Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-26 / 96. szám
4 KÉPÚJSÁG 1962. április 26., csütörtök Vallás vagy babona? A megyei népművelési tanácsadó szerepe megyénk kulturális életében A minap felkerestük Püski Gá-Trenesényi-Waldapfel Imre aka. démikussal a kJ asszika-filológia kiváló művelőjével beszélgettünk a vallás és a tudományos világszemlélet kibékítheitetlenségéről. Be elsősorban arról a vallásos ide. ©lógiáról, amely ellentmond önmagának is. A babona az a hiede. lem és szokás, amely természetfölötti tényezőkre hivatkozik. A különböző egyházaik tanításaiban ez a definíció igen gyakran elő is fordul. Be ez a meghatározás tudományos szempontból teljességében hasznavehetetlen. — Miért? — kérdeztük az akadémikust. — Azért — válaszolta —, mert ahány egyház, annyi vallás, s anynyiféleképpen határozzák meg a hiedelmeket, meggyőződéseket és előírt szabályokat. Ebből következik az is, hogy nemcsak annyiféle dogmarendszer és szokásrendszer van, ahányféle vallásközösség, hanem egyben ebből szükségképpen befolyásoltatva annyiféle rendszere van a babonának is. — Szemben állnak-e az egyház által helyeselt, javasolt, intézményszarűen bevezetett szokások a babonával? — Fogadjuk el, hogy igen — válaszolta a professzor. — De akkor azt is fogadjuk el, hogy nem babona az a meggyőződés, hogy a jó közlekedési szabályoknál, a motor előzetes karbantártásánál és megvizsgálásánál és nem utolsósorban hozzáértő, óvatos hajtásnál célravezetőbb az autóbalesetek ellen, ha az autókat felszereljük az egyház által megáldott Szent Kristófplakettel. Az autósok védőszentje Példaképpen mondotta el a professzor a következő igaz történe: tét: — 1931-ben rendkívüli módon elszaporodtak az országban az autóbalesetek. Ezért egyes hivatali személyiségek úgy vélték, hogy ennek megakadályozására a legjobb lenne Szent Kristóf védőszent napjának ünnepélyes megrendezése és az autóknak egyházi áldásban részesített Szent Kristóf-plakettekkel való ellátása. — Ez nem tréfa — mondotta a professzor. — Egy évvel később, Budapesten. a városligeti tó mellett, ott, ahol Botfai-Hűvös István Szent Kristóf szobra áll, megtörtént az első autószentelés. Ezt évről évre követték különböző. egyre nagyobbszabású ünnepségek, amelyeken részt vett, sőt előtte misét pontifikáit hol a hercegprímás, hol a pápai nuncius, hol más magas beosztású egyházi férfiú. Ezt az előkelő ünnepséget, mint a törénetből kiderül, a Magyar Királyi Automobil Klub rendezte. Békéscsabán, a megyei könyvtárban tartotta alakuló ülését április 25-én -az ünnepi könyvhét előkészítő bizottsága, melynek tagjai a tömegszervezetek, a megyei művelődiósügyi osztály, a megyei könyvtár és a könyvárusító kereskedelmi szervek képviselői. Építtetők, figyelem ! Mintás konyhai cementlapok nagy választékban kaphatók. A vásárlók kívánságának megfelelően a rendelések teljesítését rövid határidővel vállaljuk. Endrödi Földművesszövetkezet betonáru üzeme. 211 Az ünnepségen a klub tagjai, az’ úrvezetők felekezeti különbség nélkül részt vehettek. Az ünnepség után gondoskodás történt arról is, hogy a védő talizmánt a szegény sofőrök is beszerezhessék — ha éppen akarják. — Itt tehát — érvelt a proieszszor — az egyház által hivatalosan elismert, jóváhagyott, szervezett szokásrendszerekről van szó. Babona volt ez? Az, de az egyház által hivatalosan felkarolt babona. Csodák — érvek — tapasztalat — A tudomány szükségképpen mindig érvekkel és tapasztalatokkal dolgozik, a tudomány szükségképpen a tekintélyektől elvileg függetleníti magát. Ez nem azt jelenti, hogy a tudományos kutatásban nincs tradíció, és nem építünk az elődök munkájára. Fontosabb azonban számunkra annak az összefoglaló hangsúlyozása, hogy a vallás és a tudomány alapvető áthidalhatatlan ellentmondását éppen az a tény hangsúlyozza, hogy a vallás mindig és minden vonatkozásában a csodákra hivatkozik. A tudomány mindig a természetre, és hozzátehetjük, a társadalom törvényszerűségeit is felhasználja. A professzor ezután hangsúlyozta, hogy a tudomány szükségképpen mindig érvekkel és tapasztalatokkal dolgozik. A tudomány a tekintélyektől elvileg függetleníti magát. Ez nem azt jelenti, hogy a tudományos kutatásban nincs tradíció. Ellenkezőleg, arra is építünk, de mindig az elődök eredményeinek kritikai felhasználásával. Egyetlenegy tételt sem használtunk fel, mint saját tételeink igazolását anélkül, hogy a bizonyítást magunk el ne végezzük. Tekintély és kinyilatkoztatás A vallás számára mindig kéznél van a tekintély, a kinyilatkoztatás valamilyen formája, akár a Sinaihegyi kőtáblákról van szó, akár a múzsák kinyilatkoztatásáról a Helikon hegyén. Ügy mutatja ezt meg az olyan aránylag új keletű vallás is — hangsúlyozta a professzor —, mint a mormonoké. — Smith, hogy elhiggyék a tanítását, előállt egy „isteni sugallatra” megírt könyvvel. Éneikül, tehát a kinyilatkoztatás hitelének valamilyen formája nélkül a vallás nem hódíthatott. Tehát szükségképpen mond le az érvekről és a tapasztalatokról, szükségképpen helyezkedik a feltétel nélküli hit állásMegbeszélték a május 27-től június 3-ig tartó könyvhét főbb programját. Ezek szerint az ünnepi héten a könyvismertetés és árusítás mellett hő — olvasó-találkozó, irodalmi estek, ankétok, kiállítások, könyvbálak, irodalmi fejtörők és még sok egyéb, az olvasómozgalmat segítő rendezvény, esemény lesz, A könyvhét alkalmával több ismert költő, regényíró, ifjúsági regények alkotói látogatnak el megyénk több helységébe irodalmi estre, ankétra, hogy közvetlenül találkozhassanak olvasóikkal. A megyein kívül ünnepi könyvheti bizottságok alakulnak a városokban, járási székhelyeken és községekben, úgyszintén a különböző üzemekben is. A megyei bizottság a járási bizottságok munkáját, előkészületeit közvetlenül is segíteni tagja. pontjára. A hitet csak tekintéllyel lehet fenntartani. Rendkívül érdekes, hogy a polgárság reakciós fordulata után egy olyan, egyébként igen kiváló történész, mint Macaulay, a vallás és a tudomány különbségét éppen abban látja, hogy a tudomány folytonosan fejlődik, a vallás pedig soha nem fejlődik, hanem szükségképpen mindig önmagában marad. Nem a papok találták ki Végül Trencsényi-Waldapfel akadémikus a polgári felvilágosodás ateista propagandájáról beszélve hangsúlyozta, hogy az természetesen, az egyházat és minden vallást szükségképpen támadott, márcsak azért is, mert a feudalizmus támasztéka volt. Elsősorban a katolikus egyház, de a tudomány fejlődésének, az ipari fejlődésnek érdekét szolgáló természettudományi fejlődésnek is gátat vetettek a különböző egyházi tilalmak. A polgári felvilágosodás ennek az ateista propagandának keretében már igen komoly lépéseket tett a vallástörténelmi vizsgálódások irányában, de egy alapvető hibaforrást nem tudott kikerülni. Ez olyan hibaforrás, amely a polgári felvilágosodást materialista célkitűzésed ellenére bizonyos értelemben idealista jellegivé teszi. Az az álláspontjuk, hogy a vallás a papok kitalálása. A marxizmus-leninizmus klaszszikusai tárják fel ennek a nézetnek tarthatatlanságát. A vallást nem a papok találták ki, ez nyilvánvaló, mert hiszen a papok nem is lehettek addig, amíg nem volt vallás. A vallás történeti feltételek között jött létre. A természeti hatalmaik fantasztikus visszatükröződése az emberi tudatban, olyan természeti hatalmak visszatükröződése, amelyek hatását érezte az ember a maga életében, de amelyeken reálisan úrrá lennie nem sikerült, és amelyeket a maga természetes Mivoltában abban az időbdn felfogni sem tudott. R. F. K. dást, hogy az okos ember azt is eltagadja, amije van, a szamár meg azzal is kérkedik, amije nincsen, Rívó Pétert a világ legokosabb emberének kellene tartanunk, Mert Rivónak ebben olyan tehetsége van, hogy még a csizmát meg a nadrágot is le tudja hazudni, tagadni magáról. Ügy tud sírni, de úgy, hogy aki hallja, legszívesebben egy tízest nyomna a markába, csakhogy megszabaduljon tőle. Péter sír is lépten-nyomon: panaszát hallja a munkacsapat, a vezetőség, a tanács, az utca és a kocsma, tehát minden fontos falusi fórum, minthogy ahol megjelenik, másról nem is lehet szó, csak az ő keserves életéről, nagy nyomorúságáról. Elmondja, hogy minden gúnya, ami rajta van. kölcsön jószág, tegnap már egy sütet liszt nem volt otthon, enni sem tudnának, ha meg nem szánja őket egy szakajtényival a szomszédasszony.' A szalonna, hej. az már régen elfogyott, de még csak sült zsír sincs a kamrában, amivel meg lehetne egy kicsit kenni a kenyeret. Az egerek is elpusztulnak már a pad- Jláson, mert egy szem gabona nem • sok, annyit sem látnak. : Zárszámadás után különösen ke{servesre hangolta nótáját Péter, s • úgy rítt, mint a húsvéti csirke a • vércse karma között. Ha pedig hiivatalos emberrel jött össze, még •erre is ráduplázott azzal a célzattal. • hogy értsék meg: ennek a fene nagy {szegénységnek egyedüli oka a szö; vetkezet. • Mikor a járási titkár megszólí- i tóttá a melegházban, Péter még Ti•borc fájdalmas panaszát is túllici• tál-ta. Csinálta pedig mindest olyan íhitelesen és élethűen, hogy a tit- 5 kár kétségbeesetten összecsapta a • tény er ét. bort, a megyei népművelési tanácsadó vezetőjét „székhelyén”, Békéscsabán a Balassi művelődési otthonban, azzal a céllal, hogy munkásságuk célja, mikéntje felöl tájékoztathassuk az olvasókat. — Igáz-e — hangzott első kérdésünk —, hogy a megyében, de még itt Csabán sem ismerik ennek az intézménynek a tulajdonképpeni rendeltetését? — A nagyközönség részéről lehet, hogy így van — válaszolta Püski elvtárs —, de a népművelési terület dolgozóira nézve ez már nem lerme hízelgő. Szerencsére abban a helyzetben vagyunk, hogy a tanácsi — azon belül a népművelési —, valamint a szakszervezeti apparátusban rendszeres járási kulturális tanfolyamaink, előadásaink révén és közvetlen, személyes kapcsolataink útján mindenki, akit csak érint, megismerhette a megyei népművelési tanácsadó szerepét, tevékenységét. Amióta pedig a megyei film- és szemléltető eszközök tára a mi kezelésünkben működik, azóta a megye valamennyi községében, intézményeiben tudnak létezésünkről. — Mióta működik a megyében, milyen szerv égisze alatt és milyen közvetlen feladattal? — teszszük fel a további kérdést. — 1960 augusztusa óta, a megyei tanács v. b. művelődésügyi osztályának az intézményeként. A távlati terv azonban az, hogy a népművelési tanácsadó egy megyei művelődési házként kijelölt helyen (jelen esetben ennek a Balassi művelődési otthon tekintendő, ahol most is dolgozunk) a továbbiakban önálló módszertani szervként működjék. Feladatunk elsősorban a népművelési munkát végzőknek a képzése és továbbképzése. Ennék érdekében a függetlenített népművelési dolgozókat negyedévi konferenciák és nyári tanfolyamok formájában rendszeresen képezzük. Azután a szakvezetőknek szakmai képzése. — No, majd segítünk magán valahogy, ha már ennyire bajban van — mondta Péternek, s azzal már karon is kapta, majd betuszkolta az udivaron várakozó autóba. — Először elmegyünk magukhoz, hogy lássuk a szegénységet, azután SZEGÉNYSÉGI BIZONYÍTVÁNY meg betekintünk a tanácshoz, hogy mit lehetne tenni. Péternek1 idegesen ugrált az ádámcsutkája, szívesen visszafordult volna, mondta volna már, hogy hát azárt éppen nem olyan fekete az ördög, de már késő volt. A gépkocsi fékezett a Rivó-porta előtt, s ki kellett szállni. A motorzügásra előjött az aszszony, lelkendezve fogadta a vendéget. aki mögött Péter integetett, kacsingatott. — Á titkár elvtárs... — csetlett-botlott Rívó. — Eljött megnézni, hogy s mint élünk. — Jöjjenek csak beljebb — lelkesedett Rívóné —, benn szokás fogadni a kedves vendéget. Aztán egy kis bor is, disznóé ág, miegymás is ott benn akad. Rívó újra integetett, fejét rázta, szemeit meresztgette asszonyára, aki úgy értette, rosszul szólt, ezért újra nekilendült. — Vagy ha a bort nem szereti, hát akad még egy kis pálinka ie. Ha a hideg disznófélét nem szeretné, van jó töltött káposzta, de rittyenthetek egy kis jó rántottat, ■wagy, ha nem sietnek, jófajta csir— Ez a tevékenység mikor kezdődött? — Két évvel ezelőtt, s azóta rendszeresen csináljuk. Az ilyen tanfolyamokon, továbbképzéseken asnépművelésnek mindig ama ágazatai kerülnek előtérbe, amelyekben a megye területén előre kell lépni. Az utóbbi időkben például elsősorban a klubéletről, a klubmunkáról, a klubvezető-képzésről, a művelődési otthonokban folyó politechnikai és mezőgazdasági szakköri munkáról, a művelődési intézményekben szükséges közönségszervezésről, gyermekfoglalk.oztatásökról van szó. — Ehhez a nem csekély menynyiségű és sokoldalú munkához hányán vannak? — Három fő függetlenített, itt a központban, és nyolc szakreferens a megye területén. — Vajon ez a szerény létszám nem von maga után olyan veszélyt, hogy kpzérdekű feladatkörüket nem annyira mélységében, mint inkább csak a felszínen, felsorolásszerű ütemben fogják végezni? — Nem, mert nem vagyunk magunkra utalva. Ssegítenek bennünket a különféle szakágazatokban a képzőművész-, a fotós-, a mezőgazdasági, báb-, népitánc-, színjátszó-, ének-, zene-szakemberek, általában az iskolánkívüli népművelés szakágainak ismerői. — Két évi munkájuknak mutatkozik-e gyakorlati eredménye? — Természetesen. Vannak már bázishelyeink, ahol a korszerű népművelési módszereinket a valóságban is alkalmazzák, például: Orosházán. Békéscsabán, Eleken, Gyulán, Mezőkovácsházán. Biztató a helyzet Vésztőn, Füzesgyarmaton, Mezőberényben is. Tervszerűen haladunk az egész megyében. Közlekedés dolgaiban gyatrán állunk, holott ez úton meggyorsíthatnánk a munkát. Reméljük azonban,’hogy ez az egyetlen problémánk mielőbb megoldódik — fejezte be tájékoztatását Püski Gábor elvtárs. kepaprikást is. Ami éppen a legjobban esik. A mondát végét már a tisztaszobában hadarta az asszony, ahol székkel kínálta a vendéget, meg a gépkocsivezetőjét. Közben az urát is rendbeszedte. — Te meg, Péter, kapj már magadra valami rendesebb gúnyát, ne ebben a dolgozó-bekecsben ténferegj itt a vendégek körül, aztán segíts, mert én nem tudok pálinkát szívni a hordóból, a muskotály meg még nincs megkezdve. Péternek szót kellett fogadni, mert otthon neki volt legkisebb rangja, így kapta hát magát, egy csinos, szürke öltönnyel áthallagott a másik szobába, átöltözött, s hozta a bort meg a pálinkát. Tölteni is neki kellett. — Hát akkor ... egészségünkre! — emelte meg a poharát kényszeredetten, de a titkár nem nyúlt a pálinkához. — Nincs szívem egy éhező, szegény családnál enni-inni. Meg nem is azért jöttem. Inkább intézzük azt a sagélyügyet, aztán megyünk, mert sietős a dolgunk másutt is. — Segélyt? — ragyogott föl az asszony szeme. — Az bizony a legjobbkor jönne, mert az uram motort akar venni. Hiába papolok neki, hogy jobb lenne egy televízió, ő csak a motort fújja. De ha egy kis segélyt kapnánk, akkor tán mind a kettő meglenne még a tavaszon. — Csak egy bökkenő van — vakarta meg a fejebűbját a titkár. — Mivel indökoljuk? — Mivel? A szegénységgel! — vágta rá az asszony. — Mert azért, hogy jól élünk, mégiscsak szegények vagyunk ám. Mink már így szoktuk meg. Sz. Simon István Megalakult az ünnepi könyvhét megyei előkészítő bizottsága Ha elfogadnánk azt a szólásmon-H. R.
