Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-31 / 125. szám
2 1962. május 31., csütörtök Jelentés a dél-vietnami Helyzetről Hanoi (TASZSZ) A dél-vietnami hazafiak „Felszabadulás" hírügynöksége jelenti, hogy ez óv első öt hónapjában, abban a hadüzenet nélküli háborúban, amelyet az Egyesült Államok folytat Dél-Vietnamban, hatvanhét amerikai katona meghalt, megsebesült, vagy fogságba került. Május 27-én ötven katonai repülőgép támadást intézett hat tartomány különböző falvai ellen Dél-Vietnam északi részén. Mint a dél-vietnami hadsereg vezérkari főnöke újságíróknak kijelentette, e művelet sotrán száz tonna bombát dobtak le. (MTI) Sálán szárnysegéde a vizsgálóbíró előtt megismételte leleplezéseit Párizs (MTI) Ferrandi, Sálán szárnysegéde kedden a vizsgálóbíró előtt megismételte azt az ügyvédje útján már közzétett nyilatkozatát, amelyben leleplezte az OAS fővezére és a francia kormány, valamint egyes pártok között fennállott kapcsolatokat. Ferrandi kijelentette, Sálán részletesen tájékoztatta Guy Mollet-t, miután közvetítők útján meggyőződött arról, hogy a szocialista párt vezetője kedvezően fogadta közeledését. Sálán levelednek másolatai Spanyolországban vannak „biztos helyen” — mondotta Ferrandi. Ál lítása szerint Sálán 70 millió frankot utalt át Pompidou jelenlegi miniszterelnökhöz a „francia Algéria védelme” céljára. Fenntartotta Ferrandi azt az állítását is, hogy a jelenlegi francia kormány egyik tagja tájékoztatta Salant a minisztertanács ülésedről, a miniszter nevét azonban — mint ügyvédje hangoztatta — későbbre tartogatja. Az elemzésről I pártszervezetekben és a tömegszervezetekben nap mint nap megvitatjuk a munka menetét és életünk egyéb fontos kérdéseit. Megszokott dolog, hogy a tanácskozásokon írásban vagy élőszóval megállapításokat terjesztenek elő. Valamiről, vagy valakikről véleményeket alkotunk, vitatkozunk, közös erőfeszítéseket teszünk a közügyekben. Ma már általános az a gyakorlat, hogy az egyes megítéléseket és a határozatokat konkrét érvekkel támasztják alá. Az alapszervezetek és pártbizottságok a jelentéseikben általában a valóságnak megfelelően elemzik a helyzetet, és ésszerűen megindokolják a határozataikat. A jelentésekből, a beszédekből és a tervekből mind jobban elmaradnak a régebbről ismert általános szólamok, frázisok, melyek csak arra voltak jók, hogy a lázas tevékenység látszatát fenntaiisák és hibákat, tévedéseket takarjanak el. A ködösítés a múlté, de a köd szaga még itt van. Az emberek feje nem tisztul meg egészen és egyszerre mindenütt, sőt a káros gyakorlat vissza-visszatérhet, oda is, ahol régebben már elhagyták azt. Ezért újra és újra meg kell küzdeni a lenini munkastílus érvényesüléséért. Még tapasztalni a tanácskozásom kon és az egyes emberek által alkotott megítélésekben felületességet és felelőtlenséget. Valamiről vagy valakiről csak úgy odadob- . nak egy mondatot, elmondanak J egy esetet, a puszta tényt közük, de nem mélyednek el, nem elemeznek, nem kutatják az okokat, figyelmen kívül hagyják a körül• menyeket. Mint minden mulasztás, ez is bajjal jár, nehezíti az előrehaladást. ban felháborodik: Micsoda emberek vezethetnek ott? Ilyesmire gondolhat az ember az első pillanatban. Aztán észbekap és gyanút fog, hogy itt valami sántít. Lehet, a jelentés készítőinek kissé kellemetlen volt kimondani, hogy azon a helyen eddig gyengén tevékenykedtek a párttagok, hogy a bizalom megcsappant irántuk. A „nesze semmi, fogd meg jól” szervezeti munkát pedig tényleg nem kívánja senki. Ha elemzik a helyzetet, ha feltárják a vélemények igazi okait, akkor minden bizonynyál ilyen következtetésekre jutottak volna. Az első megfogalmazás szerint felelősségre kellene vonni azokat a gazdasági vezetőket. De ha a jelentést kiegészítjük a valóságos helyzet elemzésével, akkor elsősorban az ottani pártszervezet megerősítéséről kell gondoskodni, be kell bizonyítani, milyen erő rejük egy jól működő pártszervezetben. A két következtetés között lényeges az eltérés. Melyik, milyen következményekkel és hasznomnál jár, azt nem szükséges részletezni. Ilyen és hasonló tévedésekre vezet, ha nem követeljük meg az „esetek” elemzését. Helyenként előfordul még az is, hogy előbb a „személlyel” foglalkoznak és csak azután az „esettel”, holott az az ésszerűbb, ha előbb tisztázzuk a tényeket, s a vitás pontokat, a hibák, hiányosságok természetét, súlyosságát és okait, s csak azután mutatunk rá arra, kik a felelősek a hibákért és hiányosságokért, kiket terhel a nagyobb felelősség és kiket a kisebb felelősség A nagy munkában, a munkalaz. ban. egyes elvtársaink megfeledkeznek arról, hogy a párton belül mindennek ésszerűnek kell lenni, mindent meg kell vitatni és meg kell indokolni, máskülönben a dolgok nem mennek majd jól. A fenti esetből is látható, hogy minden, ami nincs érvekkel alátámasztva, csak helytelen lehet, az ilyen esetekben nem lehet helyes következtetéseket levonni, végső megoldást találni. Ha sorainkban megtűrnénk az olyan munkastílust, melyben az emberek félretolják az elemzés fárasztó munkáját, akkor a tévedések özönét zúdítanánk a nyakunkba. Gyűléseinken sokszor beszélünk a pártdemokráciáról, nos, a pártdemokrácia megköveteli az érvelést, minden kérdés alapos tisztázását. Nem üres, csak látszólag igaz érvelésről van szó, hanem tényékről és a való igazságról, amely kiállja a gyakorlat próbáját. Ott, ahol elmulasztják a munkának ezt a követelményét, ott a beszéd üres fecsegéssé válik, semmiféle haszonnal nem jár, sőt kárt okoz. Boda Zoltán Vallomás és történelem Dobi István könyve Nemrég a következőket olvastam egy, egyébként jól elkészített jelentésben: „Egyik termelőszövetkezetben tapasztalható olyan jelenség hogy egyes gazdasági vezetők nem becsülik a pártszervezet munkáját. Nem véletlen, hogy ebben a tsz-ben Igen nehezen fogadták el a párttitkár függeüenítését.” Ennyit írtak erről a kérdésről a jelentés készítői. Közölték a tényt és a következő sorokban áttértek más kérdések magyarázására. A v. b-tag, amikor olvassa a jelentést, az első pillanat-Amerikai kém-műholdat lőttek fel Az Egyesült Államok kaliforniai Vandenberg légitámaszpontjáról szerdán Thor-Agena típusú hordozórakéta segítségéved fellőttek egy Discoverer-szériához tartozó mesterséges holdat. Az amerikai hírügynökségek jelentéseiből kitűnik, hogy a kísérlet katonai célokat szolgál; a műholdnakkémgeladata van. (AP, UPI, MTI). Sokaknak emlékezetes maradt az a néhány perc, altkor 1959. végén, amikor a 60 esztendős Dobi István fiatal párttagként az MSZMP VII. kongresszusának emelvényére lépett, és megköszönte a bizalmat, hogy egy harcos életút csúcsaként a kommunisták pártjának tagja lehetett. „Hazaérkeztem...” — mondta mély meghatódottsággal ott a dobogón. S ez a szó „hazaérkeztem”, most ott olvasható könyvének utolsó oldalán: „Hazaérkeztem abba a pártba, melynek célja és programja a munkáshatalom, a munkás-paraszt szövetség, az osztálynélküli társadalom, a szocializmus és a kommunizmus megvalósítása M agyarországon”. „Vallomás és történelem”, ez a ♦csaknem ezeroldalas, kétkötetes T könyv címe. S mindannak, amiről beszámol, kerete az előbb idézett gondolat, meg egy másik, mindjárt a könyv legelejéről. „Édesapám szegényparaszt volt és apjához hasonlóan ő is napszámozott... Szegényparaszt — munkás és napszámos életre születtem én is, Jés nehéz évtizedeknek kellett elmúlnia a fejem felett meg kellett változni a világnak, hogy kiléphessek abból az állapotból, amit sokáig sorsomnál;: éreztem”. Olyan embernek a vallomása ez a feszültséggel, izgalommal, sokszor paraszti derűvel is átitatott munka, akinek az élete történelem. Irodalomesztétáknak talán gondot fog akozni, milyen műfaji kategóriába sorolják, történeti munkák közé, vagy életregények sorába, szépsége — éppen a mély, őszinte emberi érzésekkel átfűtött, egyes szám első személyében elmondott történelem teszi a maga nemében egyedülálló élménnyé, igaz vallomássá Dobi István írását. Dobi István esztendőkig dolgozott, hogy összefoglalja viharos, eseményekben gazdag életének epizódjait, ahogy önmaga sajátmagának megfogalmazta a feladatot: beleágyazva a korszak teljes valóságába. S most előttünk fekszik a könyv, gondos vonalakkal kirajzolva hat évtized politikáját, embereit, egész társadalomrajzát. Az új század szinte minden jelentősebb személyisége szerepel a köny vben, úgy, ahogy a szegény-Szovjet—mali barátsági nagygyűlés a Kremlben (Folytatás az 1. oldalról.) E konferencia összehívását kétségtelenül sok ország támogatja és ez egy azok között az utak között, amelyen a gazdaságilag gyengén fejlett országok megvédhetik érdekeiket és ellenállhatnak a kapitalista monopóliumok nemzetközi egyesülésének. — A Szovjetunió kész hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményeket kötni az afrikai országokkal — mondotta a szovjet kormányfő. — ,Az ilyen egyezmények állandó és biztos piacot jelentenek az afrikai országok termékeinek elhelyezésére. — Meggyőződésünk — hangoztatta Hruscsov —, hogy a szocialista országok és a szabadságszerető független ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok közös erőfeszítéseivel vissza lehet verni a kollektív gyarmatosítás terveit, amelyeket az imperialisták a közös piac agreszszív politikájának felhasználásával próbálnak megvalósítani. A szovjet kormányfő kijelentette, hogy a szocialista országok erejükhöz mérten segítséget nyújtanak a fiatal független államoknak, s ezt önzetlenül teszik — ha az lehetséges is, hogy összegében kevesebb e segítség, mint amit mások ígérgetnek. Viszont az imperialisták féltékenyen figyelik, hogy az ő úgynevezett segélyük ne szolgálja a nemzeti ipar fejlődését, hogy ezek az országok ne tudják feldolgozni nyersanyagaikat. Az imperialista országok azt a látszatot keltik, hogy gondoskodnak a fejletlen államokról, lényegében azonban csupán saját erszényükről gondoskodnak, arr ról, hogy megsokszorozzák tőkéjüket, s mindent megtesznek, hogy a fiatal államokat alárendelt helyzetben tartsák. Beszéde végén Hruscsov elégedetten állapította meg, hogy Modibo Keita, a Mali Köztársaság vezetője felszólalásaiban és beszédedben arról szólt: a gyarmati jogtalanságtól megszabadult népek egyetlen helyes útja a szocializmus eszméinek megvalósítása. A szovjet nép csak üdvözölheti ezt a döntést — mondotta Hruscsov, majd hangsúlyozta: A fejlődés útjának megválasztása — maguknak a népeknek az ügye. — Van egy jó közmondás — emlékeztetett Hruscsov —: „Ha nincs barátod, keress, ha találtál, őrizd meg.” A Szovjetuniónak nagyon sok barátja van a világban, sok barátot talált az új, független Afrikában is. És m* mint a szemünk fényére, úgy vigyázunk erre a barátságra. A Mali Köztársaság népe bizonyos lehet abban, hogy a Szovjetunió mindig hű barátja marad — fejezte be beszédét Hruscsov. Hruscsov beszéde után Modibo Keita szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Az ünnepséget Nyikolaj Digaj zárta be. (MTI) A Francia Kommunista Párt a népi erők összefogásában látja a demokrácia telújításának teltételeit Párizs (MTI) A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága kedden este nyilvános vitakonferenciát rendezett Párizsban. A vita alapját Waldeck Eochet beszámolója képezte. A párt főtitkár-helyettese ismertette a pártnak a válságos belpolitikai helyzet megváltoztatására, a demokrácia felújítására irányuló programját. A tervezet, ■parasztból lett ipari munkás, az agrárproletárból lett kemény parasztpolitikus. Dobi István, a nép igaz érdekeinek szemszögéből látta és megítélte. Világos a könyvben megrajzolt kép. A kis Komárom megyei falucska, Szőny, a szülőföld portré-' ja, a gyermekévek leírás? a magyar falu első világháború előtti általános jellemzésévé teljesedik ki. Hiszen a Szőnyben dúló hatalmi harcok, a pénzt, a földet istenének tekintő társadalomban kibontakozó szegényparaszt-gazdag paraszt ellentétek, vallási harcok az egész magyar vidéket gyökeréig átjárták. Nemcsak Dobi István „első szegődése” esett még aprócska gyermekkorára, a kényszer, a nyomorúság szüksége száz és százezer magyar parasztgyermeket hajtott akkor iskola helyett a földekre, szérűkre, libalegelőkre. Nemcsal; Dobi István hányódott a falusi robot, a fatelep, a lengyár, a tölténygyár, a dunai rakodómunka meg a vasút között, munkások tömegét kergette gyárból gyárba, városról városra a puszta megélhetés vágya. A szegényemberek élete űzte a fiatal parasztlegényt a fennálló rend elleni konok elégedetlenségbe és lázadásba. S ha ez a lázongás kezdetben még félig öntudatlan is volt^ az első világháború szörnyű amelyet a kommunista párt valamennyi demokratikus párthoz és politikai csoporthoz eljuttatott, a munkásosztály és a népi erők ősz. szefogásának szükségességét hangoztatja. Csak ez az erő tudja megsemmisíteni az országot fenyegető fasizmust. A konferencia sok száz résztvevője közül sokan szóltak hozzá a Központi Bizottság által kidolgozott programhoz. (MTI) pokla, a keleti front és Piave nagyon is tudatossá tette Dobi István csatlakozását a munkások mozgalmához, a proletárdiktatúrához, a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregéhez. Az élet késztette tanulásra Dobi Istvánt, formálta következetesen baloldalivá, marxista gondolkodásúvá, már fiatalkorában. Horthy fehér terroristái internálták, rendőri felügyelet alá helyezték, feketelistára tették az agrárproletár munkást, s ezért volt kénytelen vándorolni egyik munkahelyről a másikra. Radikális gondolkodása miatt hagyta ott — ahogy önmaga megfogalmazta: balfelé — az opportunizmus ezerféle hínárjába keveredett szociáldemokrata pártot és keresett magának szerepet a Független Kisgazdapártban, ahol akkor —1 a kommunisták teljes illegalitásba szorításának éveiben — lehetőséget látott a szegényparasztság érdekeinek szolgálatára. S hogy ez a lehetőség miért maradt csupán lehetőség. arra is félreérthetetlen feleletet ad, megrajzolva a párt vezetőit Gaál Gasztontól, Eckhardt Tibortól Nagy Ferencig és Varga Béláig, Tildy Zoltántól Kovács Béláig, jó és rossz tulajdonságaikkal, érdemeikkel és korlátáikkal egyetemben.
