Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-22 / 144. szám

ÍME. június 22. 2 Péntek Kibővített ülést tartott a párt megyei bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) talma zásra több mint egymillió forintot fizettek ki. — Az eddig elmondottak — folytatta Szabó elvtárs — világos bizonyítékai annak, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és a Szabó elvtárs beszámolójában ezután a megye tizenötéves távla­ti tervéről szólt: — További fejlődésünk pers­pektívája a második ötéves terv időszakán túlmenően is bizako­dással tölthet el bennünket a me­gyei iparfejlesztés vonatkozásá­ban. Most van kimunkálás alatt a megye tizenötéves távlati terve. E terv célja, hogy a belátható lehe­tőségeket reálisan felmérje, ösz­­szefüggő vizsgálatok és számítások alapján megjelölje az ipar, a me­zőgazdaság, a közlekedés, a szo­— A pártnak az a fő célkitűzé­se — folytatta beszámolóját Sza­bó elvtárs —, hogy a dolgozó em­berek életszínvonala, életkörül­ménye állandóan javuljon, hogy a második ötéves tervben a célkitű­zéseknek megfelelően alakuljon. Ebinek feltételeit a népgazdasági tervek ütemezés szerinti megvaló­sítása adja. Tehát a jövőt a jelen­ben kell megalapoznunk. — Ami a második ötéves terv második évének beindulását ille­ti, a tények alapján nem lehetünk elégedettek. A lemaradások kö­vetkeztében idei feladataink, tennivalóink megnövekedtek. A múlt évvel ellentétben az idén egy sor szubjektív és objektív ok kö­vetkeztében az átállás nem volt zavartalan. Jelentős lemaradás mutatkozik — a tanácsi ipar kivé­telével — a minisztériumi iparban az év első öt hónapjában. A mi­— Az állami ipar vezetésében — folytatta beszámolóját Szabó elvtárs — két veszélyes jelenséget lehet tapasztalni. Az egyik az ön­kormány politikai, gazdaságpoli­tikai irányvonala a gyakorlatban kiállta az idő próbáját. ciális és kulturális fejlődés irá­nyát, arányait. — Többek között olyan kérdé­sek feldolgozása szükséges, mint a megyében levő természeti kin­csek, például a földgáz ésszerű fel­­használása, az ipari bázis továb­bi ésszerű fejlesztése és a meg­lévő ipar mind gazdaságosabb ki­használása. Természetesen hason­ló módon foglakoznak a különbö­ző speciális munkabizottságok a távlati terv elképzeléseiben sze­replő egyéb kérdésekkel is. nisztériumi ipari üzemek teljes termelése alig haladta meg a 83 százalékot. Ennek megállapítása után az előadó a lemaradás okait elemez­te. Elmondta, hogy a vállalatok irányítását és vezetését az idei in­dulás előkészítésében és eddigi végrehajtásában az előrelátás hi­ánya jellemezte, melynek követ­keztében a termelés nem volt üte­mes. A minisztériumi ipar terme­lése 1962 januárjában mintegy 7 százalékkal alatta maradt a ne­gyedéves átlagnak, amit március­ban túlmunkával igyekeztek pó­tolni. A túlóra-felhasználás az egy évvel korábbi azonos időszak­hoz képest egészében és az álla­mi iparban mintegy hatezer órá­val nőtt. öt hónap alatt az állami iparbsm 80 ezernél több túlórát használtak fel. i annak emelése igen fontos szere­pet tölt be a magas szintű veze­tés megteremtésében. — Ritkán tapasztalható, hogy egyes gyártási folyamatokat mű­szaki kutatás alapján változtat­nak meg. Ennek oka elsősorban, hogy az igényeknek megfelelően nem tudjuk biztosítani a szüksé­ges műszaki létszámot. Ügy gon­dolom, hogy valamennyien egyet­értünk abban: a műszakiak pilla­natnyi létszáma csak az üzemi termelésnek napról napra történő irányítását tudja ellátni, és csak kismértékben képes elmé­lyült előkészítő munkára. Ezután részletesen elemezte a műszaki állomány összetételét, képzettségét. Javasolta, hogy az üzemek alaposabban, átgondoltabb terv alapján biztosítsák a műszaki és közgazdasági szakemberek utánpótlását. Éljenek a vállalati ösztöndíj lehetőségével. berek nem a népgazdaság érde­keit védő szemléletből cseleked­nek, hanem azt másodlagosnak kezelve, saját személyi, egyénies­kedő szemléletükkel, gyakorlatuk­kal kárt okoznak. Fegyelmezetlen munkájuk termelési kiesést vagy szükségtelen túltermelést idéz elő. Ilyen eset fordult elő a Békéscsa­bai Kötöttárugyárban. Több példát mondott el arra vonatkozóan is, hogy néhány vál­lalatnál olyan esetben is prémiu­mot fizettek ki, amikor ez indo­kolatlan volt. elégültség. Ennek egyik okát ab­ban kereshetjük, hogy az elmúlt évek során jelentős eredményeket értünk el a termelésben. , — A másik negatív jelenség, hogy az üzemi demokratikus cent­ralizmus kezd egy irányba, a cent­ralizmus irányába eltolódni, és csorbul az üzemi demokrácia. Akiknek munkájában ilyen gyakorlat érvényesül, akár abból a meggondolásból, hogy így „könnyebb” és kényelmesebb ve­zetni, vagy így rövid idő alatt tud­nak felmutatható eredményeket elérni —, hibás szemlélet követ­kezménye. Xt Az előadó részletesen elemezte azokat az okokat, amelyek az üze­mi demokrácia csorbításához ve­zetnek. Bírálta az olyan vezetőket, akik semmi be veszik a munkások javaslatait, nem hallgatják meg őket és gyakran a pártszervezet véleményének kikérése nélkül döntenek fontos kérdésekben. Az ilyen vezetés óhatatlanul gyengíti a tömegkapcsolatot. Szabó elvtárs igen találóan mondta, hogy az üzemekben fellelhető, a fejlődést gátló fogyatékosságokat természe­tesen nem akarják csak a gazda­ságvezetés zsebébe varrni. Mert, ha igaz az, hogy a gazdasági mun­ka sikerei a jó párt-, szakszerve­zeti és KISZ-munka tükröződése, akkor az is igaz, hogy a meglévő gyengeségek, buktatok mércéi a párt- és a táisadalmi szervezetek munkájának is. A beszámoló ezután a párt- és szakszervezetek tevékenységével foglalkozott. Javítsuk az ipar pártirányítását — Az eddiginél többet, de főleg behatóbban, elmélyültebben szük­séges foglalkozni — hangsúlyozta — az üzemi pártmunka, az ipari termelés alakulásával, a munká­sok között végzett tervszerűbb agitációs és politikai munkával, az iparirányítás fontos kérdéseivel. Különösen vonatkozik ez a városi pártbizottságokra, továbbá azokra a járási pártbizottságokra, melyek irányítása alatt területükön je­lentősebb ipari üzemek vannak. Megemlítette, hogy nem min­denütt ismerik kellőképpen az Frankról megtudtam, hogy Karl. Mein lieber Karl! — írta neki a felesége Santiago de los Caballeros dominikai városból. A levelet az asztalon hagyta, a szo­bájában ... Régóta sejtettem, hogy német. Most már ennél jóval többet tu­dok. Pollack nem az igazi neve. Fischemek hívják. Az asszony j a gyerekekről ír, beszámol a csa­­! Iádról, nem kétséges tehát, hogy ! a felesége — Ingrid Fischer néven í él dél-amerikai otthonukban. ! Lestem az alkalmat, hogy le- I fényképezhessem Frank barátun­­jkat. Készítettem róla felvételt I elölről, jobbról, balról, jártában Jés ültében, óvatosan persze, ne­­j hogy észrevegye. Még jó lehet va- Jlamire. A múltkor mellette álltam I a fürdőben a zuhany alatt, s a (hónalján hegedőst fedeztem fel, jegy elég nagy bőrfelületen. Akko­­j ra volt, s úgy fénylett, mint egy j Napóleon-arany. Anyám fivére — I Benő bácsi — még otthon mesélte, Ihogy az SS-legényeknek szolgála­túik megkezdésekor bőrükbe teto- Iválták alakulatuk jegyét, ördögi egyes fontos, iparra vonatkozó párthatározatokat; így nem is tudnak jól munkálkodni végre­hajtásukért. A szakszervezetekről szólva el­mondta, hogy tevékenységüknek még mindig gyenge oldala a poli­tikai nevelő és meggyőző munka. Végül az MSZMP VIII. kong­resszusának előkészületeiről szólt: — 1962 a kongresszusra való ké­szülődés éve — mondotta. — Ma a munka pártszervezeteinkben, üzemeinkben és az élet más terü­letén mindinkább ennek jegyé­ben folyik. Munkasikerekkel, a lehetőségeket maximálisan kihasz­nálva, a munkások alkotni akará­sára építve kell eljutnunk a kongresszushoz. Ez nem lehetet­lenség, hanem az élet realitása. Mindössze azon múlik, hogy min­denki a maga területén képessége­inek legjavát adja, és ennek meg­felelően irányítsuk a munkát is — fejezte be beszámolóját Szabó elv­társ, majd a határozati javasla­tot a pártbizottság ülése elé ter­jesztette. Vezetni annyit jelent, mint előrelátni A beszámolóhoz és a határozati javaslathoz többen hozzászóltak. Kruzslitz elvtárs, a megyei tanács ipari osztályának vezetője, a taná­csi iparban dolgozó műszakiak helyzetéről beszélt. Elmondotta többek között, hogy az utóbbi esztendőkben javult a gazdasági vezetés színvonala, természetesen ez még nem elégséges. Berki elv­társ, a Békéscsabai Téglagyár igazgatója felszólalásában arról szólt, hogy üzemükben megvan az összhang a gazdasági, mű­szaki és mozgalmi vezetők között. Intézkedéseket dolgoztak ki, ezeket a munkásokkal is meg­vitatták, hogy az időjárás okozta termelési kiesést pótolják és a kongresszusi versenyválla­lást teljesítsék. Csepregi elv­társ, a megyei tanács v. b. gyanúm támadt: — nem hagy nyugodni azóta — talán ugyanaz az orvos, aki Fort Jacksonban az orrom nyergével bajlódott — bőr­­plasztikai specialista volt — Frank hónalja táján is kiigazított vala­mit. Fort Jacksonból kijártunk Co­lumbiába. öt mérföld a katonai rezervációtói a dél-karolinai fő­város. Ott volt doktor H. Ch. Smith rendelője. Asztalán der­­moplasztikai kísérletekről láttam felvételeket. Kíváncsi kisfiú vol­tam — ez még a legkezdetén tör­tént, mielőtt áthajóztak bennün­ket Libanonba —, s érdeklődtem: mit mutatnak a képek, milyen célt szolgálnak az ilyen műtétek? „Elégett bőrfelületek pótlása” — magyarázta Smith doktor. „Ipari sérüléseknél, de olykor kozmetikai beavatkozásnál is igénybe veszik. Mint a sebészet minden ága, a háborúban ez a tu­domány is sokat fejlődött.” Hallottam ilyesmiről — motyog­tam. „Igen. A háború a sebészet nagy elnökhelyettese a tanácsi ipar múlt évi és idei termelési tapasz­talatairól tájékoztatta az ülés résztvevőit. Várai elv társ, a városi pártbizottság munka­társa, a vállalatok összevoná­sának néhány visszásságáról, Ko­csis elvtáz-s, az SZMT vezető tit­kára a termelékenység emelésé­nek szükségszerűségéről beszélt. Vagyis az egyharmad-kétharmad arány biztosításáról, a szocialista brigádmozgalom szélesítéséről, va­lamint a normák rendszeres ellen­őrzéséről, amiről a gazdasági ve­zetés és a szakszervezetek el-elie­­ledkeznek. A vitában felszólaló Klaukó elv. társ elmondta, hogy az állami ipari irányítás és vezetés színvonalának megvitatását négy ok tette szük­ségessé. Először: az ipartelepítés mindjobban elői'ehalad a megyé­ben. Másodszor: kontroll alá vet­tük a VII. pártkongresszus iparra vonatkozó határozatainak végre­hajtását. Vagyis azt, miben men­tünk előre és hogyan. Egyúttal ez a tanácskozás számvetés a megyei pártértekezlet előtt. Harmadszor: időszerű volt a vezetés színvona­lának megvitatása. Negyedszer: ez a tanácskozás is hozzájárult ah­hoz, hogy a hátralévő időt jól fel­használjuk, és eredményesen fel­készüljünk a VIII. pártkongresz­­szusra. Klaukó elvtárs elmondta, hogy az ipari vezetés és irányí­tás az utóbbi időben javult. Emel­lett azonban a pártszervezetekre hárul a feladat, hogy a gazdasági vezetéssel együtt — éppen a meg­növekedett feladatok miatt — gyorsítsák a fejlődést. Arra kérte a pártszervezeteket, hogy követ­kezetesen hajtsák végre a határo­zatokat, lépjenek fel a liberaliz­mus megnyilvánulásaival szem­ben. Az iparvezetésről szólva hangsúlyozta: elemezzék jobban a termelést, javítsanak a munkastí­luson, ne engedjék ki kezükből a gazdaságos termelés folyamatos­ságát. Vezetni annyit jelent — mondotta —, mint előrelátni. A pártbizottsági ülés résztvevői Szabó Sándor elvtárs válaszadása után a beszámolót és a határozati javaslatot elfogadták, majd tudo­másul vették a XXII. kongresszus anyagának feldolgozásáról előter­jesztett írásos jelentést. A bejelen­tések után Klaukó elvtárs a párt­­bizottság ülését berekesztette. kísérletező terrénuma — mond­ta. — Frontorvos voltam.” — Hol? — kérdeztem. Nem felelt mindjárt. Majd csak annyit mondott: — Sokfelé, amerre a szövetsége­sek jártak. Mondom, nem hagy nyugodni most ez a felfedezés. Az ember­nek olykor különös megérzései vannak. Lehet, hogy túlságosan élénk a fantáziám, talán semmifé­le reális alapja nincs az egész do­lognak, mégis most már hajt a kíváncsiság, hogy ellenőrizzem: mennyi a közük megérzéseimnek a valósághoz? Olyan esetre nem emlékszem, amikor én kezdeményeztem vol­na a beszélgetést Frank Pollaek­­kal. Most mégis kerestem az al­kalmat, hogy szóba hozhassam: — Ismertem egy szimpatikus or­vost Columbiában. Magyar isme­rőséről érdeklődött tőlem. Akkor nem tudtam neki felvilágosítást adni, később még úgyse — hi­szen tudja, messze jártunk —, de most véletlenül hallottam erről a honfitársamról. Az orvos nevét viszont elfelejtettem. — ön nem járt Columbiában? — kérdeztem. — Jártam — bólintott Frank. — Régen? — Évekkel ezelőtt. — Mikor? — Régi katona vagyok — felel­te. — ötvenegyben helyeztek a Készül a megye tizenötéves távlati terve A jövőt a jelenben kell megalapoznunk A második ötéves terv magasabb szintű irányítást és vezetést követel — Ahhoz, hogy megyénk álla­mi iparának és vezetésének szín­vonalát reálisan értékelhessük — hangzott a beszámoló —, nem elégséges az elmúlt öt hónap ta­pasztalata. Szükséges ehhez az el­múlt néhány év tapasztalatát ösz­­szegezni, hogy a valóságos hely­zet, a megfelelő elemzés alapján a pártbizottság a legfontosabb fel­adatokat meghatározhassa. Az utóbbi esztendők tapasztalata bi­zonyítja, hogy a VII. kongresszus által meghatározott célkitűzések megvalósításában az állami ipar vezetése alapjában véve jelentős eredményeket ért el. A második ötéves tervben előttünk álló új feladatok, új helyzet magasabb szintű irányítást és vezetést köve­tel. Következésképpen az üzemek rendelkezésére álló munkaerő összetétele, a műszaki állomány létszáma és képzettsége, illetve A vezető munkakörben dolgozók felelőssége — Világos tehát a feladat — mondta a többi között Szabó elv­társ —, hogy az üzemek vezetésé­nek színvonalát javítanunk kell. Nagyobb igényességet kell tá­masztanunk a különböző vezető munkakörökben dolgozók iránt. Tapasztalható ugyanis a feladatok megoldásával szembeni igényte­lenség, például az intézkedési ter­vek egy sor üzemben nincsenek kellő előrelátással elkészítve. — Helyenként találkozni olyan megnyilvánulással is, amikor egyes felelős beosztásban lévő em-Két veszélyes jelenség az állami iparban Vadász Ferenc: 17 Az GWÍlnty [/ÁS-S-ZCmíz Smith vagy Schmidt?

Next

/
Thumbnails
Contents