Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

1962. április 22., vasárnap N ÉP ÚJ S ÁG 7 SPORT SPORT SPORT Mit hoz a vasárnapi forduló? Esélyek az NB Ill-ban és a megyei I. osztályú bajnokságban A ikefllemes időjárás az elmúlt va­sárnap is sok szurkolót csalt ki a lab­­darú gő-pályákra. Biztos, hogy ezen a vasárnapon is több ezren látogatják meg a sporttelepeket és hogy a nézők­nek jó labdarúgásban lesz-e részük, az elsősorban a játékosokon múlik. A baj­­nokjelölt Békéscsabai Építők csapata saját pályáján fogadja a Szarvasi SC együttesét. Az Építők az elmúlt három vasárnap kissé kiábrándítóan játszot­tak. Hogy ennek má az oka, erre talán legjobban a játékosok tudnának vála­szolni. A 2:ö-ás jászberényi vereségük nagy csalódást okozott. A rátékosok szerint közrejátszott az is, hogy a mér­kőzés előtt csupán néhány órával ér­keztek meg, s az első félidőben mere­ven mozogtak. Joggal kérdezhetjük: miért nem tudták azt megtenni, amit Szegeden, hogy már az előtte való na­pon elmentek? Erre a kérdésre persze egyedül a vezetőség tudna választ adni. Békéscsaba szurkolói szeretnék, ha az Építők bekerülnének az NB II-be. Igazuk van azoknak a sportemberek­nek, akik azt mondják, hogy soha nem volt ilyen lehetősége az Építők csapa­tának, hogy feljebb kerüljön egy osz­tállyal. Ehhez azonban természetesein az kell, hogy a játékosok is szíwel­­lélekkel küzdjenek a pályán, és a ve­zetőség is tegyen meg mindent azért, hogy végre Békéscsabán is legyen egy NB n-es csapat. Az Építők csapata je­lenleg olyan játékosokból áll, akiknek egyéni tehetségűik megvan arra, hogy ezt a bajnokságot megnyerjék. A mai mérkőzésem reméljük, kilábalnak a hullámvölgyből és jó játékkal, sok góllal örvendeztetik meg a lelkes szur­koló-tábort i A Gyulai MED ŐSZ csapata az elmúlt fordulóban kiválóan szerepelt. Senki sem várta azt, hogy a Szegedi VSE csa­patától mind á két bajnoki pontot el­veszik. A MEDOSZ játékosainak lelke­sedése azonban meghozta a sikert. Ma a Szolnoki Kinizsit látják vendégül. Ha a gyulaiak megismétlik az elmúlt mér­kőzésen mutatott jó formájukat, akkor minden esélyük megvan arra, hogy a két bajnoki pontot otthon tartják. Ez a csapat már bebiztosította magát az NB Hl-ban, hiszen a pontszáma ele­gendő arra, hogy bent maradjon. Most már csak az kell, hogy továbbra is erősítse a helyét és a szurkolók, vala­mint a vezetők megelégedéséle jó já­tékkal rukkoljanak ki. A Békéscsabai MÁV futballistái Csongrádra utaznak. A MÁV még je­lenleg a kiesés éllen küzd és minden erőre szükség lesz, hogy Csongrádon ne szenvedjenek súlyos vereséget. A Békéscsabai MÁV játékosai is bebi­zonyították (az elmúlt fordulóban), hogy tudnak jól is játszani és helyük van az NB IH-ban. Ügy gondoljuk, egy-két poszton való fiatalítással, s egy kis lelkesedéssel bebiztosíthatják ma­guknak az NB IH-ban való bentmara­­dást. Érdekes küzdelemre van kilátás a me­gyei I. osztályban is. Az utóbbi időben gyengén szereplő Gyulavári csapata Békésre látogat el. A békésiek már több meglepetést okoztak az elmúlt fordulókban. Ezek szerint ez a mér­kőzés számukra biztosnak ígérkezik, bár a gyulaváriaknak égetően szüksé­gük lenne legalább az egyik pontra. A Békéscsabai VTSK az éllovas Mezőhe­­gyesi Kinizsi csapatához utazik. A VTSK játékosai a héten edzőmérkő­zést játszottál«: a Békéscsabai Építők csapatával. A mérkőzés végeredménye 4:2 lett a VTSK javára. Ez meglepte nemcsak a szurkolókat, de a vezetőket is. Az egyik néző meg is jegyezte: — Hej, ha mindig így játszanának, akkor nem lenne baj! Valóban! De sajnos, a VTSK játékosai talán nem mindig ad­ják azt, ami bennük van.. A csapatban sok jóképességű fiatal van, akik vé­leményünk szerint sokkal többre ké­pesek. Azt mondják, hogy a battonyai csa­pat szeszélyes. Többször okozott már meglepetést. Ma Tótkomlósra látogat­nak. A tótkomlósiak az elmúlt forduló­ban gyengén szerepeltek. Példa erre az is, hogy Békés otthonukból elhozta mind a két pontot. Reméljük, ma meg­embereli magát a tsz-csapat és jó játékkal örvendezteti meg szurkolóit. A mezőkovácsházáak az éllovas Sar­­kadi Kinizsi csapatához utaznak. Még annak idején Mez 5ikovácsiiázát egyik esélyesnek tartották a bajnokság meg­nyerésére. Ez azonban nem így történt. Egyik oka talán ennek az is, hogy elég sűrűn változtatták az edzőket, ami a bajnokság kimenetelére sokszor hatás­sal volt. Az utóbbi fordulókon jól sze­replő med gyesegyházi csapat Elekre utazik. A medgyesegyháziak csapata jóképességű futballistákból áll és nem valószínű, hogy mind a két pontot Ele­ken hagyják. Természetesen ezek csak feltevések. A tavaszi fordulóban többször voat mór meglepetés, ami ezen a fordulón is lehetséges. JANTYIK TIBOR- csak a nylon ruhámat saj­nálom í...- BÓNUS PÉTER­Kedves Tavasz, jó reggelt! Annyit vártunk> itt vagy végre! Rátüsszentettél a télre s im kivirult a határ. Tapsifüles, jó reggelt! Itt a húsvét kedves napja A puttonykád telerakva Piros tojás ezrivel. Dalol ember és madár Napsugár táncol a réten Színes virágszőnyegen Nincs már fagyos gyötrelem— Holnap kedvvel kezdi el Gyermekeknek száza, ezre A vidám locsolkodást. Rajta hát! Jó mulatóst!... Kocsi bácsi gyógyulása Sári, a kis veréblány­ka vidáman ugrált a vasúti sínek között. Gyakran talált itt finom magocskákat. A búzát szállító kocsik potyogtat­­ták el az ennivalót. Hát ahogyan ott szedegeti a magokat, egyszerre csak sóhajtozást hall a közel­ből. Volt a szomszéd­ban egy rozsdás vágány, nem is használták más­ra, csak rátolták az el­romlott, megbetegedett vasúti kocsikat, hogy ne legyenek másutt útban, amíg megjavítják őket. Onnan jött a sóhajtás. Sárika jószívű kis ve­réblány volt, ezért el­határozta, megnézi, ki sóhajtozik és mi a bá­nata. Hamarosan rá is talált az öreg vasúti ko­csira. Felröppent az ol­dalára, s megkérdezte: — Kocsi bácsi sóhajtott olyan panaszosan? —• Jaj-jaj — szólalt meg rozsdától nyikorgó hangon az öreg kocsi —, bizony én sóhajtottam, kislányom. — Tessék csak monda­ni, mi a baj — biztatta Sárika —, hátha tudok segíteni! — Nem hiszem, hogy segíthetnél rajtam, kis­lányom, de azért elmon­dom a bánatomat. Tu­dod, sok mindent kell ősszel a vasútnak szállí­tania. Olyankor nincs meg­állás, mindannyian dol­gozunk, cipeljük éjjel­nappal a terheket. Hallgatott egy kicsit az öreg. aztán lassan folytatta: — Akkor történt, a nagy munka közben, hogy megáztam, s be­folyt a viz a csapágya­imba is, oda, ahol forog a tengelyem. A sok víz­tői berozsdásodtam, a rozsdától meg nyikorog­ni kezdtem. Azt hitték, nagyon beteg vagyok, s mivel nem volt idő arra, hogy alaposan megvizs­gáljanak, egyszerűen fél­­reállitottak. Azóta itt rostokolök. Pedig, de szeretnék újra együtt szaladni társaimmal a végtelen síneken, mert nincs nekem semmi ba­jom, csak egy kis olaj kellene a csapágyaimba, s mindjárt meggyógyul­nék. Kocsi bácsi elhallga­tott, Sárika meg illem­­tudóan megkérdezte: —; Tessék mondani, Kocsi bácsi, az nem se­gítene egy kicsit, ha a csőrömben hoznék ola­jat? Itt a szomszédban van egy olajoshordó, an­nak nyitva van a teteje. Én bele tudnék nyúlni a csőrömmel. Kocsi bácsi gondolko­dott, aztán reményked­ve így válaszolt: — Látod, ezt megpró­bálhatnád. —1 Máris, máris — rik­kantott örömében a jó­szívű veréblányka, s azonnal elröppent az olajoshordó irányába. Belemerítette csöröcské­­jét, aztán visszarepült Kocsi bácsihoz, s a csa­págyára cseppentette az olajat. Igen ám, csak­hogy mi volt ez a csepp­nyi kis olaj annak a ha­talmas csapágynak! Meg se látszott rajta. Megszólalt akkor Kocsi bácsi. — Figyelj csak kislá­nyom. Egyedül nem sok­ra megy még az olyan bátor lányka sem; mint amilyen te vagy. Hívd csak a társaidat, a test­vérkéidet, a barátaidat, segítsenek ők is, úgy aztán egy-kettőre elég olaj lesz a csapágyaink­ban. Nosza, elröppent Sári­ka a testvéreiért, s most már — mivel egyszerre százan is hordták az olajat — hamarosan el­múlt az öreg Kocsi bá­csi fájdalma, s újra munkába állhatott. Az­óta pedig valahányszor arra az állomásra ér, bár nem pazarló, min­dig elszór néhány ma­roknyi magot Sárikának és testvéreinek, s köz­ben így dünnyög: Köszönöm, amit ér­tem tettetek... Sárika pedig vidáman visszacsiripel: — Mi pedig azt kö­szönjük, Kocsi bácsi, hogy megtanított rá: eredményesebb a mun­ka, ha sokan összefo­gunk... GÁL PÁL JÁTÉKOK Futball-fogócska Húszan-harmincan vehetnek részt egyszerre ebben a játékban. A játékhoz egy futballra van szük­ség. A játékosok elszórtan helyez­kednek el. Az egyik lesz a fogó. A fogó lábbal vezeti a labdát és igyekszik valakit eltalálni. Ha a találat sikeres, az eltalált játékos lesz a fogó, így megy íovább a já­ték. A játékosoknak nem szabad a fogó elől a labdát elrúgni, mert aki elrúgja, az lesz a fogó. A já­ték másik változata: akit eltalál a fogó a labdával, az is fogó lesz és együtt próbálják a többieket el. találni, összjátékkal közelítik meg a kiszemelt pajtást A játék ad­dig megy, amíg mindenkit el nem találnak. Hol vagy? Kézfogással kört alakítunk. Ki­választunk egy személyt. Beköt­jük a szemét, a kör közepére ál­lítjuk, ő lesz a kérdező. Majd egy másiknak is bekötjük a szemét, öt is a kör közepére állítjuk, ő lesz a felelő. A kérdező kezébe zsebken­dőt adunk. Elkezdődik a játék úgy, hogy a kérdező felteszi a kérdést: „Hol vagy?” A másik „Itt vagyok”­­kal felel, esetleg tapssal. A kér­dező igyekszik a felelőt megfogni, vagy a kendőjével megütni. Ha ez sikerült, akkor szerepet cserélnek.

Next

/
Thumbnails
Contents