Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-20 / 116. szám
va&aruäjj 5 1962. május 20., A héfutiság. p&stáiá&ól Éjjeli gyakorlaton a munkásőrség >«»«««♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦ *♦ ♦ ♦♦♦♦-♦ ♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ « ♦ ♦« -*♦ ♦♦♦ ♦ ♦ ♦«»-«-• ♦ ♦' Nagykorúvá lettek A napokban ünnepélyes keretek között vették át személyi igazolványukat a dévaványai tizenhatévesek. A tanácsterembe gyülekezett fiatalokat Nagy Imre községi KISZ-titkár üdvözölte, majd átnyújtotta a KISZ Központi Bizottság által adományozót emléklapokat. Majd Varga József százados elvtárs a BM gyomai járás képviseletében ünnepi beszédet mondott, amelyben méltatta a fiatalok részére jelentős ünnepi perceket. Kónya Etelka kiszista pedig Kapuvári Béla „Oda a tizenhatévesekhez című versét szavalta el. Végezetül Bakk Imre községi v. b-elnökhelyettes elvtárs szólt a fiatalokhoz, beszédében mint útravalóul figyelmeztette és kérte őket, hogy legyenek becsületes, dolgos tagjai ennék a társadalomnak. N. i. Dévaványa A hídon gépjárművel áthajtani tilos A Kiss Ernő utcát és a Kórház utcát összekötő és a Köröst átszelő régi hidat lebontották. A megnövekedett forgalom zavartalan és biztonságosabb lebonyolítása, valamint a VI. kerület körgát mögötti részébe tervezett autóbuszjárat érdekében a réginél szélesebb és korszerűbb híd épül. A kocsi- és a gépjárműforgalom átmenetileg a Gyulai út ésazlstván-malom előtti úton bonyolódik le. A gyalogosok részére átjárónak a malomba vezető volt keskeny vágány ú vasút hídja szolgál. A híd két végén egy-egy figyelmeztető tábla áll: „A hídon gépjárművel áthajtani tilos!” Ennek ellenére a kerékpárosok és a motorosok gátlás nélkül és felelőtlenül hajtanak át a hídon a gyalogjárok között, veszélyeztetve ezzel nemcsak a maguk, de embertársaik testi épségét is. A forgalom különösen a reggeli és esti órákban igen élénk. Reggel a munkába és iskolába igyekvők, este a munkából hazatérők és a ligeti Sörkertbe tartók haladnak át a hídon. Ez azonban nem akadályozza a kerékpárosokat abban, hogy ne hajtsanak át a gyalogjárók között. Láttam egy jelenetet, amikor reggel két iskolába menő kislány ment egymás mellett s csak az utolsó pillanatban ugrottak szét a hídra kanyarodó motor, kerékpár elől. Ez a példa is kellőképpen^ illusztrálja, milyen veszélyeket rejt magában a kerékpárosok és moto. rosok felelőtlen magatartása. Nem lehetne-e a híd két végén álló figyelmeztető tábla szövegét ilyenképpen módosítani: „A hídon gép. járművel áthajtani 50 forint büntetés terhe mellett tilos!” Talán így mégis volna foganatja a figyelmeztetésnek. Molnár Pál Békéscsaba Városi szavalóversenv Orosházán Az orosházi Petőfi művelődési házban május 20-án, vasárnap délelőtt 10 órakor rendezik meg a város legjobb versmondóinak verse, nyét. A versenyen közreműködnek Baltha Anna, Bor Emília, Koltai Éva, Nagy Erzsébet, Kucsera Lajos (Táncsics Gimn.), Szokolai Etelka, Kápolnási András, Pál Tamás (ívig. Technikum), Gabnai Katalin, Szita Katalin (III. sz. általános iskola), Farkas Imréné (Ruhagyár), Horváth Istvánná (Sütőipar), Szemenyei Jolán (Szolgáltató Ktsz), Szokolai Lenke (Iparitanuló-iskola), Bánki Horváth János, Orbán Ernő, Albert Katalin, Tóth Sándor, Uhrin Katalin, Varga László (Petőfi művelődési ház). A ázaval óversenyen részt vesznek valamennyi iskola és intézmény irodalmi szakköreinek tagjai is. Az erdőben rddiósnO hangja visszhangzik: — Halló, itt Virág, halló, itt Virág... Madárlej jelentkezzen, Madártej jelentkezzen... — A rádiókészülék melleit Knyihár Jánosné, a Békéscsabai Kötszövö készárújavítója. — A férje nem rosszallotta, hogy éjjeli gyakorlatra kellett kijönnie? — Óh, dehogy rosszallotta, hiszen 0 is munkásőr... Éppen hogy csak egy szót tudunk váltani az asszonnyal, máris a készülékhez kell nyúlnia, jelentkezik a hívott állomás. Nem messze tőle, egy fa tövében találkozunk Vass Józseffel, a Békési ez a szövetkezet, meg kell hát becsülni... Sokszor elbeszélget így a tanyákon beteglátogatásai alkalmával dr. Kádas. De szívesebben vall a „szép orvosi esetekről”, mint ezekről a beszélgetésekről. Asszisztensnője, az idős és kedves Máté néni (akit azért szeret az orvos, mert neki se jut soha eszébe, hogy lejárt a 8—10 óráig tartó rendelési idő) segít feleleveníteni az ilyen „eseteket”. — Tetszik emlékezni az öreg Hegedűsre? (így mondja, pedig ő is 60 év felé közeledik már). Arra, akinek agyhártyagyulladása volt. Róla is lemondtak már a rokonok, én sem hittem, hogy kikezeli. Vagy a Zahorán-esetre... — Igen, igen. Szívelégtelensége volt a taácsinakj hetekig mozdulni sem tudott. Megtörte őt a régi élet, erős természete segített rajta — feleli az orvos, mintha neki nem sok köze volna ezeknek az embereknek a felgyógyulásához. E szerénység, s a betegekkel történő beszélgetés még inkább meggyőz arról, hogy dr. Kádast azért szeretik körzetében, mert zárkózottsága csak hideg maszk, s a béteglapok mögött az Embert látja meg, akin fáradságot nem kímélve segíteni akar. Esőben, sárban, hóban> fagyban látogatja a Fényesd szőlők betegeit és sokszor késő este vetődik haza. Motorbiciklin jár. A nehézségeket megszokta még egyetemista korában, amikor (szülei korán elhaltak) magának kellett gondoskodnia fenntartásáról, s tanulmányi költségeiről. Nyaranta, a szünetekben zsákolt, s egyéb fizikai munkát vállalt. Büszkén mondja, hogy fizikai munkával is építette az új társadalmat: a Szegedi Paprikaszárító alapját társaival együtt ő ásta ki, s még a betontetőket is az ő brigádja tette fél a szárítóra. Ismeri hát jól azokat az embereket, akik hozzá jönnek panaszaikkal, hogy munka közben megroppant a derekuk, megerőltették magukat, baleset érte őket, stb. Korábban a csabai kórház sebészetén dolgozott, onnan került a körzetbe. De se nem sebész, se nem belgyógyász. Szülész-orvosnak tanult, s egyetemi évei után Kiskunhalason így is tevékenykedett csaknem öt évig, majd az osztály alorvosa lett. S amikor azokról a körülményekről kérdezgetem, amelyek arra késztették, hogy otthagyja Kiskunhalast, ismét az az arc néz rám, amelyre korábban, mikor az utcán találkoztam vele, azt mondtam magamban: „Ki lehet ez a mogorva ember?” Csak vonakodva beszél a körülményekről. Családi okok miatt jött el Csabára, ahol újra megnősült... Másra, szép? városunkra tereltem a szót, s dr. j Kádas ismét magába enged pil-I lantani. ? Megszerette ő is a várost, aho- ? gyan öt megszerették körzetének I lakói. Ez tartotta vissza attól J 1961-ben, hogy elfogadjon egy t kedvező ajánlatot és itthagyja Bé- * késcsabát. Mikor" szándékát meg-1 tudták a körzetben, aláírások t százait gyűjtötték a betegek* s > kérték a tanácsot, ne engedje el- í menni dr. Kádast, hisz ebben a T körzetben amúgy is állandóan vál-1 lakoznak az orvosok. A városi ta- í nács illetékesei beszéltek Kádas-T sál, s megígérték: megfelelő or- i vosi lakást kerítenek neki, hogy! haza tudja hozni gyermekét, i Sajnos azóta sem oldódott meg ezt a probléma. Az elmúlt hetekben t ismét felkeresték Kádas doktort! Tiszaföldvárról, a fentihez hason-1 ló ajánlattal. De Kádas ekkor ist tagadó választ adott. t — Megszerettem ezt a fejlődő,? állandóan épülő várost és ben-I ne az embereket — mondja. —I Igen, van lakásproblémám, del annyi másnak is van még rajtam? kívül... Megoldódik, majd az 7 enyém is, bízom ebben és akkor,! négy év u' án ismét együtt lehetek r a .ipi ## 2 Varga Dezső ? Térképismeret, tájékozódásikészség, figyelmesség és soksok elszántság szükséges az éjszakai fegyveres akcióhoz. Ezt gyakorolták e hónap elején megyénk munkásőrei. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek az elvtársak napközben dolgoztak, s pihenés nélkül indultak az éjszakai gyakorlatra, még nagyobb elismerés illeti sikeres akciójukat, melynek feladata az volt, hogy felszámolják az erdőbe menekült ellenséges csoportot. Képriportunkban bemutatunk egy-egy pillanatot, epizódot a fárasztó, de lelkesen végrehajtott akcióról. Tüzelőállásban a golyószóró. Irányzó: Szlancslk András, a Malomipari Vállalat dolgozója, irányzóhelyettes: Gercsi Imre, a Forgácsoló Szerszámgyár munkása. Mezőgazdasági Szakiskola igazgatójával.t Biztosító feladatot lát el, — Kissé neheztelt az asszony, mert éppen az ö névnapját készültünk megünnepelni. Nagyon együtt akart lenni. De mit csináljunk? Ez most a kötelességem.^ A gyakorlat érintette a bélmegyeri Aranykalász Termelőszövetkezet központját is. Itt találkozott néhány munkásőr Prorolc Mihály bácsi anyakocagondozóval, aki egészen frappáns kis beszámolót tartott szövetkezetükről. ■ragó Elek elvtárs, a Munkásőrség megyei parancsnoka tájékoztatja a gyakorlaton részt vevő párt- és tanácsi szervek képviselőit a harcfeladat végrehajtó si tervéről. Még egy utolsó mozzanat. A géppuska ugyan biztosit, de már a gyakorlat közeledik, irányzó: Fc’/us K. Málnás, irányzóhelyettes: Hankó Pál, a tégh j^ , illetve az SZMi dolgozói. V. T. Foto: Lipták György
