Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-23 / 145. szám

1962. Június 23, 4 Szombat Emlékezés az agrigentói táncíesztíválra Május 20-a, vasárnap, ez a nap volt részünkre a legfárasztóbb, de a legszebb is! A fesztivál részvevői­nek színpompás felvonulása dél­előtt kezdődött. A nagy meleg el­lenére minden nemzet lánya, fia igyekezett kitenni maigáért. Ebben a rendezetlen „versenyben” sem maradtunk le mi, magyarok. Még itthon jól begyakoroltuk felvonulási templom-rom tövében épült szabad téri színpadon kezdődött délután. Ebben minden nemzet egy tánccal lépett fel. Mi és a csehszlovák együttes 2—2 táncszámot mutattunk be. Mikor a csabai fonót adtuk elő a közönség elragadtatásában át akarta törni a kordont. Az álarcos legény, a gólya, meg a lovak jele nete vastapsot kapott. Külön említést érdemel a Palotai táncunkat. Mikor aztán a felvonu­láson megszólalt az agrigentóiaik (ré­széről hamar megismert és körük­ben közkedveltté vált zenekarunk, táncosaink pedig vég esteien végig, fáradtságot nem ismerve ropták a táncot, az út két oldalán a tömegen véglgviharzott a taps és zúgott a kiáltás: — Viva ungfoerese! — Éljenek a magyarok! Egyébként az olaszok szeretete Miklós vezette népi zenekarunk, mely sikert sikerre halmozott. Bár­merre jártak, olasz barátaink már is kisebb hangversenyek rögtönzé­sére kérték őket. Este kilenc órakor kezdődött a táncolással egybefűzött, kötetlen záiróest. Ilyenkor szövődnek a „nemzetközi kapcsolatok”. Előkerül a papír, ceruza, s megkezdődik a cím-cserebere. Azonban ez és a páros tánc sem tudta feledtetni fi­egész ottlétünk alatt végigkísért bennünket. Ennek több oka volt; így a történelem folyamán össze­kapcsoló közős 3 zabad® ág t ör ekvés e­­ink emléke, a Szicíliában is nagy­számú baloldali érzelmű. haladó gondolkodású embereknek népi de­mokráciánk iránt érzett rokonszen­­ve. az előző években itt járt és győ zelmeket elért magyar népitánc együttesek által keltett bizalom, s a bafeussista tanyák, ftük, de az egész kollektíva fegyelmezett, ked'r vés, közvetlen magatartása. Mind­ez így együtt az irántunk való ro­­konszeiw és szeretet forrását nyi­totta meg olasz barátaink szívé­ben. ▲ zöróeiüsor egy ókort római ataljainkkal azt aiz Izgalmat, mely­­lyel — velünk együtt — az ered­ményhirdetést várták- Olasz baráta­ink ölelgettek, nyugtattak mind­nyájunkat, de ez sem használt. Még a sok ilyen fesztivált átélt Búzás elvtárs, a Kaltúrkapcsolatok Intő zete részéről megbízott vezetőnk is le-fel járkált. Mikor már szinte pat­tanásig feszültek az idegek — éj­fél—tizenkettő körül lehetett — megkezdődött az eredményhirdetés. A kié magyar csoport egymásba karolva, összebújva várta, hogy az otthoni munka és tanulás utáni sok­sok táncpróba, a rengeteg feláldo­zott szabad Idő meghozta^ méltó gyümölcsét? Gondolatban mindenki otthon, Magyaronszágon járt, és szeretteit biztatta: most legyetek ve­lünk, drukkoljatok értünk! Dicsősé­get hozzunk hazánkra és szülőváro­sunkra. Jaj, die nagyon éreztük a felelősséget! Egyszer csak felzúgott a közönség: — Éljenek a magyarok! Aztán előlépett a tolmács és kö­zölte, hogy az agrlgentói népitánc­­fesztiválon Magyarország és Cseh­szlovákia megosztva nyerte az első díjat. Mi, magyarok a szicíliai kor­mány díját nyertük, csehszlovák ba­rátaink pedig az agrigentói polgár­­mester díját kapták. Lehetetlen le­írni az örömet, boldogságtól piros arcokat. A hatalmas ezüstserleg kézről kézre járt. Hajnali háromkor már Indultunk te vissza Palermóba. Most még az eddigieknél is szebb volt a táj, el­­ragadóbb a hullámzó tenger! Bú­csúztunk a szép olasz földtől, és még valakitől, a sok olasz barátunk legkedvesebbjétől, Satsedo Calage­­rótól, a mi közkedvelt Linónktól, ö érkezésünk első percétől hozzánk szegődött, hűségesen velünk tar­tott mindenfelé és állandóan a se­gíts egünkre volt. Öt soha, egyetlen pillanatra sem lehetett eltéríteni meggyőződésétől, hogy a mi ma­gyar együttesünk lesz az első. A bűcsűzáskor mindenkit megölelt, megcsókolt, s mikor az utolsó ma­gyarhoz ért, hangos zokogásban tört ki, amiért el kell válnunk. Az olasz nép barátságát láttuk, éreztük ebben a fiúban. Még nagyon sokáig integetett utánunk, s egyre kiáltoz­ta: — Viva, ungherese! — Éljen Itália! — kiáltottuk vissza. Minden szép és felejthetetlen volt, de mikor megérkeztünk a fe­rihegyi repülőtérre, mindnyájun­kat egy gondolat, egy érzés hatott át: ___legjobb Itthon.” Gécs Jenő a Balassi KISZ táncegyüttes vezetője. Kiállítás a giccsről Békéscsabán a Munkácsy múzeumban A giccsfestők tevékenysége az egyén művészi ízlésének mérgezé­se, kulturális fejlődésének fékező­­je, mely ellen szervezett küzde­lem folyik. Ennek a küzdelemnek egyik része az a központilag útnak indított vándorkiállítás, melynek Nagy az érdeklődés Csanádapácán Csanádapácán a nagy érdeklő­désre való tekintettel három al­kalommal kerül előadásra Csiz­­marek Apja lánya című vígjáté­ka. Az első két előadás június 24- én, vasárnap délután és este, míg a harmadik a következő hét dere­kán, 27-én, szerdán kerül színre. A E 20—35 - kérdezi A csabai pedagógusok nyári beosztásáról A napokban fejeződött be a me­gyei tanácsok művelődésügyi osz­tályvezetőinek országos értekezle­te, mely — többek között — nagy jelentőségű határozatokat vitatott meg a pedagógusok nyu­godt, egyenletes ritmusú munka­­körülményeinek biztosításáról is. A pedagógusi munkafeltétel javí­tását a következő tanévtől példá­ul több adminisztratív munka, felesleges értekezlet megszűnte lésével segítik. A nyári szabadság zavartalanságának fontosságát is hangsúlyozták, éppen ezért vetőd­tek fel problémák a csabaiak kö­rében, mert a városi művelődés­ügyi osztály minden csabai álta­lános iskolai nevelőt öt teljes nap­ra beosztott az iskolai napközi otthonokba. A teljes tisztánlátás érdekében felhívtuk telefonon Gajdács Pál elvtársat, a városi tanács művelő­désügyi osztályának vezetőjét, és tájékoztatást kértünk az ügyben. — Miért vált szükségessé az ötnapos' beosztás? — A választ ott kezdeném, hogy a pedagógusok 52 napi szabadsá­gából (a vasárnapokat is beleszá­moltam) 16 napot a felettes okta­tási szervek igénybe vehetnek, ha annak szükségét látják. A jel­zett öt napra ezen a nyáron azért van szükség, hogy a több mint 500 napközis tanuló — a szokásos évközbeni létszámnak kb. 60 szá­zaléka — nyári napközi otthonos foglalkoztatásának tartalmi szín­vonalát lényegesen felemelhessük. Eddig egy nevelő 40 gyermekkel ritkán merte elhagyni az iskolát, strandra, kirándulásra nem men­tek, a 40 gyermeket nehéz volt összetartani. Most — a beosztással — elérjük azt, hogy egy nevelő csupán 20 gyermeket kap, ilyen kis csoporttal pedig sokkal nívó­sadban, hasznosabban tud foglal­kozni. — A szokásos nyári napközi otthonos beosztás beszámít az öt napba, vagy azt még ezen felül le kell tölteni a pedagógusnak? — Természetesen beszámít, öt Gépipari vagy elektrotechnikust felvesz a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat 3érezés kollektív szerint. Je­lentkezés Békéscsaba, Sallai u. 40. 358 napnál tovább senki be nem oszt­ható. Ugyanakkor az irodai ins­pekciót megszüntettük. — Kik végzik a beosztás idő­pontjának kijelölését? — Az iskolaigazgatók. Sze­retném még megjegyezni, hogy ezt az intézkedést a gyer­mekek érdekében hoztuk, jö­vőre viszont azt tervezzük, hogy a napközis tanulókat — a KISZ segítségével — üdülő jelle­gű táborokba visszük, ahol ön­ként jelentkező pedagógusok lát­ják majd el a felügyeletet és irá­nyítják a táborok életét. Az idén azonban ezt már nem valósíthat­juk meg, ezért intézkedtünk a már elmondottak szerint. anyaga bejárta az országot: Sze­geden, Hódmezővásárhelyen, Du­naújvárosban és még számtalan helyen nagy tömegek élőtt bizo­nyította be, hogy mi is az az ál­művészet, mitől kell tartózkodni­uk, mire nem szabad pénzt fecsé­relniük a művészet kedvelőinek. A „Giccs a művészetben” című kiállítás a megyei és városi mű. velődésügyi osztály, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa, a TIT me­gyei titkársága és a fegyveres erők klubja támogatásával, a Kép­csarnok Vállalat rendezésében ma, június 23-án, délután 16 órakor nyílik Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban. Megnyitó be­szédet Nagy Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály vezetője tart. A giccs-kiállitásnak egyébként Békéscsaba az utolsó állomása. Filmhírek MAROKKÓBAN egy csoport francia és algériai fiatal művész megkezdte A felgyújtott falu — Le village incendité — című film forgatását. Ez a mű Algéria króni­kája lesz, s bemutatja a nép éle­tét a forradalom kezdetétől a fegy­verszünetig. • A PRAVDA TUDÓSÍTÓJA felke­reste Szergej Bomdarcsukot, s kér­te, nyilatkozzék új filmje, a Hábo­rú és béke előkészületi munkálatai­ról. Bondarcsuk elmondotta, hogy a filmben látni lehet majd a seng­­rabeni, borodinói, s az austerlitzl csatát. Ezekben a jelenetekben kö­rülbelül 16 ezer statiszta vesz részt. A Szovjetunió Honvédelmi. Minisz­tériuma erre a célra egy katonai egységet jelölt ki. A katonák, szak­értők vezetése alatt már most meg­felelő kiképzésben részesülnek, hogy elsajátítsák az egykori harcászati módokat. A színészek kiválasztása még tart. Jttafdi az aram Történt etz Ür 1962. esztendejének, egy nyári reggelén, hogy Csöpike, a titkárnő ingerülten be­kiáltott az igazgatójá­nak: Ugyan, Topolya, mit ténfereg itt, inkább ugorjon le a boltba és hozzon nekem tíz deka. parizert! Az igazgató lerohant, hozott tíz deka parizert, két császárzsemlét, fő­zött hozzá egy jó feke­tét és bevitte tálcán Cső­­pikének, aki aztán a fe­jéhez vágott egy parizer­­csutkát. Ez volt a vég. Mégis el kell mon­danom Topolya mentsé­gére, hogy volt idő, mi­kor délceg, energikus igazgató volt. Akkoriban ajánlották neki Pirikét titkárnőnek. Piriké rosz­­szul tudott gépelni, rosz­­szul tudta a helyesírást, de valamit mégis jól tu­dott: hogy a férje fele­lős fővalaki a miniszté­riumban. Ezenfelül Piri­ké mindent kétszer csi­nált, de mikor Topolya figyelmeztette, bőgve rohant ki a szobából, hogy: ,,Micsoda egy un­dok, szekánt alak ma­ga Topolya, de várjon csak, majd az uram megmutatja...” Topolyát végül is a természet törvényei sza­badították meg Piriké­től, aki elment gyereket szülni, de azt is két­szer csinálta. Ikreket szült, hogy Topolyát bosszantsa. Hogy az új titkárnő, Csöpike férje is felelős fővalaki volt a minisz­tériumban, azt Topolya már babonás belenyug­vással vette tudomásul. Annál is inkább, mert Csöpike egészen más volt. ö abszolúte semmit nem csinált se szimplán, se duplán, csak feketé­ket csinált duplán, de azt is ő itta meg. És elég volt egy fejcsóválás, már csattant is a fenye­getés: „Majd az uram megmutatja!...” A legnagyobb baj mégis az volt, hogy Csö­­pikének eszébe se jutott gyereket szülni. Topolya igazgatói méltóságától lassan teljesen meg­fosztva, egykedvű lett és dísztelen, mint egy kará­csonyfa vízkereszt után. Ám mégis, mikor az em­lített végzetes reggeli alkalmával Csöpike a fejéhez vágta a parizer­­csutkát, Topolya lázadó lelkének utolsó nagy fel­­lobbanásával ideglázba esett. Három napig félre­beszélt és a kusza ba­darságokból csupán egy visszatérő mondat volt tisztán kivehető: „Majd az uram megmutatja... majd az uram megmu­tatja...” Topolya szive azonban erős volt és túlesett a krízisen. Mikor lába­dozni kezdett, örömmel konstatálta, hogy egy ro­konvállalat iémerős igaz­gatója fekszik a szom­szédos kórházi ágyon, szintén ideg, szintén gyógyuló. Midőn a kol­léga megkérdezte, hogy mi idézte elő a bajt, Topolya megrázkódva az emlékektől, így fe­­lelt: — A betegségem oká­ról nem szeretek beszél­ni, de egy tanácsot ad­hatok: ha lehet, férfit alkalmazzon titkárnak; mert annak nincs férje. — Rossz tanács — Té­vedt el a kolléga —, ne­kem férfi a titkárom, de boldogan kicserélném nőre. — Summa-summárum, a két igazgató titkárt cse­rélt, és ez mindkettőjük gyógyulását meggyorsí­totta-Topolya újjászületve ment be a' hivatalába, melegen üdvözölte az új titkárt és meghagyta, hogy ha valamit nem. tud, csak kérdezze meg bátran, majd megmutat­­ja< hogyan kell. — Az nagyon jó lesz — nézett rá bizakodva a titkár —, akkor tessék mindjárt. megmutatni, hogyan kell írni a mö betűt. Topolyát e pillanatban valami nagy-nagy nyu­godtság szállta meg. Csak semmi izgalom, hi­szen ez a világ legegy­szerűbb esete. Szépen kifizeti neki a felmondá­si pénzt, és mehet. Ám, amikor ezt közöl­te, a titkár őszinte meg­hökkenéssel bámult rá: — Magának vagy el­ment az esze, vagy nem tudja, kivel beszél! De várjon csak, lesz itt olyan haddelhadd, hogy a fal is csirizes lesz! Majd a feleségem meg­mutatja! FÜLÖP GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents