Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-21 / 143. szám

1SS2. Junius 21. 2 Csütörtök ^a^kopáncii tanulságok Történelmi tanulság JJiggye el, szorgalmas emberek lakják ezt a tanyavilágnak beillő községet. Jó a föld is... A szövetkezetét is megszerették az emberek, pedig most baj is van elég ... De jóval több az akarat... Ha a mostani elnökünk, meg a többi vezető minket is meghallgat, kilábalunk a bajokból.. r Már javában kapálták a cukor­répát a nagykopánesi Kossuth Termelőszövetkezetben, amikor ott jártunk, s a tanácsháza előtt egy idős bácsival ismeretséget kö­töttünk. Tőle idéztük e sokat sej­tető mondatokat, melyek igazi ér­telmét csak később értettük meg. Egy vaskos jegyzőkönyv megál­lapításai vittek közel bennünket az idézett szavak értelméhez, me­lyeket az orosházi járási tanács mezőgazdasági osztályának mun­katársai ez év március második felétől április 6-ig ebben a közös gazdaságban összegyűjtöttek. Tavaly már az év kezdetén so­kasodtak Nagykopáncson a bajok. S ez egyrészt a munkaszervezés­ben, másrészt a gazdasági vezetők és a tagság között mindjobban fel­gyülemlett ellentétekben jutott ki­fejezésre. Később már a vezetők között is kezdett az értetlenség úr­rá lenni. Végül is a járási tanács mindenre kiterjedő vizsgálatot rendelt el. |Z egyetlenek a tények. Azokat iv meg nem történtté nyilvání­tani, eltussolni, amint mondani szokták: csak ideig-óráig lehet, azonban később annál nagyobb erővel törnek elő. így történt ez Nagykopáncson is. A szövetkezet gazdái felocsúdva a kényszerhall­gatásból, elmondták, hogy a szö­vetkezet elnöke és a vezetők közül egyesek ellentmondást nem tű­­rően hess égették el maguktól a legjobb javaslatokat is. A segítő szándékú figyelmeztetéseket, bírá­latokat támadásnak, ellenséges megnyilvánulásnak kiáltották ki. S ez oda vezetett, hogy hónapokig nem tartottak közgyűlést, de ve­zetőségi ülést sem. A munkát elő­segítő tanácskozás tavaly már úgyszólván ismeretlen fogalommá lett. A gőgösség, a kiskirályosko­­dás végül is teljesen kizárta a kö­zös gazdáit a vezetésből. A fegyelmet felváltotta a zűrza­var. Mindenki saját feje után ment. Ezt az állapotot, amint ilyen­kor általában lenni szokott, néhá­­nyan ki is használták, hiszen a za­varosban nem volt nehéz halász­ni: a közei takarmányból jutott bőven egyesek háztáji állatállomá­nyának. Ilyen körülmények köze­pette azután nem lehetett azon csodálkozni, hogy a szövetkezet szarvasmarha-állományának hét­ről hétre romlott a kondíciója és fokozatosan csökkent termelési ho­zama. Fegyelmi bizottság? Papí­ron volt. A mindennapi életben azonban nem. S ha e bizottság néha próbálkozott is ellentmonda­ni, a fejüket vesztett vezetők gyor­san elhallgattatták. A felelőtlen vezetés következ­^ tében annyira eluralkodott a fegyelmezetlenség, hogy a szép jövedelmet ígérő vöröshagymát idegen munkaerővel szedették fel. S tavaly a késő ősz ellenére, de­cember 20-án még kukoricát tör­tek a nagykopáncsiak. A kuko­ricaszárat az utolsó 150 holdról pe­dig ez év április 6-án takarították le, amikor a szóban forgó vizsgá­lat véget ért. A vizsgálat után tisztsége alól felmentett elnök és a mellette mindvégig kitartók tevé­kenysége nyomán súlyos százezre­ket veszítettek a szövetkezet gazdái. Valóban szorgalmas nép lakja ezt a községet, ha ilyen kö­rülmények között is 24 forintot ért a Kossuth Tsz-ben egy munka­egység. A vizsgálat óta sok tekintetben előbbreléptek ebben a közös gaz­daságban. Ez elősorban a munka­­szervezésben, a munkafegyelem alakulásában, s a társadalmi tu­lajdon fokozottabb védelmében mérhető le a legjobban. Szabó elv­társ, a szövetkezet párttitkára ha­tárjárásra invitált bennünket, s bizakodóan „rajzolta” elénk a nagy kiterjedésű gazdaság várható idei eredményeit, a 312 család jö­vőjét Örömmel újságolta, hogy május elseje óta három csoport vetélkedik a 4700 holdas gazda­ságban a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. A dicséret hang­ján szólt a KISZ-fiatalokról, akik 11 tagú brigádot alakítottak, hogy a nyári-őszi betakarítási munkák­ban a szállításoknál fennakadás ne legyen, Az asszonyok munkájá­ról is sok jót mondott eL ^ tagság számához viszonyít­va, aránytalanul sok itt a föld: 18 hold jut egy szövetkezeti gazdára. Most, a vezetés megszi­lárdulása után is lépten-nyomon az a gondolat foglalkoztatja a já­rási tanács mezőgazdasági osztá­lyát: vajon képes lesz-e a tagság időben és minőségileg is megfe­lelően minden munkát elvégezni? A jelek szerint nem látszik ez biz­tosítottnak. A járás még a tava­szon javasolta: adjanak le ezer hold földet a szomszéd község egyik termelőszövetkezetének. Ez ellen azonban teljes volt a tilta­kozás. De arról sem akarnak hal­lani, hogy az 1200 hold legelő egy részéről bizonyos időre lemondja­nak más közös gazdaságok javára. A háztáji körül is helytelen szemlélet érvényesül. A nagyko­­páncsi tsz-ben még az idén is ad­nak családonként a veteményes föld mellé külön csalamádé-földet és legelőt, ami összesen két hold­nak felel meg. Nehezen lehet ezt összeegyeztetni a közös táblák gondos megművelésével, s azzal a szemlélettel, hogy a tagság főleg a közösből várja a nagyobb jövedel­met és ne fordítva. E két rende­zetlen körülmény alapul szolgált az idei termelési terv alacsony megállapításában is. TM'indent egybevetve: sok min-1 den megváltozott a nagyko­­páncsi Kosuth Tsz általános gaz­dálkodáséban. De van még tenni­való. A szorgalom és a jó föld, vagyis az adottság adva van. A párt és a gazdaság vezetőinek ÉH Békés megyei Állami Építőipari Vállalat tetőfedő-szigetelő szakmunkásokat vesz fel. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Békés­csaba, Kazinczy u. 4. sz. fsz. 2. 40015 azonban sokkal jobban érdekeltté kell tenni tagságot a közös iránt. Ez persze feltételezi azt, hogy min. denekelőlt a vezetők értsenek egyet azzal, ami a szövetkezet ér­dekét jelenti, ök hivatottak meg­értetni a tagsággal, hogy a két hold háztáji külön is sok munkát igényel, ami feltétlenül a közös rovására megy. Hogy ezekben és sok másban is mennyi idő alatt jutnak előbbre a nagykopáncs! Kossuth Tsz gazdái, az elsősorban a helyi párt- és gazdasági veze­tőkön, a szövetkezet egész tagsá­gén múlik. Balkus Imre /wwuwwvwvwwww^ Az „új baloldal” a bonni militaristák politikája ellen Nyugat-Berlin, (TASZSZ) „Űj baloldalnak” nevezi ma­gát az a nyugat-berlini ellen­zéki ifjúsági csoport, amely fel­lép a bonni militaristák ve­szélyes politikája ellen. E cso­port a Német Ifjúság Szocia­lista Szövetségének tagjaiból, egykori szociáldemokratákból és pártonkívüliekből áll. A na­pokban Nyugat-Berlinben nyil­vános gyűlést rendezett a cso­port és ezen ismertette politi­kai célkitűzéseit. Az új baloldaliak fő felada­tuknak tartják a felvilágosító munkát a lakosság körében, hogy elősegítsék minden erő összekovácsolását az atomhá­ború ellen, a kiélezett nemzet­közi kérdések békés megoldá­sáért és a demokratikus sza­badságjogok megőrzéséért. A gyűlés szónoka kijelentette, hogy a Német Szociáldemokra­ta Párt jelenlegi vezetősége Adenauer segítő-szervévé vált és még a burzsoá demokratikus ellenzék feladatait sem teljesí­ti. (MTI) Huszonegy évvel ezelőtt a törté­nelem leggyalázatosabb hitszegé­­sével, a nemzetközi egyezmények törvényeit felrúgva, hadüzenet nél­kül óriási erővel rohanták meg a Szovjetuniót a horogkeresztes fa­siszta hordák. A náci Németor­szág, amelynek lábai előtt hever­tek már Európa országai, hatal­mas erőforrásokra támaszko­dott, s stratégái úgy gon­dolták, hogy néhány hónap leforgása alatt földre terítik a világ első szocialista államát. A nemzetközi imperializmus, mely 1917 óta hasztalan próbálkozott ezzel, azért keltette életre és táp­lálta a német militarizmust, mert de facto ezt a szerepet szánta ne­ki. Csak miután Hitler étvágya az egekig nőtt, s azt a kezet is, ame­lyet korábban nyaldosott a támo­gatásért bekapással és lenyeléssel fenyegette, kerestek ijedten szö­vetséget a Szovjetunióval a nyu­gati nagyhatalmak. Ekkor már dúlt a minden idők legvéresebb háborúja szovjet föl­dön, s az egész világ előtt nyilván­valóvá vált a Szovjetunió igazsá­ga, amit 1941 előtt is hirdetett a nemzetközi fórumokon, hogy a fa­sizmus az egész haladó emberiség létére tör. Ennek ellenére is húz­­ták-halasztották a második front megnyitását a nyugati szövetsége­sek. Csak Sztálingrád után, ami­kor látták, hogy a Szovjetunió egymaga is megbirkózik a fasiszta fenevaddal, szálltak partra Euró­pában. Ekkor azonban már eldőlt a háború kimenetele és ismét le­vonhatták a tanulságot az impe­rialisták: a szocializmus ereje le­győzhetetlen ... A második világháborúban az új társadalom győzedelmeskedett a régi, haláltusájában vérengző társadalom felett, s Európában és Ázsiában újabb népek előtt nyi­totta meg a felszabadult élet ka­puját. Ez az új társadalom azóta világrendszerré nőtt, s ma már száz- és százmilliók állnak csata­sorba, hogy az életet védelmezzék. 1945 után, de még napjainkban is Hitler izgágaságát, a nyugati ál­lamférfiak következetlenségét okolták amiatt a fasiszta teoreti­kusok, hogy a nemzetközi impe­rializmus nem alkothatott egység­frontot a szocializmus ellen. Ma Adenauer csak abban különbözik Hitlertől, hogy teljes és feltétel nélküli támogatását akarja bírni az angol, amerikai és francia im­perialistáknak egy szocialista tá­bor elleni háborúban, ahol már az atomfegyvereké a szó. A történe­lem azonban évszázadok óta bizo­nyítja az emberek előtt, hogy a társadalmi összecsapásokból min­dig az új kerül ki győztesen. A mi korunkban 1917 és 1945 adott választ erre az adenauereknek. S 1941 június 21-e minden haladó és békére vágyó embernek szol­gáltatott örök tanulságot: elegendő erőnk van ahhoz, hogy megakadá­lyozzunk egy harmadik világégést, s a lövészárkok helyett gazdasági fronton győzzük le az imperializ-Nem ismétlődhet meg Lumumba tragédiája ! — Gizenga védőinek sajtóértekezlete — Kairó (TASZSZ) Gizenga volt kongói miniszter­elnök-helyettes védelmét tíz is­mert jogászból álló nemzetközi kollégium látja el. A kollégium tagjai kedden sajtóértekezletet tartottak, amelyen Szikhe Kama­ra neves guineai jogász, a kollé­gium elnöke kijelentette, azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy védelmükbe vegyék a törvényte­lenül letartóztatott és jelenleg is fogva tartott Gizenga volt minisz­terelnök-helyettest. „Ismerni akarjuk Gizenga letartóztatásának körülményeit, és ezért követeljük, tegyék lehetővé, hogy Kongóba utazzunk — mondotta Kamara. — Nem akarjuk, hogy \ Gizengával megismétlődjék Lumuínba szomo­rú sorsa.” Vadász Ferenc: ^ A<z öwéhfy A két kém sorsa — Nem óhajtok vitát folytatni arról, hogy mire kötelezi magát a szerződés, milyen jellegű a szol­gálata. Csak nyomatékosan a íi­!gyeimébe ajánlom: magasabb ál­lamérdek, hogy a mi szolgálataink körülményei rejtve maradjanak. — Sajnálom — mondtam. A főnök vállat vont: — Ne higgye, hogy ezzel pontot tett az ügyre. A dolog nem csupán engem foglalkoztat. Meglepődne, ha tudná, milyen magas körökig jutott el. A tisztelendő úrral ta­nácskoznak Sinkóék a fiukról. Nem rossz. A fiuk a szabad világ­ban él, s ők aggódnak miatta. Hal­­j latlan. Ezt már inkább csak magának mondta. A főnök dühösen távo­zott. Visszaszólt: — Tisznázn ia kell még magát I ebben az ügyben. Unalmam most egyszeriben el­illant. Miről írt apám? Nekem is szokatlan volt és meg­lepő. Gyakran megteszi ő is, hogy elmond egyet-mást a gazdálkodá­sukról. Tudja, hogy az ilyesmire kíváncsi vagyok. De most hossza­san leírt egy históriát. Azzal kezd­te, hogy a tisztelendő úr beszél­getett vele erről, tőle kapta a ta­nácsot, hogy írja meg nekem ... Amikor a főnök dühösen fakép­nél hagyott, előszedtem a levelet. Vegyük csak sorra: „Sárváron járt a tisztelendő úr — írja apám —, és éppen nagy iz­galomban mesélték az emberek, hogy két gyanús fiatalember járt ott a községben, akikről kiderí­tették, hogy a határon túlról jöt­tek, és oda igyekeznek vissza. Mindjárt meglátták rajtuk, hogy nem idevalósiak — folytatja apám —, két községbeli ember a nyomukba szegődött, s beszédbe elegyedett velük a szövetkezeti italboltban. A kérdésekre zava­ros választ adtak, látnivaló volt tehát, hogy nem járnak egyenes úton. Aztán amikor a falubeli emberek rendőrért küldtek, azok ketten bemenekültek a közeli er­dőbe. Röviddel ezután mozgósí­tották a m-unkásőröket is, körül­fogták az erdőt, felvertek minden bokrot. Nagy lövöldözés lett a vé­ge. A két kém (a tisztelendő úr úgy mondta, hogy azok voltak) egérfogóba szorult. Az idősebbik, aki a vezető volt, golyót küldött a társa koponyájába, aztán magával is végzett. Hát mindezt csak azért írom meg, mert — erősítgeti apám — a tisztelendő úr tanácsolta. Ta­lán nem lesz károdra, ha tudsz erről, merthogy az ilyesmi teljes­séggel esztelen meggondolatlan­ság és ráadásul a mi békés éle­tünkre, meg a sajátjukra is élet­­veszélyes. Mert Sárváron azt mondták, hogy mindenféle fegy­ver meg titkos rádió, méreg és sok más efféle volt náluk. Könnyű kitalálni, hogy a volt honfitársak — ezt a két szót apám aláhúzta — az életünket se kímélték volna, csakhogy megbízóiknak eleget te­gyenek. Te írtad fiam, hogy már leszereltél, ennek nagyon örülök. Annak még inkább, hogy folyta­tod a tanulást. Én ezt tudattam a tisztelendő úrral, de ő azért rábe­szélt, hogy írjam meg ezt tene­ked, hogy tudjad.” Sokféle okból nyugtalanít ez a levél. Eltettem, nem akartam rá­gondolni. De a főnök most alapo­san felzaklatott. Ha meggondo­lom, tényleg nem játék. Igaza van a főnöknek. Nem tudom, kik le­hettek, akikről apám ír... Felte­hető, hogy rokonszakmabeliek. Be még csak bejutottak valaho­gyan, de vissza már nem sikerült nekik. Elméletben beszélnek ne-

Next

/
Thumbnails
Contents