Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-16 / 112. szám

2 1962. május 16., szerda Segély ezés — újgyarmatosítás ^ nemzeti felszabadító mozga­lom jelenlegi problémái közt egyre gyakrabban találko­zunk a neokolonializmus — új­­gyarmatosítás — fogalmával. Mi­lyen tartalmat rejt magában ez az új fogalom? Mi a különbség a régi és új gyarmatosítás között? Mi­lyen hatást gyakorol a neokodomia­­lizmus az ázsiai, afrikai, latin­amerikai népek politikai és gazda­sági szabadságtörekvéseire? E kérdések boncolgatását kezd­jük talán azzal, hogy az imperia­lizmus — erre napjaink eseményei is állandóan figyelmeztetnek — egyáltalán nem mondott le a gyar­mati elnyomás olyan „klasszikus” módszereiről, mint a háború és a korlátlan terror. Állandó fegyveres harcok foly­nak Angolában, Laoszban, Latin- Amerika számos pontján stb. Az Egyesült Államok éppen az elmúlt években — Kennedy hatalomraj u­­tásával — tért át az un. „lokális háborúk” taktikájára, s növelte ennek megfelelően katonai tevé­kenységét Délkélet-Ázsiában (La­osz, Dél-Vietnam), Latin-Ameri­­kában és számos más helyen. Meg­gyilkolták Solomon Bandaranai­­ket, Ceylon miniszterelnökét, Pat­rice Lumumbát és a nemzeti fel­szabadító mozgalom sok más ki­váló politikai vezető személyisé­gét. Veszély fenyegeti Antoine Gi­­zenga, Lumumba politikai örökö­sének életét. Mindezek a tények arra utal­nak, hogy a fegyveres erőszak és a tenor a mai viszonyok közt is integráns részét képezik az impe­rialisták gyarmat-politikájának. Ennek hangsúlyozása mellett azonban le kell szögeznünk azt is, hogy éppen a felszabadító mozgal­mak legújabb feltételei következ­tében egyre inkább nő a gazda­sági-kereskedelmi jellegű gyarma­­tosítási módszerek jelentősége. A gyarmati hatalom méreteit ma már nem olyan ismérvek döntik el elsősorban, hogy egyik vagy má­sik ország mekkora területet tart közvetlen politikai és katonai el­lenőrzése alatt. Anglia például sokkalta nagyobb gyarmati terüle­tek felett rendelkezik, mint az Egyesült Államok. A valóságban azonban éppen gazdasági hatalma következtében az USA gyarmati pozíciói nagyobbak. Az imperializmus politikai ural­mi szférája a háború utáni idő­szakban, különösen a legutóbbi évek során rohamosan csökkent. Ma a világ területének már csak 7—8 százaléka, a lakosságának 2—3 százaléka tartozik a régi ér­telemben vett gyarmatok kategó­riájába. A katonai blokkok, továbbá a déli és keleti félgömböt behálózó támaszpontrendszer révén ma még erősek a? imperializmus ka­tonai pozíciói a volt gyarmati öve­zetekben. Mégis a volt gyarmati országok többsége, köztük a leg­jelentősebbek, mint például In­dia, Indonézia, EAK, Ghana, Guinea kiszakadtak a katonai füg­gésből, semlegesekké váltak. A zok a politikai, katonai, gaz­dasági és ideológiai módsze­rek, amelyek a neokolonializmus fogalomkörét alkotják, minde­nekelőtt a nemzetközi méretekben folytatott gigantikus rablásnak a biztosítását szolgálják. Nézzük csak például a neokolonializmus rendszerében oly fontos szerepet játszó „segélyezés” kérdését. Nem­csak egyszerűen az történik, hogy az elmaradott országokból kiszi­vattyúzott profitnak töredéke jut ily módon vissza. Az Egyesült Ál­lamok 1959-ben összesen 2570 mil­lió dollár „segélyt” nyújtott. Ebből 3.120 millió katonai segély volt. Ebből az összegből a katonai szö­vetségesek kielégíthették fegy­ver- és hadfelszerelési igényeiket az USA-ban felhalmozódott, el­avult készletekből. A gazdasági segélyből 995 millió jutott az USA- val katonai szövetségben lévő ál­lamokra, s az egész segélyösszeg­nek mindössze egy in at oda — fő­ként élelmiszerfeleslegek formájá. ban — egyéb államokra is. Az imperialista segélyezési poli­tika tehát nem a gazdasági fel­­emelkedés, hanem a gyarmati ura­lom meghosszabbítását is szolgáló katonai tömbök, a fokozódó fegy­verkezés útjára kívánja irányítani a volt gyarmati országokat. Ez az út nemcsak a függőség növekedé­sével jár együtt, hanem azzal is, hogy a volt gyarmati országok nemzeti jövedelmük jelentős ré­szét kénytelenek fegyverkezésre költeni. A gyarmatosítás új módszerei­vel kapcsolatban Hruscsov élvtárs kongresszusi beszámolója említést tett arról, hogy a gyarmati rend­szer széthullása nyomán keletke­zett államoknak csaknem a felét egyenlőtlen alapú szerződések kö, tik gúzsba. Az imperialista propa­ganda minden erőfeszítést megtesz e tény leleplezésére. Az amerikai monopoltőkések a magas katonai segélynyújtásra hivatkozva pél­dául szívesen tetszelegnek az „ön­zetlen fegyverbarát” szerepében. Arról persze hallgatnak, hogy a katonai segélyek nyújtásában olyan meggondolás is szerepet ját­szik, hogy egy amerikai katona külföldön tartása évente 6600 dol­lárt igényel, ezzel szemben egy iráni 354, egy dél-koreai 177, egy tajvani pedig csak 142 dollárba kerül. J^evés a realitás az un. „üzlet­társi elv” mögött is, amelyet a gazdasági kapcsolatok címké­jéül használnak az új viszonyok között. Vegyük például a világter. melés egynegyedét kitevő közél­­keleti olajat. A kitermelt kőolaj eladásából nyert hasznot ma már általában fele-féle alapon osztják el a külföldi olajtársaságok és az arab államok közt. A közel-keleti nyersolaj árának szintjét azonban a tőkés . olajpiacon (kitermelés, szállítás, finomítás, értékesítés) vezetőszerepet játszó nemzetközi olajkartell határozza meg, lénye­gében ugyanazok a monopoltőké­sek, akik a közel-keleti olajterme­lést is kezükben tartják. Emellett rendszeresen becsapják az arab államokat egyéb ármanipulációk­kal. Szakértők szerint ez utóbbi módon 1954—59 között 5,5 milli­árd dollárral röviditették meg a közel-keleti államokat s a való­ságban a nyersolaj eladásából nem 50, hanem 62 százalékos haszon­­részesedést vágtak zsebre. Az imperialista hatalmak kísér­leteket tesznek arra, hogy gyar­mati érdekeltségeik védelme cél­jából nemzetközi szervezeteket is felhasználjanak. Ily módon lép­tek fel a kongói nemzeti felszaba­dító mozgalom forradalmi irány­zata ellen az ENSZ égisze alatt, legutóbb pedig a pánamerikai ér­tekezleten —■ ez esetben is az USA kezdeményezésére — a Kubai Köztársasággal szemben. Végül, de nem utolsósorban lá­zas igyekezettel próbálják moder­nizálni a kólón ializmus ideológiai — propaganda-gépezetét is. Mivel nagyon jellemző, ezzel kapcsolat­ban csak egy példát említünk meg — a Vatikánét. XXIII. János pápa „Princeps pastorum” című enciklikájában a volt gyarmati or­szágokkal kapcsolatban a követ­kező tételek találhatók: „ ... se­gítenünk kell a szociális kérdések megoldásában, mert fennáll a ve­szély, hogy az illető országok nem­kívánatos eszméltben keresnek megoldást.'’ Ennek megfelelően dobiák át a katolikus egyház misz­­sziós erőinek 40 százalékát Afri­kába, növelték a színesbőrű misz­­szionáriusok számát — és ellen­tétben a korábbi időkkel —, átfes­tették a szentképeken az angya­lokat feketére, az ördögöket fe­hérre ... IM' indössze néhány példát emlí­tettünk napjaink kolonializ­­musának illusztrálására. Ezek a példák arra utalnak, hogy a mai és az imperializmus „klasszikus”, a századforduló időszakára jel­lemző gyarmatpolitikájában jelen­tős módosulások álltak és állnak elő. A mai helyzetet a régi és az új egy időben való jelentkezése és az új módszerek előtérbe kerülése jellemzi. Az újkolonializmus je­gyében megy végbe a gyarmati pozíciók újraelosztása is, melynek során az USA, Ny ugatyNé metor­­szág egyre inkább tért hódít a „konzervatív” gyarmatosítás olyan képviselőivel szemben, mint Ang­lia, Franciaország, Belgium stb. Az imperializmust korunk konk­rét történekni feltételei — ezek közül is elsősorban a szocialista tábor, valamint az új Ázsia, Af­rika, Latin-Amerika növekvő po­litikai, gazdasági, katonai ereje, a gyarmattartók közötti versengés, az „anyaországok” dolgozóinak a kolonializmus elleni fellépése (je­lenleg pl. Franciaországban) — kényszerítik a gyarmatpolitika újabb, burkoltabb, kevésbé drasz­tikus formáinak alkalmazására. ^arra a kérdésre: a neokoloni. aiizmus képes lesz-e lelket rázni a halállal vívódó gyarmati rendszerbe, a zajló események maguk adnak választ. A legszilár­dabbnak hitt gyarmatok is felkel­nek az imperializmus éllen. Afri­ka, Latin-Amerika, s most Óceá­nia lett rövid idő alatt forró talaj­já az imperializmus számára. A volt gyarmatvilágban mozgásba lendült a függetlenségi mozgalom „második frontja” a gazdasági függőség felszámoláséért. Betelje­sülnek a XXII. kongresszuson el­hangzott szavak: „A gyarmati rendszer halálra van ítélve és sír­jába nyárfakarót szúrnak majd. Ez a népek akarata, ez a történe­lem útja!” Kubik István Elindult bulgáriai kőrútjára a szovjet párt- és kormányküldöttség Szófia (TASZSZ) A Nyikita Hruscsov vezetésével Bulgáriában tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség ked-A küldöttséget bolgár részről Todor Zsivkov, Anton Jugov, Mit­­ko Grigorov, Sztanko Todorov, Karlo Lukanov, valamint L. Ge­den Szófiából repülőgépen elin- raszimov, Bulgária moszkvai dúlt tervezett bulgáriai kőrútjára, nagykövete kíséri. (MTI) Általános vasutassztrájk Franciaországban Párizs (MTI) Franciaországban kedden haj­nali négy órakor leállt a vasúti forgalom. A vasutasok újabb 24 órás általános figyelmeztető sztrájkkal támasztják alá a kor­mánnyal szembeni követeléseiket. A vasutasok a dolgozók legrosz­­szabbul fizetett rétegei közé tar­toznak, s helyzetük az állandó ár­emelkedés következtében elvi­selhetetlenné vált. Általános bér­emelést és a munkaidő csökken­tését követelik. A CGT, a keresz­tény és a szocialista szakszerve­zeti központok egységesen támo­gatják a sztrájkot. Néhány nagy nemzeti járat kivételével a vona­tok szerda hajnalig az állomáso­kon vesztegelnek. (MTI) Franco rendőrsége Bilbaoban sztráj kólókat tartóztatott le Madrid (MTI) A spanyol hatóságok mindent elkövetnek, hogy a sztrájkokról minél kevesebb hír kerüljön nyil­vánosságra. Az AP jelentése sze­rint Vizcaya tartomány kormány­zója szigorú cenzúrát rendelt el a sztrájkhírek közlésére. Franco rendőrsége sem maradt tétlen. Bilbaoban a rendőrség 350 sztráj­­kólót tartóztatott le, mert vona­kodtak visszatérni a munkába. A rendőrség terrorja ellenére a vá­rosban továbbra is 30 ezer mun­kás sztrájkol. A tömeghangulat hatására Bilbao püspöke kényte­len volt a nyilvánosság előtt ki­jelenteni, hogy „a munkások ak­ciói jogosak.” Madridban a sztrájkok további terjedésével számolnak. Jelenleg Puertollanoéban, a Tharsisi és Rio Tinto-i bányákban, Zaragozában, Teruelben, Cadizban és Carta­­génában a sztrájk nagyobb mére­teket öltött. Barcelonában az Enasa-motorgyár ötezer munkása csatlakozott a sztrájkhoz. A cadizi hajógyár ötezer munkása szintén sztrájkba lépett. A penarroyai ólombányák négyezer munkása sztrájkol. (MTI) Hej, öreg cimborák, ha így megy tovább, megint szükség lenne a segítségetekre! (BnriirőcM István rajza) cAz bt autfIlkámnak nein Leket hazudni! EBBEN az évben nagyon vár­___________ tam a tavaszt. Ügy tűnt, mintha sohasem akarna megérkezni. Vártam, mikor zöl­ded a fa, mikor érkeznek meg a gólyák, mikor jelenik meg a táb­la a cukrászda kirakatában: „Fagylalt kapható”. Mert az igazi tavaszt nekem mégiscsak a fagyi jelentette. Iskolából jövet mindig a „cuki” felé mentem, de a táblát csak neiii találtam ott, pedig a gólyák már megjöttek. Ezt onnan tudom, hogy egy hosszú csőrű család ép­pen a szomszéd Kovácsék kémé­nyére telepedett. A fecskék is ci­kázva hasították a levegőt a ta­vasz bogarainak nagy rémületére. Sőt, az udvaron álló óriás geszte­nyefa már nemcsak a leveleit, ha­nem a virágját is mutatta. A cukrászda kirakatából azért még mindig hiányzott a tábla. Már arra is gondoltam, az anyu­kák beszéltek valakivel, hogy eb­ben az évben ne legyen fagyi, hisz’ az én anyukám is mindig ha­ragudott érte, meg a Marikáé is. akivel együtt jártunk a hatodik­ba. SZÓVAL a fagyi késése mö­gött én az anyu­kák kezét éreztem, mert ők min­dig a rosszra gondolnak. A múlt­kor még a mozi előtt is láttam, hogy kérték a gyermekektől az osztályfőnöki engedélyeket. Gon­­doltamt hogy a fagyi-dologba is ők „nyúltak” bele. Mindig mond­ják, hogy az torokgyulladást okoz... meg, hogy tüszősmandula... meg valami légcsőhurutról is hal­lottam már. Azt hiszik, néhány gömb fagyi mindjárt betegséget okoz. Pedig tudom, ők is szeretik. Hát én csak vártam a fagyit és mindennap figyeltem a táblát. Az összespórolt kiflipénzből már 10 forint lapult a táskám mélyén, de ezt anyuka nem tudta. Ma reggel, igaz szomorúan éb­redtem, mégis megcsillant előttem valami remény. Azt álmodtam, hogy fagyit vettem. Be sok gömb volt! Egy egész fagyihegy! És ol­vadt, nagyon gyorsan olvadt. Nem is tudtam a számhoz emelni. Olyan, olyan nehéz volt. Amikor végre sikerült volna... felébred­tem. HÁTHA azt jelenti az álom­fagyi, hogy ma?... És csakugyan. Délután ott díszeleg­tek a nyomtatott betűk: Vanília, citrom, kókusz és csokoládé. Csokoládét, négy gömb csokolá­dét veszek — furakodtam befelé a tömegben. Mert sokan vártak ott fagyira, felnőttek is, meg gyere­kek is. Igaz, nem ment olyan gyorsan a dolog, mint gondoltam. Sietni kellett. Kicsit nagyobbakat nyel­tem, hogy elfogyjon, mire haza­érek, mert hát ezt az első fagyit nem akartam bevallani. Még jobban is siettem a kelle­ténél, s az első saroknál már a tölcsér utolsó maradéka is lecsú­szott. Éreztem, hogy végig „sütőt-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents