Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
>WZ. június 84. 2 Vasárnap KÖZÖS KÖZLEMÉNY a Szenegál Köztársaság miniszterelnökének és kíséretének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról harcoló, még gyarmati elnyomás alatt élő népekkel, mindenekelőtt Angola, Mozambique és az ún. Portugál-Guinea népiével, elítélik a gyarmatosítók terrorcselekményeit ezekben az országokban, egyben elítélik a Dél-afrikai Unióban és Délnyugat-Afrikában folyó faji megkülönböztetés politikáját is. A két fél képviselői örömmel és megelégedéssel veszik tudomásul az eviani egyezmények megkötését. A felek képviselői szükségesnek tartják, hogy az újonnan függetlenné vált országok, teljes fejlődésük kibontakozása érdekében, a lehető leggyorsabban megszabaduljanak minden gazdasági kizsákmányolástól. A Magyar Népköztársaság és a Szenegál Köztársaság képviselői megállapították, hogy az együttműködési kapcsolatok fejlesztése kölcsönösen előnyös lesz mindkét nép számára. Mindkét fél kifejezte készségét arra, hogy tárgyalásokat kezdjenek kereskedelmi, technikai együttműködési és kulturális egyezmények megkötése érdekében. A szenegáli kormánydelegáció és a magyar kormánydelegáció a látogatás befejezése alkalmával elégedetten állapította meg, hogy a Szenegál Köztársaság miniszterelnökének magyarországi látogatása sikeres és eredményes volt, megteremtette a két állam kölcsönös, előnyös együttműködésének alapjait, és ezáltal hozzájárult a népek közötti béke megszilárdításához, a barátság és együttműködés szellemében, a békés együttélés és együttműködés elveinek érvényre juttatásával. Kelt Budapesten, 1962. június 22-én. KÁDÁR JÁNOS a Magyar Népköztársaság kormánya’ nevében MAMADOU DIA a Szenegál Köztársaság kormánya nevében (MTI) 1962. június 21 és 23 között a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meghívására Mamadou Dia, a Szenegál Köztársaság miniszterelnöke és honvédelmi minisztere, Ousmane N. Gom nemzetgyűlési alélnök és Ibrahimé Sár munka- és közmunkaügyi miniszter kíséretében látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A látogatás alkalmával a két ország képviselői baráti és nyílt eszmecserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Szenegál Köztársaság közötti együttműködés kifejlesztésének kérdéseiről, valamint a nemzetközi helyzet főbb problémáiról. Mamadou Dia úx és kísérete rövid itt-tartózkodása során megismerkedett Budapest történelmi és kulturális nevezetességeivel, ellátogatott a Nemzeti Galériába és megtekintette az Egyesült Izzó újpesti ipartelepét. A magyar dolgozók őszinte örömmel és barátsággal üdvözölték a szenegáli vendégeket. A megbeszéléseken magyar részről részt vettek: Kádár János, a kormány elnöke, Péter János külügyminiszter, Nyers Rezső pénzügyminiszter, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese, Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes. Szenegál részről a tárgyalásokon részt vettek: Mamadou Dia miniszterelnök és honvédelmi miniszter, Ousrtiane Ni Gom. a nemzetgyűlés alelnöke, Ibrahima Sár munka- és közmunkaügyi miniszter, Jean-Baptiste Coliin a kormány főtitkára, Habib Thiam, a külügyminisztérium kabinetirodájának főigazgatója, Cheikh Fall, a kereskedelmi és iparügyi minisztérium kereskedelmi igazgatója és Joseph Ma Thiam, a tervhivatal főigazgató-helyettese. A tárgyalások során a két fél képviselői megelégedéssel állapították meg nézeteik azonosságát egy sor időszerű nemzetközi kérdést illetően- Megegyeztek abban, hogy az államközi kapcsolatokat a társadalmi rendszerek jellegére való tekintet nélkül, a békés egymás mellett élés és együttműködés, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönösen hasznos kapcsolatok, az egyenlőség, a területi sérthetetlenség és a szuverenitás tiszteletben tartása alapján kell fejleszteni. Hangsúlyozták, hogy az összes nemzetközi nézeteltéréseket az érdekeltek közötti tárgyalások útján kell rendezni. Ünnepélyesen kinyilatkoztatták, hogy mindkét ország minden erővel és eszközzel harcol a békéért. Kihangsúlyozták a hatékony nemzetközi ellenőrzés alá helyezett általános és teljes leszerelés fontosságát a béke és a nemzetközi biztonság szempontjából. Az ily módon felszabadult összegeknek a népek életszínvonala emelésére történő fordítása meggyox-sítaná a nemrég függetlenné vált országok fejlődését. Mindkét fél kifejezte annak sürgető fontosságát, hogy a gyarmati rendszert az ENSZ XV. közgyűlésén elfogadott határozatnak megfelelően mielőbb felszámolják. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szenegál Köztársaság kormánya egyöntetű határozottsággal kinyilvánítják szoli■daritásukat a függetlenségükért Jani tábornok az indonéz hadsereg új vezérkari ionoké Djakarta (MTI) Sukarno indonéz elnök — jelenti a PIA indonéz hírügynökség — Ahmad Jani tábornokot, a nyugat-iriáni felszabadító hadsereg főparancsnokát nevezte ki az indonéz hadsereg vezérkari főnökének. Ezt a tisztséget eddig Nasution tábornok, hadügyminiszter töltötte be, aki ezután csakis az utóbbi tisztségnek szenteli magát. 4 koreai nemzetgyűlés küldöttsége Mao Ce-tungnál Peking (Új-Kína) Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke Vuhanban fogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső nemzetgyűlésének küldöttségét. (MTI) Hazaérkezett a magyar küldöttség Bulgáriából Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével szombaton hazaérkezett Szófiából a magyar —bolgár gazdasági együttműködési bizottság negyedik ülésszakán részt vett magyar kormányküldöttség. (MTI) Vadász Ferenc: 19 Gerilla-szolgálatra alkalmatlan Pityu a minap rémes dolgokat fedezett fel. Nem tudom, mennyi belőlük a valóság, mennyi a fantázia. Irodalmároknál ez gyakran összekeveredik. Lelkemre kötötte, hogy hallgassak róla. Egy amerikai szolgálatban álló hajdani SS- emberre bukkant, s annak révén, egy USA-ban élő német orvosra, aki — szerinte — egykor azzal foglalkozott, hogy rajzokat tetováltatott egészséges testű foglyok bőrére, aztán a megölt emberekről szép sorjában lefejtette ezeket a bőröket. De miért is törődöm ilyen valószínűtlen dolgokkal? Olyan nagy öröm ért, hogy ha rágondolok is, megdobogtatja a szívemet. — Honnan jöttél Lu-csu szigetére uram? — kérdezte tőlem Berenike., Megállt az úton és úgy beszélt, mint egy régi, meghitt ismerős. — Talán a nevét sem hallottad annak az országnak — feleltem, s éreztem, elpirulok a meglepetéstől, hogy észrevett, szólt hozzám, mosolygott' rám. — A földgömb minden pontját érintetté már az ujjam hegye — mondotta, s felemelte virágszirom kezét. Csuklójáról könyöke felé hullottak a színes csillogó karikák, s ajkai mögül elővillantak nagyon fehér, szép fogai. Olyan valószínűtlen volt minden. Valóban hozzám szólt? — Európa közepén, kicsi ország Berenike... Hungary, Budapest. — Hungary? Tudom, ismerem — bólintott. — Tudom, hogy ott születtél te is és több barátod. Mondta már nekem az idősebb férfi, a parancsnok úr. Csak nem voltam bizonyos felőle, hogy te is közülük való vagy. Azért kérdeztem. — Hát hogyan? Reám emlékeztél? Láttad, hogy milyen sokszor néztem utánad, hogyan kerestem a tekinteted? — Öh, igen... Te magas vagy szőke hajú és sovány. Valami norvégnak gondoltalak. Örökösen pipázol. A kicsi, rövidszárú Nippon Kokan csibukot akkor is fogaim között tartottam. — A parancsnok úr? — dadogtam. — Én azt hittem... Bocsáss meg... — Semmi, semmi. — Nem szereted? — Nagyon kedves ember. Arcomról lehervadt az öröm. Egy olasz munkás vallomása B< ékéscsaba egyik üzemében találkoztam vele. Gépeket szerelt egy olasz cég képviseletében^ s úgy hozta a szó, hogy sok mindenről beszélgettünk. Azzal adom át a hallottakat, hogy az olasz munkás megkért: ne írjam meg a nevét, azt sem, hogy honnan, milyen városból jött, meri rontaná gazdái előtt a becsületét, meg talán utoljára küldték volna hazánkba is. — Az embernek könnyen mondanak ilyenkor csao bambinó-t. Persze, nem így mondta szó szerint. Intett a kezével, kifelé magától, füttyentett egyet, amiből értettem, mit jelent. Kíváncsi voltam, hogy vélekedik városunkról, mit látott hazánkban, mi tetszett és mi nem. Széttárta a kezét, azután szivére tette, s míg a tolmács lefordította, már tudtam is mit jelent. — Nagyon jó itt önöknél. Szép a hazájuk, és nekem beszélhetnek amit akarnak odakinn. Propaganda, csúnya propaganda az. A marcona, fekete hajú olasz munkás sok mindenről beszélt. Megtudtam tőle, hogy mi hír jár rólunk ott náluk. Elmondta, hogy úgy tudta, Magyarországon nem tisztelik a család fogalmát. Pirult, amikor részletezte a dolgokat. Szégyellte, hogy ilyet hazájában egyáltalán meghallgatni is türelme volt. Amikor idejött Csabára, tnásnap elment a templomba. Nem vallásos, csak tudni akarta, hogy a templomban megvannak-e a szentek szobrai vagy pedig búzát tárolnak ott a kommunisták, mint ahogy Itáliában ezt mondani szokták. Az állomáson — ahová érkezett —, az üzem vezetői és a tolmács várta. Akkor megijedt, mert azt hitte, mégis igaz, amit náluk beszélnek. Tudniillik az, hogy itt nincs ünnep sem, mindig dolgozni kell az embereknek. Ugyanis, ahogy megérkezett, kocsiba ültették és a szálloda helyett — este — egyenesen az üzembe vitték. Megvendégelte a gyár igazga-Észrevette. Nevetett. Bátorítóan nevetett. — Kedves? Vállat vont. — Szereted? — Hogyan? — Úgy. A fejét rázta. — Nem, nem. — Azt hittem megtiltotta, hogy hozzám szólj... — Soha ilyenekről nem beszélt. — Nagyon örülök... A szüléiddel élsz? — Igen. — Japán vagy? Amerikai? — Félig-félig. — A szíved? — Japán. De azt kell mondanunk, hogy riukiu. Tudod, az amyk így kívánják. — Én magyar vagyok. — Mondtad... De miért élsz itt? — önkéntesen. — Miért? — Menekült emigráns vagyok. — Miért? — Forradalom volt a kommunizmus ellen... — Miért? Legyintettem: — Beszéljünk másról. Ezt te nem tudod... — Tudom — erősítgette kedves makacssággal — én értem... — Akkor jól van. — Miért élsz itt? — ismételte. — Nem tudom ezt most elmesélni, ilyen gyorsan. Másról beszélj — kérleltem. — Berenikének mindig igazat kell mondanod — intett. Harmadik személyként emletója. Amikor bemutatták az igazgatónak, nagyon megijedt. Ilyen náluk nem történhet, hogy egy munkás bort és feketekávét igyon a gyár igazgatójának szobájában, az igazgatóval együtt. Amikor beszélgettünk, öten-hatan is ott voltunk, és feltűnt nekem, hogy csak az igazgatóval fogott kezeit, őt tisztelte meghajolva. Búcsúzáskor már nekem is nyújtotta a kezét, mert látta, hogy hallgat rám az igazgató. Nálunk nem szokás az igazgató jelenlétében mással is kezet fogni, ez tiszteletlenség lenne. Amikor meg Szanazugban szalonnát sütöttek a gyár vezetői, munkásai, sőt a minisztérium egyik magas rangú tisztviselője, együtt, egy tűznél, akkor meg egészen elcsodálkozott. Ez náluk lehetetlen. Megkérdeztem, hogy miért sztrájkolnak Olaszországban a munkások, mint ahogy az újságokban olvasom mostanában. — Muszáj — magyarul mondta ékezet nélkül, s aztán a kezével mutatta, hogy a pénzért. Kicsi a pénz, kevés, ezért kell sztrájkolni. Neki jó, sokat keres, mert mint külföldön gépeket szerelő munkás, nagy hasznot hajt a cégnek. De soknak nem jó. Azoknak pénz kell, sokkal több pénz. Élni akarnak. Pár hétig Békéscsabán dolgozott, s az üzem vezetői gondoltak arra is, hogy megtekintse hazánk legszebb tájait. Elragadtatással beszélt róla. Az emberekről, az itteni életről, mindenről, amit csak látott. Elmondja majd, hogy nálunk a legszentebb fogalom a család, hogy a munkások élete nem olyan, ahogy náluk elképzelik, s hogy a templom, az éppúgy templom most is, mint 50 évvel ezelőtt, s hogy nálunk az igazgató barátja a munkásoknak. És ami a legjobb: mi egy percig se gondolunk arra, hogy ez nálunk furcsa dolog. Kiss Máté gette önmagát. Tiszta tekintete, szép mosolya elbűvölt. — Láthatlak újra? Beszélsz hozzám máskor is? — kérdeztem. — Természetesen — mondta. Boldog voltam. De ez sem tartott sokáig. John M. Norton őrnagy hivatott. Robert Donlan szólt, hogy készüljek fel a kihallgatásra. Reszkettem az idegességtől. Próbáltam, de nem tudtam elhessegetni azt a gondolatot, hogy a levélügy folytatása következik. Akkor pedig... Ilyenkor az ember a barátaihoz menekül. Elmondtam Pityunak az előzményeket, apám példálózását a sárvári állítólagos díverzánsokról, s burkolt célzásait, hogy vigyázzak magamra, jóllehet, egyetlen szót sem írtam nekik soha a szolgálatomról. — Kommunista mesterkedés — legyintett Vándor Pityu. — Semmit sem tudnak rólunk Magyarországon. De az AVH rákényszeríti apádat, hogy ilyeneket írjon neked. Valószínűleg más szülőket is, akiknek fiai a szabad világban élnek. így akarnak megijeszteni bennünket... Az ÁVH? Ha otthon a rendőrség is tudja, vagy akár csak sejti, hogy mi idekint mivel foglalkozunk, akkor az még rosszabb.. Pityu sem volt őszinte hozzám. Frázisokat mondott. Csupa ilyesmit: kommunista trükkök, aknamunka a szabad világ ellen. Szabad világ... Nehéz felfogni a két szó igazi értelmét itt „a köny. nyék és a szenvedések szigetén”. Hl JH .MAA- 'OL.mm AM Rusk Rómába utazott Bonn (MTI) Rusk amerikai külügyminiszter befejezte nyugat-németországi látogatását és szombaton reggel Bonnból Rómába utazott.
