Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-23 / 118. szám

2 1962. május 23., szerda A „vérvörös csütörtök” ötvenedik évfordulóján I forradalmi magyar mun­kásosztály történelmének egyik dicső napja volt 1&12. május 23-a, a „vérvörös csütörtök7’. Azok a harcosok, akik átélték azt a napot és még élnek, a roppant élmény tüzét érzik fellobbanni magukban, amidőn emlékeznek. Egy öreg vas­munkás — akkor csupán pelyhed­­ző állú „tanonc” — Petőfi örök­szép soraihoz kapcsolja emlékeit: ^Feltámadott a tenger...” E kor­ra is érvényes, amit Ady később írt: „rohanunk a forradalomba...” Annak, aki ma tekint vissza öt évtized távolába, nem szabad el­felednie, hogy az orosz nép 1905- ös forradalmának példaképe ele­venen öt az 1914 előtti magyar proletariátusban. Es ha a cári Oroszország a népek börtöne volt, a bécsi császár monarchiája nem kevésbé volt az. A dolgozók és a nemzetiségek elnyomásának dü­hös eszközei azonosak voltak ott is, itt is. És azonos volt a fel­­szabadulásért vérét, életét nem kímélő forradalmi munkásosztály vezetőszerepe is az akkor még egyenlőtlen küzdelemben. flz 1912-es „vérvörös csütör­tök” jelentőségét a korabeli részt­vevők abban látják, hogy e napon csak kevés híja volt annak, hogy a magyar proletárforradalom széle­sen kibontakozzék. Az akarat, a hit és az elszántság megvolt hoz­zá. Ha már akkor lett volna olyan munkáspárt, amely a forradalmat valóban akarja, akkor a „vérvö­rös csütörtök” aligha ér véget egyetlen napon. Ezt igen határo­zottan állították már és állítják a , kortársak. 1912 „vérvörös csü­törtökének” történelmi jelentősé­ge az, hogy a dolgozó magyar nép és az ország határain belül élő számos nemzetiség — a magyar munkásosztálytól és annak mar­xista ideológiájától, harci föllépé­sétől — forradalmától várta sorsa jobbrafordulását. A forradalmi erjedés már jóval előbb megkezdődött. A végtelenül mohó burzsoázia és a feudális gőg­gel átitatott magyar nagybirto­kosság szinte személyi tulajdoná­Négy országba készülnek termelési gyakorlatra az agrárfőiskolások Az utóbbi években hasznosnak bizonyult módszer szerint agrár­­főiskolásaink egy része az idén is külföldre utazik a nyári szünet­ben kötelező termelési gyakorlat­ra. A nyolc agrár- felsőoktatási intézményből csaknem 200 másod- és harmadéves hallgató készül a Német Demokratikus Köztársa­ságba, Csehszlovákiába, Bulgáriá­ba és Lengyelországba. Három­négy hetet töltenek a baráti or­szágban iskolájuk testvér-intéz­ményének vendégeként, hogy meg­ismerkedjenek az ottani mező­­gazdasági nagyüzemek munkájá­val. (MTI) nak tekintette a munkást és pa­rasztot. A kizsákmányolás és a ki­uzsorázás elviselhetetlen mérete­ket öltött. Sorozatos sztrájkok, fe­ketelisták, kitoloncolások, tolonc­­ház és börtön jelezte a harc me­netét. Elég volt már ehhez egy szikra, hogy a robbanás bekövet­kezzék. Lukács László „magyar királyi” miniszterelnök — a bécsi elnyomók szolgája — olyan véd­erőtörvényt kényszerített az or­szággyűlésre, amely kétségtelenné tette, hogy az urak immár nem­csak a kenyerét, de a vérét is el akarják lopni a népnek. És Tisza István, a feudális lelkületű gróf, aki makacsul ellenezte a népjogok elismerését, újabb és újabb terrort követelt. 1 pokoli kenyérgondok és a politikai jogokért érzett olthatat­­lan szomjúság kivitte a tömeget az utcára. Kibomlottak a munkás szervezetek harci zászlai, és szinte az egész pesti munkásság az ut­cán volt. A tömeg nem hallgatott többé a fékező szóra, nem riadt vissza a vele szemben felvonuló fegyveres erőtől, elszánt volt, har­cot akart, győzelmet. „Abcug Ti­sza Pista!” „Le a kormánnyal!” „Éljen a világot megváltó forra­dalom!” — ezt kiáltotta az egy testté és egy akaratává egyesült tömeg. És a sokaság egyre ömlött Újpest felől a Váci úton, Kőbá­nyáról, Csepelről, Kispestről, Zug­lóból, a budai északi és déli ré­szekről. Bíró Lajos, a radikális polgári újságíró „egyetlen hatal­mas áradatnak tűnő” tömegről be­szélt, amely igen pontosan tudta, hogy mit akar. „Le a háborúval”, — harsogta az ember-tenger. „Lámpavasra a háború kupecei­­vel!” „Vágóhídra nem megyünk!” Azt, amit a korabeli szakszervezeti bürokrácia nem mert kimondani, azt a munkások kimondták. fl halálra rémült nagypolgár­ság futárai ide-oda loholtak. A népnyúzó hatalmasságok meg akarták akadályozni, hogy a tö­meg elérje és birtokába vegye a Parlamentet. Kivezényelték a rendőröket. Ezeket azonban a tö­meg félrelökte. Jöttek a lovas­rendőrök. Villogtak a kardok. A tömeg nem hátrált. Eldördültek az első lövések. És ekkor — faltól a falig — felállt a katonaság. Ide­gen parancsra szuronyt szegezve törtek a népre és sortűz dörrent. Száz és száz tüntető munkást se­­besítettek meg a csendőrök és hat munkás holtan maradt a köveze­ten. Mindmáig rejtély, ki volt az első hősi halott. Holub Kristóf esí­­szolómunkás? Risztoff Gyula épí­tőmunkás? Rosta Gyuszi, a 13 esztendős angyalföldi kis proletár? A munkásosztály fiai voltak vala­mennyien és kihullott vérükkel hitet tettek az egész osztály igaza mellett. Meghaltak, mert nem akartak bérrabszolgaságot, mert követelték a népjogokat és tilta­koztak a készülő világháború el­len. 1912. május 23-a történelmi ne­Érdemes elolvasni! Nagyszabású bű torki állítás és vásár május 25-től — június 3-ig a Tótkomiósi Földművesszövetkezei bútorszakiizletében Nagy választék bel- és külföldi gyártmányú szoba-, konyha- és kombinált bútorokban. Egyben bemutatásra kerülnek a legkorszerűbb lakberende­zési és villamossági cikkek, valamint rádiók. Szeretettel várja kedves vásárlóit a Tótkomlósi Földművesszövetkezet igazgatósága 274 vezetességű nagy nap volt. A fő­városi események átterjedtek vi­dékre is. Napok kellettek hozzá, hogy a i'erencjózsefi elnyomó gépezet képes legyen helyreállíta­ni a „rendet”. Nos, a „rend” hely­reállt, mert a munkásosztálynak még nem volt igazi forradalmi pártja. De öt évtized távlatából már határozottan megállapítható: ez a vérvörös csütörtök magvetés volt. Roppant nagy demonstráció született a munkásosztály igazsá­ga és az egész dolgozó nép érdekei mellett. Sőt, több annál. Nem le­het ez másként, hiszen még az akkor — és később — eléggé óvatos Babits Mihály is így írt: „Magyarország nagy betegágyán vér és kínok között megszületett a jövő!” El nem vitatható: ettől kezdve mind több parasztember, mind több alkalmazott és más kis­­egzisztencia és mind több értelmi­ségi csatlakozott a munkásmozga­lomhoz. Az új nemzedék pedig, meghajtva zászlaját a vérüket ál­dozó harcos elődök tettei előtt — a szocializmus, majd a kommu­nizmus felépítésével: befejezi a művet. A. G. A szocialista országok könyvkiadóinak tanácskozása Varsóban Varsó (MTI) A hetedik nemzetközi könyvvá­sárra a világ minden részéből sok könyvkiadó érkezett Varsóba. Itt vannak a szocialista országok könyvkiadásának vezetői is, akik ebből az alkalomból kedden több. napos tanácskozásra ültek össze a lengyel kulturális és művészet­ügyi minisztériumban. A megbe­szélések tárgya az együttműködés további erősítése a könyvkiadás terén: közös kiadások, állandó in­formációs tapasztalatcsere, stb. A tanácskozáson hazánkat dr. Köpeczi Béla, a kiadói főigazgató­ság vezetője és a magyar könyv­kiadó vállalatok több más felelős munkatársa képviseli. Megörökítik a reformkor első nevelőnőjének emlékét Békésen A békési Rózsa-temetőben egy elhanyagolt, fűvel benőtt sirhant­­ra bukkantak, amelynek sírkövé­re ez volt felírva: „A magyar pe­dagógia apostola”. A békési peda­gógusok kutató munkájuk ered­ményeként megtudták, hogy a sír Karacs Teréz hamvait takarja, aki a magyar reformkor első ne­velőnője volt. A hányatott életű, az uralkodó osztály kivetettjeként dolgozó nevelőnő öreg napjait Bé­késen élte, és itt is halt meg 1892- ben. Egy lelkes pedagógus, Bőd Lajosné már régebb óta kutatja Karacs Teréz életét és munkássá­gát. A pedagógus-pártalapszerve­­zet legutóbbi taggyűlésén ismer­tette a nevelönő életútját, mely­ben többek között elmondta, hogy Karacs Teréznek olyan nagyságok, mint Vörösmarty, Kölcsey, Ga­ray János, Virág Benedek, Katona József, Széchenyi István voltak barátai. A kiváló nevelőnő két­ezernél több leányt nevelt élete végéig, és többek között ilyen ha­ladó szellemű gondolatokat ébresz­tett a szülők között: „Ép munkás gyermekeket tartoznak a szülők a társadalomnak adni, hogy azok ne váljanak annak terhére.” A pedagógusok pártalapszerve­­zete elhatározta, hogy megörökíti Karacs Teréz emlékét, az úttörők segítségével rendbe hozzák sírját. Győzelemmel tértek vissza Agrigentoból Nagyszerűen szerepeltek a csabai Balassi népi táncegyüttes tagjai Olaszországban — , Szülők, testvérek, s a Balassi­­együttes barátai, őszinte rajongói gyűltek egybe a városi pártszer­vezet, a KISZ és a tanács kultu­rális képviselőivel együtt május 21-én este a Balassi művelődési otthon előtt, az olaszországi tánc­­fesztiválról visszatérő együttes fo­gadására. A daloló fiatalokkal és kísérőikkel nyolc óra tájban érke­zett Pest felől a busz. Ajtaján elő­ször egy hatalmas ezüstserleg buk­kant elő, az „agrigentoi győzelem” kézzelfogható bizonyítéka. Az örömteli viszontlátás után az ér­kezetteket a többi jelenlévővel a művelődési otthon emeleti nagy­termében Palyik György elvtárs, a városi tanács v. b. elnökhelyettese szívből üdvözölte. További sikere­ket kívánt nekik, s kérte mind­­annyiukat, hogy ne lankadjon kul. túraszeretetük; fel további dalra, táncra, de — tanulásra is. Közölte, hogy újabb nagy feladat vár rá­juk, ugyanis távollétük alatt meg­hívás érkezett a Német Demok­ratikus Köztársaságból, szeretnék vendégül látni őket és gyönyör­ködni művészetükben. Az együttes nevében annak ve­zetője, Nagy Ferenc elvtárs, a me­gyei művelődésügyi osztály veze­tője köszönte meg a lelkes fogad­tatást, melyben — a Szlovák Szö­vetség budapesti üdvözlete után — most itthon részesültek. El­mondta, hogy odakint, Agrigento­­ban nem volt könnyű feladat a sikeres szereplés. Tizennégy or­szág lányai, fiai vettek részt a népitánc-fesztiválon. Legtöbb együttes sokkal jobb körülmények között készülhetett a versenyre, mint a Balassi és mégis sikerült a dolog. A csehszlovák együttes is olyan jól szerepelt, hogy közösen osztoztak az elsőségben. Minőségi különbség volt ugyan, ami abban fejeződött ki, hogy amíg a cseh­szlovák együttes Agrigento polgár­­mesterétől kapta a serleget, addig A — 20—35 E3 kérdezi Mikor nyílik a strandfürdő Békéscsabán? A kellemes időjárás több em­bert csalt ki a szabadba, és a már megnyílt strandokra. Gyulán a melegebb napokon már több szá­zan fürödtek. A békéscsabai fü­rödni vágyók Is kérdezgetik, va­jon mikor nyílik a békéscsabai strandfürdő. Ezzel kapcsolatban Gáspár Ervint, a fürdő vezetőjét kértük meg, hogy válaszoljon. — Mikor nyílik a fürdő? — Örömmel jelenthetem — mondotta Gáspár elvtárs —, hogy megkaptuk az engedélyt a víz­­használatra, és kedden délelőtt már engedtük is a vizet a meden­cébe. Ez azt jelenti, hogy csütör­tökön reggel 9 órakor megnyitjuk a strandot. A megyei és a városi tanács segítségével sikerült elin­tézni, hogy körülbelül egy hét múlva már nem termál, hanem i artézi víz lesz a medencében. Ugyanígy a zuhanyozóban és az öblítőben is. — Hogyan melegítik fel az ar­tézi vizet, ami tudomásunk szerint csak lö fokos? — A 15 fokos artézi vizet ter­málvízzel melegítjük 24 fokra. A kis medencében továbbra is 38 fokos termálvíz lesz. Itt monda­nám el, hogy a gőzfürdőt csak va­sárnap délig üzemeltetjük. A jövő héttől kezdve a kádfürdő is csak kedden, csütörtökön és pénteken lesz nyitva reggel 9-től este 6 óráig. Ugyanezen a napon vehető igénybe a férfi és női pedikür is. A fürdővendégek kérdésére sze­retném elmondani azt is, hogy a kádra és a pedikűrre a jegyeket a strand pénztáránál lehet meg­váltani és ugyanitt lesz a bejárat is. —tyik. a magyarok Szicília tartományi kormányzóságától. A hivatalos sorrendi felsorolásban is a balas­­sisták szerepeltek elöl. Egyébként igen nagy rokonszenvvel, szeretet­tel, figyelmességgel vették körül és halmozták el az olasz vendég­látók a magyar együttest. Sokszor emlegették a két nép szabadság­­harcát, s Körösladány szülöttét, Tüköry Lajost, aki Garibaldi zász­laja alatt az' olasz szabadságért esett el. Elmondta Nagy elvtárs, hogy Olaszországban sokkal erő­sebb a baloldali mozgalom, mint­sem gondolnánk. A fesztiválon részt vevő magyar, csehszlovák és bolgár együttes iránti nagy rókon­­szenv is ezt tükrözte. Méltatta a továbbiakban a balassisták min­den fáradságot legyűrő szereplési kedvét, a zenekar tagjainak oda­adását, kiknek igyekezete nélkül a táncosok aligha érhették volna el a népünk ránckultúráját hirdető nagyszerű eredményt. Külön emlí­tette Gécs Jenő művészeti vezetőt, aki az egész út alatt szinte atyai gondossággal ügyelt a balassisták­­ra. Arról is beszélt, hogy az olasz lapok a fesztiválról írt cikkeik­ben, az együttes méltatásakor so­hasem felejtették ki Born Miklós­nak a nevét, akit nemcsak mint koreográfust ismertek él. hanem példamutató munkabírását és ki­váló tánctudását is példaképül ál­lították. Huszár Rezső Újabb nyolcszáz holddal bővül az állami gazdaságok nagyüzemi kertészete Ebben az évben újabb nyolcszáz holddal bővül az állami gazdasá­gok nagyüzemi kertészete. A hat­vani tájon a Gödöllői Tangazda­ság, Kecskemét környékén pedig a Városföldi Állami Gazdaság létesít új kertészetet, ezenkívül a meglévőket is bővítik. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents