Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
4 1962. április 30., hé« Á négyhuszonnégyes utasa voltam f)útú rUés zi tök között Gőzmozdonyon Budapestig és vissza — AZTÁN VIGYÁZZON a gépen, nehogy megijedjen, ha a gőz becsap a „konyhába”, vagy ha akkora durranást hall, mint az ágyú. lövés, mert szétrobbant a vízmérő. Baj nem lesz, csak az erkölcsi hatása nagy. — így engedett utamra Sós elvtárs, a békéscsabai MÁV- íűtőház főnöke, amikor felszálltam a 6607-es vonat mozdonyára. őszintén megmondom, nem féltem. De valami furcsa izgalom fogott el, amikor lassú méltósággal puhán kigördült a csabai állomásról a négyhuszonnégyes mozdony. Csattogva hagytuk el a váltókat, s a nyílegyenes pályán már dübörögve rohant a „bivaly”. Hogy így hívják ezt a mozdonyt, akkor megismert barátaimtól, Csomós Györgytől, a vezértől, Nánási István és Balázs Sándor fűtőktől tudtam meg, akik meleg simítással nézték végig masinájukat, s büszkélkedve mondogatták, hogy a bivaly nevet nem azért kapta, mert lusta, hanem, mert erős. ROHANUNK BUDAPEST FELE. Kis állomások, őrházak mellett úgy megyünk el, mintha ott se lennének és Balázs Sándor, a fűtő ilyenkor mindig büszkéin, egy kicsit lenézően int a szalutáló bakternak. — Kösd oda a lábad a házadhoz, mert elkap a szelünk — nevet, s van valami a nevetésében. Az erősebb lenézi a gyengét. Ezt láttam Balázs Sándor arcán, amikor az egyik állomáson a nemzetközi gyors robogott el mellettünk. Akkor ő volt a kisebbik. No de hogy visszatérjünk a bakterhoz, hadd mondjam él, hogy engem is, aki először ült ilyen hatalmas mozdonyon, elkapott valami, ami Balázs Sándorban és a többiekben volt. Igen, mindig az a boldog, aki megy. A maradók irigykedve gondolnak arra, aki elutazik. Kát ha még gyorsvonaton, annak is a négyhuszonnégyes mozdonyán. * Nem mondom, hogy könnyű volt az út Pestig, azt sem, hogy irigylem a masinisztákat, pedig valamikor gyermekkorom álmai ide csúcsosodtak; amikor énekeltük: fcMegy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára”. De megérte, mert megismertem munkáink közül az egyik legnehezebbet, s most, hogy e sorokat rovom s rájuk gondolok, csak a tisztelet és a legnagyobb megbecsülés hangján tudok róluk beszélni. A VEZER, CSOMÓS GYÖRGY hallgatag ember. Kihajlik a vezetőállásból, keze a gőzszabályozón van, s vigyázó, kutató szemekkel nézi a pályát, megjegyzést tesz, ha valami nincs rendjén, lassít az iramon, vagy lejjebb veszi a gőzt, mert lefelé haladunk, s ilyenkor elégedetten néz vissza a fűtőkre. — Pihenhetnek. De a fűtőknek mondani sem kell. Ezerszer megjárták ezt az utat, s ha ki sem néznék is, tudják, hogy ilyenkor cigarettára lehet gyújtani. Nánási Pista bácsi mohón kap a dózrűja után, s kihasználja a párperces szünetet, hogy beszélhessünk. — Itt annyi szenet kell belapátolni a kazánba egy út alatt, hogy nekem három-négy télre is élég lenne otthon. Ilyenkor jó, „lejtőbe szalad a gép.” No, de — félig szívott cigarettát dob el — etessük az öreget, mert emelkedő jön. Elhagyjuk a megáradt Tiszát, végigrobogunk hídján, s én élvezem a rohanást. Csak nézni, látni a mozdonyban folyó munkát is kifárad az ember, hát ha még csinálja is. De jólesik figyelni a tájat, lenézni az elmaradt kis őrházakat. Amoda ősz hajú, nagybajuszos vasutas kis kertjét ássa éppen. Föl sem néz, csak úgy biccent, tisztelegni nyújtja fel a kezét a bajusza végébe. Arra gondoltam, hogy a sínek csattogásáról, a rohanás bőgéséről is megismeri már, hogy kik mennek itt, milyen gép húzza a szerelvényt. Telefonpóznák kapkodják a fejüket, őrházak rohannak él mellettünk. Csak egy hűséges kísérőnk van: a vasút mellett kanyargó, kígyózó csapás. De ez követ bennünket kitartóan, konokul, mint az élet. Jön a sínnel, figyeli a „bivaly” erőlködését, rohanását, s már túljutunk az ecseri kanyaron is, Rákos következik, s aztán észrevétlenül, mintha a mindenségbe veszne — eltűnik. Váltók — egyre több váltó csattog a kerekek alatt, a sorompók előtt már kék pesti autóbuszok állnak, morcos sofőrök siettetik a vonatot Még pár perc, s a 6607-es gyors pontosan, időre befutott a Keletipályaudvar csarnokába. LIHEGVE ÁLL MEG a négyhuszonnégyes. Csattanva veri viszsza a csarnok fala a ritka gőzcsapást, s mi mind a négyen kihajiunk a mozdonyból. Az emberek csomagokkal szaladnak el mellettünk, föl sem néznek a mozdonyra. Kutató szemekkel keresik néhányan, hogy ott van-e, aiki várja őket, mások az autóbuszhoz sietnek, s a mozdonyvezetők, meg a fűtők egy kicsit búsan nézik az utasokat. — Őket hoztuk volna! — Hát itt lennénk — mondja a vezér —, lesz egy kis pihenő, s aztán a 6606-assal vissza — Csabára. — Ilyenkor mit szoktak csinálni? — kérdem. — Rendbe rakjuk az öreget, aztán főzünk magunknak ebédet, alszunk egy sort vagy a „faluba” nézünk. A parasztemberek örömmel sütik nyárson a szalonnát, de a mozdonyvezetők főztje sem kevésbé ínycsiklandozó. Kazánban melegített vason pillanatok alatt megfő a paprikás krumpli, s a nehéz munka után bizony jólesik az ebéd. Balázs Sándor „a faluban” járt. Megnézte a kivénhedt motorok temetőjét, őt ez is érdekli. Otthon van Békésen egy 750-es Zündappja, amit olcsón vett meg, s mert a motor szerelmese, rendbe rakta. Most jobban megy, mint a Pannónia, — Nekem van a legnagyobb motorom Békésen. Ha a vadászengedélyt megkapnám, akkor nem is lenne több kérésem. Elhiszem, hogy a sok-sok utazás után gőz és széngáz szívása közben vágyódik a természetbe is. Miért ne adnák meg a vadászengedélyt Balázs Sándornak? Ha valakit, őt megilleti. délután találkozunk. Tömve a vonat, indul a gyors. Lassan sötétedik, s Szolnok felé, a reménytelen sötétségbe rohan a négyhuszonnégyes. Kihajolok, s nem látok jóformán semmit. Kapkodó, villanó fények jönnek szembe — de hát melyik ezek közül a jelzőlámpa? Mosolyognak rajtam. — Tudjuk mi azt. A mozdonyvezető szeme mindent észrevesz. Valahol a pályán állították meg a vemátot. Öt perc kiesés. A vezér idegesen nézi az órát, s mikor elindul, ránéz a fűtőre. Ö tudja, hogy mit kell tennie, izzadva, gyorsan lapátolja a szenet. Felbőg a „bivaly^’, s 90 kilométeres sebességgel rohan már. Szolnokon majd időben fog megállni. Valahol megint észrevétlenül csatlakozott hozzánk a vasút menti út, s konokul, az ablakoktól, szikrától megvilágítva kísér bennünket. Az állomásokon elhagyja a vonatot, de aztán megint visszatér, s jön konokul velünk. Konok, kanyargós, mint az élet... Kiss Máté Élüzem-ünnepségek Gyulán A Gyulai Bútoripari Vállalat alig két év alatt növekedett modern nagyüzemmé. Több millió forintos beruházással építettek szerelőcsarnokot. irodaházat Megújult, újjászületett a vállalat. Terveik nagyobbak, gyártmányaik pedig közkedveltebbek Jettek. Fő profiljuk — ahogy szokták mondani — a kombináltszefcrény-gyártás. ötvenet állítanak össze minden héten a szorgalmas munkáskezek. Pedig elfárad a szem, amely megpróbálja végigkövetni a nyersanyag útját az ezernyi műveleten, amíg a fából, pozdorjából, a vegyianyagok és természetesen az emberi ügyesség, erő és szakértelem hozzáadásával bútor lesz. Szép, karcsú tükörfényes bűtor. a kombinált szobák legszebb dísze. A szalagfűrészek visítása jelzi az üzem mögött, hogy ott kezdődik a szekrémykészítés. A szabászok szakértésemmel, gyorsan dolgoznak, az éles acélfogak pedig alig győzik a „harapnivalót”. A leszabott anyag azután furnérköntöst kap diófából, amelyeknek összeállítása vékony csíkokban különös gonddal történik. Nagykőrösi Katalin furnévragasztás közben. A Gyulai Állami Gazdaság ez évben is túlteljesítette a tervét. Egymillió 800 ezer forint nyereség helyett öt és fél millió forintot adtak az államnak. Nagyon szép eredményeket értek el a növénytermesztésben, különösen a cukorrépa, búza, árpa és kukorica termesztésében. Gyümölcskertészetük is mintegy duplájára teljesítette a tervét. Az állattenyésztés egymillió forinttal adott többet, mint tervezték. Sikereiknek titka a mély talajművelés, a gondos növényápolás és a szilárd munkafegyelem. Csak így tudtak időben mindent elvégezni. A Gyulai Kertészeti Vállalat ötödszörre nyerte él az élüzem címet. Különösen szép eredményeket mutattak fel a megyei községek parkosítása> valamint a községek fásítási mozgalmában. Ezenkívül szép eredményt értek el a melegházi rózsa- és szegfűtermesztésben. Túlteljesítették a tervüket s ugyanakkor igen erősen leszorították a termelt áruik önköltségét. Jó munkájuk eredményét bizonyítja az is, hogy az erfurti (NDK) nemzetközi virágkiállításról több díjat hoztak el. Kiváló szövetkezet lett, s egyben az ország legjobbja a Gyulai Kislakásépítő Ktsz. Ezt a kiváló címet elsősorban annak köszönhetik, hogy lényegesen felemelt lakossági tervüket is magasan túlszárnyalták. Mindhárom üzem 29-én este lUIWuwvwwmw**************1***^^*^*^^^^ I tartotta élüzem-avató ünnepségét. Értesítjük kedves vevőinket, hogy május hó 2—7-ig bezárólag rendelésfelvétel és árukiadás leltározás miatt szünetel. Délmagyarországi Papír és Irodaszer Éltékesítő Vállalat békéscsabai lerakata. 15676 Székely János szalagcsiszoló. A gazdag, ezerféle változatú e*ezés szimmetrikus, összhangja a szekrény egészének képét teszi előnyőssé vagy ronthatja eL A furnérozott faanyag „legnehezebb” útja, a csiszolás és a fényezés csak ezután kezdődik el. A csiszolás gépesített. A sorbafektetett anyagok fölött a csiszolószalagot villámgyorsan röpíti a gép, csak irányítani kell. hogy egyformán sima felületet kapjon mindegyik. A fényezés már nehezebb, hoszszabb, és bizony fárasztóbb művelet. Igaz, itt is van fényezőgép, amelynek forgó korongja elvégzi a durva munkát, die ez csupán csak alap a kézi fényezőknek, akik bizony sokszor végiggyalogoJnak a munkadarabok mellett, amíg olyan lesz, mint a tükör. Furcsa számítás, de az eredmény megdöbbentő. Egy fényező munkásnő keze, ovális köröket leírva körülbelül 40 kilométer utat tesz meg egy műszak alatt. Általában nők a kézi fényezők, és tessék elképzelni egy műszak utáni, mondjuk esti nagymosást. A fényezés és néhány apróbb művelet után a szekrény összeálli-A Gyulai Bútoripari Vállalat **■ szitményel az ország mindéin részében jó hímevet szereztek. Kombi-Felföldi Ferencné fényező. A szekrényrészek ósszeálhtása az utolsó művelet. tása következik. Egyes részeit külön-külön szerelik össze, míg végül az ajtók, zárak beépítése után a háromrészes kombinált szekrény már csak az ellenőrzést várja. náüt szekrényeit szívesen veszi át a kereskedelem, sőt egyre többet vár belőlük. Kollárik János Kocziszky László felvételei)
