Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-06 / 104. szám
1902. május 6., vasárnap 5 A párt határozatainak szellemében A termelőszövetkezeti mozga" lom számszerű fejlesztésék befejezésében, a terméshoza>k növelésében viszonylag rö- 1 idő alatt elért eredményeink ipját a Központi Bizottság poliája adja meg. Az a határozott ti vezetés és irányítás, amely — naszkodva a marxizmus-leniem us tanításaira — figyelembe ve országunk sajátos viszonyait helyzetét, határozott elvi hart folytatott a párt politikájától igen antimarxista irányzatokkal nézetekkel szemben. Gondoík itt mindenekelőtt a kétfron- i harcra, s ebből a szempontból gy jelentőséget tulajdonítunk rtunk Központi Bizottsága 1958. cemberi ülésének, s az ott hott határozatoknak. A határozak lényege abban van, hogy a jzponti Bizottság a marxizmusninizmus szellemében helyesen itározta meg a mezőgazdaság jlesztésének politikai és szerveti célkitűzéseit. Lényegében en az ülésen határozta el párnk, hogy a termelőszövetkezeti ozgalom fejlesztését a marxizus-leninizmus szellemében fog-e végrehajtani, avagy enged mák a kalandor-politikának, nit egyesek képviseltek, amelyik lényege szektás, dogmatikus emléletben nyilvánult meg. Ma ár 02 élet bizonyítja és igazolja Központi Bizottság vonalvezetésnek helyességét. Sajátos viszonyaink figyelembe vételével dolizta ki a párt gazdaságpolitikai ányvonalát, s ezt erősítette meg ártunk VII. kongresszusa, melyek eredményeként az iparban és íezőgazdaságban egyaránt jelan« eredményeket értünk el. Teríelőszövetkezeti mozgalmunk sámszerű fejlesztésének végleges efejezése után az élet parancsoian napirendre tűzte a falusi olt nagygazdák, kulákok helyzetnek megítélését, tisztázását. Hozá kell tenni: a kulákkérdés megldása párton bélül nem volt vaami népszerű feladat megyénk>en, elég sokan szektás, dogmaikus nézeteket vallottak, s neheen értették meg a fejlődésnek ezt i szakaszát Nehezen értették neg, hogy a mezőgazdaság teljes kollektivizálásával ki kell alakíani az egységes paraszti oszályt, s a különböző paraszti idegekhez tartozó embereket, így i kulákokat is a végzett munka izerint kell megítélni. A párt a tömegekkel együtt, a ömegek támogatásával komoly sikereket ér el politikai és gazdasági téren egyaránt. Gondolunk itt elsősorban munkásosztályunkra, melynek támogatása és segítése nélkül a mezőgazdaság szocialista átszervezését nehezen lehetett volna megoldani. S gondolunk a falusi értelmiségre is, mely jelentősen támogatta és támogatja a párt politikájának végrehajtását a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és megszilárdításában. Es nem utolsósorban gondolunk & dolgozó parasztságra, mely érezte és tapasztalta, hogy a párt politikai vonalvezetése helyes, hogy a dolgozó parasztság felemelkedésének egyedüli útja a mezőgazdaság nagyüzemi szocialista átszervezése. A párt és a tömegek közötti kapcsolat adta meg annak az alapját, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlődése és meg. szilárdítása megyénkben is társadalmi üggyé vált. E elbecsülhetetlen segítséget ■ adott számunkra a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX., valamint XXXI. kongresszusa. Mindenekelőtt megerősítette pártunk Központi Bizottsága politikai vonalvezetésének helyességét, segítséget adott a helytelen antimarxista nézetek felszámolásához, a baloldali szektás, dogmatikus szemlélet elleni harchoz, s a nemzetközi munkásmozgalmon belüli legfőbb veszély, a jobboldali revizionista irányzatok és nézetek elleni harchoz. Segítséget adott annak megértéséhez, hogy a személyi kultusz idegen a marxizmus-leninizmustól, megerősítette pártunkat a személyi kultusz elleni következetes harcban, és ma már elmondhatjuk, hogy a személyi kultusz hazánkban lezárt ügynek tekinthető. Miért tesszük mindezt szóvá? Hiszen ezek ismert dolgok. Egyrészt azért, mert amikor rögzítjük a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért sikereinket és eredményeinket, lényegében összegezzük pártunk immár hat esztendeje folytatott következetes, megalkuvást nem ismerő marxista-leninista politikai vezetését is. Másrészt azért, mert e politikai vezetés nékül nem értük volna el e nagyszerű sikereket és eredményeket, melyeknek jelentősége — nem túlzás azt mondani: túlnő országunk határain, s hozzájárulás a szocialista tábor erejének és egységének növeléséhez. Harmadszor, azért tesszük szóvá, mert á Központi Bizottság helyes elvi, politikai vezetése — mely nagy önállóságot biztosított számunkra — jelentős segítséget adott a pártban jelentkező téves nézetek leküzdésére. Ismeretes: megyénk sem 1956 * előtt, sem 1956 után nem volt rászorulva, hogy a szomszédba menjen szektás, dogmatikus szemléletért S találkoztunk is olyan élvtársakkal a számszerű fejlesztés időszakában, akik azt mondták: „Ha a Központi Bizottság ezt a gazdaságpolitikát folytatja, akkor ebből minden lesz, csak nem a mezőgazdaság szocialista átszervezése”. Lényegében ezek az emberek azt gondolták, hogy a dolgozó parasztsággal szemben, mindenekelőtt a középparasztsággal szemben keményebb rendszabályokat kell folytatni gazdaságpolitikai vonatkozásban. Ebben az időszakban pártbizottságainknak és pártszervezeteinknek fő feladata volt a szektás, dogmatikus szemlélet elleni harc, s nem túlzás azt mondani, hogy ez kötötte le az egész pártapparátust, ez volt tevékenységének, munkájának középpontjában. E nézetekkel szemben kemény, szívós harcot kellett folytatni a párt politikájának megértetéséért, a párt politikájának gyakorlatban való helyes alkalmazásáért a marxizmus-leninizmus megvédéséért, s a tömegek megnyeréséért. Ma elmondhatjuk, hogy a Központi Bizottság helyes politikai vonalvezetésének segítségével sikerült megyénkben is a párt politikáját helyesen értelmezni és a számszerű fejlesztést eredményesen, pártunk politikájának megfelelően végrehajtani. A szektás, dogmatikus szemlélet mellett találkoztunk jobboldali revizionista irányzatokkal és nézetekkel is. Ezek abban jelentkeztek, hogy egyes elvtársak és gazdasági területen dolgozó vezetők túlzott óvatosságot tanúsítottak a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban, félve attól, hogy újabb hibákat fingunk elkövetni, engedve annak a Irha: Klaukó Mátyás hangulatnak, amit a parasztság egy része képviselt: „A párt politikája helyes, azzal egyetértünk, csak minden maradjon úgy, ahogy most van.” Jelenleg is vannak helytelen opportunista nézetek. Előfordult, hogy egyes szövetkezetben például 1960-ban a vezetők görcsösen ragaszkodtak csak a munkaegységre történő jövedelemelosztási formához, de mivel ez a forma önmagában nem volt elég ösztönző — különösen a kezdet bajaival küzdő szövetkezetekben - így 1961-ben ezt a formát teljesen elvetették, s helyette csak a részesmunkát alkalmazták. Ahelyett, hogy a hagyományos, és alapjában helyes szocialista jövedelemelosztási formát kiegészítették volna más ösztönzőbb formákkal, a hagyományost teljesen elvetették, egyik végletből a másikba estek. Most, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményeit összegezzük, elmondhatjuk: igén sokan vannak, akik az átszervezés idején helytelen nézeteket vallottak.de azóta rájöttek arra, hogy a pártnak igaza volt, és az a politika volt a helyes, amit a Központi Bizottság javasolt dolgozó parasztságunknak. Távol áll tőlünk arra gondolni, hogy minden rendben van, hogy nincsenek feladataink az elvi, ideológiai kérdések tekintetében, nincsenek feladataink az egységes paraszti osztály kialakításéban, az emberek szocialista tudatformálásában, azonban ahogyan gazdaságpolitikai eredményeink és sikereink növekednek, úgy csökkennek az emberek közötti ellentétek, mint például a volt szegény- és középparasztok, vagy a volt kulák és volt szegényparasztok közötti ellentétek. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a gazdálkodás javult, gyarapodtak az anyagi eszközök, s ennek megfelelően a szövetkezeti gazdák jóléte, ott lekerült a napirendről a volt szegényparasztok, volt középparasztok és volt kulákok problémája. Megszűntek közöttük az ellentétek, melyek bennük éltek a szövetkezetbe való tömörülés előtt. Fennáll ennek a fordítottja is. A még gyengén gazdálkodó szövetkezeteinkben az ellentétek leküzdése még hátra van, amelynek alapja a gazdálkodás további javítása és a jó politikai munka. Bár itt is igen komoly fejlődés tapasztalható. Bizonyítják ezt a zárszámadó közgyűlések, melyeken a dolgozó parasztság a hiányosságok okát nem a rendszerben, nem a párt politikájában, nem a termelőszövetkezeti mozgalomban, hanem saját termelőszövetkezetükben, saját magukban és főleg a vezetésben keresték. És valóban az igazság az: a még gyenge termelőszövetkezeteink legfőbb problémája, hogy a vezetést nem sikerült megfelelően kialakítani. \/ annak még tennivalóink az ’ anyagi érdekeltség elvének megértésében és gyakorlati alkalmazásában is. E területen két véglettel találkozunk. Egyes elvtársak a szocializmus építésében élért sikerekre hivatkozva a> háztáji * \ gazdaságok korlátozásáról beszelnek, mondván: a fejlődés iránya úgyis ez. A párt tudatos politikai nevelőmunkájára van szükség, hogy ezek az elvtársak megértsék: sajátos viszonyainkat figyelembe véve, a háztáji gazdaságoknak még hosszú ideig nagyon fontos szerepük van a tagok egyéni érdekeltsége, valamint az árutermelés szempontjából. A másik véglet abban jelentkezik, hogy egyesek az anyagi ösztönzés formáit és módszereit nem a terven felüli termelésre alapozzák, hanem előtérbe helyezik egyéni érdekeiket és háttérbe szorítják az állam és a termelőszövetkezet érdekeit. fejlődésünkben jelentkezik 1 egy másik nézet is. Egyes elvtársak így gondolkodnak, „filozofálnak”: Ma, amikor a szocializmus építésében ilyen komoly eredményeket értünk el, vajon mi az elsődleges: a politikai vezetés, vagy a gazdasági vezetés? Ezt így felvetni helytelen. A kettőt nem lehet különválasztani! Ha a politikai vezetés elsődlegességót a hatalom szempontjából, a munkásosztály vezetése szempontjából, a munkás-paraszt szövetség szempontjából nézzük, akkor nyilván a politika az elsődleges, de ha csak a termelőszövetkezeti mozgalom szempontjából említjük meg ezeket a kérdéseket, akikor nem lehet a kettőt különválasztani, mert a politikai és a gazdasági vezetés szoros egységet képez, kölcsönösen hat egymásra, kölcsönösen kiegészíti egymást. Tehát vannak tennivalóink és feladataink. Lényeges mégis az, hogy a párt elvi, ideológiai egysége megteremtődött, hogy a párttagok és a pártomkívüliek közötti viszony megerősödött, hogy szűnőben vannak az osztálykülönbségek, az embereket a végzett munkájuk alapján, s nem osztályhelyzetük szerint értékelik, hogy kialakulóban van az egységes paraszti osztály. És ez a lényeges. Ma a párt elvi, ideológiai egységének megteremtését politikai, gazdasági eredményeinkben, forintban mérjük. Ennek alátámasztására, íme. néhány példa: Tavaly rendkívül aszályos esztendő volt, mégis megyénkben a mérleghiányos termelőszövetkezetek száma, valamint a mérleghiány forint-összege nem növekedett, hanem csökkent. Ezzel párhuzamosan erősödött és nőtt a termelőszövetkezetek közös oszthatatlan vagyona. Az egy tagra eső évi átlagjövedelem megyénkben 1500 forinttal magasabb, mint az országos átlag. Termelőszövetkezeteinkben a politikai hangulat kedvező, s bizakodó, termelőszövetkezeti dolgozó parasztságunk mind jobban látja, hogy helyesen cselekedett, amikor a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság útját választotta. Az elért eredményekkel azonban nem vagyunk megelégedve. Magasabb életszínvonalat akarunk biztosítani termelőszövetkezeti parasztságunknak, többet akarunk adni a népgazdaságnak, tovább kívánjuk növelni terméshozamainkat. Tudatában vagyunk annak, hogy Békés megyének rendkívül nagy szerepe van az ország élelmiszerrel való ellátásában, hiszen a kenyérgabona 12 százalékát, a sertéshús 14—15, a baromfi 22—24 százalékát adja az ország ellátásához. Ezt vettük figyelembe, amikor kidolgoztuk megyénk mezőgazdaságának ötéves perspektivikus tervét. Célkitűzéseink ma már ismertek megyénk dolgozói előtt, melyeket a termelőszövetkezetek túlnyomó többségében megvitattak, s ennek alapján készítették el az 1962-es évi gazdasági tervüket. Megyénk ötév« terve magasabb átlagok elérését tűzte céLul, mint az országos terv. Figyelembe vettük itt megyénk sajátos helyzetét, adottságainkat, s a népgazdasággal szembeni kötelezettségünket. Ezért öt év alatt megyénk mezőgazdaságának össztermelését 25—26 százalékban irányoztuk elő, az országos 22—23 százalékkal szemben. A tengeritermelést májusi morzsoltra átszámítva, az országos 18 mázsával szemben 20—22 mázsában irányoztuk elő. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy megyénk legnagyobb járása, a mezőkovácsházi járás 1961-ben, az aszály ellenére 18 mázsás májusi morzsolt tengerit takarított be. A kenyérgabonatermelést katasztrális holdanként az országos 13,5 mázsával szemben 15—16 mázsában irányoztuk elő. Megyénk, mint sertéstenyésztő megye, az ötéves terv végére a jelenlegi 220 ezer árusertéssel szemben 350—360 ezret kíván adni a népgazdaságnak. Felvetődik a kérdés: megvan-e ehhez a feltételünk? Válaszunk az, hogy igen! Egyrészt: kenyérgabona-vetéstervünket 1961-ben nemcsak teljesítettük, hanem 3000 katasztrális holddal túlteljesítettük. A tavalyi átlagtermésünk, mely 11,6 mázsa volt, egy mázsával magasabb, mint az országos átlag. Ennek további növelését úgy kívánjuk biztosítani, hogy az 1961-es 15 ezer katasztrális hold intenzív búzafajta-termelést 70 ezer katasztrális holdra növeltük ebben az esztendőben. A terméshozamok növelése szempontjából a takarmánybázis megteremtése érdekében lényeges szerepe van a mélyszántásnak. Amióta Békés megyét Békés megyének hívják, még soha nem sikerült elérni, csak tavaly, hogy a mélyszántást lényegében teljes egészében elvégeztük. 1 z előttünk átló feladatokat ” a Központi Bizottság 1962. évi márciusi határozata szabja meg, mely kimondja: erőinket most már a mezőgazdaságban egyetlen fő feladatra, a termelés gyors ütemű fejlesztésére fordíthatjuk”. A kommunisták az áprilisi párttaggyűléseken a határozatból adódóan azt vitatták meg, mit kell tenniök, hogy a mezőgazdaság célkitűzéseit minden gazdasági egységben elérjék. Bizonyára ezeknek a tanácskozásoknak meglesz a hatásuk. Azonban már most szóvá kell tennünk, hogy a határozat végrehajtása mindennapi feladat. Most úgy küzdünk a végrehajtásért, ha összpontosítjuk erőinket a növényápolásra, ha minden növényt jól megkapálunk, és annyiszor, ahányszor szükséges. Ezért üdvözöljük azt a versenymozgalmat, amely Szarvastól Sarkadig, Sarkadtól Mezökovácsházáig bontakozott ki a mezőgazdasági hozamok növeléséért. S azért húzzuk alá a növényápolási munkák jelentőségét, mert az 1962-es esztendő terméseredményeiért folyó küzdelem első szakaszának tekintjük. Ennek kell alárendelni falvainkbaU' szövetkezeteinkben o politikai munkát, ennek sikeres végrehajtására kell fordítani a párt-, a tanács-, a szövetkezeti vezetés minden erejét, ezt a munkát kell minden erővel segíteniök a társadalmi és tömegszervezeteknek. Ez most a termelőszövetkezeti mozgalom szilárdításának a kulcskérdése. S hogy ki milyen módon vette ki részét e feladat végrehajtásából, azt a kukorica, a cukorrépa és a többi növény táblái mutatják majd.
