Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-17 / 64. szám
Í96S. március 17., szombat NÉPÜJSAß 3 Mit valósítunk meg a második ötéves tervben? A termelés és a nemzeti jövedelem növekedésére ala. pozva a második ötéves terv folyamán jelentősen jár vul a dolgozók anyagi helyzete. A keresők száma 300 ezerrel emelkedik, s ugyanakkor 16—17 százalékkal nő az egy főre jutó reáljövedelem. Tovább javul a lakosság élelmiszer-ellátása elsősorban a hús- és húsféleségekből, tej. és tejtermékekből, valamint magas tápértékű állati eredetű és más vitamindús élelmiszerekből. A lakosság növekvő jövedéL mének megfelelően a belkereskedelmi forgalom 1965-ig 23 százalékkal növekszik. A tervidőszak alaitt 250 ezer lakást építenek az országban. Ezek nagy részét állami beruházásból valósítják meg. Az országos terv keretében 1965-ig 804 lakást adnak át Békéscsabán, amelyből hétszázat középblokkos módszerrel építenek, 104-et pedig hagyományos módon. Az új Körösparti lakótelepen kívül 1965- ig új városnegyed épül fel a mostani Vásártéren. lakásépítés A KISZ védnöksége alatt... Ifjúsági munkatermet létesített a Harisnyagyár A Harisnyagyár nemrégen elkészült új munkatermében jól hangolták össze a munkaszervezési, üzemegészségügyi és munkavédelmi feladatokat. A gépeket úgy helyezték el, hogy a térkihasználás a legjobb legyen. Még a falak is kellemes — a Rövid hírek a Biharugrai Tógazdaságból A Biharugrai Tógazdaságban a szélvédő nádszegélyekről 120 ezer kéve nádat arattak a télen. Jórészét külföldre exportálják, a többiből pedig 40 ezer négyzetméternyi nádpallót készítettek, amit a környékbeli termelőszövetkezeteknek adnak el. A tógazdaságnak csaknem egymillió forint jövedelmet adott a nád. » Kétszázezer másodéves kishalat adott a tógazdaság a Tiszavidéki Halgazdaságnak és a gyulavári Lenin Hagyatéka Termelőszövetkezetnek. * Az ívatásra és az ivadéknevelésre tudományosan kidolgozott technológiával készül a tógazdaság. Az elmúlt ősszel rozsot és különböző pázsitfüveket vetettek, ebből mesterséges ívató ágyakat készítenek, ahol széltől és kártevőktől védhetik a lerakott petéket. A korszerű „halbölcsődéből” táplálékban dúsabb, mozgásra alkalmasabb előnevelőbe telepítik át a kishalakat. Mivel a parányi halacskáknak sok az ellenségük, s a legnagyobb körültekintéssel is jókora veszteségre kell számítani, a biharugrai halászok hárommillió petéből várnak ivadékot, amiből legalább egymilliót szeretnének felnevelni. szemnek nyugtató hatású — halványzöld festést kaptak. A munkaterembe került fonalból megkötik a harisnyát, „beláncolják’“ az orrát és a többi kisegítő műveletet is itt végzik el úgy hogy az áru mindössze 3—4 métert „utazik”. Ebből a teremből kikerülő harisnya már csak csomagolásra kerül át a készáruraktárba. A terembe belépve, a falon József Attila egyik költeményéből olvashatjuk az alábbi idézetet: „Dolgozni csak pontosan, szépen. Ahogy a csillag megy az égen, Ügy érdemes”. Ezt a jelmondatot választották maguknak azok a fiatalok, akik ebben a munkateremben dolgoznak. A kiszesek kezdeményezésére a második negyedévi terv beindulásától e munkateremben csak fiatalok fognak dolgozni, és az ifjúsági munkaterem a KISZ-szervezet védnöksége alá kerül. Ölvén vagon köztesbab termesztésére szerződtek megyénk tsz-ei Megyénk termelőszövetkezeteiben egyre szélesebb méreteket ölt a babtermesztési-mozgalom. Míg 1961- ben szerződésre mindössze 15 vagon babot értékesítettek, addig 1962- re máris leszerződtek 50 vagon babra, amit főleg kukoricaföldön, köztesként termesztenek. A kaszaperi Lenin Tsz tagjai például kettőszáz mázsa bab értékesítésére szerződtek, a füzesgyarmati Aranykalász és a medgyesegyház5 Béke Tsz tagjai pedig 150—150 mázsára. Hol tart megyénk a baromfinevelésben Megyénk állattenyésztésében jelentős helyet foglal él a baromfinevelés, mely az utóbbi két évben bizonyos értelemben kedvezően alakult. S ennek mindenekelőtt az a magyarázata, hogy termelőszövetkezeteink fokozottabb érdeklődést és figyelmet tanúsítanak különösen az árubaromfi-nevelés és hizlalás iránt. Néhány évvel ezelőtt a megye termelőszövetkezeteinek mindöszsze 30 százaléka foglalkozott, pontosabban próbálkozott e fontos és jól jövedelmező állattenyésztési ággal. Az utóbbi két évben azonban örvendetesen megváltozott a helyzet, mely elsősorban a szövetkezeti vezetők szemléletének pozitív jellegéből fakad. 1960-ban az akkori 267 termelőszövetkezet 66 százalékában neveltek baromfit. Tavaly ez az arány még kedvezőbben alakult: szövetkezeteink 70—75 százaléka foglalkozott baromfineveléssel. Ma már a jól gazdálkodó termelőszövetkezetekben mindenütt megtalálható a baromfi. Sőt, az egyik legtöbb jövedelmet hozó állattenyésztési ágként foglal helyet termelőszövetkezeti gazdaságainkban. Ezt az állítást bizonyítja a füzesgyarmati, kondorosi, békéscsabai és a nagyszénási tsz-ek pél. dája. A gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetekben azonban még nem eredményes a baromfinevelés. Ezekben a közös gazdaságokban sok az elhullás. Ilyen gonddal küzdenek a sarkadkeresztúri Hunyadi Termelőszövetkezetben és még számos helyen. A nagyarányú elhullásnak persze több oka lehet. Többek között az elhelyezés, a gondozás, a takarmányozás, s egy sor más tényező befolyásolja a sikertelenséget. Ugyanis a nagyüzemi baromfinevelésben még a szakismeret hiánya nagyon érezteti hatását Nyolc évvel ezelőtt, amikor a baromfi nagyüzemi neveléséhez termelőszövetkezeteink hozzáfogtak, a kiesési százalék 45 volt. Nyolc év alatt bár előbbre jutottunk, azonban a felnevelésre kivitt naposbaromfinak 27 százaléka tavaly is elpusztult szövetkezeteinkben. S ez a kiesés nagyon sok. Különösen, ha azt is tudjuk, hogy a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetben jó hozzáértéssel tavaly 60 ezer csibét neveltek fel alig 3 százalékos elhullással. Az utóbbi évek tapasztalatai azt példázzák, hogy a baromfitenyésztés nagyobb arányú elterjesztésére különösen itt a mi megyénkben adva van a gazdasági feltétel, a lehetőség. A tartási, takarmányozási, állategészségügyi viszonyok is kedvezően alakulnak. Ezért a tojás és a baromfihús előállítása gazdaságosabb, mint a korábbi években volt. Megyénkben tavaly már 116 termelőszövetkezet adott ezernél több baromfit a népgazdaságnak. Különösen nagyarányú a fejlődés a naposbaromfi-keltetésben. A tanácsi keltetők 1961-ben több mint kétmillió 600 ezer naposcsibét keltettek ki, s ebből kétmillió 351 ezer 318-at termelőszövetkezetek vásároltak fel. A szövetkezetek idei naposcsibe-igénye, előzetes adatok szerint, 2 millió 100 ezer. Várható azonban, hogy a tervezettnél többet nevelnek fel Ha a mezőkovácsházi keltető is megkezdi munkáját, akkor a megye keltetőállomásai az idén 3 millió 300 ezer naposcsibe-igényt minden további nélkül ki tudnak elégíteni. Nem ilyen biztató a helyzet azonban az egyéni naposbaromfiellátásban. Napospulykából, libából, kacsából és gyöngyösből a múlt évben csak a termelőszövetkezeteket tudták megközelítően ellátni keltetőállómásaink. Az idén is más megyékből kell kacsát, libát „behozni”, hogy a megnövekedett igényt ki tudják elégíteni. A háztáji gazdaságokba például csak pulykából jut. A helyzet ilyen kedvezőtlen alakulása abból következik, hogy termelőszövetkezeteink a szűkös takarmánykészlet miatt kevés törzsállományt hagytak. A békési kútfúrókról Újítók és kiváló dolgosok a vállalatnál—Segítik a békéscsabai vísmű építését — Hat és fél millió forint értékű munka a termelősxövetkesetekben gileg és minőségileg kifogástalanul dolgoznak. A vállalat építi Bélmegyeren a falu vízmüvét is, melyet rövidesen átadnak a lakosságnak, s nagy részt vállaltak a most épülő békéscsabai vízmű bekötési munkálataiból is. Egyébként vállalati tervük 60 százalékát a termelőszövetkezeti munka teszi ki. Mintegy 6 és fél millió forint értékben végeznek itt különböző munkákat, elsősorban kutakat fúrnak, de néhány termelőszövetkezetben kutak mellé vízműveket is építenek. — kis — A Békési Vízmű és Kútkarbantartó Vállalat egy éve költözött új helyére, a volt Békési Vágóhídra, s azóta szépült is, épült is ez a vállalat, nagyobbodott a terve, több a munkása, a megrendelője. A békési kútfúrók fúrják a megyében a 600 méternél nem mélyebb kutakat, építenék vízműveket városokban és termelőszövetkezetekben. A vállalat dolgozói a szeszélyes tél alatt is Orosházán, Medgyesegyházán, Dévaványán és másutt dolgoztak, fúrták a kutakat, s a tavasz beálltával erősítik munkájukat. A vállalat dolgozói mindent megtettek, és most is megtesznek azért, hogy a nehéz kútfúró-munkát könnyítsék. Nemégiben az iszapszivattyú szelepeit alakították át úgy, hogy üzembiztosabb legyen, s újításuknak köszönhetik, hogy a kútfúrás üzemelése alatt egyenletesebb a vízszállítás, s megnövekedett a szivattyú időtartama is. A vállalat olyan kiváló munkásokkal dicsekedhet, mint a Paulórigád tagjai, akik a vízmű építőiénél, vagy mint Ambrus Vencel és társai, a kútfúrásnál mennyiséörvendetesen alakult azonban már a jelenlegi téli hónapokban termelőszövetkezeti gazdaságainkban a téli csibenevelés. A szövetkezeti vezetők felismerték, s mind többen értették meg ennek az előnyét. Azt, hogy a téli hónapokban nevelt naposcsibéknél kevesebb a veszteség, s a fűtés költségét bőven pótolja a lényegesen magasabb átvételi ár, amit csak a korai baromfiért fizetnek. Tavaly ezt a lehetőséget úgyszólván, egyáltalán nem használták ki a termelőszövetkezetek. így aztán a vágóbaromfi-értékesítés főleg az év negyedik negyedére tolódott él. Vagyis 1961 első felében a leszerződött vágóbaromfinak csak 21 százalékát adták át szövetkezeteink a feldolgozó vállalatoknak. A többit a második félévben, vagyis a negyedik negyedévben. Nem valami biztató az sem, hogy az utóbbi két évben a megye jól lemaradt a baromfi-áruértékesítési tervteljesítésben. A vágóbaromfi-felvásárlási terv nemteljesítése mellett tekintélyes lemaradás volt tavaly, de 1960-ban hasonlóan a tojásfelvásárlásban is. A múlt évben például a vágóbaromfi-tervet csak 86,3, a tojásfelvásáriási tervet is alig 90 százalékra teljesítette a megye. S ami különösen elgondolkodtató: termelőszövetkezeteink 1960-ban az őszszes felvásárlásnak csak 12,5, a múlt évben mindössze 33,3 százalékát adták. Vajon honnan várjon az ország több baromfit, tolást, ha nem a termelőszövetkezetektől? Érdemes ezen szövetkezeteink gazdáinak, vezetőinek egy kicsit töprengeniük. Annál is inkább, mert a mi megyénkben nagyszerű adottságok és lehetőségek vannak a baromfinevelésre, s jól is jövedelmez. Nagyszerűen bizonyítja ezt a körösladányi Dózsa és más termelőszövetkezetele múlt évi eredménye, amit a baromfinevelésben elértek. Amint a számok szemünk elé vetítik a megye baromfinevelésének, áruértékesítésének, s a tojásellátás fellelhető hiányosságait, nem érezhetünk nagy nyugodtságot. Különösen, ha a két év óta látható lemaradások, s a nagyarányú elhullások mögött észrevesszük a baromíi és tojás iránti igények nagyarányú és rohamos növekedését. A számok nem csalnak. S azt is félreérthetetlenül érzékeltetik, hogy megyénk termelőszövetkezetei nem nézhetik sokáig tétlenül ezt az állapotot. A városok, az ország, sőt baromfi-exportkötelezettségeink sürgető cselekvést követelnek. A baromfinevelésben tapasztalt bizonyos előbbre jutást tekintve is, amint a tények bizonyítják, sok a tennivaló. S ezen elsősorban termelőszövetkezeteink tudnak változtatni egyetlen módon: azzal, hogy már ebben az évben több baromfit neveljenek és adjanak az országnak. Balkus Imre Tízmillió tojás eladására szerződtek eddig megyénk háztáji gazdaságai Megyénk háztáji gazdaságaiból mintegy ötvenmillió tojás felvásárlását tervezik a földművesszövetkezetek. A háziasszonyok a múlt évi tapasztalatok alapján egyre inkább megkedvelik a szerződéskötést, mert a tojás értékesítés után így abrakíakarmányt kapnak állami áron, ezenkívül nem kell a drága időt piacra járással tölteni. Megyénkben a MÉK kettőszázötven vagon szemestakarmányt biztosított a szerződéses tojás értékesítőinek. Az elmúlt évben összesen tízmillió tojás értékesítésére szerződtek a háztáji gazdaságok s "2 évoen alig kettő és fél hónap alatt szerződték le ezt a mennyiséget. A szerződésekre eddig mintegy 80 vagon takarmányt adtak át állami áron.
