Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-27 / 97. szám

4 1962. április 27., péntek Munkácsy-hét Gyulán A barátság virágmagvai A JÖVÖ HÉTEN Gyulán Mun­kácsy-hét emlékezik arra, hogy Munkácsy Mihály száz esztendő­vel ezelőtt indult el művészi pá­lyáján. Most, amikor a Munkácsy­­hét különböző rendezvényeit fal­ragaszok, meghívók hirdetik és tele van a város Munkácsy nevé­vel, alkalmas időpont arra, hogy személyével, pályakezdésének kö­rülményeivel behatóbban foglal­kozzunk. Remélhetőleg Czeglédi Imre alapos adatgyűjtése nem so­káig marad kézirat és kiadva, sok apró részletet tisztáz majd Mun­kácsy gyulai tartózkodására vo­natkozóan. Mi most nem is ezek­kel az apró, de az egész Munká­­csy-kérdés szempontjából nagyon is fontos kérdésekkel kívánunk foglalkozni, hanem néhány elvi je­lentőségű kérdést akarunk tisz­tázni. Ügy véljük, hogy kötelessé­günk ez, mert Munkácsy életkö­rülményeit oly sok hamis, célza­­tos és a valóságnak meg nem fele­lő emlékezés, regény és egyéb írás torzította el, hogy bizonyos tisz­tánlátás nagyon is szükséges. Mindenekelőtt rá kell mutat­nunk Gyula városa rendkívül nagy jelentőségére Munkácsy Mi­hály életében. Ez a szempont el­eddig eléggé elsikkadt. Ennek igen sok oka volt, csak a két legfon­tosabbat említjük; nevezetesen azt, hogy nem volt illő egy egysze­rű, árva inassal olyan sokat törőd­ni. s az, hogy a világhírnév után pedig menteni kellett a zord, sőt embertelen nagybácsit, Reök Ist­vánt. PEDIG GYULA VÁROSA — mint mondtuk is — rendkívüli je­lentőségű Munkácsy életében. Elő­ször is azért, mert mikor idejött 6Úlyos betegen Aradról nagybáty­jához, Reök először méltányolta a gyerek betegségét, először próbál­ta gondviselői hivatását betölteni és felhagyott a beteg inasgyerek hajszolásával. Ez az elviselhetőbb viszony tette azt is lehetővé, hogy Reök István megengedte unoka­öccsének, hogy eljárjon Fischer Károly rajztanítóhöz. Igaz, hogy csak azért, mert annak — úgy­mond — az asztalosmesterségben hasznát veszi; tehát messze kerül­ve minden esetleges művészi gon­dolatot. De ez is nagy haladás volt és elhatároló jellegű Munká­csy egész életére nézve. Fischer bácsi pipafüstös műhe­lyében nyűt számára meg az át. Bármely szűk, ködös és ismeret­len buktatókkal teli út is volt ez, mégiscsak itt vezette rá Szamossy Elek. Szamossy, ez a különben je­lentéktelen festő, a művészt, a művészetet hozta Munkácsynak s élete egyetlen értelme az volt, hogy meglátta Mumkácsyban a te­hetséget s nemcsak meglátta, ha­nem küzdött is érte a maga lehe­tőségei szerint. Először is úgy, hogy embernek tekintette a kis inast, engedte önállóan dolgoz­ni, kedvet csinált neki a festés­hez és még inkább a rajzhoz. És ami érméi is fontosabb, meghar­colta a maga harcát Reök István­nal a gyerekért, aki, ha nehezen is és jellemzően azzal a kikötéssel, hogy tőle Munkácsy semmi anya­gi támogatást sem várhat, de elen­gedte Munkácsy! Szamossy val. Elengedte művészi pályájára. MUNKÁCSY rövid gyulai tar­tózkodásának tehát végeredmé­nyében az a legfontosabb jellem­zője, hogy sanyarú körülményei ellenére gyermekkora után, hosz­­szú hányattatással a háta mögött, először itt volt boldog. Boldogsá­gát az jelentette, hogy emberibb körülmények közé került családi­lag is és itt került végre olyan körülmények közé, kapcsolatba olyan emberekkel, akik megláttak benne valamit, maguk közé szá­mították, emberszámba vették. Ezt a boldogságot tetőzte be az, hogy rajzolhatott, festhetett, és hogy végül is, szakítva az asztalos­sággal elindulhatott a művészi pá­lyán. Ennek a pályának első lépései Ali Emma csoportosítja a be­csomagolt magokat a szovjet pajtások leveleibe. Dankó Imre is itt, Gyulán történtek. Túl a Fischer bácsi és Szamossy Elek szakmai jellegű oktatásain, itt kezdett az elhanyagolt legényke tanulni. Ezen a téren is Szamossy­­nak köszönhet sokat. Meg tudta mutatni az autodidakta legényké­nek, hogy mit és hogyan tanuljon. Munkácsy gyulai időzése alatt sokait pótolt hiányos műveltségén s megteremtette azt az alapot, amivel azután később nyugod­­tabban tanulhatott. IGEN FONTOS szempont még az, hogy Munkácsy gyulai tartóz­kodása alatt sok élményre tett szert. Bármilyen rideg is volt hoz­zá Reök István, a 48—49-es sza­badságharcra való visszaemléke­zéseivel, radikális felfogásával hatással volt Munkácsy eszmevi­lágára. A nyitott szemmel járkáló legényke naponta látta a várme­gye rabjait a pandurlaktanya kö­rül, elmélázott a vár előtt és mély barátságot kötött a Kratochvili fiú­val, későbbi nevén Gyulai László­val. Bizonyára mindketten itt lát­ták meg azokat a tájakat, tájrész­leteket, alakokat, az élet elesettje­it, beszédes épületekét, amelyeket aztán későbbi éveikben is még pa­pírra, vászonra vetettek. A gyulai Munkácsy-hét azt a célt szolgálja, az emlékezésen túl, hogy megmutassa Gyula szerepét Munkácsy pályakezdésében. Arra is törekszik, hogy a romantikus kegyelet üledékétől megtisztítva vigye bele a köztudatba Munká­csy pályakezdésének, itteni idő­szakának egész életművére kiható körülményeit. o A bucsai úttörők több mint ti­­zenkétfajta virágmagot termeltek az elmúlt nyáron a járdaszéleken és az iskola-kertben azzal a cél­lal, hogy a szovjet pajtásoknak el­küldik, és cserébe a Szovjetunió­ban termelt virágmagvalcat kap­janak. A téli őrsfoglalkozásokon a virágmagokat rendezték, szor­tírozták, és küldték a szovjet paj­tásoknak. A bucsai úttörők azóta kétszáz levelet kaptak, amelyben megköszönik az értékes virág­magvakat, és utánpótlást kérnek. A kispajtások a tartalékból még igyekeznek küldeni, hogy mire a virágvetés ideje elérkezik, a szov­jet pajtások megkapják. o Hol játsszanak?! Békéscsabán örvendetesen sok a szép, egészséges, pirospozsgás gyermek. Különösen mos! tűnik ez fel, amikor a tavasz kicsalo­gatja őket a szabadba, A szabad­ba, de hova... A városban több ezer olyan gyermek él, akik még a „játékos” korosztályhoz tartoznak, akiknél a tanulás mellett életszükséglet még a játék, a mozgás, a szabad­levegő. Csak játszótér nincs elég! Egyes városrészekben egyáltalán nincs, máshol meg — így az újonnan fel­épült bérháznegyedben pedig el­felejtették „betervezni”! tak ezzel a figyelmeztető hiány­nyal. Az iskolaudvarok — a III. és a IV. számú iskolában főleg — kicsinyek. A lakóházak udvarai zsúfoltak, a parkok tilos területek a gyermekek részére. Játszótér viszont alig van. Segíteni kellene ezen a helyze­ten, mégpedig gyors intézkedés­sel. (K—K) A virágmaghoz pontos leírást, rajzot, kezelési tanácsot készítenek az úttörők, természetesen oroszul. Képünkön a Napsugár és a Ba­goly őrs készíti a postát. Ma lottósorsolás Békéscsabán Plakátok hirdetik, hogy ma délelőtt 10 árakor Békéscsabán pördül meg a lottógömb. Tulaj­donképpen kettős sorsolásról van rüa n exm ö tletem szó, miután ez alkalommal a 17. játékhét nyerőszámait és az ápri­lis havi jutalomsorsolás nyerő­hetét húzzák ki. A számhúzókat a közönség soraiból sorsolják ki a számozott, díjmentes belépője­gyek alapján. A számhúzók egy­­egy ízléses lottóbabát kapnak ajándékba. Német—- magyar barátsági estek A Hazafias Népfront Békés me­gyei bizottsága április 28-án Kö­­rösladányban és 29-én Battonyán német—magyar barátsági estet rendez. A barátsági est gyűlésén részt vesz Kurt Schubert, a Né­pek Barátsága Liga főszerkesztő­je, aki a Német Demokratikus Köztársaságról ad tájékoztatót a gyűlés résztvevőinek. Nem csináltam statisztikát — ezt csinálják meg az illetékesek —, hogy a város játszóterein a csabai gyerekek hány százaléka férne el, és arról sem, hogy e ját­szótér homokozóiból hány apró­ság kisvedrét tudnánk megtölte­ni. Valószínű nem lenne kedvező e kép, mert a játszótérlétesítés igénye, óhaja és szükségessége állandóan visszatérő kérés. Vagy inkább követelés? így még reáli­sabban hangzik. Legutób a pedagógus pártszer­vezet taggyűlésein is foglalkoz-Kulturális napok Orosházán Az orosházi Petőfi művelődési ház igazgatósága ez évben ismét megrendezi a hagyományos ..Oros­házi kulturális napokat”. Ez alka­lommal április 26-án, csütörtökön este tartották meg az ünnepi meg­nyitót, melyen Pataki József, a nép­művelési állandó bizottság tagja mondott megnyitót. Ezután a mű­velődési ház irodalmi színpada mutatta be „Lenin csillagvetése” című zenés irodalmi összeállítását. Április 30-án nyitják meg a kul­turális napok alkalmával rendezett képzőművészeti és fotókiállítást a művelődési házban. Ugyancsak itt május elsején Irodalom, zene, tánc rftnin ~l színvonalas műsoros estet rendeznek, melyen a legkiválóbb együttesek éis szólisták szórakoztat­ják az ünneplő közönséget. A kulturális napok további elő­adásait május 17-én tartják meg, melyen Friedrich Wolf: Hazafiak című drámáját mutatják be. Május 20-án, vasárnap délelőtt a város húsz legjobb szavalójának részvé­telével szavalóversenyt rendeznek. Este szellemi vetélkedő lesz „Séta a bölcsőhelyem körül" címmel, me lyen a résztvevők bemutatják Vá­ros-Ismeretüket Május 27-én, a nemzetközi gyermeknapon nagysza­bású bábelőadással zárják a kul­turális napok programját. Jól tudóim, hogy ez a mi szép magyar nyelvünk egyike a legnehezebbeknek a világon. Személye­sen is tanúsíthatom, hiszen már ötvenedik esztendeje gyakor­lom, még sincs a kis­­ujjamban. Az sem vi­gasztal, hogy szép számmal akadnak honfitársak, akik még annyira sem tet­ték magukévá Károli Gáspár, Arany Já­nos, József Attila ál­tal oly pompázatosán kamatoztatott szókin­csünket, mint én. Fu­ra csodaképpen még­is akad eme, nálam­nál is hátrányosabb nyelvtudással bírók között nem is egy, aki átlépve hiányos­sága felett, gátlás és rettenet nélkül fog súlyosabb feladatba, s vakmerőén ragad mondataiba idegen szavakat. Két ilyen gátlás és rettenet nél­küli szókincsgyarapí­tó hölgy tette lehető­vé az alanti párbe­széd megörökítését. A Velencei tó felé robogó vonaton hal­lottam: — Hogy az a ter­rorista milyen csodá­latos ornamentikával énekelte drágám a Karuzót! Fenemená­­lisan! — Hol, édesem? — A filharmóniká­­ban. — Ordenáré lehe­tett, szívem! — Meghiszem azt! — Én is hallottam egyszer egy koldus­turistát a szigeti sza­badtérin. Mezőszob­rászban máriázott. — De milyen szép az a gladiátorcsokor az öledben! Kitől kap­tad? — A vőlegényem­től. De nem gladiá­tor, te kis csacsi, ha­nem radiátor... Más alkalommal egy lakógyűlésen je­gyezhettem fel az utókor számára egy vehemens felszólaló dörgedelmes monda­tát: — Szuterén jogunk. lakótársak, hogy a tisztasági versenyben konzervensek le­gyünk! Mire valaki a hall­gatóság soraiból köz­bekiáltotta: — Nemcsak szute­rén jogunk, de man­zárd kötelességünk is! Ezek után bátorko­dom megjegyezni, hogy nemcsak szute­rén jogunk, de man­zárd kötelességünk kerülni az idegen szavakat, ha helyük­be megfelelő magyar kifejezés akad. Itt van például ez a „koprodukció”. Véle­ményem szerint a „ko” meg a „produk­ció” helyett sokkal zengzetesebb és kife­jezőbb a „közös film­gyártás”, „közös ter­melés”, „közös alko­tás” — kinek miként tetszik. Van egy ötletem! Mi, Magyarországon élő magyarok, beszél­jünk magyarul, egye fene! Gj Rezső A sorsolást 9 órai kezdettel a Belkereskedelmi Minisztérium áruházi igazgatósága és a Körös Állami Áruház közös rendezésé­ben vidám, zenés divatbemutató előzi meg a brüsszeli világkiállí­táson részt vett manekenek köz­reműködésével. A vidám műsor keretében Záray Márta és Vámo­si János is fellép. A rendező-szerveknek komoly fejtörést okozott a sorsolás szín­helyének megválasztása, ezért két irányú előkészületeket tettek. Az utóbbi napok rendkívül ked­vező, nyárias időjárása alapján minden jel arra mutat, hogy a sorsolás minden bizonnyal a Szé­­chenyi-ligeti szabadtéri színpadon kerül megrendezésre, ahol azt akár 4—5 ezer érdeklődő is vé­gignézheti. E tervbe most már legfeljebb az időjárás esetleges kedvezőtlenné fordulása szólhat bele, amely nem várt esetben a sorsolást a Jókai Színházban rendezik meg. A lottógömb, és a sorsolási esz­közöket szállító gépkocsi már teg­nap megérkezett városunkba, s az illetékesek ma reggel döntenek véglegesen a sorsolás színhelyé­ről.

Next

/
Thumbnails
Contents