Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-26 / 147. szám

062. jGxdus 26. 4 Kedd Hamyng lakók, pontatlan fisetők... *— Távol áll tőlünk, hogy általáno­sítsunk — mondják a Békéscsabai Ingatlankezelő VáU.-mál. — Az ál­lami házak lakóinak többsége, be­csületesen, pontosain, hónapról hó­napra és határidőre fizeti a lak­bért. Azonban a lakók 30 száza­léka egy-két, vagy több hónapi lakbérrel mindig lemarad, s ami­kor felszólítjuk, akkor is csak sok vita után fizeti ki a bért. Kik tartóénak ebbeo a 30 szá­zalékba és máért nem fizetnek? A legtöbben jól keresnek. Rádió-, mosógép-, villanytűzhely-, kály­ha-, tüzelő-, hízó-vásárlás s ki tud­ja még milyen „indokkal” magya­rázzák a késést. Mindenre telik a fizetésiből, csak éppen lakbérre nem. — Szőnyeget vettem, most nincs pénzem, jöjjenek máskor —­­hangzik az elutasító válasz és haragosan becsapódik az ajtó. ^Jöjjenek máskor”... és mennek a vállalat dolgozói, pedig nem is ez lenne a kötelességük. „Ej, ráérünk arra még..." Mindenki megkapja a csekket, melyen az esedékes hónap hatodi­kéig be kell fizetnie a lakbért Ezt hanyagolja el az a bizonyos 30 szá_ zaiék. Az Orosházi út 40-ben a házfelügyelő egy-két lakó ha­nyagsága miatt sokszor csak a hó­nap végén tud elszámolni. Pedig Belicza Mihályné sűrűn felkeresi a lakókat és felkéri őket köteles­ségük teljesítésére. Sajnos sokszor durvasággal fizetnek a késleke­dők. — Lakbérért tudnak jönni, de ha valamilyen javítást kérünk, azt el­felejtik — ezzel fogadta az ingat­lankezelő dolgozóját az Irányi ut­ca 9-ben az egyik lakó, amikor a lakbért kérte. Ugyanez a lakó most is két hónap bérével tarto­zik. Ha az a 30 százalék is pontosan fizetne és nem kellene a vállalat dolgozóinak fölöslegesen időt töl­­teniök a lakbérek behajtásával, akkor több idő jutna a panaszok és kérelmek intézésére. Ugye ez világos? Sokan fizetnek hónap végén „Ej ráérünk arra még” felkiáltás­sal, s amikor megkapják a felszó­lítást, felháborodottan tiltakoz­nak. Ök fizettek! Csak arra nem gondolnak, hogy a befizetés nap­jától 4—5 nap telik el, míg a válla­lathoz jut az igazolás, s így sok­szor már a következő hónap is esedékes. Lakásrongálók A Sztálin út 52-ben özvegy Vantara Györgyné sem fizet ren­desen. Volt úgy, hogy három hó­nappal is késett, s emellett a la­kással sem törődik, sőt veszélyez­teti az alatta lévők lakását. Sokszor nincs víz. Ilyenkor- nyit­va felejti a csapot, s már eddig hétszer öntötte el a víz a lakást. Legutóbb az alatta lévők frissen festett mennyezete tönkrement az ő hanyagságából. Természetesen a kárt meg kell fizetnie. Vajon miért ez a hanyagság? Egyes lakók sorozatosan rongálják a lakást, nem fizetik a bért ren­desen, s ugyanakkor sok-sok csa­lád él rossz lakásban, egészségte­len körülmények között, s boldo­gan venné, ha rendes lakása len­ne. Övná, gondozná, s a lakbérrel sem maradna el soha. Szigorúbb intézkedés keltene a hanyag lakókkal szemben, s módot kellene találni arra is,' hogy a többszöri felszólításra sem fize­tők helyett olyanok kapják meg a lakást, akik meg is becsülik. Három korsó sör ára Eddig anyósánál lakott a Ko­rossy utca 9 egyik lakója, Gálik PáL Kérésére a vállalat építő­anyaggal segített egy lakás kiala­kításához. A férj és feleség is dől. gozik, mégis, amikor a több havi elmaradás után a vállalat egyik dolgozója felkereste őket és kér­te, fizessék be a havi 30 forintos lakbért, durván, elutasítóan vála­szoltak. Sőt a férj kijelentette, hogy nem köteles fizetni, mert ő építette a lakást. Vajon ez a hála, amiért lakás­hoz juttatták? S akad, aki valóban nem fizet. A Kézay utca 8 alatt Filip István havi lakbére 12 forint. Bagatell összeg. Három korsó sör ára. Még­is... A lakó még ebben az évben egy fillér lakbért sem fizetett. Ugye senki sem hiszi el, hogy egy hónapban egyszer ne lenne vala­kinek 12 forint a zsebében, amit esetleg feleslegesen költ el, más­ra? Nem nagy összegek. Az állam ezek százszorosát, ezerszeresét költi új lakások építésére és a ré­giek tatarozására. Hát nem elemi kötelességünk azt a néhány forin­tot havonta pontosan fizetni, hogy legalább ezzel mi is hozzájárul­junk valamennyien a költségek­hez? Kasnyik Judit Társadalmi munkával segítik a művelődési otthon építését a vésztőiek (Tudósítónktól) Vésztőn a községi művelődési otthon szép eredményeket ért el az őszi-téli hónapokban. A rendez­vényeken eddig csaknem húszez­ren vettek részt. A szakkörök is jól működnek, ezeknek összesen 2963 látogatója volt. A művelődési munka további fejlődését elősegíti az, hogy ebben az évben több he­lyiséggel bővítik a művelődési ott. hont Az építkezési munkákra 190 ezer forintot fordítanak. Ezenkívül a község lakossága mintegy 25—30 ezer forint értékű társadalmi mun­kát vállalt. Június 24-én vettek részt először a község lakói a mű­velődési otthon átalakítási mun­káiban. Az Aranykalász Termelő­­szövetkezet tagsága társadalmi munkával termeli ki a homokot és szállítja az építkezés helyére. A Szovjet katonák ajándékműsora Békésszentandráson Kedves vendégek érkeztek va­sárnap este Békésszentandrásra. Szovjet katonai öntevékeny kul­­túrcsoport látogatott el a község­be, hogy aj ándékműsorávai szóra­koztassa a lakosságot. A vendégeket a községi pártbi­zottságon Janurik Pálné, a szarva­si járási pártbizottság munkatár­sa, az MSZBT megyei elnökségé­nek képviselői, LacZkó József, a községi pártbizottság titkára és Bagi János, a községi tanács v. b. elnökhelyettese fogadba. Ezután a zsúfolásig megtelt mű­velődési otthonban egymás után csendültek fél az orosz és ukrán dalok, melyeket nagy tapssal fo­gadott a közönség. Sikert arattak az öntevékeny kultúrcsoport tag­jai harmonikaszólóikkal, ritmikus táncaikkal. Az ajándékműsor igen változa­tos volt. Így igen nagy sikert ara­tott zsonglőr-mutatványaival Kuz­min elvtárs, aki boszorkányos ügyességgel forgatta a teniszütőt, dobálta a karikákat, a hengereket. A csoport bűvésze pedig olyan mutatványokkal ismertette meg a közönséget, amelyek méltóak vol­tak az ajándékműsorhoz. A vendégszereplés után a bé­­késszentandrásdak vacsorán látták vendégül a szovjet katonákat, akikkel még sokáig együtt ma­radtak, beszélgettek és szórakoz­tak. Béke és a Kossuth Termelőszö­vetkezet pedig vállalta, hogy min­dennap két-két szövetkezeti tag segít az építkezésen. A KISZ-fia­­talok pedig szombat és vasárnap vesznek részt a társadalmi mun­kában. Kiemelkedik a Vegyesipari Ktsz, melynek tagjai ugyancsak szép számmal segítik az építke­zést. KISZ-küldöttértekezl@t a szarvasi ÖRKI-ben Vasárnap délelőtt 9 órakor ült küldöttértekezleten Juhász Imre, össze tanácskozásra a szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Ku­tató Intézet KlSZ-küldöttér­­tekezlete. Az összevont gazdaság hat üzemegységének, s egy hiva­tali és két iskolai KlSZ-szerveze­­tének mintegy ötven fiatalja kép­viselte a népes KISZ-tagságot. A a gazdaság pártbizottságának tit­kára tartott beszámolót, amelyben elemezte a tanácskozás jelentősé­gét és célját. Ezt követően került sor a 25 tagú KISZ-bizottság és a 11 tagú végrehajtó bizottság megválasztására. A füzesgyarmatiak VIT-ajándéka A füzesgyarmati KISZ-fiatalok aktívan vettek részt az elmúlt hó­napokban a VIT tiszteletére kibo­csátott sorsjegyek árusításában. A községben összesen 1220 sorsjegy került eladásra. A füzesgyarmatd fiatalok a VIT tiszteletére leg­utóbb június 20-án labdarúgó­­mérkőzést rendeztek a tatabá­nyaiakkal, a mérkőzés bevételéből most 2 ezer forintot adtak fel a VIT-alapra. Történetek ukőláwkrói Egészségügyi hírek a gyomai járásból A gyomai járásban a védőnők az év első öt hónapjában több mint hétezer családot látogattak meg. Az egészségügyi tanácsadá­sokon a szülők két és fél ezer cse­csemőt mutattak be. Terhesgondo­záson a járásban az említett idő­szakban több mint ezer édesanya jelent meg. • A körzeti orvosok és az egész­ségügyi csoport az élelmezési és munkaügyi valamint iskolaegész­ségügyi területeken összesen mintegy négyszázötven közegész­ségügyi ellenőrzést végeztek. A: év folyamán a járásban nyolcvan, hét kút vizét vizsgálták meg la­boratóriumban. ÉH Békés megyei Állami Építőipari Vállalat tetőfedő-sziget elő szakmunkásokat vesz fel. Jelentkezni léiét a vállalat munkaügyi osztályán, Békés­csaba, Kazinczy u. 4. sz. fsz. 2. 40015 Marika, barátnőjével, Juc­kóval a városszéli otthonukból a város szívébe, a központi úttörő^ házba igyekezett, próbázásra. Út­közben beszélgettek, tréfálkoztak egymással. Gyakran hagyták él aj­kukat efféle kifejezések: „suli”, „srác”, „tanesz”, és ilyen mondatok kígyóztak élő nyelvük alól: „csudi zrikás volt a tanesz, mikor az órán a háta mögött hetyegtünk”, „fin­­icsi lesz a vakesz, a Balcsi part-I ján”. i Mikor az úttörőházi próbázás után a két barátnő hazafelé tar­tott, igen-igen szótlanul ballagtak egy darabig. Mintha egyazon gon­dolat foglalkoztatta volna mind­kettőjüket. Marika törte meg a csendet: — Figyelted Juckó, milyen szé­pen tudnak beszélni az őrsveze­tők? — Valóban. De a pajtások kö­zött is sokan voltak, akik szépen beszéltek. Tudod, mit? Fogadjuk meg, hogy legalább hazáig nem mondunk buta kifejezéseket. Marika nyomban ráállt a játék, ra és mivél jobb ötlete nem volt, azt tanácsolta, hogy aki mégis mond ilyeneket, annak a másik a fejére koppinthat. Na, nem na­­^gyon, csak úgy figyelmeztetésül. Ílgy esett, hogy hazáig hol az egyik, hol a másik kapta védőn feje fölé a kezét, hogy kivédje a búbolást. Legtöbbször Marika j kapkodta, azonban mennél köze- Ilebb kerültek a városszélhez, an- Jnál kevesebbszer. Este mégis úgy (érezte, mintha kalapáccsal sújtot­ták volna fejbe. Saját bőrén érezte, hogy sok kicsi sokra megy, a sok helytelen beszédet, pongyola fo­galmazást idővel ugyanígy meg­sínyli az értelem. Másnap aztán jókat kacagott önmagán. Ugyanis, mikor nem szépen beszélt, vagy úttörőhöz méltattam szót ejtett ki, ösztönösen a feje fölé kapta a ke­zét. Ám, ahogy teltek a napok, úgy maradt el lassan, szépen a véde­kező mozdulat. Érezte, nincs már messze az idő, amikor olyan szé­pen, tisztán, értelmesen beszél majd, akár a pajtások ott, az út­törőházi próbázáson. Baracs Antit, aki most fejezte be az ötödik általánost, osz­tálytársai egyszerűen csak „Svung Tómnak” becézték. A ragadóknév tőle magától eredt. Szavajárása volt a tanuláshoz, a moziba járás­hoz, a verekedéshez és minden mozgalmas dologhoz svungot ven­ni. A feje is fogékony, amolyan „svungoé’ fej. Különben már né­hányszor meg is bukott volna, any_ nyira ritkán forgatja a könyve­det. Annál többet jár azon az esze, hogy hol, mit ronthat-bonthat. Most is, hogy felért iskolája eme­leti folyosójára, s egyedül találta magát, első dolga volt a faliképe­ket felcserélni egymással. Aztán a faliújságot vette rosszasága cél­táblájául. A cikkeket sorra leszed­te és fordítva rajzszögezte vissza. Holott nem efféle ténykedésért, hanem azért hívták ide, hogy se­gítsen a rajzkiállítás megrendezé­sében, mert a hasznoshoz is értett, ha akart. Ahogy a faliújság körül ügyködött, egyszer csak koppanást hallott a háta mögött, aztán még egyet. Hirtelen sarkon perdült, s mit látott? Egy fecske próbált két­ségbeesetten a szabadba tömi, s a szerencsétlen minduntalan az üvegnek verődött. A széUőzőnyíláson suhanhatott be, biztosan fészket akar építeni, gondolta Svung Tóni, akiben nyomban feltámadt a vadászösz­tön: elkapni a madarat, ez sok­kal jobb mulatság, mint az eddi­giek. Az ablaknál termett, s rövid küzdelem árán már a markában szorongatta a rémült, kimerült ál­latkát. Villámgyorsam cikáztak agyában a különféle megoldások: nyafckicsavarás, macskának adás, számylevágás, kalitkába dugás... Valamelyiket a sok közül ki fog­ja próbálni. Már sokféle madár volt a kezébfen, de fecske még so­ha. Milyen fehér a mellénye és hol feketén, hol acélkéken villognak farktollai! Nem csúnya jószág... S ekkor váratlanul az osz­tályfőnök e szavai jutottak eszébe, mikor egyik órán a fecskéről be­szélt nekik: „A fecske hosszú szár­nyú, gyors röptű madár, amely kártékony rovarokkal táplálkozik és ezért nagy hasznot hajt a me­zőgazdaságban ... Ősszel távoli meleg tájakra költözik, de bár­mennyire jól menjen dolgaamesz. szi idegenben, amint megérzi, hogy itthon nyílik a tavasz, dacolva a hosszú-hosszú út minden fáradal­mával és veszedelmével, végtelen tengereken át hazarepül szeretett szülőföldjére...” — Szeretett szü­lőföldjére ... — visszhangzott Tó­ni szivében a kurta, de mégis me­legséget sugárzó mondat. Ez a kis madár itt a kezében, étten­­szomjan napokig szelte a levegő­óceánt ... Azért-e, hogy most ő kegyetlenséget kövessen él raj­ta? __Szabad kezével már nyi­totta is az ablakot, s a fecskét kilendítette a napfényre. A halál torkából menekült élet nyílsebe­sen suhant a kéklő magasságba... Űj Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents