Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

6 1963. május 30., vasárnap EMLÉK IDÉZÉS Kicsiny ház a Körös-parton. A kertből virágzó fa illatát hozza a tavaszi szél. A lugasszerűen befut­­latott verandán idős asszony pi­hen a nyugágyban. — Az édesanyám, nyolcvan éves — mondja Jeszenszky Judit meg­ismerkedésünk után. Maga sem fiatal már, ezüstös haj veszi körül a finoman barázdált arcot. A sze­me azonban most is fiatalosan, mosolygósán tekint vissza a ven­dégre, mint akkor régen... A néma tanú Fiatalok ülik körül az asztalt a kis verandán. Sokan vannak, még a faragott támlájú pádra is kerül­nek. Az izgalomtól fűtött légkör­ben csillogó szemű, alig 22 éves lány viszi a szót. — Márpedig, ha nem adják meg, amit követelünk, sztrájkba lé­pünk. Velünk vannak a Rokka és a Merkur munkásai is — határo­zott, erős a hangja, mint aki meg­szokta a harcot, s nem ismer aka­dályt. Jól szavaztak a vezetőség tagjai, amikor Jeszenszky Juditot választották meg a Magyarországi Textilmunkásak Szövetségének békéscsabai helyi csoportja elnö­kévé. » Azóta de sok forró hangulatú gyűlés zajlott már le e kis veran­dán az ilyen tavaszi és nyári es­téken. A berendezés — a hosszú asztal és a faragott pad — pedig néma tanúja ezeknek a viharos megbeszéléseknek. Akkor is hallgatott, amikor ház­kutatást tartottak a csendőrök, s most is hallgat, amikor az emlé­kek kelnek életre. Gondosan összekötözött iratok, még most is elevenen ható fényké­pek kerülnek elő a szekrény mé­lyéről, s az asztalnál ülőket vala­mi megmagyarázhatatlan hangu­lat veszi körül, a régmúlt harcok­ra emlékeznek. Sztrájkoló munkások A vezetőség ülése után elsőnek a Hubertus munkásai állnak le. — Követeljük a bérek 10 százalé­kos emelését — szól a küldöttség vezetője az igazgató szobájában. A válasz: Nem! S az üzem mun­kásai sztrájkolnak. Másnap leáll a munka a Rokkában és a Merkúr­ban is. A Hubertus Angliának dolgozik exportra. Tudják ezt a munkások, s azt. is, hogy ha kitartanak még néhány napig, akkor a harcuk eredményes lesz. Az ezer tagot számláló textil­munkások szövetségének harcát támogatják a nyomdászok, a pé­kek, s más dolgozók is. — Hoztam egy kis ennivalót — állít be egy pék a sztrájkoló mun­kások egyik csoportjához, vállán hatalmas kosár, tele friss süte­ménnyel. — Legyen erejük kitar­tani — teszi még hozzá, s nyújtja a megrakott kosarat. Ettől kezdve naponta megjelenik a kosárral. A sztrájk eredménye: béreme­lés. A munkások kitartottak köve­teléseik mellett. Egy piros szegfű ára A nyolcvanéves édesanya fel­áll a nyugágyból, közelebb jön, hallgatja az emlékidéző beszélge­tést, bólogat, mintha mondaná: bizony így volt. De nem szól sem­mit, csak néz a megsárgult pa­pírokra, a régi fényképeiére. Te­kintete elrévedezik, talán a rég­múlt ifjúkor emlékét idézi. Május elsejére készülnek a fia­talok. A megbeszélés helye ismét a kis ház virágos verandája. — Meg kell ünnepelni, ez a mi napunk — szól az egyik ifjú. — De hogyan? Piros szegfűt már nem tűzhetünk a kabátunkra, an­nak nagy ára van. (Letartóztatás, börtön, esetleg néhány pofon). — Tudjátok mit?... a lányok vegyenek iel egyforma piros pu­lóvert. így vonultak ki május 1-én. pi­ros pulóverben a Ban etika-fához a textiles-lányok. A letartóztatás A csendes beszélgetés közben kezembe kerül egy kép. A Textil­munkások Szövetsége VIII. kong­resszusán a küldöttek között ott van Jeszenszky Judit is. Az ezer békéscsabai textilmunkás őt küld­te el, képviselje a békéscsabaia­kat, mondja él küzdelmüket, köve. teleseiket. S az alig 22 éves fiatal lány helytáll a kongresszuson is, de nem tört meg akkor sem, amikor házkutatások sorozata ér­te, s amikor csendőrök vitték el, mert Bielik Judittal, Békészky Máriával, Kiss Jánosaiéval, Máté Jánosnéva! és a többiekkel együtt terjesztette az ifjúság lapját, az Új Világot. Az évtizedekig tartó harcban nem fáradt el, éltette az az erő, amit a közösség ad az egyes em­bernek. A régi harcok emlékén elidőz­ve észre sem vesszük, hogy mú­lik az idő, hisz annyi mondaniva­ló lenne még. De hirtelen csapó­dik az ajtó, megjön a munkából a testvér, s mi újból visszazökke­nünk a jelenbe. — Ö, hogy elment az idő, pedig nekem mennem kell — szól hirte­len, s máris rakja össze az aszta­lon kiterített iratokat, képeket, hogy újra a szekrény mélyén őriz­zék egy harcos múlt emlékét. „Mennem kell” — így mondta s ekkor tudom meg, hogy — habár már nyugdíjas — ma sem pihen, n.ert most éppen a kerület egyik tanácstagjának beszámolójára hordja szét a meghívókat, szervezi a közönséget. Nem pihen, mert éi'­­zi, szükség van rá, s a hozzá ha­sonló régi harcostársakra. Mi pe­dig tanuljunk tőlük, becsüljük meg őket, megérdemlik. Kasnyik Judit Füredi komédiások L vadzáró, könnyű nyári ope­rettet hirdetnek már több nap óta a színházi plakátok a város utcáin. Az új operettet, Hajdú Júlia Füredi komédiások című művét pénteken este mutatta be a színház, és a be­mutatónak közönségsikere volt. Ha­gyomány, hogy az évad utolsó mű­sorváltozása ál-talábain valami vi­dám, kacagtató darabot hoz, köny­­nyű operettet, ezért került műsorra a Füredi komédiások. Sajnos, a gyengébbek közül való, mind a ze­néje, mind pedig a szövegkönyve inkább a nagy sikerű, már klasszi­kusnak számító operettek utáarér­­zése^nem sokkal több. Miről szól a darab? 1830 júliu­sában játszódik Balatonf őreiden, akkor, amikor a híres üdülőhelyre megérkeznek a magyar theátristák. A társulat jegyárusítója a lég-kü­lönbözőbb -módszereket és furían­­gokat veszi igénybe ahhoz, hogy minden jegyet eladjon az első elő­adásra. Igyekezete nem hiábavaló, sajnos azonban mégis azzá lesz, mert az osztrák hatóság nem enge­délyezi a füredi magyar színház megnyitását. Ilyen körülmények kö­zött -ismerkedik meg Pataki Vilma, a társulat művésznője Sümeghy Ká­roly ulánuskapitán-nyal, aki a so-rs — vagy inkább a szövegírók — sze­szélye folytán -rövi-di időre a császári biztos helyettese lesz. Pataki Vilma megpróbálja kii-esáközölni Süme­­ghynél a színház megnyitásának engedélyét, közben azonban a já­téknak indult szerelem komolyra fordul, s mindketten megszeretik egymást. A híres füredi Anna-bálon folytatódik a cselekmény — ez már a második felvonás —, ahol Duducz Gerö ma-rhakereskedő és Pepi tá­bornok elhatározzék, hogy pénzt adnak Vilmának, ha elhagyja Sü­­meghyt, azt a Sümeghyt, aki tulaj­donképpen Duducz leányának vőle­génye. Vilma színieg elfogadja az ajánlatot, és ebből kerekedik a fél­reértés, mely alkalmat ad arra, hogy a második felvonás végén a sze­relmesek összevesszenek és jusson cselekmény a harmadik felvonásra !s. Ebben aztán minden kiderül, minden jóra fordul, a szerelmesek egymáséi lesznek, és a kitűnő jegy­ei Zenés séta Szarvason című műsort kedden este közvetíti a Kossuth Rádió Mint lapunkban már közöltük, a Magyar- Rádió és Televízió nép­zenei rovata nemrégiben hang­­felvételeket készített Szarvas ze­nei és kulturális életéről, A har­mincötperces zenés, dalos riport­műsorban szerepel a százéves Erkel Ferenc vegyeskar, a szarva­si nőtanács szlovák népi együttese, a Felsőfokú Óvónőképző Intézet két énekkara, az intézet és a helyi zeneiskola növendékei, vonósze­nekara, Kozák Lajos zeneiskolai igazgató vezényletével a szarvasi önkéntes tűzoltóegyesület híres fúvószenekara. Részleteket vettek hangszalagra az éppen vendégsze­replő Békéscsabai Szimfonikus Zenekar és a békéscsabai Irányi utcai II. számú általános iskola énekkarának az Ifjú Zenebarátok Körében adott műsorából is. A Zenés séta Szarvason című színes műsort május 22-én, ked­den este 18,30 órai kezdettel su­gározzák a Ko'ssuth-adón, Halko­­vits János zenei szerkesztésében és Ballabás László összekötő szö­vegével. Síp helyett hangszóró A gyalogosok figyelmeztetésére kísérletképpen néhány útkeresz­teződésnél kézi hangosbeszélőt használ a rendőrség. Amennyi­ben az új módszer beválik, a forgalmas útkereszteződéseknél síp helyett ilyen tranzisztoros hangerősítőkkel látják el a for­galomirányító rendőröket. árusító, Bogdián is elnyeri szívsze­relmét: Duduczék Múlik® nevű lá­nyát. A cselekmény váza körül­belül ez. A szövegírók — Kaszó Elek és Tóth Miklós — igyekeztek a szokványos történetet úgy perget­ni, és úgy díszíteni apróbb-cseprőbb epizódokkal, mellékszereplőkkel, mellékszálakkal, hogy kitölthessék a három felvonást, és a néző jól szórakozzon. Dicséretes, hogy az operett meséjét a XIX. század harmadik évtizedéből merítették, amikor különösen nagy tett volt magyar színésznek lenni. Méltó idézni ezt a kort, Kisfaludy Sándor korát, azt az időt, amikor Balaton­­füreden mozgalom született — ezt az operett harmadik felvonásának befejező jelenetében nagyon szépen érzékeltetik —. hogy a dunántúli magyar színjátszás állandó köszím­­házat kapjon. Mint mondottam, az operett cse­lekménye — sajnos — mégis vér­szegény, és a függöny felgördülése után nagyon sokáig várat magára az első, igazán őszinte kacagás. Persze, nemcsak azon mérhető le a zenés darab jósága, hogy mennyire és hogyan vidul a közönség, nem is erről van sző. Az viszont kár, hogy a szövegírók annyira tartózkodtak a jellemekből eredő karikírozó le­hetőségek erőteljesebb felhasználá­sától, hogy akaratuknál is szürkébb jó néhány jelenet. Ha a rendező. Gáti Sándor nem követ el mindent, nem használja fel rutinjának gaz­dag tárházát, akkor nem írhattuk volna kritikánk első bekezdésében azt, hogy a bemutatónak közönség­­sikere volt. Gáti Sándor a korhűsé­get betartva igyekezett némiképp felemölni a szürkeség béklyójával eléggé megnehezített szöveget, e úgy pergetni a jeleneteket, úgy' mozgatni a szereplőket, hogy mind­ebből megteremtse a siker alapjait. Mégis vannak olyan pillanatok (kü­lönösen az első felvonásban), ami­kor elfárad a néző figyelnie, nem is annyira a sokoldalú ráhatástól, mely a színpadról sugárzik, hanem inkább attól, hogy a még olyan jó kedvvel és szívvel játszó, komódiá­­zó színészeket is visszafogja a szö­vegkönyv bőbeszédűsége és kere­settsége. Még egyszer: a rendezés nagy érdeme, hogy azt produkálta ebből az operettből, amit a szín­padon láthattunk, egy olyan elő­adást, melyben azért néhány kitűnő színészi alakítás is kerül, és az összbenyomás van olyan értékű, hogy évadzáró nyári operettként jó­szívvel üdvözölhessük. A legjobb alakítások közül (színlap szerinti sorrendben) elsőnek Pataki Vilma színésznő megformá­­lóját, Barcza Évát említhetem. Pa taki Vilma szerepe az énekesnőnek és a színésznőnek nem kíniái annyi lehetőséget tudása csillogtatására, mint sok más primadonnaszerep, Barcza Éva azonban a szűkebb ke­retek között is megtalálta azokat a pillanatokat, amelyekben szép él­ményt szerezihetet a közönségnek. Partnere, Sümeghy Károly — Buss Gyula. Sümeghyvel is eléggé mos­tohán bántak a szövegírók. Buss azonban könnyedén pótolja a héza­gokat, szépen énekel, és jól érzi, hogyan válik a közönség előtt szim­patikussá a szerelmes ulánuskapi­­tány, aki szerelméért még katonai karrierjét is képes feláldozni. A ne­­vettetés mestere, és ezen a színházi estén — mint már annyiszor — a legjobbak között Cserényi Bélát is említenem kell. A sokoldalú színész most megint hű marad az operett­hez, és Bogdán szerepében (külö­nösen a harmadik felvonásban) nagyon eredeti, sokszínű és egy­szerűen, die annál jobban felépített alakítást nyújt, ötletei sziporkáznak és ezúttal sem lő túl a célon. Kürti Lajos, mint Jósika, a tisztiszolga, elragadó, bővérű figurát teremt. Kitűnő. Nagyon jó! kerülte el a megszokott módszereket Beck György, aki Duducz Gerő örmény nagykereskedőt játszotta, tetszett Padur Teréz is Duduczné szerepé­ben, Marinkovics Zsuzsa pedig (Ma­lika, a leányuk) közvetlen és meg­nyerő volt. Otthon érzi magát a szín­padon, kitűnően táncol — és ez nem kevés. A sok szereplőt mozga­tó darabból kiemelkedett még De­­mény Gyula találóan kairiklrozott Pepi tábornoka, Zeke László (Szép­völgyi. hősszerelmes), és Környei Oszkár (Kisfaludy Sándor). Basa György Kinsky császári biztos sze­repét kapta. Kinsky szerintünk sok­kal ridegebb és visszataszítóbb fi­gura, alakítójának ezt kellene job­ban érzékeltetnie. Béres Károly (Komlóssy, színigazgató) szépen, ízesen és érthetően beszél, a szín­padi mozgás szabályaira azonban jobban kell, hogy ügyeljen. Jók vol­tak még: Fruzsina — Várnagy Kati, Arszlán — Borhy Gergely ás a pin­cér — Sándor Imre. Göth Sándor koreográfiája elsősorban a magyaros tán ereszek­nél tetszett, Suki Antal díszletterve­ző ezúttal nem nyújtotta tudása maximumát, mely főként az első fel­vonás második képének díszletmeg­oldásában hiányolható. A zenekar Németh László karnagy vezényleté­vel megtette, amit tehetett — bár nem a kritika végére kívánkozik — itt említjük meg, hogy a zeneszer­ző, Hajdú Júlia a Füredi komédiá­sok muzsikájára nem kaphat kitűnő osztályzatot. Ehhez a meséhez, eh­hez az operett-történethez sokkal dallamosabb és megragadőbb mu­zsikát kívánna a néző, és kívántak volna bizonyára a művészek is. Sass Ervin Pályázati felhívás A Békés megyei Pártbizottság marxizmus-leninizmus esti egyetemére A Békés megyei Pártbizottság felvé­teli pályázatot hirdet a marxizmus­­leninizmus esti egyetemének 1962/63-as tanévére. Az egyetem célja, hogy a párt-, ál­lami, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagan­disták szervezett oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a má­sodik évfolyamon politikai gazdaság­tant, a harmadik évfolyamon a nem­zetközi és a magyar munkásmozgalom történetét tanulják. A tantárgyakból negyedévenként be­számolnak és minden félévben vizsgát tesznek. A tanulmányi eredményükről az egyetem elvégzése után bizonyít­ványt kapnak. Ennek törvényes elis­merését minisztertanácsi rendelet biz­tosítja. Évi tanulmányi szabadság: fél­évi vizsgák előtt 6 nap, évvégi vizsgák előtt 12 nap. Az egyetemen hetenként egyszer, hétfőn 2—5 óra között kötött foglal­kozás van (előadás, osztályfoglalkozás), amelyen a részvétel kötelező. A tan­díj egy évre 179,— Ft, mely félévenként is fizethető. Az esti egyetemre felvételüket kér­hetik azok, akik megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek, és a tanu­láshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az esti egyetemre pártonkívüli dol­gozók Is kérhetik felvételüket. Nem kell kérni felvételüket azoknak, akik már azt eddig benyújtották a járási, városi pártbizottságok által. A jelentkezők felvételi vizsgát tesz­nek a marxlznuis-lenlnizmus alapkér­déseiből. A felvételi vizsga anyagát és idejét a pályázat beadásakor közöljük. A felvételi pályázatot a járási, városi pártbizottságok ágit. prop. osztályain beszerezhető kérdőíven kell benyújta­ni. A kérdőívhez mellékelni kell: 1. önéletrajzot; 2. Az illetékes pártszervezet ajánlá­sát; 3. A vállalat, Intézmény igazolását jelenlegi munkakörérőL A pályázatot 1962. június hó 15-ig a megyei pártbizottság ágit. prop. osztá­lyára (Békéscsaba, Szabadság tér 17) kell megküldeni. MSZMP BÉKÉS MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA

Next

/
Thumbnails
Contents