Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-03 / 78. szám

4 NÉPÚJSAG 1962. április 3., ki így született Mezőkovácshazán a báb játszás Heten vannak a bábjátszás hű­séges mezőkovácsházi buzgolko­­dói. Ábc-rendben: Bagdi Emmi Gerendái József né, Kiss Anna, Bzöllőíá Ferencné, Szuha István, Tóth Mária és Tóth Zoltánná —, belőlük áH. a járási művelődési ház bábszakköre. Látogat ásunk-Azóta elszakíthatatlanul együtt dolgozik a mi kis kollektívánk. Az ébenfekete hajú Bagdi Em­mi már a gyulai óvónőképzőben jáitszott. Ott „hivatalból” is meg kellett tanulnia a bábtechnikát. Ugyanígy volt ezzel a szőke Tóth Mária, a szarvasi óvónőképzőben. tíégigen a hét közül. Szöllősi Ferencné, Tóth Zoltánná, Bagdi Emmi és Tóth Mária rövid megbeszélése, kezdés előtt. kor közülük csupán néggyel ta­lálkoztunk, azonban tőlük is pon­tosan és híven megtudjuk ennek a kis önkéntes művészegyüttesnek a történetét. Az első, talán legille­­tékesebb tájékoztatónk a bábcso­­porí; kedves, mosolygós arcú ve­setáj e, Tóth Zoltánná. így kezdi: — Óvónő vagyok a kovácsházi egyes számú óvodában. Foglalko­így aztán Kovácsházám már ott­honosan mozogtak ebben a művé­szeti ágban. Nagy erőssége az együttesnek Szöllősi Ferencné, de Gerendainénak, Kiss Annának és Szuhai Istvánnénak is vérévé vált ez a nemes és közhasznú művé­szet. Ma már ott tart az együttes, hogy kijár más községekbe. Az utánpótlásra is van gondjuk. Ä1-Egy Itis bemelegítő. Kasom alapján tudtam, hogy a bábjáték nagy érdeklődést kelt az apróságok körében és ezért nagy a nevelő hatása is. Néhány mun­katársammal összeálltunk és óvo­dánkban bábozrü kezdtünk. Az Óvodai nevelés című szaklapban közölt Kis cipő és a Piros tulipán című bábdarabot „betanultuk”, s eljátszottufc. Óriási sikerünk volt a gyermeksereg előtt. Később „kitörtünk” falaink közül, s a má­sik három óvodában is játszot­taHámos iskolásokból és gámnazás­­tágból áUó három gyermekcso­portot szerveztek és nevelnek. Ezek közül az egyik csoport kez­dő, szeptember óta tanul és mű­ködik, a másik kettő már haladó. A területre járásból és az ifjú bá­bosok neveléséből látszik, hogy a mezőkovácsházi bábszakkör ve­zetője és tagjai mennyire tudatá­ban vannak sokoldalú szerepük­nek, feladatuknak. Ez eredménye­ikben is híven tükröződik. A járá­si seregszemlén őket választották Nyuszik, róka, hóember, előttetek a színen! Tapsoljatok gyerekek... tunk. Az ottaniak is megkedvelték a bábjátékot. Felfigyelt ránk a művelődési ház vezetősége és engem Békés­csabára küldtek bábtanfolyamra. Két nyáron át látogattam a tan­folyamot és ezzel működési enge­délyt szereztem. A négy óvoda bábjátszói összeálltak, s a műve­lődési ház befogadott benhünket, megalakult a mezőkovácsházi laábeaakkör. Ez 1960-ban történt. arra, hogy Békéscsabán a szem­lén, az V. bábjátékos tájkonferen­cián a bábművészetben képvisel­jék a járást. Kéll-e tehetséggel és szívvel végzett hasznos munkál­kodásukért ennél méltóbb juta­lom? A kis pásztor és A síró ba­ba című bábdarabjaikkal bizonyá­ra Csabán is méltó sikerrel szere­pelnek majd. —húr— Foto; Kocziszky László Kötüslaíany a (elszabadulás tükrében (Tudósítónktól) Az elmúlt 17 évben igen sokat fejlődött Körösladány. Erről be­szélgettünk Búzás Istvánnal, a községi tanács v. b.-elnökével, aki elmondotta, hogy a 17 év teljesen megváltoztatta az egész község életét, fejlődését. — Az 1951—52-es években állami beruházásból egy­millió forintos költséggel központi iskola épült. Üjladányban napközi otthonos óvodát építettünk 1952- ben mintegy 300 ezer forintos költ­séggel. Az újladányiaknak régi kí­vánsága teljesült azzal, hogy villa­mosították ezt a részt is. A villany bevezetésére 600 ezer forintot for­dítottunk. A lakosság társadalmi munkával segített, ® összesen 13 ezer 100 forint értékű társadalmi munkát végzett. Volt a község bel­területén egy ötholdnyi nádas, in­goványos rész, amelyet az elmúlt évben parkosítottunk. Üj, modem művelődési otthon is épült a községben, kétmillió fo­rintos költséggel. Megoldást nyert a régi piactér helyzete is, s a templom melletti téren 210 ezer forintos költséggel korszerű beto­nos piacteret létesítettünk. Ebben a lakosság tízezer forint értékű társadalmi munkával segített. A felszabadulás előtt száz év alatt nem épült annyi járda, mint az elmúlt 17 év alatt. Összesen 16 900 négyzetméternyi területen betöm­és aszfaltjárdát építettünk. A családi házak építése is igen szép ütemben halad, s közel 380 családnak épült új ház az elmúlt években, részben saját erőből, részben állami segítséggel. Egész új utcasorok jöttek létre. Míg a felszabadulás előtti időben a pos­ta 68 rádiót tartott nyilván, addig jelenleg 1150 a rádiótulajdonasok száma, ezenkívül 51 televízió-elő­fizető is van. Nátor János Megkezdődött a Csajkovszkij-verseny első fordulója Moszkva (MTI) Hétfőn reggél megkezdődtek a moszkvai nemzetköri Csajkovsz­kij zenei versenyek, 32 ország 159 fiatal művésze versengésének hétköznapjai. Káté László hegedűművész ked­den délelőtt lép fel. Mező Lász­ló gordonkaművészünk csak csü­törtökön kerül sorra. Adorjánt Ildikó nem vett részt a sorsolás­ban. Fellépésének időpontjáról megérkezése után dönt a zsűri. DCnltárs zöm f Néhány, önként művelösködő kulturális csoport igen rövid „élet­rajzával” kezdeném a címben fog­lalt mondandóm szövegét. A kulturális seregszemle egyik járá­si fordulójában találkoztam velük, és gyönyörködtem, annyi más né­zővel együtt, mesterkéletlen, őszinte művészetükben. Mi késztette a nagybánhegyesi asszonyok, családanyák egy ré­szét, hogy a tsz-beli, s a ház körüli munka, meg a gyerekeikkel való törődés mellett a menyecskekórus­ban való igen szép, de nem köny­­nyű szereplést is vállalják? Zele­­nák Györgyné, az egyik kórustag a 35 közül, erre igen egyszerűen válaszolt: — Mikor Ménesi Mi­hály, a kórusunk vezetője, aztán a kezdeményezők, Fiam György, a népművelési bizottság elnöke meg Gyimesi András kultúrotthon igazgató arra kértek bennünket hogy a községbeli szép szlovák meg magyar nótákat kórusban énekelve szerettessük meg a falu belieinkkel, kezdetben húzódoz­tunk ettől. Ma meg már azon cso­dálkozunk, hogy miként is tud­tunk eltenni nélküle. A hatvanöt tagú kevermesi ve­gyeskarnak. melynek életre keltő­je és vezetője a 36 esztendős Visy László tanár, többek közt olyan tagjai vannak, mint az 1910 óta énekkaroskodó Asztalos Feri bá­csi, a Kossuth Tsz kovácsa, Far­kas Ferencné, háromgyermekes családanya, hajdani traktorvezető, Torma Gábor tanító, és így to­vább, minden korosztály, nem, és foglalkozási ág. Szavaikból lehe­tetlen másra következtetni: a kul­­túrszomj hajtja őket művészi együttessé. „Éhe a szépnek, ez hajt titeket..mondta ki Ady Endre az igazat akkoriban, s ez egyre igazabb ma. Mertijoa mi más tömörítette volnídal­­együttessé Marosvölgyi Edeezö­­hegyesi vegyeskórusának agg­jait: állami gazdasági dolgckat, köztük pályafenntartókat, pja­­vítókat, állattenyésztőket? C ez az éhség, ez a szomjúság. Eác a hatására szervezett Tisek László KISZ-zenekart Almásna. ráson, s vezényelt oly lelkesfa­ragó Péterné, a battonyai giá­­zium tanárnője, s énekelték >ée Liszt. Bartók és egyéb számat gimnazistái oly művészi tökeel. — Még sokkal szebben szeretik — jelentette ki egyikük, Cty Mária. Még? De hiszen tanúiéi pihenni is kell az embernek, sjy kicsit szórakozni Is. Miből, hóm futhatná a többletre? A váláso­mét csak egy: a kultúrszij. Ezeknek a fiataloknak és az elb említett énekkarok felnőttjeik pihentetőjük, frissítőjük, szőni­­tójuk a kulturális tevékenység közös tanulás és szereplés. Sz­­séges-e meggyőzőbb érv ans, mikor M. Sándor bácsi, az eg; nagyszénás) tsz állatgondozója) fáradságos napi munka után, > ben a tavaszi latyakban képes 1 cuppogni a ..nagyfaluba”, írod mi estre? És ez még nem is m den. mert a szövetkezetiek ne’ ben azzal a kérelemmel fordul jelenlévő írókhoz, hogy látogass nak ki hozzájuk, akármikor, ho; amíg a karjuk pihen, az eszük < szórakozhassék versen, elbeszél sen miegyebén. A népet művelő minden szer minden kultúrmunkás most me mutathatja, hogy a szomjúhozó nak jól és bőven tudja mérni szocialista kultúra üdítő italát. Huszár Rezső Két kulturális kép Medgyesegyházáról OTT A KÖNYVTÁR A FŐTÉREN, a .község szájában”, csak az nem ve6sfi észre, aki nem szeret olvasni. A négyezer és egynéhány száz la­kos közül közel |iégyszáz — pillar naínyilag pontosan 388 — beirat­kozott olvasóval dicsekedhet, mert dicsekedni való is, hogy a község­ben élőiknek közel tfe százaléka ol­vas, ennek is egynegyede 14—18 év közötti, tehát abba a korosztály­ba tartoBó, amelyik — Mr szerint — hajlamos kizökkenni a könyvtárba járásból. Gál Istvánná könyvtáros szerint a 388-as létszám közel sem végleges, túl alkarnak haladni a 10 százalékon, hogy mielőbb elérjék azt a mutatós eredményt, amelyet az ötéves terv végére minden me­gyei közkönyvtár célul tűzött maga elé, a lakosság 15 százalékának rendszeres olvasóvá nevelését. A ki­látás biztató. Például a Béke Tsz maga kérte, hogy a községi könyv­tár helyezzen M hozzájuk MátGRóuy*­­támat. A tsz pártszervezete Ígérte hogy akad elv társ, aki gondját w seli és kölcsönöz benne. * ÉRDEKES „TERMÉSZETI TŰN* MÉNY” tartja izgalomban a me* gyesegyházi művelődés hajlékánál a vezetőjét, Karsai Gyöngyit, m meg mindazokat, akik ott megfut dúlnak; a nemrég épült terem eme kedik, különösen a színpad. Eg< szén púpos már. Egy negyvennyo cas darab huszárjai valóságos dón bon vertek tábort, a nézők nagy di rültségére. A „csodatévők” na „földöntúli lények”, hanem a Bi kés megyei Építő és Tatarozó Vá lalat, mely sok-sok kérés Stá megtekintette, s közölte, hogy rent behozzák, de az anyagi terhet a mt velőd esi otthon fedezze, azaz ő » selje mások hanyagságának anya) terhét. Helyes ez? — húr -« A véradásban is példát mutattak a vezetők A Mezőhegyes! Cukorgyár kul­túrtermében nagy a forgalom. Fe­hér köpenyes és vöröskeresztes karszalagos nők és férfiak fogad­ják az érkezőket. A kép már is­mert az olvasó előtt, hiszen írtunk már ilyen eseményről. Helyszíni véradás van. Mezőhegyesen azon­ban ez új, először látogattak ide a megyei Vérkonzerváló Állomás dolgozói. Talán éppen ezért, no meg a jó szervezés eredményéként sokain jelentkeztek véradásra Mezőhe­gyesen. — Hat gyermeket nevelek, ér­tük és másokért jelentkeztem én is — mondja Laczkó Józsefné. — Két évvel ezelőtt törött lábbal fe­küdtem a kórházban, s ott láttam, hogy milyen gyógyító hatása van a vérnek. Sokszor a sír széléről hoznak vissza betegeket az önzet­len véradók, ezért jöttem. S így vannak a többiek is. Cu­korgyár! munkások, termelőszö­vetkezeti tagok, villanyszerelők és vasutasok. Itt van a végegyházi Szabadság Termelőszövetkezet Kossuth-dijas elnöke, Kerekes András is, s az egész vezetőség. Szénési Lajos párttitkár, Marsi János agronómus, két brigádveze­tő, két könyvelő, a község peda­gógusai közül öten és Krizsovszki Mihály, a termelőszövetkezet 70 éves ácsa is. Pedig már túl van a véradás korhatárán, de külön en­gedélyt kapott az orvostól, hogy adhasson vért. — Nagyon rosszul esne, ha en­gem kihagytak volna — mondja mosolyogva az idős bácsi, s kicsit büszkén teszi hozzá — hetven évet megéltem, de még beteg nem vol­tam, s most is bár mindenki olyan egészségesnek mondhatná magát, mint én. Hát ezért jelentkeztem, segítem akarok másokon. — Vég­egyházáról negyvenen jöttek el és külön autóbusz hozta őket Mező­hegyesre. — Ne feledkezzenek meg a me­zőhegyesekről sem — mondja Lo­vas Pataié, vöröskeresztes titkár, aki 65 véradót szervezett be. Ma­­jer Jánosné, az újtelepi titkár 18 dolgozó ígéretet vette, hegy eljön vért adni. El is jöttek mind. Nem csoda, hisz jó példát láttak. Má­jamé maga is adott vért. A példamutatás nem hiányzik a vezetők részéről Mezőhegyesen. Sebők Antal tanácselnök is véri adott s Bessenyei Ferenc v. b. tit­kárral közösen aktívan segítettek a szervezésben. De itt van a cu­korgyár igazgatója is, Bajusz zá­­nos, a földművesszövetkezet üzem­­ágvezetője, a vasutasok, Maja Sándor vezetőjükkel együtt, 56-an adtak vért, Bujdosó Mihály, a DÁV mezőhegyesi üzemvezetőség, tői és 18 társa. Csupán az állami gazdaság maradt le, mindössze né­hány dolgozója jött el, s ez igazán nem vet jó fényt a — különben mindenben példamutató — gazda­ságra. Kasnyik JwdR

Next

/
Thumbnails
Contents