálatot tart Az ügyeleti szolgálatot munkaidő után hétköznap 16,30-tól 19 h-ig, szombaton 13 h-tól 19 h-ig, vasárnap 8 h-tól 13 h-ig tartjuk. Sürgős esetben fenti időpontokon túl, éjjel is adunk ki alkatrészeket felhasználóinknak. Békés megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat AGROKER _______________ 40045
