Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-16 / 63. szám
2 MÉPÚJSÁG 1962. március 16., péntek Riportereink jelentik; Az egészségügyi helyzetről Három perc jut egy betegre Megszokott kép fogad bennünket az SZTK békéscsabai központjában. Embertömeg a sebészet előtt, sorban állnak a belgyógyászati osztály ajtajánál, a hangosbemondó szólítja a táppénzes betegeket. Mindenütt várni kell. Állandóan így van ez? Nem lehet ezen segíteni? Erről érdeklődünk dr. Avar Zoltántól, az SZTK főorvosától. — Egy számot mondanék: januárban 22 400 beteg fordult meg az intézet különböző osztályain. Példa nélküli munkát kell végezniök az orvosoknak. Egy-egy osztályon 4—5 percet tudnak foglalkozni egy beteggel, a sebészeten pedig csak 3 perc jut egy személyre. Ez az idő természetesen az átlag, hiszen betegenként, a betegség súlyosságának megfelelően foglalkoznak az emberekkel. Az azonban tény, hogy kevés az orvos, s olyankor, ha az osztályos szakorvos megbetegszik, helyettesíteni sem tudják. így van ez most a szemészeten. Az SZTK rendelőinek bővítésével tehát — ha javult is a helyzet — a várakozást nem tudták megszüntetni. — A betegek általában már azzal a tudattal jönnek hozzánk, hogy várni kell. Idegesek, s ez türelmetlenséget vált ki a betegből, melyet aztán vizsgálat közben az orvos érez meg legjobban. Sok járkálástól mentesítették a betegeket azzal, hogy a körzeti orvosok az SZTK-ban rendelnek, így a betegség megállapítására helyben van a szakorvos. A vidékiek problémájának megoldása is napirenden van. Ha több szakorvos lesz, a békéscsabai alt a délutáni rendelésre mennének, délelőtt pedig a vidéki betegeket vizsgálnák meg. Majnár József II gyógyszerellátás zavartalan A megyei tanács gyógyszertári központjának igazgatójával, d{. Palovics Gyula elvtárssal és a gyógyszergazdálkodás vezetőjével, Tóth Elemér elvtárssal beszélgettünk a gyógyszerellátásról. — Sokan csodálkoznak azon — mondják az elvtársak —, miért növekszik nálunk a gyógyszerfogyasztás. És rossz következtetést vonnak le ebből: azt gondolják, hogy a betegek számának növekedését jelzi ez. Pedig nem. Egyrészt, amióta a termelőszövetkezeti tagok is SZTK-ellátásban részesülnek, természetesen ők is többször veszik igénybe a gyógyszert. Egy másik oka az, hogy igényesebbek az emberek, nagyon helyesen, már a betegség kezdetén orvoshoz fordulnak, s így többször fordul elő gyógyszeres kezelés. Mint megtudtuk a gyógyszertári központ vezetőitől, minden fontosabb és szükséges gyógyszer rendelkezésükre áll a betegeknek. Február közepe táján egy egészen apró kis zökkenő volt ugyan a gyógyszerellátásban, amit a sok influenzás megbetegedés okozott, azóta azonban hiánytalanul ki tudják elégíteni a betegeket. — Mi okozza olyankor az esetleges gyógyszerhiányt, amikor nincs különösebben nagy járvány? — Több oka lehet ennek. Vagy nem tudjuk beszerezni időben az alapanyagot, különösen ha ezt külföldről kell behoznunk, vagy a szállítással van probléma. De az is előfordul, hogy a csomagoláshoz szükséges eszközöket (címke, üveg) nem gyártják le időben. Érdekes az is, hogy általában egy-egy új gyógyszer kibocsátása után mindig hiány van. Ez meg azért van, mert az új gyógyszer mindig „divatcikké” válik. Így jártunk annak idején a fogyást elősegítő gyógyszerrel is. — A vidéki gyógyszertárak ellátása? — Általában havonta kétszer szállítjuk a gyógyszert vidékre. Ezen kívül minden gyógyszertárnak joga és lehetősége van, hogy megrendeljék a kifogyó gyógyszereket. A gyógyszerrel tehát nincs különösebb gondunk, nyugodtan benyújthatjuk a kis ablakon a receptünket ... Csak azért nehogy túlzásba vigyük! Sincs tbc-s gyermek-megbetegedés! A tbc-s megbetegedésekről, a gyógyításról a tüdőgondozó-intézet vezető főorvosát. dr. Varga Gézát kérdeztük meg. Megtudtuk, hogy Békéscsabán jelenleg körülbelül 600 nyilvántartott tüdőbeteg jár kezelésre. Amióta törvény is kötelezi a betegeket a rendszeres vizsgálatra és kezeltetésre, nagymértékben csökkent a fertőzések száma. Ezt azonban csak a tüdőgondozó-intézet orvosainak, asszisztenseinek lelkes munkája tudta elősegíteni. Mint hallottuk, most már Békéscsabán olyan eredménnyel dicsekedhetnek, hogy nincs gyermek-megbetegedési — Erre ml olyan büszkék vagyunk — mondja a főorvos úr —, mint az űrrakétára. Ki merte volna gondolni valaha, hogy az ember el tudja hagyni a föld légterét? S ki merte volna azt gondolni a múltban, hogy lesz idő, amikor nem lesz gyermek, aki tbc-ben megbetegszik?! Ezzel természetesen nem szűnt meg\ a tüdőgondozó-intézet munkája, hiszen most arra kell törekedniök, hogy a jövőben ne is legyen fertőzéses megbetegedés. Ennek érdekében a jövő ben évenként minden egyes ember tüdő-szürövizsgálaton esik keresztül. —‘ Naponta általában hány vizsgálatot vezetnek le itt az intézetben? — Pontosan nem lehet megmondani, de azt hiszem általában megvan a százötven vizsgálat. Ezenkívül természetesen mi is foglalkozunk a meggyógyult betegek munkába-állításával, a szanatóriumi és kórházi elhelyezésekkel, sőt még azzal is, hogy a beteg embert megóvjuk azoktól a káros szenvedélyektől vagy cselekedetektől, amelyek súlyosbítják az állapotát. Egy problémájuk is van a tüdőgondozó fehérköpenyeseinek: Szeretnék még korszerűbbé tenni az intézetet, amit csak abban az esetben tudnak megvalósítani, ha valahol másutt kap helyet a jelenleg mellettük működő bőr- és nemlbeteggondoző-intézet. Lehetne valóban segíteni, mert rendkívül szűkös helyiségekben dolgoznak jelenleg. Varga Tibor kering. Azt beszélik az emberek, hogy ott nem sokat törődnek a gyerekekkel, és baj van a tisztasággal is. Amikor felkerestük dr. Barabás István főorvost és dr. Zsengellér Jánosáét, erről kérdeztük. — Sajnos, mi is halljuk, mennyi sok rosszat beszélnek rólunk. Azt elismerjük, hogy vannak problémák. De nekünk is van: kevés a szakképzett ápolónő. Van olyan eset, hogy 25—30 gyermeket gondoz egy. Természetesen ilyenkor a beosztott siet és kapkod. Az sem titok, hogy volt olyan nővérünk, aki ütötte a gyereket, több esetben nem adta oda az ennivalóját sem. Ezt a nővért fegyelmi úton elbocsátottuk. Jelenleg 14 ápolónk van. Sajnos közöttük is van olyan, akinek hiányzik a megfelelő szakképzettsége. Bár Igyekeznek lelkiismeretesen dolgozni, de ez a szakképzettséget teljesen nem pótolja. — A tisztasággal kapcsolatban az a helyzet — bár nevetséges —, hogy nem biztosítanak elegendő takarítónőt. Tessék elhinni, sokszor a szülők is nagyon türelmetlenek. Azt szeretnék, hogy 4—5 nap alatt gyógyuljon meg gyermekük. És bizony, van olyan betegség, hogy 3—4 hétig is benn kell, hogy tartsuk a gyermeket. — Országos viszonylatban a gyermekhalálozás körülbelül öt százalékos. Nálunk 1960-ban 3,5, tavaly pedig négy százalékos volt. Problémánk az is, hogy a 70 ágyas osztályon sok esetben 80 gyermek is van. A zsúfoltság a betegnek nem jó. És ha megfelelő ápolónőket kapunk, más lesz a helyzet; remélem, akkor a szülők sem panaszkodnak majd. Jantyik Tibor Az elhamarkodott ítéletekről Társadalmi életünkben sokszor mondunk véleményt embertársaink ról, s nem ritkán tévesen ítélkezünk. — Részeges — hallottam nemrég valakire, akiről biztosan tudom, hogy nem alkoholista. A bíráló csak egyszer találkozott vele, amikor — nem is annyira a bor miatt, mint inkább a „népi szokás” kedvéért — egy családi örömre ivott áldomást. Egyesek hajlamosak arra, hogy bárki felett hamar kimondják a szentenciát. Megengedik maguknak, hogy felelőtlenül fecsegjenek. Nemegyszer hiúság szüli a hamis ítéleteket. Egyik-másik ember szeret feltűnni. Adja a jól tájékozottat, közben jóformán semmit sem tud az illetőről. A legkellemetlenebb következményekkel azonban azok a téves vélemények, Ítéletek járnak, melyeket bosszúból, ártó szándékkal gyártanak azok, akiknek nem drága mások becsülete. Előfordul, hogy jó szándékú, igazságot kereső, kri izáló ember szavának, javaslatának hitelét azzal kezdik ki, hogy rásütnek valamit. — összeférhetetlen — mondják. — Izgága. Meggondolásán. Intrlkus. Megbízhatatlan. Bosszúálló. Bajkeverő, és így tovább, ilyen és hasmlő jelzőkben találékonyak, kifogyha‘a'lanok a megalapozaSan ítéletgyártók. Csak akkor hökkennek meg és feszengenék, ha általánosításra alkalmas világos bizonyítékok után érdeklődnek a józanabbak. Ezzel el is jutottunk az efféle dolgok lényegéhez. Soha ne hagyjuk bíráló szó nélkül, ha valaki meggyőző bizonyítékok, indokok hiányában mond, vagy ír véleményt másokról. Ha minden esetben rápirítunk a fecsegőre, legközelebb meggondolja, érdemes-e felelő*lenül dobá'éznl elhamarkodott ítéletekkel. Szokták másképpen js sértegetni az Igazságot. Az „igaz, nem igaz” kérdését egyesek úgy döntik el, hogy a véleményeknek és javaslatoknak nem az értékét, indokait, logikáját vizsgálják, hanem a javaslatok alkotóját teszik a mérleg serpenyőjébe. Nem a szavak értékét keresik, hanem azt nézik, ki áll a szavak mögött. így nyilvánul meg a gondolkodásban a restség, a nemEgy hordó sör Kevés a szakképzett ápolónő Nem volt célunk az egész kórházról írni, most csak a gyermekosztályra látogattunk él. Erről az\ osztályról sok ilyen, s olyan hír Az NDK Államtanácsának ülése Berlin (ADN; A Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa szerdán megtartotta 18. ülését. Walter Ulbricht, az Államtanács elnöke a leszerelési ENSZ-bizottság genfi értekezletével kapcsolatban beszédében kitért az általános leszerelés kérdéseire, az atommentes övezet létrehozására, a második világháború nyomainak eltávolítására mindkét Németországban, a nyugat-berlini kérdés megoldására és mindkét német állam leszerelésére. (MTIj Körösfaiva kakasai kórusban hallatják hangjukat. Pirkad. A pislákoló csillagokkal díszített éjkárpit egyre keskenyebbre zsugorodik, majd belevesz a látóhatár peremén előbukkanó nap narancsvörös sugaraiba. A gazdag termést sejtető, zöldellő vetésektől szegélyezett köves úton kétlovas szekér zörög az ébredező falu felé. A bakon deres hajú, jól megtermett férfiú, Csalafinl ta Istók bátyám, a helybeli Üj Barázda Termelőszövetkezet fogatosa. Szélcserzett arcának mélyen ülő barázdái árulkodnak róla, hogy jóval túl jár az ötvenen. Csavaros eszű ember hírében áll faluszerte 'Istók bátyám. Valószínű, hogy ősei Is furfangosságuk miatt szerezték, s hagyták rá — egyéb híján — örökségül e találó vezetéknevet. Büszke is nevére .;. Kivágta ő magát agyafúrtságával az élet legnehezebb bukkanó! közepette is, s most mégis szemmel láthatóan a gond felhői redőzik napógett homlokát. Előveszi meggyfa-pipáját, rágyújt ... s akkurátusán bodorítja a füstöt. Ostorával sietésre ösztökéli jó lovait, miközben kacskaringós káromkodást morzsol szét fogai között. Hogy is volt csak... Hogyan Is történhetett meg vele a csúfság, ami miatt hetek óta emészti a bú ... Április 4-ét, felszabadulásunk évfordulóját ünnepelte az ÜJ Barázda egész tagsága a falu feldíszített kultúrtermében. Az aranyló csigalevesre, a messzire illatozó pecsenyére, fánkra fenemódon csúszott a szőlő leve. Istók bátyám, mint afféle jó torkú parasztember, nem fukarkodott a poharakkal. Sűrűn öblögetett, egyre bizonygatván, hogy kiszárad ám az ember torka, ha óraszám idézi a régmúlt időket. Ö pedig szeretett mesélni. Kiváltképpen népes hallgatóság előtt. Ez alkalommal pedig ebben sem volt hiány, hiszen együtt ünnepelt csaknem az egész falu számottevő apraja-nagyja. A fiatalja tátott szájjal hallgatta, az idősebbje helyeslőén bólogatott. Közbe-közbe — a nagyobb hatás kedvéért — el-elhallgatott, s pipája csutorájával eieligazította bajuszát. Már régen felsorakoztatta világháborús és hadifogságfoeli kalandjait... amikor megtörtént a baj. Istók bátyám nem vette észre, hogy Potyaieső Suhajda Péter, hajdani mezsgyeszomszédja megáll a háta mögött. Az Igazsághoz tartozik, hogy Istók bátyám néhány pohár után, mint az az afféle világot járt mesélő emberek szokása, szeretett „nagyot” mondani. Éppen ott tartott, hogy hogyan szöktette meg későbbi élete párját, a gazdag Galambos Er zsókot, mert... hogy a dőlyfös nagygazda ipa-uram sehogyan sem akarta vét hozzáadni... amikor megszólalt Potyaleső Suhajda: — Engedőimet Istók bátyám, de hiszen a jó múltkoriban éppen visszájára meséke kend1. Imigyen e: Adták vóna biz örömest, de Istók bátyátok olyan deli legény volt ám, hogy hét falu fehércselédje kacsingatott reá... — Micsoda??? Hogy én-e? —fortyant fel Istók bátyám. törődömség. Egyáltalán nem lehet normálisnak tartani, ha valahol valamilyen ügyben az igazság csak akkor halad gyorsan, ha a párttitkár, vagy a tsz-elnök, vagy az igaz gató, vagy a minisztériumi kikül dött, ese'leg maga a miniszter szá jából hallják a tennivalókat, s elsikkad a kezdeményezés, ha egy szürke ember tanácsolja ugyanazt Egyik-másik helyen sajnos aszerint mérik a szavak súlyát, hogy ki mondja. A legjobb dolgot is haj landók elvetni, a leghasznosabb bí rálatot is képesek visszautas tanl, a legjobb javaslatot is mellőzik, ha az illetőről valami rosszat tudnak, vagy éppen nem tudnak róla semmit. Viszont vannak, akik a legrosszabb megoldásra szóló ins'rukciót is azonnal elfogadják, ha az „felülről” szállt alá. A napokban hallottam, hogy egy termelőszövetkezeti gazda levélbe foglalt javaslatokat juttatott el a vezetőséghez. Többek között azt is tanácsolta, hogy a vezetőség egy részét jobb szakemberekkel kellene felvál'ani. Miközben elmondták nekem ezt az esetet, még előttem is meg akarták nézni, hogy a gazda elég munkaegységet szerzett-e? Nincs-e vele valami problem^? Ha nem a legjobban dolgozott ez a gazda, akkor talán legyintenek a szavára? Kár így elintézni az efféle ügyeket. Sokkal helyesebb, ha azt vizsgálják meg, hogy mi az igazság a bírálatban. Ha fején talál'a a szöget az illető, köszönjék meg neki, és arra adjanak választ, hogy mit tehet a közösség, és azon belül az egyén azért, hogy a helyzetet megjavítsák. Ha így cselekednek, ez is más meg az is más, ha azt mondják, seperj előbb a magad portáján, te is hibázol, nincs igazad. Ha az igazság elismerését attól tennénk függővé, hogy ki mondja, akkor a tévedések, özönét zúdíthatjuk a nyakunkba. Az igazság sohasem azon múlik, hogy kik állítják. Az igazság a helyes felismerésen, a logikán, és elsősorban a gyakorlaton múlik. A gyakorlat az igazság fő próbaköve és nem más. Boda Zoltán — Fogadjunk egy hordó sörbe — hangoskodott most már Potyaleső Suhajda a biztosnak vélt potyaivászat reményében. — Nagy Istók, meg Keserű sógorék is tanúsíthatják ... Istók bátyámban megállt az ütő... Méghagy ez a semmirevalő Potyaleső Suhajda az egész falu színe előtt szégyenbe akarja tenni — hazugságban akarja hagyni. — Abból ugyan nem eszik. Emelt hangon — hogy mindenki hallja — így kontrázott: — Üsse kő Suhajda — állom a hordó sört. Ha veszítek .. a Péter-Pálkor annak rendje-módja szerint meg is fizetem. A hallgatóság fellélegzett... Lám-lám, az Istók bátyám mégsem lódított... Hiszen akikor nem merészelt volna fogadni... méghozzá egy hordó sörbe... így mentette meg Istók bátyám már-már megtépázott becsületét .:. A becsületét megmentette ugyan, de a hordó sört mindenképpen meg kell fizetnie Péter-Pálkor Suhajdának. Magyar ember megtartja a szavát. Mert hát az igazságra tapintott akkor Suhajda. Na gyot mondott biz ő: De mikor olyan áhítattal hallgatták ... Nem is az a pár száz forint bántja, amibe a sör kerül. Azt meg sem érzi a Csalafintáók háztartása. Hiszen tavaly is több mint ötszáz munkaegységet dolgozott össze s egy munkaegységre közel ötven forintot fizetett az Üj Barázda. No meg aztán ott a háztáji is. Erzsók még ma is élelmes, ügyes asszony. Érti a módját a pénzmag gvanapkásának. Brzsóknak meg különben is szava sem lehet. Ha nem is tudtával, de őmiatta történt a baj.
