Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

va&aruäjj 5 1962. május 20., A héfutiság. p&stáiá&ól Éjjeli gyakorlaton a munkásőrség >«»«««♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦ *♦ ♦ ♦♦♦♦-♦ ♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ « ♦ ♦« -*♦ ♦♦♦ ♦ ♦ ♦«»-«-• ♦ ♦' Nagykorúvá lettek A napokban ünnepélyes kere­tek között vették át személyi iga­zolványukat a dévaványai tizen­hatévesek. A tanácsterembe gyü­lekezett fiatalokat Nagy Imre köz­ségi KISZ-titkár üdvözölte, majd átnyújtotta a KISZ Központi Bi­zottság által adományozót em­léklapokat. Majd Varga József százados elvtárs a BM gyomai já­rás képviseletében ünnepi beszé­det mondott, amelyben méltatta a fiatalok részére jelentős ünnepi perceket. Kónya Etelka kiszista pedig Kapuvári Béla „Oda a ti­zenhatévesekhez című versét sza­valta el. Végezetül Bakk Imre községi v. b-elnökhelyettes elv­társ szólt a fiatalokhoz, beszédé­ben mint útravalóul figyelmeztet­te és kérte őket, hogy legyenek becsületes, dolgos tagjai ennék a társadalomnak. N. i. Dévaványa A hídon gépjárművel áthajtani tilos A Kiss Ernő utcát és a Kórház utcát összekötő és a Köröst át­szelő régi hidat lebontották. A megnövekedett forgalom zavarta­lan és biztonságosabb lebonyolí­tása, valamint a VI. kerület kör­gát mögötti részébe tervezett au­tóbuszjárat érdekében a réginél szélesebb és korszerűbb híd épül. A kocsi- és a gépjárműforgalom átmenetileg a Gyulai út ésazlst­­ván-malom előtti úton bonyo­lódik le. A gyalogosok részére át­járónak a malomba vezető volt keskeny vágány ú vasút hídja szol­gál. A híd két végén egy-egy fi­gyelmeztető tábla áll: „A hídon gépjárművel áthajtani tilos!” En­nek ellenére a kerékpárosok és a motorosok gátlás nélkül és fele­lőtlenül hajtanak át a hídon a gyalogjárok között, veszélyeztetve ezzel nemcsak a maguk, de em­bertársaik testi épségét is. A for­galom különösen a reggeli és esti órákban igen élénk. Reggel a mun­kába és iskolába igyekvők, este a munkából hazatérők és a ligeti Sörkertbe tartók haladnak át a hídon. Ez azonban nem akadá­lyozza a kerékpárosokat abban, hogy ne hajtsanak át a gyalogjá­rók között. Láttam egy jelenetet, amikor reggel két iskolába menő kislány ment egymás mellett s csak az utolsó pillanatban ugrot­tak szét a hídra kanyarodó motor, kerékpár elől. Ez a példa is kellőképpen^ il­lusztrálja, milyen veszélyeket rejt magában a kerékpárosok és moto. rosok felelőtlen magatartása. Nem lehetne-e a híd két végén álló fi­gyelmeztető tábla szövegét ilyen­képpen módosítani: „A hídon gép. járművel áthajtani 50 forint bün­tetés terhe mellett tilos!” Talán így mégis volna foganatja a figyelmeztetésnek. Molnár Pál Békéscsaba Városi szavalóversenv Orosházán Az orosházi Petőfi művelődési házban május 20-án, vasárnap dél­előtt 10 órakor rendezik meg a vá­ros legjobb versmondóinak verse, nyét. A versenyen közreműködnek Baltha Anna, Bor Emília, Koltai Éva, Nagy Erzsébet, Kucsera La­jos (Táncsics Gimn.), Szokolai Etelka, Kápolnási András, Pál Ta­más (ívig. Technikum), Gabnai Ka­talin, Szita Katalin (III. sz. általá­nos iskola), Farkas Imréné (Ru­hagyár), Horváth Istvánná (Sütő­ipar), Szemenyei Jolán (Szolgál­tató Ktsz), Szokolai Lenke (Ipari­­tanuló-iskola), Bánki Horváth Já­nos, Orbán Ernő, Albert Katalin, Tóth Sándor, Uhrin Katalin, Var­ga László (Petőfi művelődési ház). A ázaval óversenyen részt vesznek valamennyi iskola és intézmény irodalmi szakköreinek tagjai is. Az erdőben rddiósnO hangja vissz­hangzik: — Halló, itt Virág, halló, itt Virág... Madárlej jelentkezzen, Madár­tej jelentkezzen... — A rádiókészülék melleit Knyihár Jánosné, a Békéscsa­bai Kötszövö készárújavítója. — A férje nem rosszallotta, hogy éj­jeli gyakorlatra kellett kijönnie? — Óh, dehogy rosszallotta, hiszen 0 is munkásőr... Éppen hogy csak egy szót tudunk váltani az asszonnyal, máris a készü­lékhez kell nyúlnia, jelentkezik a hí­vott állomás. Nem messze tőle, egy fa tövében ta­lálkozunk Vass Józseffel, a Békési ez a szövetkezet, meg kell hát becsülni... Sokszor elbeszélget így a ta­nyákon beteglátogatásai alkal­mával dr. Kádas. De szívesebben vall a „szép orvosi esetekről”, mint ezekről a beszélgetésekről. Asszisztensnője, az idős és kedves Máté néni (akit azért szeret az orvos, mert neki se jut soha eszé­be, hogy lejárt a 8—10 óráig tar­tó rendelési idő) segít feleleve­níteni az ilyen „eseteket”. — Tetszik emlékezni az öreg Hegedűsre? (így mondja, pedig ő is 60 év felé közeledik már). Ar­ra, akinek agyhártyagyulladása volt. Róla is lemondtak már a rokonok, én sem hittem, hogy ki­kezeli. Vagy a Zahorán-esetre... — Igen, igen. Szívelégtelensége volt a taácsinakj hetekig mozdulni sem tudott. Megtörte őt a régi élet, erős természete segített raj­ta — feleli az orvos, mintha neki nem sok köze volna ezeknek az embereknek a felgyógyulásához. E szerénység, s a betegekkel történő beszélgetés még inkább meggyőz arról, hogy dr. Kádast azért szeretik körzetében, mert zárkózottsága csak hideg maszk, s a béteglapok mögött az Embert látja meg, akin fáradságot nem kímélve segíteni akar. Esőben, sárban, hóban> fagyban látogatja a Fényesd szőlők betegeit és sok­szor késő este vetődik haza. Mo­torbiciklin jár. A nehézségeket megszokta még egyetemista korá­ban, amikor (szülei korán elhal­tak) magának kellett gondoskod­nia fenntartásáról, s tanulmányi költségeiről. Nyaranta, a szüne­tekben zsákolt, s egyéb fizikai munkát vállalt. Büszkén mondja, hogy fizikai munkával is építette az új társadalmat: a Szegedi Pap­rikaszárító alapját társaival együtt ő ásta ki, s még a beton­tetőket is az ő brigádja tette fél a szárítóra. Ismeri hát jól azokat az embereket, akik hozzá jönnek panaszaikkal, hogy munka közben megroppant a derekuk, megeről­tették magukat, baleset érte őket, stb. Korábban a csabai kórház se­bészetén dolgozott, onnan került a körzetbe. De se nem sebész, se nem belgyógyász. Szülész-orvos­nak tanult, s egyetemi évei után Kiskunhalason így is tevékenyke­dett csaknem öt évig, majd az osztály alorvosa lett. S amikor azokról a körülmé­nyekről kérdezgetem, amelyek arra késztették, hogy otthagyja Kiskunhalast, ismét az az arc néz rám, amelyre korábban, mikor az utcán találkoztam vele, azt mond­tam magamban: „Ki lehet ez a mogorva ember?” Csak vonakod­va beszél a körülményekről. Csa­ládi okok miatt jött el Csabára, ahol újra megnősült... Másra, szép? városunkra tereltem a szót, s dr. j Kádas ismét magába enged pil-I lantani. ? Megszerette ő is a várost, aho- ? gyan öt megszerették körzetének I lakói. Ez tartotta vissza attól J 1961-ben, hogy elfogadjon egy t kedvező ajánlatot és itthagyja Bé- * késcsabát. Mikor" szándékát meg-1 tudták a körzetben, aláírások t százait gyűjtötték a betegek* s > kérték a tanácsot, ne engedje el- í menni dr. Kádast, hisz ebben a T körzetben amúgy is állandóan vál-1 lakoznak az orvosok. A városi ta- í nács illetékesei beszéltek Kádas-T sál, s megígérték: megfelelő or- i vosi lakást kerítenek neki, hogy! haza tudja hozni gyermekét, i Sajnos azóta sem oldódott meg ezt a probléma. Az elmúlt hetekben t ismét felkeresték Kádas doktort! Tiszaföldvárról, a fentihez hason-1 ló ajánlattal. De Kádas ekkor ist tagadó választ adott. t — Megszerettem ezt a fejlődő,? állandóan épülő várost és ben-I ne az embereket — mondja. —I Igen, van lakásproblémám, del annyi másnak is van még rajtam? kívül... Megoldódik, majd az 7 enyém is, bízom ebben és akkor,! négy év u' án ismét együtt lehetek r a .ipi ## 2 Varga Dezső ? Térképismeret, tájékozódási­készség, figyelmesség és sok­sok elszántság szükséges az éj­szakai fegyveres akcióhoz. Ezt gyakorolták e hónap elején megyénk munkásőrei. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy ezek az elvtársak napközben dolgoz­tak, s pihenés nélkül indultak az éjszakai gyakorlatra, még nagyobb elismerés illeti sikeres akciójukat, melynek feladata az volt, hogy felszámolják az er­dőbe menekült ellenséges cso­portot. Képriportunkban bemutatunk egy-egy pillanatot, epizódot a fárasztó, de lelkesen végrehaj­tott akcióról. Tüzelőállásban a golyószóró. Irányzó: Szlancslk András, a Malomipari Vál­lalat dolgozója, irányzóhelyettes: Gercsi Imre, a Forgácsoló Szerszámgyár munkása. Mezőgazdasági Szakiskola igazgatójá­val.t Biztosító feladatot lát el, — Kissé neheztelt az asszony, mert éppen az ö névnapját készültünk meg­ünnepelni. Nagyon együtt akart len­ni. De mit csináljunk? Ez most a kö­telességem.^ A gyakorlat érintette a bélmegyeri Aranykalász Termelőszövetkezet központját is. Itt találkozott né­hány munkásőr Prorolc Mihály bá­csi anyakocagondozóval, aki egészen frappáns kis beszámolót tartott szö­vetkezetükről. ■ragó Elek elvtárs, a Munkásőrség megyei parancsnoka tájékoztatja a gyakorlaton részt vevő párt- és tanácsi szervek képviselőit a harcfeladat végrehajtó si tervéről. Még egy utolsó mozzanat. A géppuska ugyan biztosit, de már a gyakor­lat közeledik, irányzó: Fc’/us K. Málnás, irányzóhelyettes: Hankó Pál, a tégh j^ , illetve az SZMi dolgozói. V. T. Foto: Lipták György

Next

/
Thumbnails
Contents