Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-15 / 88. szám
2 NÉPÚJSÁG 1962. április 15., vasárnap (Folytatás az í. oldalról) Szór az elosztás, harmadszor pedig az ördög tudja, hogy micsoda. De a legjobb magyarázat sem ér annyit, mint két kiló krumpli vagy hagyma, méghozzá megfelelő áron. Népünk megszabadul ezektől az Időszaki bajoktól, azután a nem pillanatnyi, hanem a nagyobb, á hosszabb időre szóló nehézségektől és a lakásgondoktól is. És végül az egész társadalom tovább lép előre, a szocialista társadalom alapjainak lerakása, a szocializmus felépülte után a kommunista társadalom építése felé. Néhány külpolitikai kérdést részletezve, Kádár elvtárs így folytatta: — Mik a teendőink? Erősítenünk kell rendszerünket, ébereknek kell lennünk, honvédségünket is kellő szinten kell tartanunk, de növelnünk kell termelésünket is. Erősítenünk kell belső egységün-Kádár János elvtárs beszéde két és internacionalista egységünket is, mert amíg a mi népünk egységes, ha a mi népünk a szocialista országok népeivel vállvetve, szoros szövetségben, egy frontban tömörül, nincs a világon olyan erő, amely népünk szocialista vívmányait és céljait fenyegetni tudná, vagy meg tudná semmisíteni. Ez a mi fő feladatunk, és ne haragudjanak, hogy most így kapcsolom össze a dolgot: aki a szocialista brigádmozgalmat tovább akarja fejleszteni, tovább akarja erősíteni, annak számon kell tartani a tennivalók között népünk belső egységének további erősítését is és a mi nagy nemzetközi egységünk további erősítését is. A szocialista brigádmozgalomnak tehát e feladatok megoldását kell segítenie. Ehhez mindenek-Megtartotta V. küldöttértekezletét az építő- és építőanyagipari szervezett dolgozók megyei választmánya Az Építők Szakszervezete tegnap, szombaton tartotta Békéscsabán, a Trefort utcai Munkácsy művelődési otthonban V. küldöttértekezletét A tanácskozáson a küldötteken kívül részt vettek az építő- és építőanyagipari gyárak, vállalatok igazgatói, párttitkárai. Megjelent az értekezleten Török János, az Építők Szakszervezete elnökségének tagja, Veszelka György, a megyei pártbizottság ipari osztályának munkatársa, Takács János, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának vezetője, és Hankó Pál, az SZMT munkatársa. Kiss János, az Építők Szakszervezete megyei bizottságának titkára beszámolójában értékelte a megyei választmány és bizottság kétévi munkáját. Elmondotta, hogy az elmúlt időszakban fontos feladatnak tekintették a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, a műszaki színvonal fejlesztését. A megye építő- és építőanyagipara a párthatározatoknak megfelelően a termelés növekedésének kétharmad részét a munka-termelékenység emelésével biztosította. Beszámolójában értékelte a szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom tapasztalata- ? it, s megemlítette, hogy még mindig nem kielégítő a versenynyilvánosság, az élenjárók eredményeinek értékelése és nénszerűsínak titkára tartott beszámolót az utóbbi két év munkájáról. Beszámolójában jelentős helyet foglalt el az a tény, hogy a múlt évi eredmények nyomán a gépállomások, állami gazdaságok és erdőgazdaságok vezetői másfél millió forint prémiumot, s nyolcmillió forintnál többet oszthattak ki nyereségrészesedés címén. Beszélt arról is, hogy a közelgő VIII. pártkongresszus tiszteletére a versenymozgalom mind nagyobb arányokban bontakozik ki. Beszámolója utolsó részében azokról a feladatokról szólt, melyek már ebben az évben, s az ötéves terv további éveiben még inkább hatványozottabban kell, hogy kifejezésre jussanak. Ezt követően Sántha Ferenc a MEDOSZ gazdasági ügyintézéséről adott számot, majd a hozzászólások következtek. A határozati javaslat elfogadása után a küldött-közgyűlés megválasztotta a MEDOSZ megyei bizottságát.. B. I. előtt a mozgalom egészséges, fő vonásainak megerősítése, valamint a mozgalom további kiszélesítésére van szükség. Ki kell szélesíteni e mozgalmat a mezőgazdaságban is. A legkézenfekvőbb ez a gépállomásokon és az állami gazdaságokban, de a szövetkezeti parasztság is bekapcsolódhat, természetesen formájában eltérő módon. Azt is a szocialista brigádmozgalom feladatának tartom, hogy erősítse tovább egész népünk a munka becsületét. Vagy olyasmi, amiről kevés szó rét kérdései is. így mindenekelőtt a termelékenységet kell emelni. Vagy olyasmi, amiről kevés szó esett: a minőségi munka követelménye. Sok szó esett a tanácskozáson a szocialista embernevelésről. Ha az érdekeltek nem haragudnának meg, mondanék erről egy-két apróságot. Csepelen láttam egy brigádnaplóban egy képet. A brigád tagjai voltak rajta lengyelországi utazásukon. Érdekes — mondtam —, hát hol vannak a feleségek? Azok otthon voltak. A férjek tehát elmentek Lengyelor szágba kirándulni. Ez önmagában nem rossz dolog, de talán még jobb lett volna, ha a szórakozáshoz úgyis kevésbé hozzájutó feleségeket is magukkal viszik. Foglalkozni szeretnék még egy kérdéssel. A szocialista brigád mozgalom a szocialista verseny egyetlen korábbi formáját sem helyezi hatályon kívül. Továbbra is szükség van egyéni versenyre, brigádversenyre. A szakma kiváló dolgozója cím, A szakma ifjú mestere cím elnyeréséért folytatott vetélkedésre is, mindez hasznos, jó dolog s mindezt erősíteni kell. S ugyanígy á szocialista verseny új hajtása, A szocialista munka műhelye, üzeme címekért induló vetélkedés ugyancsak nem helyezi hatályon kívül a szocialista brigádok mozgalmát. A továbbiakban Kádár élvtárs így folytatta: Sokat mond számomra a felszólalásra jelentkezések nagy száma is. Azt jelenti ez, hogy az itt öszszegyűlt embereknek van mondanivalójuk, szívügyük valami, amit előre akarnak mozdítani, kérdezni, követelni akarnak valamit. Ez a tanácskozás az önök számvetése és ezután következik egy nagyobb számvetés, amit majd a párt végez el a párt kongresszusán. Most nekünk is újra át kell gondolnunk munkánkat, és meg kell néznünk, melyik része jó, melyik szorul javításra. A szándék, az óhaj és a remény is az, hogy a párt kongresszusa két feladatot fog megoldani: egyrészt még jobban megerősíti politikánk irányvonalát, másrészt megjavítja annak gyakorlati végrehajtását. De ha már a pártkongresszus szóba került, és alkalmam nyílott önökhöz szólni, önöknek is, és önökön keresztül a nagyszámú hazafias érzésű magyar dolgozónak szeretném megköszönni szocialista kiállásukat, azt, hogy munkafelajánlásokat tettek a pártkongresszus tiszteletére. Ezért köszönetét mondunk önöknek és a Központi Bizottság nevében kijelenthetem, hogy a párt a szó nemes értelmében igyekszik majd ezt a bizalmat és megtisztelést becsülettel megszolgálni. (Nagy taps.) Szeretném, ha ennek az értekezletnek minden résztvevője azzal az érzéssel mehetne innen haza, hogy helyes úton jár, hogy ő egy hatalmas, nagy és legyőzhetetlen erőnek részese. Kádár János elvtárs beszédét * tanácskozás résztvevői hosszantartó, lelkes tapssal fogadták. (MTI) A szocialista brigádvezetők országos tanácskozásának felhívása 1962. április 13-án és 14-én a szocialista brigáriveaetök és a szocialista brigádok küldöttei országos értekezletre gyűltek össze. A tanácskozáson részt vevő ezer küldött, a szocialista brigádok tagjai, valamint a „Szocialista brigád” címért küzdő dolgozók képviseletében résztvevők tanácskozása behatóan megvitatta a szocialista brigádmozgalom helyzetét, és a soron levő tennivalókat. A szocialista brigádlvezetők országos tanácskozása felhívással fordul a munkásokhoz, mérnökökhöz, technikusokhoz, agronómusokhoz, kutatókhoz, tervezőkhöz, valamint a szellemi munka egyéb területein, továbbá a közlekedésben, a kereskedelemben, az állami gazdaságokban, a gépállomásokon és a termelőszövetkezetekben dolgozókhoz: Vegyenek részt tömegesen a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa tiszteletére kibontakozó szocialista rmmkaverúenyben. Maradékta,tanul teljesítsék az iparban és a mezőgazdaságban az 1962. évi terv célkitűzéseit, az iparban és a mezőgazdaságban a munka termelékenységének fokozásával, a műszaki színvonal fejlesztésével csökkentsék a termékek önköltségét, teljesítsék hiánytalanul az exportterveket, takarékoskodjanak anyaggal, szerszámmal, energiával. Mindenki a maga területén teljes erejével munkálkodjék hazánk további felvirágoztatása, népünk jóléte és felemelkedése, a szocializmus felépítése érdekében. A tanácskozás hívja és várja a tudomány és a technika, a kultűra munkásait, akik sok segítséget adhatnak a szocialista brigádmozgalom fellendítéséhez, a technika szakadatlan fejlesztéséhez és alkalmazásához, a dolgozók szakmai ismereteinek gyarapításához, műveltségének emeléséhez, és a szocialista kultúra iránti igények növeléséhez és kielégítéséhez. A tanácskozás résztvevői felhívással fordulnak az üzemek, a gyárak, a földek és a szellemi munka műhelyeinek dolgozóihoz, a munkásokhoz, parasztokhoz és értelmiségiekhez: — Emeljük még magasabbra a szocialista brigáldmozgalom zászlaját a pártunk kongresszusa tiszteletére kezdeményezett szocialista munkavensenyben, és köszöntsüfc új munkasikerekkel népünk vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak .VIII. kongresszusát. Budapest, 1962. április 14. A tanácskozás előkészítő bizottsága: Cseke István. Horváth Jánosné, Csörgő János. Gyulai István, Kovács Sándor, Kiss Mária. Gáspár Istvánná, Vészi László, Zubor Gábor Béres Károly. Makádi József, Simon László, Pénzes Imre, Szilágyi Sándor, Kovács Katalin, Tótli Mihály, Cseh Ferencné, Uhrin Pál, Vincze László, Varga György, Fábri Tibor. (MTI) tése. A beszámoló után Árendás Béla, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő jelentését, majd megkezdődött a vita a beszámolók és a határozati javaslat felett. Ezután a küldöttek megválasztották a megyei választmányt, amelyből megalakítják a megyei bizottságot, és a számvizsgáló bizottság tagjait és póttagjait. P. P. Tudósítás a MEDOSZ küldött-közgyűléséről Tegnap — szombaton délelőtt ‘— a Felsőnyomási Állami Gazdaság kultúrtermében rendezte meg ötödik küldött-közgyűlését a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének Békés megyei bizottsága, melyen részt vett Hunya István, a MEDOSZ országos elnöke is: Elsőnek Sarnyai Ferenc elvtárs,' a MEDOSZ megyei bizottságéEgy hét a külpolitikában A most záruló héten két amerikai tábornokkal lett „szegényebb” Európa'. Az egyik Clarke tábornok, a közép-európai NATO- erőknek és egyúttal az Egyesült Államok európai hadseregének parancsnoka. Az ő távozása nem túlzottan érdekes: Clarke szabályosan nyugdíjba vonul. A másik tábornok visszahívásának viszont megvan a maga külön „pikantériája”. Az történt ugyanis, hogy Clay tábornok, Kennedy elnök nyugat-berlini különmegbizottja parancsot kapott: térjen vissza „meghatározatlan időre” Washingtonba. Ismeretes, hogy a Német Demokratikus Köztársaság tavaly augusztus 13-án állami határokat létesített a Kelet-Berlint Nyugat- Berlintől elválasztó övezethatáron, s az amerikaiak úgy gondolták, ezt nem nyelhetik le minden szó nélkül. Kennedy hát Nyugat- Berlinbe vezényelte a németországi hidegháború legfőbb szakértőjét: Clay tábornokot, ezenkívül újabb amerikai csapatokat küldött Európába. Clay aztán hamarosan ki is mutatta a foga fehérjét: a berlini Friedrichs trasse és Kochstrasse sarkán levő átkelőhelyen — amelyet a Nyugat- Berlinben állomásozó angolszász katonáik „Checking Point Charlie”-nak („Karcsi ellenőrzési pont”-nak) kereszteltek el — Clay tavaly szeptember—októberben súlyos provokációt szervezett. Ekkor történt, hogy szovjet és amerikai tankör napokon át alig száz-százhúsz méternyire farkasszemet néztek egymással. Kennedy tehát szabadon engedte ezt a tábornoki egyenruhába öltöztetett szellemet a palackból — és csak nagyon keservesen tudta visszaparancsolni, bár még mo6t is roppant vigyázott a látszatra, hiszen nem mentette fel tanácsadói tisztsége alól Lucius Clayt, csak visszarendelte Nyugat-Berlinből Washingtonba. Clay visszahívása párosult Ken nedynek azzal a bejelentésével, hogy ha augusztusig nem romlik a nemzetközi helyzet, akkor leszerelnek 150 000 amerikai tartalékost, akiket a „berlini válság’ idején hívtak be. Ez a két intézkedés arra mutat, hogy valami van a levegőben a nyugat-berlini kérdés rendezése körül. Persze még mindig nagyon göröngyös út vezet odáig, hogy megegyezés szülessék, de annyi kétségtelen — s épp erre mutatnak a múlt hét eseményei —, hogy a nyugat-berlini kérdést illetően a légkör enyhülőben van. Viszont ezt nem lehet elmondani az atomfegyver-kísérletek betiltására irányuló erőfeszítésekről. Ügy látszik, az amerikaiak elszánták magukat, hogy ismét megtörik az atomcsöndet és már a napokban megkezdik az atomkísérleteiket a csendes-óceáni Karácsony-szigetek környékén. Ez persze nem fogja elnyerni a világ népeinek tetszését, s ezt nagyon jól tudják az Atlanti-óceán túlsó partján is. Éppen ezért Kennedy elnök mozgósította Macmillan angol miniszterelnököt is, és ketten „drámai hangú” felhívással fordultak Hruscsov szovjet miniszterelnökhöz, fogadja él az atomfegyver-kísérletek betiltásának nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó amerikai tervet. Kennedy és Macmillan szerint ugyanis ez a feltétele a tervezett amerikai kísérletek elhalasztásának. Erre az eljárásra csak egyetlen találó magyar kifejezés van: zsarolás. Kennedy és Macmillan nagyon jól tudja, hogy a Szovjetunió soha nem egyezhet bele a nemzetközi ellenőrzésnek álcázott kérdésbe, két oknál fogva is. Először is: a Szovjetuniónak több a féltenivalója az Egyesült Államoktól, mint fordítva. Másodszor pedig: eltekintve attól, hogy a Szovjetunió jelentős fölényt szerzett az atom- és hidrogénbombák területén is — világos, hogy az olyan „ellenőrzés”, amelyet nem kapcsolnak össze atomleszereléssel, csak fokozza a fegyverkezési versenyt, mivel újabb meg újabb, egyre veszedelmesebb fegyverek előállításához vezet. Kennedy és Macmillan levele tehát csak porhintési kísérlet volt a világ népeinek szemébe, a két nyugati vezető el akarta hárítani a felelősséget magáról amiatt, hogy hamarosan ismét gomba alakú atomfelhők fertőzik a légkört. A Szovjetunió álláspontja e kérdésben is világos. Gyakorlatilag bebizonyosodott ugyanis, hogy az egyes államok saját területükön is pontosan észlelni tudják a világ bármely pontján végrehajtott nukleáris robbantásokat. Ezt egyébként tavaly szeptemberben Kennedy és
