Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-29 / 99. szám

2 NÉPÚJSAtí 1962. április 29., vasárnap Az egész tagság ügye... — Párttaggyűlés Gyulaváriban — (Tudósítónktól) Évente 2—3 esetben Gyulavári­ban a község kommunistái össze­vont taggyűlésen együttesen be­szélik meg a feladatokat. Ez eset­ben sokan maradtak távol olya­nok, akikre számítottak, nevüket is felsorolták: Molnár Károly, Domokos Imre, Szilágyi Ferenc, Szántó Mihály, K. Szabó Ferenc és még néhányan. A napirenden a márciusi hatá­rozatból adódó feladatok szere­peltek. Többet kell adni a népgaz­daságnak. Erről volt szó. Ha job­ban dolgoznak, akkor több jut a tsz-gazdáknak is, hiszen a beter­vezett 43 forint munkaegységen­ként szép jövedelmet biztosít. — De meglesz-e? — kérdezte Nagy István elvtárs — igaz, biz­tatóan néz ki a határ, de mit tesz a vezetőség, hogy a betervezett munkaegység meglegyen? Kényes kérdés, mert ez csak az érem egyik oldala, odaillik mellé a másik kérdés: mit tesz a tagság? Egy részük becsületesen dolgozik. A másik része csak egy küllőre húz, őket főként a. háztáji, a veteményes foglalkoztatja, az, hogy vajon jó helyen adják-e ki vagy sem. Ez is helyes, de emel­lett a legfontosabb feladat jelenleg b vetés, a terméshozam emelése. A kalászosokkal, az évelőkkel nincs is baj, de ott van három­ezer katasztrális hold kapásnö­vény megmunkálása, amelyre mozgósítani kellene a szövetke­zet valamennyi tagját. Olyan hangulatra lenne szük­ség — mondták a taggyűlésen —, hogy mindenki egyformán vegye ki részét a munkából. Ne történ­jen meg, hogy reggelig csak egyet-kettőt fordulnak fogasolás­kor, vetéskor a fogatosok, hanem úgy. mint máskor, kezdjenek ko­rábban, és vetés idején később menjenek haza. — Baj van a munkafegyelem­mel — mondta Kovács József elvtárs, a termelőszövetkezet elnö­ke. Késő délután már nincs faros a gépen, aki tovább vetne. Az ál­lattenyésztésnél is előfordult hús-Macmillan Kennedyvel tárgyal Washington (Reuter) Macmillan angol miniszterelnök penteken,repülőgépei New York­ból Washingtonba érkezett. Az an. goi kormányfő a hét végén Ken­nedy elnökkel folytat tárgyaláso­kat. (MTI) vétkor, hogy a gondozó reggel ki­szórta az egésznapi adagot a ka­csáknak, és aztán rájuk se nézett. Kényes kérdésekről beszéltek a gyűlésen. Kellett ezekről beszél­ni, mert ha nem javítják ki a hi­bákat idejében, akkor nem lesz meg a betervezett munkaegység. — Hiába dolgozok egyedül, a többinek is el kell végezni a reá jutó részt — mondta Balogh Ist­ván elvtárs, aki 55 éves kora elle­nére már tíz napja faros a vető­gépen. Ebben az évben még nem volt olyan nap — esős idő kivéte­lével —. hogy ne vett volna részt a munkában. Bár kevesen voltak a taggyű­lésen, de a jelenlevő kommunis­ták megállapodtak abban, hogy nemcsak a vetést fejezik be idő­ben, hanem egész évben mozgó­sítják a községet a soron követ­kező feladatokra, hogy mind a növénytermesztésben, mind az ál­lattenyésztésben teljesítsék az ál­taluk meghatározott termelési tervet, mert annak teljesítése nemcsak a vezetőség, hanem az egész tagság ügye. (ff. 1.) New York-i fasiszta suhancok merénylete a kubai hírügynökség szerkesztősége ellen New York (MTI) New Yorkban pénteken este hat fasiszta 6Uhanc azzal az ürüggyel hatóit be a Bren&a Latina kubai hírügynökség New York-i szerkesz­tőségébe, hogy egy fontos hírt kí­ván továbbítani Havannába. Ami­kor a banditák már a szerkesztőség helyiségeiben tartózkodtak revol­vert rántottak, és agyba-föbe verték a szerkesztőségben tartózkodó négy munkatársat, akik közül kettőt kór­házba kellett számtani, a támadók menekülésük előtt még vandál mó­dion összetörték a szerkesztőség bú­torait, és megrongálták műszaki be­rendezését. (MTI) Egyre súlyosabb a helyzet Algériában Párizs (MTI) Az FLN sajtóirodája közle­ményt adott ki, amelyben megál­lapítja: Algériában egyre súlyo­sabbá válik a helyzet. Algír és Oran arab lakossága drámai órá­kat él át. Védtelenül ki van szol­gáltatva az OAS támadásainak. Az arab negyedekből a sebesülteket nem lehet elszállítani, számuk egyre növekszik. Az FLN rámutat: az OAS elleni harc lassan és erély­telenül folyik. Jouhaud és Sálán letartóztatása óta semmit sem csökkent az OAS terrorja az algériai városokban. A fegyverszünet hatodik hetében na­ponta 20—25 az OAS-banditák ha­lálos áldozatainak száma. Az orani helyzetre jellemző fényt vet egy Párizsba érkezett francia kom­munista orvos vallomása. Dr. Lar­­ribere-nek szülészeti , klinikája volt Oran ban. Az OAS egyik kü­lönítménye több plasztik- és gyúj­tóbombával teljesen romba döntöt­te a szülőotthont. Két anyát cse­csemőikkel az utolsó pillanatban mentettek ki az épületből. — Az OAS előbb azt a hírt ter­jesztette rólam — mondotta az or­vos —, hogy európaiak vérét gyűj­töm az arab sebesültek részére. A támadásra több fenyegető levél után kedden került sor. Az OAS tüzet nyitott az épületre, és mint­egy 8—10 bombát robbantott. A több óra hosszat tartó .látványos­ság” mintegy 400—500 főnyi tö­meg előtt folyt. A jelenlévő sor­katonák közbe akartak lépni, de nem kaptak utasítást, a csendőrök húsz méternyi távolságból szem­lélték a jelenetet. Az orvost végül is egyenruhába öltöztetve szöktették meg és szál­lították a repülőtérre. Régi május elsejék Békéscsabái AZ 1900-AS ÉVEK elején az agrár­­proletárság mellett az ipari munkás­ság . is erősen szervezkedett. Egymás után jöttek létre az építőmunkások, a cipész- és csizmadia-munkások, a szabómunkások, a famunkások és a vas- és fémmunkások szakszervezetei­nek békéscsabai csoportjai. Szervezkedésük elejétől igyekeztek méltóképpen megünnepelni a munka napját, május elsejét. Az első világhá­ború előtt aránylag még könnyen meg is tehették. Ünneplőbe öltözött 500—600-as felvonuló tömegük élén már 1908 május elsején ott haladt a faipari ifjúmunkások csoportja, mint­egy harmincan-negyvénén — a mai veteránok ifjúkorukban — a Vasút utcán végig a vásártérre, a mostani szlovák kollégium helyére, ahol Boká­nyi Dezső elvtárs tartotta az ünnepi beszédet. Nagyobb szabású megmozdulásról nem lehetett szó, mert a nagybirto­kos-kapitalista uralkodóréteg min­den munkásmegmozdulást már akkor is csírájában igyekezett elfojtani a rendőri és csendőri terrorjával. A dicső Tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalmi kormány még kérlelhetetlenebb harcot indított. Még elviselhetetlenebb elnyomás várt a munkásságra, a Horthy-fasizmus kíméletlen munkásüldöző, véres ter­rorja minden nyílt megnyilvánulást megbénított. AZONBAN a féktelen terror és a kommunista-ellenes uszítás ellenére is a békéscsabai munkásság módját ta­lálta május elseje megünneplésére. A rendőri hatóságok az 1920-as években eleinte ,,falak közé” szorították május elsejének megünneplését, vagyis csak a Trefort utcai munkásotthonon be­lül volt szabad gyülekezni és a nap jelentőségéről megemlékezni, ahol csak rendőri felügyelet mellett han­gozhatott el az ünnepi beszéd. Erőtel­jesebb, a munkásság követeléseit ki­fejező, forradalmi megnyilvánulásokat a jelenlévő rendőrtiszt azonnal hatal­mi szóval beszüntetett, elfojtott. Ezen a fonák és megkötött helyzeten úgy segített a munkásság, hogy lassan elmaradt a munkásotthonban való Portugáliában a megemlékezés május elsejéről „az állam rendjének {elforgatása“ Lisszabon (Reuter) Szembeszállva a Salazar-dik­­tatára szabadságtipró törvényei­vel, a portugál munkások az ország minden városában és vi­dékén felkészülnek, hogy meg­emlékezzenek május elsejéről, a nemzetközi munkásmozgalom ünnepéről. Mint a Reuter jelentéséből kiderül, a portugál kormány PINTÉR - SZABÓ máris azzal vádolja a május el­seje megünneplésére készülő­ket, hogy „az állam rendjének felforgatására és a munkásság fellázitására’1 szövetkeznek. A belügyminisztérium pénteken kiadott rendelete a legszigorúbb megtorlással fenyeget meg min­denkit, aki május elsején meg­szünteti a munkát, vagy május elsejének gondolata mellett tün­tet. (MTI) Medgyesegyházi Vas- és Faipari Ktsz a lakosság szolgálatában. Telefon: 6. Háztartási kisgépek, új kerti bútorok, vaskerítés és vaskapuk, kerékpár- és motorkerékpársserelő szakmák területén mindenféle ja­vítást és új munkák elvégzését vállalja szövetkezetünk a lakosság szolgálatában! állandó rádió- és televízió-szervizszolgálat Bizalommal keresse fel szövetkezetünket! 22« Amikor a szálak elszakadnak Kisregény (6.) — Talán csaik nem vagy undo­­rodós? — heccelte Klemen tét, A többiek közömbösen figyelték a különös játékot. Markos Ede ke­zei Magda combját tapogatták az asztal alatt. Szólt a zene, és meg­kezdődött a műsor. A kis társa­ság férfitagjai félhangos meg­jegyzéseket tettek a dizőzre és a táncos-lányokra. A mellettük le­vő asztaloknál már sziszegtek a rendbontás miatt. De Forraiék nem zavartatták magukat... Szü­netben táncoltak. Fórral a Marit kérte fel. Választékos szavakkal, csinált modorban beszélt, mintha legalábbis szónokképző iskolát végzett volna. Ügy gondolta, hogy Marit ellenállhatatlanul sodorta a szerelembe, s a lány egyetlen intésére hajlandó akárhává is követni . — Kedves hölgyem... Máskor nagyszerű is járt már ebben a bárban? — Nem, most vagyok itt elő­ször ... — Óh, a kis csacska lélek... Nekem ez már olyan törzshelyem, mint az ágyam. Óh, rossz is a példa ... Mert többet tartózkodom itt, mint az ágyamban ... — Tényleg érdekes ez a hely... — Mikor tetszett feljönni vi­dékről? — Néhány hónapja... — Hát akkor kiskegyed még nem is ismeri ezt a nagyvárost... Na majd mi bevezetjük... — Pedig én már sokfelé jár­tam ... Voltam már a Gellért-he­­gyen, a Vidám Parkban, a szige­ten is... — Azok gyerekes dolgok... — válaszolta Forrai és úgy magához szorította Marit, hogy hallani le­ünneplés és helyette a vá.ros külterü­letén lévő kirándulóhelyeken tartották meg asr ünnepet, töltötték el az egész napot. Az 1920-as évek közepén a budapesti vasútvonal melletti erdőben, majd a Körös-csatorna mentén, egész a Vé­széi hídig jöttek össze és nyolcvan­százas csoportokban emlékeztek meg május elsejéről. Azonban ezek a helyek hamarosan közismertekké váltak a rendőrség és a csendőrség előtt, amiért kénytelenek voltak az összejövetelek helyét még messzebbre helyezni a várostól. Így lett lassan a Bandika-fa környéke a 30-as évek május elsejéinek fő gyü­lekezőhelye és színtere. A MUNKÁSOK már korán reggel ötös-hatos csoportokban elindultak a városból a Bandika-fához. A merészeb­bek, az öntudatosabbak már a város­ban feltűzték a vörös szegfűt, amit. ha a rendőrség meglátott, brutálisan letépett. Azért a legtöbben csak a vá­roson kívül helyezték kabátjuk hajtó­kájára. A burzsoá államhatalom már elseje előtt három-négy nappal min­den karhatalmi erőt és a katonaságot is riadókészültségbe helyezte abból a célból, hogy a munkásság erőteljesebb megmozdulását akár vérbe is fojtsák, ha érdekük úgy kívánja. A Bandika­­fa felé vezető országúton és dűlőuta­­kon csendőrjárőrök cirkáltak. Mindezek ellenére is 150—200 főnyi ünneplő tömeg gyűlt össze a nagy fa lombja alatt. Komoly megmozdulás, erőteljes demonstráció volt megjele­nésük az uralkodó osztályokkal szem­ben. És inár a csendőri kordon sem akadályozta meg az ünneplőket abban, hogy már menet közben elő ne húzzák zsebükből az apró vörös zászlókat és magasan lobogtatták a friss májusi szellőben. Ha csendőr-kakastoll tűnt fel a kö­zelben, újra mélyen a kabát alá, t szívük mélyére rejtették. A BANDIKA-FANÁL piros szalagok­kal díszített diadalkapu várta az ér­kezőket. Lassan megkezdődött a szó­rakozás: szavalókórus, dalkórus, sza­valat váltotta egymást, közben kisebb­­nagyobb csoportokban folyt a politi­kai felvilágosító munka is, egészen szemináriumszerűen a bel- és külpoli­tikai helyzetről, sokszór központi — budapesti —1 előadó személyében. De egyszerre csak a nagy körben felállított őrök csendőrök közeledését jelezték! Elhallgatott a szavalókórus, lehalkult a felvilágosító hang, mert csendőrök jelentek meg a vidám ün­neplők körül. Nem lepődött meg sen­ki, mindenki várta és tudta kellemet­len megjelenésüket, és hogy figyelmü­ket és gyanújukat az eseményekről el­tereljék, sport- és társasjátékokba kezdtek. A zsoldosok fegyverrel ke­zükben nézték a vidám ünneplő mun­kásokat, akik jelenlétükben is daco­san és elszántan énekelték a mozgal­mi dalt: Fel vörösök, proletárok...! TÁBORI GYÖRGY hetett, amint megpattant a lány válla. — Ne... — suttogta a lány. — Csak nem szégyenlős, kis höl. gyem? Rendben van ... Gyerünk, igyunk valamit. -­Leültek, és ittak. Csati fölkérte Magdát, Markos pedig Marit. S amíg ők táncoltak, Forrai odaha­jolt Klemen! Gábor füléhez: — Fölmegyünk a Magdához... A lányt is visszük... Eredj, sze­rezz valahol piát... Klement szó nélkül felállt, és kiment a bárból. Amikor a táncoló-párok is visz­­szajöttek, Forrai suttogva adta élő az ötletét. Magda azonnal bele­egyezett Csak egyetlen kikötése volt, de ezt nem akarta fennhan­gon elmondani, hanem odabújt Forraihoz és fülébe suttogta: „Kárpótolnod kell valamivel, hogy veletek töltöm az éjszakát. Mert remélem, megtanultad már: ná­lam ingyen semmi sem megy. S különben, a házigazdámnak is fi­zetned kell, ha fel viszlek oda ben­neteket ...” — Mennyit? — kérdezte hango­san Forrai. — Hülye... csendesebben —

Next

/
Thumbnails
Contents