Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-21 / 143. szám
1SS2. Junius 21. 2 Csütörtök ^a^kopáncii tanulságok Történelmi tanulság JJiggye el, szorgalmas emberek lakják ezt a tanyavilágnak beillő községet. Jó a föld is... A szövetkezetét is megszerették az emberek, pedig most baj is van elég ... De jóval több az akarat... Ha a mostani elnökünk, meg a többi vezető minket is meghallgat, kilábalunk a bajokból.. r Már javában kapálták a cukorrépát a nagykopánesi Kossuth Termelőszövetkezetben, amikor ott jártunk, s a tanácsháza előtt egy idős bácsival ismeretséget kötöttünk. Tőle idéztük e sokat sejtető mondatokat, melyek igazi értelmét csak később értettük meg. Egy vaskos jegyzőkönyv megállapításai vittek közel bennünket az idézett szavak értelméhez, melyeket az orosházi járási tanács mezőgazdasági osztályának munkatársai ez év március második felétől április 6-ig ebben a közös gazdaságban összegyűjtöttek. Tavaly már az év kezdetén sokasodtak Nagykopáncson a bajok. S ez egyrészt a munkaszervezésben, másrészt a gazdasági vezetők és a tagság között mindjobban felgyülemlett ellentétekben jutott kifejezésre. Később már a vezetők között is kezdett az értetlenség úrrá lenni. Végül is a járási tanács mindenre kiterjedő vizsgálatot rendelt el. |Z egyetlenek a tények. Azokat iv meg nem történtté nyilvánítani, eltussolni, amint mondani szokták: csak ideig-óráig lehet, azonban később annál nagyobb erővel törnek elő. így történt ez Nagykopáncson is. A szövetkezet gazdái felocsúdva a kényszerhallgatásból, elmondták, hogy a szövetkezet elnöke és a vezetők közül egyesek ellentmondást nem tűrően hess égették el maguktól a legjobb javaslatokat is. A segítő szándékú figyelmeztetéseket, bírálatokat támadásnak, ellenséges megnyilvánulásnak kiáltották ki. S ez oda vezetett, hogy hónapokig nem tartottak közgyűlést, de vezetőségi ülést sem. A munkát elősegítő tanácskozás tavaly már úgyszólván ismeretlen fogalommá lett. A gőgösség, a kiskirályoskodás végül is teljesen kizárta a közös gazdáit a vezetésből. A fegyelmet felváltotta a zűrzavar. Mindenki saját feje után ment. Ezt az állapotot, amint ilyenkor általában lenni szokott, néhányan ki is használták, hiszen a zavarosban nem volt nehéz halászni: a közei takarmányból jutott bőven egyesek háztáji állatállományának. Ilyen körülmények közepette azután nem lehetett azon csodálkozni, hogy a szövetkezet szarvasmarha-állományának hétről hétre romlott a kondíciója és fokozatosan csökkent termelési hozama. Fegyelmi bizottság? Papíron volt. A mindennapi életben azonban nem. S ha e bizottság néha próbálkozott is ellentmondani, a fejüket vesztett vezetők gyorsan elhallgattatták. A felelőtlen vezetés következ^ tében annyira eluralkodott a fegyelmezetlenség, hogy a szép jövedelmet ígérő vöröshagymát idegen munkaerővel szedették fel. S tavaly a késő ősz ellenére, december 20-án még kukoricát törtek a nagykopáncsiak. A kukoricaszárat az utolsó 150 holdról pedig ez év április 6-án takarították le, amikor a szóban forgó vizsgálat véget ért. A vizsgálat után tisztsége alól felmentett elnök és a mellette mindvégig kitartók tevékenysége nyomán súlyos százezreket veszítettek a szövetkezet gazdái. Valóban szorgalmas nép lakja ezt a községet, ha ilyen körülmények között is 24 forintot ért a Kossuth Tsz-ben egy munkaegység. A vizsgálat óta sok tekintetben előbbreléptek ebben a közös gazdaságban. Ez elősorban a munkaszervezésben, a munkafegyelem alakulásában, s a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmében mérhető le a legjobban. Szabó elvtárs, a szövetkezet párttitkára határjárásra invitált bennünket, s bizakodóan „rajzolta” elénk a nagy kiterjedésű gazdaság várható idei eredményeit, a 312 család jövőjét Örömmel újságolta, hogy május elseje óta három csoport vetélkedik a 4700 holdas gazdaságban a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. A dicséret hangján szólt a KISZ-fiatalokról, akik 11 tagú brigádot alakítottak, hogy a nyári-őszi betakarítási munkákban a szállításoknál fennakadás ne legyen, Az asszonyok munkájáról is sok jót mondott eL ^ tagság számához viszonyítva, aránytalanul sok itt a föld: 18 hold jut egy szövetkezeti gazdára. Most, a vezetés megszilárdulása után is lépten-nyomon az a gondolat foglalkoztatja a járási tanács mezőgazdasági osztályát: vajon képes lesz-e a tagság időben és minőségileg is megfelelően minden munkát elvégezni? A jelek szerint nem látszik ez biztosítottnak. A járás még a tavaszon javasolta: adjanak le ezer hold földet a szomszéd község egyik termelőszövetkezetének. Ez ellen azonban teljes volt a tiltakozás. De arról sem akarnak hallani, hogy az 1200 hold legelő egy részéről bizonyos időre lemondjanak más közös gazdaságok javára. A háztáji körül is helytelen szemlélet érvényesül. A nagykopáncsi tsz-ben még az idén is adnak családonként a veteményes föld mellé külön csalamádé-földet és legelőt, ami összesen két holdnak felel meg. Nehezen lehet ezt összeegyeztetni a közös táblák gondos megművelésével, s azzal a szemlélettel, hogy a tagság főleg a közösből várja a nagyobb jövedelmet és ne fordítva. E két rendezetlen körülmény alapul szolgált az idei termelési terv alacsony megállapításában is. TM'indent egybevetve: sok min-1 den megváltozott a nagykopáncsi Kosuth Tsz általános gazdálkodáséban. De van még tennivaló. A szorgalom és a jó föld, vagyis az adottság adva van. A párt és a gazdaság vezetőinek ÉH Békés megyei Állami Építőipari Vállalat tetőfedő-szigetelő szakmunkásokat vesz fel. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Békéscsaba, Kazinczy u. 4. sz. fsz. 2. 40015 azonban sokkal jobban érdekeltté kell tenni tagságot a közös iránt. Ez persze feltételezi azt, hogy min. denekelőlt a vezetők értsenek egyet azzal, ami a szövetkezet érdekét jelenti, ök hivatottak megértetni a tagsággal, hogy a két hold háztáji külön is sok munkát igényel, ami feltétlenül a közös rovására megy. Hogy ezekben és sok másban is mennyi idő alatt jutnak előbbre a nagykopáncs! Kossuth Tsz gazdái, az elsősorban a helyi párt- és gazdasági vezetőkön, a szövetkezet egész tagságén múlik. Balkus Imre /wwuwwvwvwwww^ Az „új baloldal” a bonni militaristák politikája ellen Nyugat-Berlin, (TASZSZ) „Űj baloldalnak” nevezi magát az a nyugat-berlini ellenzéki ifjúsági csoport, amely fellép a bonni militaristák veszélyes politikája ellen. E csoport a Német Ifjúság Szocialista Szövetségének tagjaiból, egykori szociáldemokratákból és pártonkívüliekből áll. A napokban Nyugat-Berlinben nyilvános gyűlést rendezett a csoport és ezen ismertette politikai célkitűzéseit. Az új baloldaliak fő feladatuknak tartják a felvilágosító munkát a lakosság körében, hogy elősegítsék minden erő összekovácsolását az atomháború ellen, a kiélezett nemzetközi kérdések békés megoldásáért és a demokratikus szabadságjogok megőrzéséért. A gyűlés szónoka kijelentette, hogy a Német Szociáldemokrata Párt jelenlegi vezetősége Adenauer segítő-szervévé vált és még a burzsoá demokratikus ellenzék feladatait sem teljesíti. (MTI) Huszonegy évvel ezelőtt a történelem leggyalázatosabb hitszegésével, a nemzetközi egyezmények törvényeit felrúgva, hadüzenet nélkül óriási erővel rohanták meg a Szovjetuniót a horogkeresztes fasiszta hordák. A náci Németország, amelynek lábai előtt hevertek már Európa országai, hatalmas erőforrásokra támaszkodott, s stratégái úgy gondolták, hogy néhány hónap leforgása alatt földre terítik a világ első szocialista államát. A nemzetközi imperializmus, mely 1917 óta hasztalan próbálkozott ezzel, azért keltette életre és táplálta a német militarizmust, mert de facto ezt a szerepet szánta neki. Csak miután Hitler étvágya az egekig nőtt, s azt a kezet is, amelyet korábban nyaldosott a támogatásért bekapással és lenyeléssel fenyegette, kerestek ijedten szövetséget a Szovjetunióval a nyugati nagyhatalmak. Ekkor már dúlt a minden idők legvéresebb háborúja szovjet földön, s az egész világ előtt nyilvánvalóvá vált a Szovjetunió igazsága, amit 1941 előtt is hirdetett a nemzetközi fórumokon, hogy a fasizmus az egész haladó emberiség létére tör. Ennek ellenére is húzták-halasztották a második front megnyitását a nyugati szövetségesek. Csak Sztálingrád után, amikor látták, hogy a Szovjetunió egymaga is megbirkózik a fasiszta fenevaddal, szálltak partra Európában. Ekkor azonban már eldőlt a háború kimenetele és ismét levonhatták a tanulságot az imperialisták: a szocializmus ereje legyőzhetetlen ... A második világháborúban az új társadalom győzedelmeskedett a régi, haláltusájában vérengző társadalom felett, s Európában és Ázsiában újabb népek előtt nyitotta meg a felszabadult élet kapuját. Ez az új társadalom azóta világrendszerré nőtt, s ma már száz- és százmilliók állnak csatasorba, hogy az életet védelmezzék. 1945 után, de még napjainkban is Hitler izgágaságát, a nyugati államférfiak következetlenségét okolták amiatt a fasiszta teoretikusok, hogy a nemzetközi imperializmus nem alkothatott egységfrontot a szocializmus ellen. Ma Adenauer csak abban különbözik Hitlertől, hogy teljes és feltétel nélküli támogatását akarja bírni az angol, amerikai és francia imperialistáknak egy szocialista tábor elleni háborúban, ahol már az atomfegyvereké a szó. A történelem azonban évszázadok óta bizonyítja az emberek előtt, hogy a társadalmi összecsapásokból mindig az új kerül ki győztesen. A mi korunkban 1917 és 1945 adott választ erre az adenauereknek. S 1941 június 21-e minden haladó és békére vágyó embernek szolgáltatott örök tanulságot: elegendő erőnk van ahhoz, hogy megakadályozzunk egy harmadik világégést, s a lövészárkok helyett gazdasági fronton győzzük le az imperializ-Nem ismétlődhet meg Lumumba tragédiája ! — Gizenga védőinek sajtóértekezlete — Kairó (TASZSZ) Gizenga volt kongói miniszterelnök-helyettes védelmét tíz ismert jogászból álló nemzetközi kollégium látja el. A kollégium tagjai kedden sajtóértekezletet tartottak, amelyen Szikhe Kamara neves guineai jogász, a kollégium elnöke kijelentette, azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy védelmükbe vegyék a törvénytelenül letartóztatott és jelenleg is fogva tartott Gizenga volt miniszterelnök-helyettest. „Ismerni akarjuk Gizenga letartóztatásának körülményeit, és ezért követeljük, tegyék lehetővé, hogy Kongóba utazzunk — mondotta Kamara. — Nem akarjuk, hogy \ Gizengával megismétlődjék Lumuínba szomorú sorsa.” Vadász Ferenc: ^ A<z öwéhfy A két kém sorsa — Nem óhajtok vitát folytatni arról, hogy mire kötelezi magát a szerződés, milyen jellegű a szolgálata. Csak nyomatékosan a íi!gyeimébe ajánlom: magasabb államérdek, hogy a mi szolgálataink körülményei rejtve maradjanak. — Sajnálom — mondtam. A főnök vállat vont: — Ne higgye, hogy ezzel pontot tett az ügyre. A dolog nem csupán engem foglalkoztat. Meglepődne, ha tudná, milyen magas körökig jutott el. A tisztelendő úrral tanácskoznak Sinkóék a fiukról. Nem rossz. A fiuk a szabad világban él, s ők aggódnak miatta. Halj latlan. Ezt már inkább csak magának mondta. A főnök dühösen távozott. Visszaszólt: — Tisznázn ia kell még magát I ebben az ügyben. Unalmam most egyszeriben elillant. Miről írt apám? Nekem is szokatlan volt és meglepő. Gyakran megteszi ő is, hogy elmond egyet-mást a gazdálkodásukról. Tudja, hogy az ilyesmire kíváncsi vagyok. De most hosszasan leírt egy históriát. Azzal kezdte, hogy a tisztelendő úr beszélgetett vele erről, tőle kapta a tanácsot, hogy írja meg nekem ... Amikor a főnök dühösen faképnél hagyott, előszedtem a levelet. Vegyük csak sorra: „Sárváron járt a tisztelendő úr — írja apám —, és éppen nagy izgalomban mesélték az emberek, hogy két gyanús fiatalember járt ott a községben, akikről kiderítették, hogy a határon túlról jöttek, és oda igyekeznek vissza. Mindjárt meglátták rajtuk, hogy nem idevalósiak — folytatja apám —, két községbeli ember a nyomukba szegődött, s beszédbe elegyedett velük a szövetkezeti italboltban. A kérdésekre zavaros választ adtak, látnivaló volt tehát, hogy nem járnak egyenes úton. Aztán amikor a falubeli emberek rendőrért küldtek, azok ketten bemenekültek a közeli erdőbe. Röviddel ezután mozgósították a m-unkásőröket is, körülfogták az erdőt, felvertek minden bokrot. Nagy lövöldözés lett a vége. A két kém (a tisztelendő úr úgy mondta, hogy azok voltak) egérfogóba szorult. Az idősebbik, aki a vezető volt, golyót küldött a társa koponyájába, aztán magával is végzett. Hát mindezt csak azért írom meg, mert — erősítgeti apám — a tisztelendő úr tanácsolta. Talán nem lesz károdra, ha tudsz erről, merthogy az ilyesmi teljességgel esztelen meggondolatlanság és ráadásul a mi békés életünkre, meg a sajátjukra is életveszélyes. Mert Sárváron azt mondták, hogy mindenféle fegyver meg titkos rádió, méreg és sok más efféle volt náluk. Könnyű kitalálni, hogy a volt honfitársak — ezt a két szót apám aláhúzta — az életünket se kímélték volna, csakhogy megbízóiknak eleget tegyenek. Te írtad fiam, hogy már leszereltél, ennek nagyon örülök. Annak még inkább, hogy folytatod a tanulást. Én ezt tudattam a tisztelendő úrral, de ő azért rábeszélt, hogy írjam meg ezt teneked, hogy tudjad.” Sokféle okból nyugtalanít ez a levél. Eltettem, nem akartam rágondolni. De a főnök most alaposan felzaklatott. Ha meggondolom, tényleg nem játék. Igaza van a főnöknek. Nem tudom, kik lehettek, akikről apám ír... Feltehető, hogy rokonszakmabeliek. Be még csak bejutottak valahogyan, de vissza már nem sikerült nekik. Elméletben beszélnek ne-
