Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-20 / 142. szám
Í963. június 20. 3 Szerda Év végéig 100 000 férőhellyel bővítik a csibenevelő-telepeket a megye tsz-ei intenzív tenyésztési viszonyokat biztosítani tudják, nagy mennyiségben kanadai, leghorn naposcsibét küldenek. A baromfihús-szállítási terv teljesítésében nagy szerep hárul a következő években is a háztáji gazdaságokra. Ide a földművesszövetkezetek küldik nevelésre a naposcsibéket. S hogy ezen a téren sincs fennakadás, azt mutatja, hogy a megye háztáji gazdaságai már ebben az évben egymillió 800 ezer darab tojásra és 28 vagon baromfihús szállítására kötöttek szerződést. Amíg* legelt st njáj«. Wasárnap délelőtt van. Ünne~ pélyes nagy csend terül a nagy lapos! határra. Gonda István jön-megy, le-leül egy kicsit, s úgy uszítja, hol az egyik, hol a másik pulit a több mint félszáz anyajuh falánkabbjaira, nehogy megdézsmálják a legelő szélén tavasszal vetett takarmánykeveréket. Jövésmenés közben van idő széjjeünézni a határban, megfigyelni, kik állnak bele a háztáji kukoricába kiskapával, kik haladnak él az úton ünneplőbe öltözötten a fodrász, vagy az italbolt felé. De meg-megpihen tekintete a Búzakalász Tsz hatalmas majorján is. Neki ugyan nem új ez, így, ilyennek ismerte meg tavaly őszszel, amikor ideszegődött juhásznak Mezőtúrról. Csak mások elbeszéléseiből tudja, hogy pár év előtt csupán az öreg három emelet magas magtár árváskodott itt, a szikes, rossz földek közepén, s leginkább üresen várta a termést. De bizony jó termés csak azóta van itt is, mióta megalakult a szövetkezet és sárga agyagot terítettek száz és száz hold szikesre. Kiválóan vizsgáztak Megyénk mezőgazdaságának ötéves terve célul tűzi a hústermelés jelentős fokozását, s ebben nem kis helyet kap aj, baromfitenyésztés fejlesztése. Ebben az évben terv szerint 2,1 millióra kell felemelni a megye termelőszövetkezeteiben a törzsbaromfi-állományt. Az évi vágóbaromfi szállítási terv 780 vagon, 20 vagonnal több, mint tavaly. Mit tesznek e cél elérésére termelőszövetkezeteink? S hogy segíti az állam e tervek megvalósulását? Év végéig mintegy 100 ezer férőhellyel szükséges bővíteni a csibenevelő telepeket. A beruházások részben saját erőből, részben pedig állami hitelből történnek. Az új csibenevelők építése lehetővé teszi annak a specializálódásnak a teljes megvalósulását, amely tavasz óta megindult a törzsbaromfi-telepek kialakítására. A beruházásokat általában nem aprózzák el a termelőszövetkezetek. A keltetőállomásokhoz közel eső tsz-ekben nagyobb, egyenként 10 ezer férőhelyes törzsbaromfiólat építenek, mint a békési Egyetértés Termelőszövetkezetben is. ötezer férőhelyesnél kisebb baromfiólat nem építenek. Az árutermelés fokozására ez évben már tökéletesítik az infralámpák alatt történő padlásos csibenevelést. A szakszerűbb nevelés révén a múlt évi 90 darabbal szemben ez évben 94—96 darab tojástermelést kívánnak elérni egyedenként. Ez másfél millió darabbal több tojást jelent a termelőszövetkezeteknek, mint tavaly. 1965-ig 130 darabra emelkedik az egy tyúkra eső tojástermelés évi átlaga. Ez mindenekelőtt az új fajták meghonosításából származik majd. Már ez év tavaszán 52 ezer hempshire naposcsibét kaptak a szövetkezetek. Jövőre azokba a tsz-ekbe, amelyek az rékeny a fizikumom. Miért dohányzóm? Szidott, mert állandóan füstölög a pipám. Nem hagyom, hogy még ebbe is beleszóljanak. Berenike — győzelemhozó. Egyiptomi királyok lányának, hitvesének, kedvesének neve. Aranyhajáról csillagképet neveztek el. Az északi égen ragyog. Én itt látom közelemben földi mását. De nem rám mosolyog. Csak álmaimban. Akkor hozzámhúz. Mellettem lépdel. Aranyhajú az Aranymezőn. Apám kötényből szórja a magot. Magának vet, magának, nekünk arat... Idill, irrealitás, anakronizmus... Gábor, hol élsz? — korholom magamat... Ébredj fel! Az atomista korszakban ez már nem időszerű. Filozófusok, fizikusok csak az anyagban hisznek, két megjelenési formájában: a szubsztanciában és a mezőben. Szubsztancia — hogyan is tanultuk? — az anyag szaggatott diszkontiinum részecskéi, a mező a kantinuum, a folytonos, hullámalakban jelentkező anyag. Definiálásukhoz most nincs türelmem. Az igazat megvallva, nem is tudnám... Képzeletem csapong: apám kötényből kézzel veti a magot, mint a földművelőt ábrázoló régi képeken. Anyám azt írja, az Aranymezőben előre-csíráztatott burgonyával ötven—hatvan mázsát termeltek egy holdon. Belenézek a New York Timesbe. Kennedy újra a rakétaerőiről, a B—52-es ékről és a B—47-esekről beszél, s arról, hogy hárommilliárd kétszáznegyvenhétmillió dollárral emelik a katonai költségvetést, növelik a haditengerészet, a légierő létszámát, és aktív szolgálatba helyezik a szállító-repülőgéprajokat... Bánom is én, felőlem mozgósíthatják a csillagokat. Berenike ma úgy ment el mellettem, hogy észre se vett. Nem tudom, mit akar tőlem Kolthay. Vallatóra fogott Kérdéseiből hamar kiderül: pontosan tudja, hogy mit írt legutóbb az apám. — Ha úgyis tudja, miért kérdezi, Főnök? — tudakoltam. — Kérdezni csak nekem van jogom — felelte erélyesen. — Nos? — Hogyan jutott az édesapja eszébe, hogy célzásokat tegyen magának szolgálata veszélyességéről? — Ájdont nó! — feleltem. — Ne legyen cinikus! — figyelmeztetett. — Sejtelmem sincs! Ha ön ismeri apám levelének tartalmát, bizonyára ismeri az én hazaküldött leveleimet is. — Nem leskelődöm mások levelébe — utasított rendre. — De a katonai titoktartás nem játék. Azoknál pedig különösen nem, akik speciális egységben szolgálnak. — Az U. S. Army-ba jelentkeztem. A szerződés ideköt öt évre. (Folytatjuk) Klatovi fiatalok az Orosházi Üveggyárban Az év elején az Orosházi Üveggyár építkezését elősegítő ifjúsági operatív bizottság levelet írt Csehszlovákiába a klatovi Lenin Kohászati Művek CsMSz bizottságának, melyben arra kérte az ottani fiatal kommunistákat, hogy az üveggyárba szállítandó gépegységek gyártását segítsék elő, mert így az Orosházi Üveggyár terv szerint tudja megkezdeni termelését. A klatovi fiatalok válaszukban azt ígérték, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy az öntöttüveg-hűtőszalagot időben megkapják az Orosházi Üveggyár építői. Tegnap az operatív bizottság fogadta a klatovi fiatalok öttagú küldöttségét, akik az épülő gyárat jöttek megtekinteni. Gonda István nem csodálkozik az itt végbement változáson, hiszen nem a múltat, hanem a jelent ismerte meg. Nem csodálkozik azon sem, hogy odalépkedek mellé, s. nem is engem néz, hanem a pulikat, nehogy azok a nadrágomnak ugorjának. Megjegyzés nélkül veszi tudomásul bemutatkozásomat, s kezdetben úgy látszik: nem Valami eleven beszélgetés bontakozik ki köztünk. — Csak egyedül, ilyen nagy nyáj mellett? — kérdezem beszélgetés-indítónak. — Hárman vagyunk — válaszolja kurtán, s szemével a két pulira int. S hogy meggyőződjek a pulik nagy hasznáról, meg is térít, teti velük a major félé húzódó juhokat. Dicsérni kezdi őket, s beszédessé válik: — A nagyobbik Vegyesvérű, korcs puli, de jobban hajt, mint a kicsi. És ugat is, ha mondom neki. Fejesnél is jó ez, mert kéz alá szorítja a birkákat. — Fejősek? — Az. Május elején választottuk le a bárányokat. Azóta fejünk. Nem mindet, meddő is maradt köztük. Ezért is választottunk csak 485 bárányt, 527 anyától. Meg aztán baj is ért néhányat a hosszú tél idején ... — Vannak szövetkezetek, ahol nem fejnek. Addig szopnak a bárányok, amíg el nem rúgja őket az anyjuk — mondom csak úgy szószaporításképpen. De nem új ez Gonda Istvánnak, válaszol is rá: — Nem vesztenek vele, jól megfizetik a bárányok az ilyen nevelést. még talán jobban, mint ahogyan a gomolya fizet. — A juhász dolga a gomolyaké. szítés is ? — Nem. Nekünk csak az a dolgunk a másik juhásszal — Dávid Lajossal —, hogy felváltva legeltetünk és hogy fejjünk. Fülöp Ilonára van bízva a tej és a gomolyakészítés. ö a szövetkezet tejkezelője. — Mikor van a fejésd idő? — Hajnali kettőkor és déli kettőkor. — Jó korán. — Muszáj, mert ha meleg van, nem legel a birka. Most is még csak 10 óra felé jár az idő, de már mennének a hűvösre. Igaz, jól is vannak lakva. Be is hajtom őket nemsokára, aztán majd a délutáni fejés után, mikor hűvösödik, akkor eresztem ki őket. I — Ügy látom, sántít néhány kö. j zülük... — Sajnos, maradt még vagy > négy sánta, a többit, vagy harjmincötöt már kikezeltük. Én már I hatodik éve vagyok juhász — per-A nap aranyló sugarait szikrázva verték vissza a szemlére felsorakoztatott erő- és munkagépek leolajozott burkolatai a Zsadányi Állami Gazdaságban. A magas drótkerítéssel körülzárt gépműhely tágas udvarának minden zugában példás rend várta a szemlebizottságot. Szabó Mihály elvtárs, a gazdaság főgépésze újra és újra végigjártatta tekintetét a gépeken. Tíz óra előtt néhány perccel érkezett meg Kárpáti János elvtárs, az Állami Gazdaságok Hódmezővásárhelyi Igazgatóságának főmérnöke. A gazdaság szerelői együtt izgultak a főgépésszel: vajon mit állapít meg a szemlebizottság, s a több hetes munkájuk után milyen lesz a vizsga eredménye? Déli 12 órát mutatott az sze nem itt, hanem a mezőtúri Űj Élet Tsz-ben —, de nekem még nem volt sohasem sánta birkám. Most azonban olyan csúfos, hoszszú és sáros volt a tél, hogy nem lehetett megóvni őket a sántaságtól. — Gondolom, a gyapjú sem volt annyi, mint amennyi normális idő mellett lehetett volna. — Hát nem bizony. Alig haladta meg a gyapjú a négy kiló átlagot. A birka nem szereti a zárt helyet, most pedig kénytelenek voltunk sokáig zárva tartani, csak május elsején tudtuk kihajtani őket. Ráadásul a takarmány sem volt valami jó a tél folyamán. Eddig még nem találkoztam olyan juhásszal, aki meg lett volna elégedve a juhok takarmányának mennyiségével és minőségével, de azt hiszem, hogy ezután se találok, mert ez, hogy úgy mondjam, dicséretes „juhászbetegség” marad. Azért dicséretes ez, mert minél több és jobb minőségű takarmánytermesztésre ösztönzi a szövetkezetét. — Még maradt egy kérdésem: mi hozta Endrődre Mezőtúrról?' — Ügy láttam, hogy itt jobb lesz. És nem is csalódtam. Nagyon meg vagyok elégedve. Nem sókkal később, ahogy elköszöntem tőle, hajtott is befelé Gonda István a gazdasági épületrengetegből álló majorba, ahol újabb épületek helye van már kijelölve. A nagylaposi italboltban találkoztam a Búzakalász Tsz két tagjával. Mondtam nekik, hogy vasárnapi közös munkát kerestem a szövetkezetükben. Azt válaszolták, hogy vasárnap a háztáji van soron, különben is előrehaladtak minden közös munkával. S ez 'gy igaz, mert jó darabot bemotorkerékpároztam a Búzakalász földjéből, s lekaszálva találtam a vörösherét és tisztán, megkapálva a növényeket. Ezért volt olyan ünnepélyes csend vasárnap a nagylaposi határban. Az elmúlt három év alatt sokat fejlődött a Mezőhegyesi Cukorgyár. Néhány épületet átalakítottak és azóta folyik a három emelet magas, új üzemrész építése is. Az építkezések befejezéshez közelednek, és mire a cukorgyártási szezon megindul, a Mezőhegyesi Cukorgyár már megfiatalodva, modem gépekkel várja a cukorrépát. Az új létesítmények között lesz a meszoltó és mészkemence, épül • • • óra, amikor az utolsó Szuper-Zetor kijavítását is jóváhagyta a bizottság. Az arcokról olvasni lehetett a gondolatokat: nem vizsgázott rosszul ezen a gépszemlén a kis szerelőkollektíva. — A szerelők és a gépkezelők vasárnap is egész nap dolgoztak — újságolta elismerően Jegyinák János elvtárs, a gazdaság igazgatója. — Pedig egy fillér céljutalmat sem tűztünk ki a gépszemle előtt. Az eredmény láttán azonban van egy olyan gondolatom, hogy Pusztai Mihály, Gaál Károly, Bagdi Károly és még egykét szerelő, s gépkezelő, szorgalmas munkájuk elismeréséért megérdemelnek bizonyos pénzjutalmat . .. Mert a szemlére való felkészülés mellett e kis létszámú szerelőgárdának egy sor más, közbeeső javítást is el kell végeznie.... És még valamit. Ügy érzem, az erő- és munkagépek jó kijavítása nem a szemle kedvéért történt, hanem azért, hogy az aratás-cséplés feladatainak minden különösebb zökkenő nélkül eleget tudjunk tenni. Az elismerő szavak után került sor a szemlebizottsági jegyzőkönyv megfogalmazására, melynek utolsó soraiban a következő mondat olvasható: „A szemlét, s a gépműhely körüli rendet kiválónak értékeli a bizottság.” Érthető örömmel és jóleső érzéssel olvasta a jegyzőkönyv utolsó sorait Szabó Mihály főgépész, aki másfél évtizede tevékenykedik az állami gazdaságok gépcsoportjainak mind jobbá szervezésében, az utóbbi hét évben főgépészi beosztásban. ■— Ügy érzem, nem kell szégyenkeznünk a többi állami gazdaságok előtt — mondta megnyugodva, jogos büszkeséggel. — Különösen, ha a múlt év februári szervezetlen és külsőségekben is rendezetlen körülményeket veszem figyelembe, ami idejövetelemkor a gazdaság gépműhelyének környékén fogadott. Ahhoz azonban, hogy egy év alatt idáig jutottunk, a szerelők, s a gépkezelők közös munkája volt az alap. Feltétlenül említésre méltó a jelenlegi gépszemle előkészítésénél, megszervezésénél Tóth Dezső elvtársnak, a műhely vezetőjének tevékenysége, akinek Kárpáti elvtáns, az igazgatóság főmérnöke a szemle jegyzőkönyvében pénzjutalmat is javasolt. Véget ért a szemle a Zsadányi Állami Gazdaságban. Az erő- és munkagépek jól kijavítva, katonás rendben várják az aratáscséplést. Tóth András, aki évek óta egy Szuper-Zetor vezetője, már készül a kombájnolásra. De a gépesítés valamennyi dolgozója jól felkészült a nyári nagy munkákra, 539 hold kenyér- és takarmánygabona aratására, cséplésére. A jól kijavított gépekkel a nyári munkák idején is kiválóra akarnak vizsgázni a gazdaság gépcsoportjának vezetői, szerelői és gépkezelői. Balkus Imre egy 50 vagonos cukorzsák-raktár, melyet önköltségcsökkentési hitelből létesítenek. A répa berakását pedig egy önműködő úsztatóval fogják elősegíteni. Őszre elkészül a naponként 150 vagon cukorrépát feldolgozó J- diffúzió is. Bővítik a gyár répatárolóját és beszerelnek egy automata kirakő-berendezést, amely nagynyomású vízsugárral percek alatt üríti ki a vagonokat, Kukk Imre Nagyarányú építkezések, korszerű berendezések a Mezőhegyesi Cukorgyárban
