Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-12 / 109. szám
4 1962. május 13., szombat Kell a* éretísésri — Ha az apámnak elég volt, ne. kém is jó a négy elemi — hallhattuk régen, még a felszabadulás előtt az Alföldön, erre mifelénk is. Az ekként vélekedőknek túlnyomó hányada azonban nem valamiféle tanulási undortól vezettetve hangoztatta ezt. A társadalmi helyzetük volt olyan, hogy semmi reményük sem lehetett a „kiművelt fők” szintjére emelkedni, akárhogy is fogott az eszük. Kijelentésükben nem elutasítás, hanem afféle nosztalgia érződött a sötét mélyben maradás kényszere miatt. Tehetetlenségük érzete csalta ajkukra a továbbtanulást meg. tagadó szomorú szavakat. A felszabadulás után, a továbbképzési lehetőségek egyre terebélyesedő állapotában is hangzottak és hangzanak el ilyen „minek tanuljak” kijelentések. Azok azonban, aldknek szájából ma hallani, mindinkább kisebbségben vannak, s olyanok ők, akik még nem érkeztek el a szakadatlan tanulás, a művelődés életszükségletként való megértéséhez, vagy „már annyira benne vannak a korban”, hogy nincs erejük ilyen vállalkozásra. Mindez mit sem von le abból az igazságból, hogy az ember tudásra termett, azonban a lehetőségiek egyre bőségesebben állnak rendelkezésre. Még a felnőtt sem mondhatja, hogy.„bezzeg, ha még fiatal volnék! ...” — hiszen a dolgozók esti iskolája útján szabad a pálya az érettségiig és még tovább. És ezrek meg ezrek élnek a lehetőséggel, sokan még akikor is, ha munkakörülményük nem kényszeríti őket a továbbtanulásra. „Ha államunk megadja a lehetőséget, miért ne éljek vele”, „nem akarok iskolás gyermekem előtt szégyenkezni”, „ki tudja, mikor kapok kedvet más, magasabb követelményű munka vállalására” — ilyen és ha. sonló kijelentéseket hallhat az ember nem egy esetben olyanoknál is, akiket „nem hajt a tatár”. Sokszorta több azoknak a tanuló és továbbtanuló felnőtteknek a száma, akik több tudás, korszerűbb szakmai képzettség nélkül mát képtelenek lennének helytállni posztjukon. A fiatalság esetében más a helyzet. Ök a szocialista társadalom neveltjei, a kommunizmus holnapi építői, akiknek a tanulás a lételemük kell, hogy legyen. Nem szükséges messzire mennünk, elég, ha megyénk fejlődési ütemét tekintjük. Az új, lendületes, a helyi és Országos lehetőségekkel bátran számotvető és arra építő kommunista tervezés megvalósítása megyénkben már a jelenlegi ötéves tervidőszak alatt olyan mezőgazdasági és nem utolsósorban ipari fejlődést eredményez, mely a szakkáderek tömegét igényli Az ő képzettségük alapja már nem a nyolc általánosnál, hanem a középiskolai végzettségnél kezdődik. Kell az érettségi. Persze nem lennénk igazságosak, ha ellhallgatnánk, hogy jóval több a középiskolába jelentkező fiatalok száma, mint amennyi — az átmeneti tanerő. és helyiséghiány miatt — egyelőre beiratkozhat, s ezért a felvételnél még érvényesíteni kell a kitűnőek és jelesek előnyben részesítését. A főiskolák sorra bocsátják szárnyukra az újabb és újabb tanerőket, s az az idő sincs messze, amikor minden fiatal középiskoláztatásának összes akadályait leküzdjük, felszámoljuk, mert maholnap ifjúságunk egyetlen egyedében sem lehet el érettségi nélkül. Huszár Rezső IT«* f r mIj 1 fi r • r IN. Iff Ijjaepult a békési gyogyturdo az embert — egyént és tömeget — a tudás megszerzése és gyarapítása segíti anyagi és szellemi jólétének a megteremtésében és kiteljesítésében, és ennek a tudásnak így vagy úgy való gyarapítása az a magasrendű szórakozás, melynek kielégítésére egy élet is kevés. Népünk a szabadság elnyerésével, a szocializmus építésével egy olyan társadalmi közegbe jutott, melyben a tanulás — a szakmai, politikai, kulturális képzés és továbbképzés — általános életszükséglet. Az természetesen más lapra tartozik, hogy ebből ki, milyen módon kíván és akar részesülni. A mind több tudás megszerzéséhez Huszonöt évvel ezelőtt reumatikus és különféle bántalmakban szenvedők figyeltek fel a békési Asztalos utcai artézi kút 42 fokos meleg vizének gyógyító hatására. Mint később megállapították, a kút vize tiszta alkáli kus hévíz, amely jódot, arzént, metakovasavat, klórt, növényi eredetű organikus anyagokat és rádiumot tartalmaz. A közelben hamarosan hatkádas fürdőt építettek, melyet a felszabadulás után a községi tanács zuhanyozóval, gőzkamrával, egy hideg vizű belső medencével és tíz káddal bővített. A fürdőt évről- évre mind több gyógyulást kereső látogatta s túl kicsinek bizonyult. Ezért a múlt év végén mégkezdtók a fürdő korszerűsítését és bővítését helyi erőből, 800 ezer forint költséggel. A szépülő fürdőépületben, melyhez egy új szárnyat is emeltek, egy negyven ágyas pihenőterem, újabb 14 modem fürdőszoba, lábápoló helyiség, korszerűen berendezett fodrászüriet és orvosi rendelő, valamint a nagyon régi hiányt pótoló tágas személyzeti öltözők kaptak helyet. Áz újjávarázsolt békési gyógyfürdő május 20-án nyitja kapuját. — dve — Okulásként Színhely a csabai Balassi művelődési otthon nagyterme, május 7-én, hétfőn délután. A közönség háta mögött nagy dörrenés. Mindenki a hang irányába fordul. Egy úttörő-kislány eMsiáltja magát: — Hű! A nagydob löesöttl Valóban, a sarokban felhalmozott hangszerhegy tetejéről puffant a földre a nagydob, azonban az egészben ez a „löesött” szó az érdekes, a figyelmet felkeltő. Az ember köröskörül „ö”-ző nyelvjárást hall. Mi az? Hódmezővásárhelyre vagy Szögedébe kerültünk? Egyik sem. A szegedi tanítóképző és gyakorló-iskolájuk ének- és zenekara látogatott el tanáraik vezetésével hozzánk, Békéscsabára — ahogy a tanítóintézet igazgató-helyettese megnyitójában mondta: „ ... azért, mert ez a város a Tiszántúl egyik nagy városa, no meg azért is, mert sok csabai fiatal tanul nálunk...” A foghíjas széksorokat látva, mondott még mást is: „Szomorúan kell tapasztalnunk, hogy mi, a műsoradók jóval többen vagyunk, mint a közönség... A hiányt azonban bizonyára pótolni fogja tapsuk, ha úgy látják, hogy lányaink, fiaink ezt kiérdemelték...” A szegedi kedves vendégek száznyolcvanán voltak. Nézőközönséget hatvanat-hetvenet, ha összeszámolhattunk, közülük is csupán ötven volt a felnőtt. Mit vesztett Csaba zenekedvelő közönsége? Az úttörőénekkar gyermekhangján felcsendülő bájos tápéi népdalokat, azzal az ízes „ö”-ző szólással, kitűnő gyermekszólistáikat, a gyermekkar részéről ritka bravúrral előadott finn és lengyel dalokat, s a szívbemarkolóan szép, felemelő záróindulójukat: „A mi álmunkat nem zavarta bomba, az új házak velünk nőttek fel...” A kicsiny, de lelkes közönség olyan újrázást és vastapsot vágott ki, hogy ezreknek is dicséretére vált volna. Mit vesztettünk még? Tanárok és növendékek virtuóz hangszerszólóit, s a tanítóképző növendékeiből alakult vegyeskar feledhetetlen élményt nyújtó hangversenyét. Naiv és céltalan dolog volna kutatni az okokat, melyek miatt a csabaiak nagy része nem tudott erről az eseményről; arról, hogy 180 szegedi fiatal szabad idejét áldozva gyakorol, készül, ide utazik az ő művészi megörvendeztetésükre. Mondják, hogy két héttel ezelőtt fixálódott lejövetelük, s a plakátok csak a hangverseny előtt három nappal érkeztek. Azt is mondták, hogy iskoláink emiatt gépiesen, formálisan propagálták a növendékek körében az előadást, holott e részről is igen sok érdeklődő adódott volna. Az hizonyos, hogy nem a csabaiak közönye volt a ludas, hiszen e sorok írója a hangversenyre menet útközben három ismerősével közölte a dolgot, s azok nyomban vele tartottak. Az egész eset most már csupán arra jó, hogy hasonló alkalommal a jövőben méltó módon járjunk éL —húr— Csabaiak a „Ki mit tud" TV-pályázat résztvevői között A Magyar Televízió a KISZ Központi Bizottsággal egyetértésben ,,Ki mit tud" címmel pályázatot hindletett, melyen a művelődési otthonok különféle öntevékeny együtteseinek 26 éven aluli tagjai vehetnek részt. A nyertesek a pályázat címét viselő TV-műsorban szerepelnek majd. E héten Szegeden, a tiszántúliak részére tartott bemutatkozóra, illetve próbafelvételre a jelentkezők közül meghívták — többek közt — a békéscsabai Balassi művelődési otthon irodalmi színpadának négy szavalóját, a közkedvelt Balassi tánczenekairt, annak négy énekesét, s az otthoniban működő Napsugár (KPVDSZ) bábegyüttes vezetőjét, Lenkeit Konrád bábművészt.. HMMMWIWWWtWtVtMWWtWWHmWMWWWWtWWWMWWWMMtMWWWMMtMMMWW Nápoly repülőterének érkezési épülete előtt hatalmas luxuskocsi fékez. Jól öltözött, idősebb férfi száll ki az autóból. Miközben a sofőr továbbhajt, a férfi megindul az épület felé. Néhány lépés után a szívéhez kap és élettelenül zuhan végig a járdán. Az odahívott orvos már csak a halál beáll, tát tudja megállapítani. így halt meg néhány évvel ezelőtt Lucky Luciano, az amerikai és az európai gengszterbandáfc rettegett vezére. Rablóbanda részvénytársasági alapon Kiskaliberű gyilkosként kezdte pályafutását Chicagóban, de erőszakossága révén hamarosan vezetőszerepet játszott az amerikai alvilágban. A húszas évek végén gengjével támogatta az akkori ehi_ cagói polgármester a választásokon, ennek fejében sokáig büntetlenséget élvezett. Lucky Luciano szakított a chicagói bandák hagyományaival. Nem szerette, ha beosztottjai utcai harcokba keveredtek, sokkal inkább az olyan üzleteket kedvelte, amelyet a „tisztességes” bankárok is le szoktak bonyolítani. Csakhamar az ő ellenőrzése alatt állt Chicago valamennyi bordélyháza, játékkaszinója és titkos pálinkakimérése. 1932-ban egyedül a bordélyházak haszna 320 millió dollárra rúgott Gengszterkorszak vége? Százmilliós haszon bűnözésből — Az állam tehetetlen — Csempészés gyorsnaszáddal Az érdekeltségi körébe tartozó „üzletágakat” trösztként szervezte meg. Ha valaki útjában állott, akkor speciális szakemberei léptek a színre, az un. „Gyilkossági csoport” (Murder Incorporated), és ők intézték el az ellenfelet. De Luciano nem volt irigy természetű, szívesen a politikai pártok rendelkezésére bocsátotta szakembereiig kellő fizetség ellenében. A bűnözés gazdaságossá és racionálissá tétele a harmincas évek közepén elérte a tetőfokot. A titkosszolgálat zsoldjában 1936-ban „üzemi baleset” érte a szinte egyeduralkodó bandavezért. A választásokon a demokrata párt győzött, de Luciano rossz lóra tett, tudniillik a republikánusok többet fizettek. Ellenfelei kihasználták a politikailag kedvező helyzetet és törvény elé állíttatták. Mindössze egyetlen bűntényt lehetett rábizonyítani, de így is 50 évet kapott a Sing-Singben. Luciano nem volt sokáig börtönben. Az amerikai titkosszolgálatnak szüksége volt rá. Felhasználták kapcsolatait a szicíliai maffiához és az európai kisebb geng szter-bandákhoz. Állítólag Lucia, nonak nagy szerepe volt abban, hogy az 5. amerikai hadsereg sikeresen partraszálit Szicíliában. Szolgálatai elismeréséül a kémszolgálat elintézte, hogy 1946-ban kitoloncolták Olaszországba. Kábítószer milliós tételben Luciano második karrierje most kezdődött. Néhány üzlettársával felvásárolták a Közel-Kelet kábítószer-alapanyagának jelentős zömét. De üzleti forgalmának ez csak kis százalékát jelentette. Luciano most sem mondott le a tisztes polgári látszatról. Nápolyban háztartási cikkeket előállító gyárat alapított és spagettivel kereskedett. Hiába állapították meg az adóhivatal szakértői, hogy bár vállalatai ráfizetéssel dolgoznak, Luciano mégis milliomosokhoz hasonló életet él s hiába tartóztat-J ták le, összeköttetései révén hamarosan kiszabadult. Ebben az időben a Földközi-tenger térségében késhegyre menő harcot folytattak a bandák. Luciano nem felejtette el, milyen szőlős kapcsolat fűzte őt Donovan tábornokhoz, a Cie főnökéhez. Kapcsolatai révén a Luciano-tröszt „áruit” Kis-Azsiáfoól és Tangerből ezután a cég felségjelét viselő és a cég tulajdonát képező 5 torpedóromboló szállította. Ha az „árut” gyorsan kellett továbbítani, a startra kész, egykor az amerikai légierőhöz tartozó vadászbombázók egyike azonnal felszállt Luciano saját repülőteréről. Néhány hónap alatt teljesen háttérbe szorította a konkurrens cégeket* és egyedül uralta az európai cigaretta-csempész és kábítószer-közvetítő piacot. A ,,tröszt” azzal keresett óriási összeget, hogy a csempészett árut nem készpénzzel fizette ki, hanem kábítószerrel. Míg a kokaint a Közel-Keleten vagy Olaszországban legfeljebb 100 dollárért vette, addig az USA-ban 200 000 dollárért adta tovább, sőt a csempészett cigarettáért is ilyen összegben számolta el. Amikor egyik közvetítőjét, egy ismert vegyészt letartóztattak, az INTERPOL kiszámította, hogy egyedül ezen a közvetítőn 72 millió dollárt keresett Luciano. De a bandavezérre semmit sem lehetett bizonyítani. Amikor 3 évvel ezelőtt az INTERPOL kábítószer csempész-osztálya már azt hitte, hogy nyomon van* és csak házkutatást kell tartania a nápolyi öböl partján fekvő csodálatosan pazar villában* Luciano minden nyomot eltüntetett. Néhány nap múlva derült ki, hatalmas teljesítményű rövidhullámú rádióadója több titkos táviratot fogott fel a rajtaütést megelőző éjszakán. A táviratok Párizsiból és Washingtonból jöttek, onnan, ahonnan a nyomozoközegeket is irányítják. A táviratok eredetét sem lehetett kikutatni. Mindenesetre az INTERPOL vezetőiben megerősödött az a vélemény, hogy Lucianonák és a kábítószer-csempész szindikátusnak nagyon szoros összeköttetése van még mindig a CIA-val és különböző államok nyomozó-szerveivel. Ezek figyelmeztették, amikor nagyon szorult a hurok. Luciano „üzlettársaitól” érkező futárt várt volna a nápolyi repülőtéren, amikor holtan esett össze. Az olasz rendőrség nyomozása szerint az üzlet 150 millió dolláros kokain-csempészés lett volna. Borzasztó elképzelni is, hogy ennyi kábítószerrel hány ember életét lehet tönkretenrfl. A „tröszt” vezére halott, de az üzlet megy tovább a maga útján. Az USA rendőrségének sikerült kisebb „halakat” letartóztatnia, de a szindikátus vezéreihez nem jut el senki sem, s közben az emberek százezrei kerülnek elmegyógyintézetekbe kokainelvonó-kurára. (Sz. L.)
