Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-15 / 111. szám
4 1ÍM>2. május 15., k«W Harmadszor szerepel az ország legjobbjai között a szabadkígyós! mezőgazdasági szakiskola így készül az „elektronikus66 és a „konkrét44 zene Szabadkígyóson a festői környezetben lévő egykori Wenckheim kastélyban szombaton bensőséges ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy a mezőgazdasági szakiskola harmadszor szerepel az országos verseny legjobbjai között. A második helyezéssel járó oklevelet és pénzjutalmat Vlcskó Lajos, az FM szakoktatási főigazgató-helyettese nyújtotta át. Elmondotta, hogy örömmel jön ebbe az iskolába, ahol általában jól tanuló, szorgalmas diákokat, fáradhatatlan szaktanárokat talál. Az ünnepségen Timkó Béla, a szakiskola igazgatója szólott az ifjúsághoz. Elmondotta többek között, hogy a jó eredmények az erős összefogásnak köszönhetők. Hiába igyekeznének a szaktanárok, ha az ifjúság nem venné komolyan a tanulást. Sokat segít a diáktanács, a KISZ abban, hogy az elméleti oktatáson kívül a gyakorlati munka is jól halad. Ez évben két osztály búcsúzik a szabadkígyósi iskolától. Az ifjú mezőgazdasági szakember-jelöltek figyelmét felhívta Timkó igazgató arra, hogy ezzel nem fejezték be a tanulást. Ha nem képezik állandóan tovább magukat, lemaradnak és nem sokat ér a segítségük a nagyüzemi gazdaságokban. Az előadás után kiosztották a pénzjutalmakat a legjobban dolgozó szaktanárok, diákok és a dolgozók között, akik a tanulófiatalságnak sokat segítenek a gyakorlati munkában. Sok tapsot kapott jutalomátvételkor például Ficsor Józsefné baromfigondozó, akitől sokat tanulnak a lányok. Bánfi Péter zetorosnak a fiú-k tapsoltak hosszan, hisz tőle a gépi munkákban kapnak komoly segítséget. Ezután a vendégeket kedves műsorral szórakoztatta a szabadkígyósi tanulóifjúság. Táncoltak, énekeltek, jelenetet mutattak be. A -műsor betanításában Lakatos Attila és Hankó F. Mihály tanár tevékenykedtek, az iskola népi ze. nek’arát pedig Timkó Rudolf tanár vezényelte. Vacsora közben sok szó esett a KISZ munkájáról. A tanárok sok jót mondtak Engelhardt Vilmos második osztályos technikumi tanulóról, a KISZ-titkárról, aki tanulásban, magatartásban, társadalmi munkában egyaránt példát mutat a diákoknak. Az okos tekintetű, mosolygós fiatalember érdeklődésünkre éL mondotta, hogy itt végezte a mezőgazdasági szakiskolát egy évvél ezelőtt kitűnő eredménnyel. Már eredetileg elhatározta, hogy tovább tanul, mert jó szákemberként szeretne munkába állni a békéscsabai Május 1. Tsz-ben, ahol nyaranta gyakorlati munkát végez. Az elmúlt nyáron a nappali munka mellett éjjeli tanulással megszerezte a technikum első osztályából a vizsgát s a másodikba iratkozott ősszel. Jelenleg is jelesi tanuló. A szabadkígyós! kastélyban diákok, tanárok és meghívott vendégek kellemesen elszórakoztak az ünnepség után, a saját zenekar sok talp alá valót húzott s éjfél utánig ropták a táncot a nagyterem parkettjén. A. R. A gyümölcsöző irodalmi együttműködés érdekében A TIT békéscsabai klubhelyiségében május 11-én, pénteken délután találkoztak a megyében élő írók, költők, a Tiszatáj szerkesztősége részéről ide látogatott dr. Bán Ferencoel és Krajkő slvtárssál, hogy a már meglévő és még várható Békés megyei irodá'limi -termésről, s kiadása (lehetőségiéiről beszélgessenek. Mivel a dél-magyarországi íróosoport szegedi megalakulása óta eltelt idő alatt nemegyszer merült fel a kérdés megyénk írói, költői körében, hogy a csoport — nemcsak szavakban., hanem a valóságban is — képes-e megjelenési lehetőséget biztosítani a már megírt vagy még megírandó műveknek. Érthető érdeklődés fogadta a 6zegiedi vendégeket. Várták tőlük az erre vonatkozó választ. Az érkezettek nem ,is késlekedtek ezzel.. Elmondották, hogy konkrétan miért is jöttek. Kíváncsiak, hogy a következő évek kiadói tervét illetően, mine számíthatnak a Békés megyei íróktól. Készülnek-e írások, lesz-e bírálatra és elfogadásra kötet? Miire számíthatnak egyáltalán? Elsősorban természetesen a fiatalok indítását szeretnék, de örülnének minden elfogadható műnek, kivétel nélkül. Országosan nagy az író! ambíció, a pezsdtülés. A pesti kiadók megteltek kéziratokkal, legalábbis így fest a dolog. Ennek bizonyára az lesz a következménye, hogy a délmagyarországi termés Szeged felé áramlik. A Tiszatáj kiskönyvtár-sorozatába kívánják iktatni a mércét megütő írásokat. Elsősorban most regény keMene, ami persze nem jelenti azt, hogy a vans, a novella háttérbe szorulna. Tervezik egy antológia szerkesztését, kiadását is, elsősorban azoknak az íróknak az érdiekében, akiknek vannak ugyan tartalmas, tehetséges, színvonalas írásaik, die erejűkből még nem futja kötetre. Az antológia „helyi szer A Békéscsabai Köttötárugyár most ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Mint a gyár régi dolgozója, hadd tekintsek vissza. Ez a visszapillantás jólesik az embernek, s talán tanulságul is szolgálhat a fiatalok, mák. Bizony nehéz volt -régen a munkások sora, naponta 10—12 órát dolgoztaik, s az otthonról hozott száraz kosztot munka közben fogyasztottuk el. Nem volt ebédlő, sem meleg ebéd. de ugyanígy napközi otthon sem, nem gondoskodtak az idős, beteg munkásokról. Fizetett szabadság vagy üdültetés ismeretlen fogalom volt. A felszabadulás után a miénk lett a gyár, s a régi munkások közül választották az üzem vezetőit. Jó vezetők lettek, hiszen ismerték a munkát, és a dolgozók fájó problémáját igyekeztek enyhíteni. Ez az igyekezet sikerrel járt. Megváltozott az üzem arculata. Sokat, nagyon sokat javult a munkások helyzete. Nagyon sok kedvezményt kaptunk államunktól. Korszerűen felszerelt műhelyekben, szinte gond nélkül dolgozhat, nak a munkások. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy az üzem vezetői rendszeresen gondoskodnak arról, hogy még könnyebb legyen a munkások élete. Amíg a szülők a gyárban dolgoznak, kicsi gyermekeiket szeretettél gondozzák a szépen felszerelt üzemi bölcsődében és napközis óvodában. Kevés pénzért reggelit és ebédet szolgálnak fel a tiszta, rendes ebédlőben. Milyen könnyebbség ez! így munka után a munkások többet pihenhetnek, szórakozhatnak. sportolhatnak, vagy tanulhatnak. A mai fiatalságnak már sokkal könnyebb a helyzete, mint a miénk volt. Csak becsüljék meg, s jó munkával, fegyelemmel viszonozzák ezt a gondoskodást. Az idős és beteg dolgozóikról sem feledkeznek meg a gyár vezetői. Igyekeznek olyan munkakörbe helyezni őket, ahol még dolgozhatnak, erőre kaphatnak. Mert nagyon jó közösségben A1 ni és dolgozni. Bodorik Irén készítéssel” készülnie, helyesebben ez lenne az első .lépés. Bán Ferenc egy, véleménye szerint még fel-felbukkanó ,,-legendát" cáfolt meg. Nem igaz az, hogy a kiadásban vagy bármiben is heftyi, szegedö szempontok érvény es ülnének. — Nem vagyunk „szegedi kiadó” — hangsúlyozta —, hanem a délmagyarországi íróik kiadója. A kiskönyvtár-sorozat — mondotta — évente 7—8 iköéet erejéig jeflenik meg, és a d'ékmagyaroirszógi íróik munkálna támasakodiik. Nincs elfogultság, vagy személyi előítélet, hanem kizárólag a mű értéke dlönt, aszerint lesz beCö&e kötet, vagy kerül vissza, kelliő véleményezéssel, írójához. A lektori vélemény minden esetben azzal a céllal is készül, hogy a benne foglaltak alapján a kézirat küldője még jobban láthassa írása erényeit vagy hiány osságait. — Felmérési szándékkal érkeztünk idie — m-ond'otta Kirajkó elvtárs, aki ugyancsak 'részletesein és bőven beszélt a (kiadás problémáiról és lehetőségeiről. — Kár, hogy nincsenek jelien Békés megyei grafikusok, hiszen az ő tehetségükre is szüksége van a kiskönyvtár-sorozat b z er kesztoségének-Ezután sor került a megjelent írók, költők jelenlegi és további írói (termésének és terveinek a felmérésére. Az eredmény igen biztatói —húr— A Pannónia Filmstúdióban a filmek kísérőzenéjeként egyre többet alkalmazzák az úgynevezett „elektronikus” és a „konkrét” zenét. Az elektronikus zene lényege, hogy különböző generátorok közbeiktatásával, elektronikus műszerekkel állítják elő a muzsikát. A konkrét zene sajátossága, hogy különböző tárgyi zörejekből állítják elő a megfelelő hangokat. Vannak olyan rajz- és bábfilmek, amelyekhez ma már nehezen képzelhető el melodikus zene, mert a film hangulata, kifejezési formája mást követel. — A képen: Gitárhang és zörejek együtt adják az öcsi és a varázsló című, most készülő rajzfilm érdekes zenéjét. (MTI Foto —Molnár Edit íeiv$ Magyar—szlovák menyecske-kóros Nagybánhegyesen Gyimesi András iskolaigazgató-helyettes és Fiam György, a helyi népművelési állandó bizottság elnöke nemrégiben megalakították Nagybánhegyesen a járás első menyecske-kórusát. Az anyáról leányra szálló szlovák népdalokat Oláh Miklósné, a helyi szlovák tannyelvű általános iskola tanítónője gyűjtötte, a magyar népi énekeket pedig Ménesi Mihály iskolaigazgató válogatta a mintegy negyventagú énekkar műsorában. A több szólamban is énekéé menyecske-kórus Ménesi Mihály karnagy vezényletével sikeresen szerepelt a járási kulturális szemlén. Az együttes fellép majd ara alkotmánynapi ünnepségen is, amikor felavatják a falu új művelődési otthonát. Mikor annak idején Gyulára kerültem, először a fákkal barátkoztam. Megszerettem őket, barátaim lettek... Közben elszálltak fölöttünk az évek. Én egy kicsit megöregedtem, kétoldalt a hajam egy kicsit megderesedett, de a fák — a Sztálin úti gesztenyesor, az Árpád utcai bóbitás akácok s a Vértanúk útján a harsak ugyanolyan szépek maradtak, mint akkor... Illetve az utóbbinál csak voltak. Kiszedték őket... Ahogy először néztem végig rajta így, nemigen tudtam még szólni sem. Csak sajnáltam nagyon... Sajnáltam, amint végignyúlt előttem, mint egy hanyatt dőlt idétlen óriás. Sápatag arcával, kiégeti tekintetével, meredten bámult a kéklő tavaszi égre. A fölötte húzó ostornyeles lámpák sorát gúnyos diadalívnek láttam abban a pillanatban... Nomen est omen, jutott eszembe a régi latin mondás. A név végzetes. A vértanúkról elnevezett út maga is vértanúvá vált... Hogy miért? Ki tudja. És nemigen hiszem, hogy akad egy ember Gyulán, aki erre elfogadható magyarázatot tudna adni. A környékbeli ek csak keserűen legyintenek. Az ostornyeles lámpákra gyanakszanak. Nem érvényesültek eléggé.' Érdekes. A Jókai utcából is eltűntek a fák. A világítás ott is neon. Csupán véletlen? Lehet. Bár a véletlenekben Nomen est omen (A név végzetes) jómagam csak ritkán hiszek. Az illetékesek szakmai magyarázkodásán pedig csak mosolyogni tudok. Hogy kiöregedtek? Ugyan. A Szovjetunióban hasonló korú, sőt sokkal öregebb fákat ültetnek át ~ féltő gonddal == a városokba. Hogy elfogják a napot a leendő virágok elől? Rekkenő nyárban hüs árnyékot adni... iszonyatos bűn. Hogy valami újszerű parkosítást terveznek? Lehet. Bár ennél nem tudom, a francia vagy az angol parkok merev, illetve szabadabb vonalait fogják-e követni, de egy biztos, hogy a kezdés valóban újszerű volt. Még szerencse, hogy a lakóházakat meghagyták. Végeredményben nem történt valami eget rengető dolog, s már túl is vagyunk rajta — mondhatnánk. Ez igaz. De azért mégis érdemes egy kicsit mélyebben elgondolkodni... Szép és nemes a „Szép Gyuláért", „Virágos Gyuláért" mozgalom. Én magam is híve vagyok. Hiszen kedvelem ezt a várost. De vajon nem esünk-e néha túlzásba? Nem akarok ünneprontó lennni, de úgy érzem — igen. Ügy érzem, jbbe a mozgalomba bevillant a kispolgári tetszelgés. Aminek következményeképpen a létesített vagy létesítendő újnak már nem az az elslő számú feladata, hogy legyen, s az embert szolgálja ~ hanem, hogy látsszon! Ez utóbbinak az érdekében előfordul, hogy hajlandók vagyunk még a környezetből is „lefaragni". Talán éppen úgy az újnak, mint a réginek a rovására. (Például a Petőfi-szobor felállításánál). Pedig Gyula olyan adottságokkal rendelkező város, ahol a régi szépet és a mutatós újat nagyszerű harmóniában lehet egyesíteni. A virágoknak is megvan a maguk helye. Szép a szobában, az ablakban, szép a járda-szegőnél, de olyan méretű és fekvésű úton, mely valósággal kiált a lombos fasorok után ~ szegényesen és kopáran hat. Szép a virág, de ilyen és hasonló áldozatokat ne hozzunk érte. Ne bontsuk le a kastélyt egy vikendházért, mert később úgyis megbánjuk. De ha már mindenképpen akarjuk = tegyük mellé.» szintén szólva most már arra is gondolok — sajnos nem indokolatlanul hogy egy szép napon eltűnik a Sztálin úti gyönyörű gesztenyesori $ helyűn egy-két szál muskátlit találok csupán. (Haj, pedig, de sok nagyváros a lelke üdvét is odaadná talán egy ilyen útért.) S akkor megint csak elém áll majd valaki, hogy ennek üdvös voltát megmagyarázza. Közben lehet, hogy a kínban elhúzott számon mosolyt vél fölfedezni és örülni fog, hogy egyezik véleményünk.. Csupán akkor éri majd végtelen csalódás, ha rövid hallgatás után én, a „bevándorolt" közlöm vele, hogy Gyula táros a fáival együtt Gyula. Hogy nincs írás a megyén krvül e tárosról =» mely erről meg ne emlékezne. S elmondanám azt is — hogy tudjon róla —, ezek a fák — melyek fölött olyan könynyedén ítélkeznek =- az évek során nemcsak a földbe; az emberek szívébe is gyökeret engedtek.., Ezek a fák * s e? nincs benne a prospektusban —■ a maguk élő mozdulatlanságával, sejtelmes, különös varázsukkal, nagyon, de nagyon sokat tesznek a városért... Kiérdemelték már régen mindahány an a „Szép Gyuláért" jelvényt. S ha rajtam múlna, ilyenkor tűzném rájuk... Májusban. Ilyenkor... mikor új zöldbe borulva úgy állnak ott, olyan hűségesen, olyan ünnepélyesen... mintha díszszemlére sorakozót fújt volna a tavasz... Pusztai László
