Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-14 / 61. szám
4 népújsa a 1962. március 14., szerda Segítőtárs jelentkezik A SZEGHALMI földművesszö▼etkezet irodistái nemrég költöztek el új helyükre és ezen az új helyen most már sokkal jobban érzik magukat. Valamivel tágasabbak a szobák, kell is, hiszen hirtelen nem is tudnám megmondani, hogy milyen sokan dolgoznak ott. Az új hely tehát kényelmesebb, jobb, bár az átalakítások nem fejeződtek be egészen, és az épület végén egy félbemaradt rész osak a tavasz végére készül el. — Az lesz a tanácskozó-terem és klub-szoba is — mondja Juhász János, a földművesszövetkezet igazgatóságának elnöke —, nagyrészt társadalmi munkával építjük, mindenki szívesen segít. így kezdődött ismerkedésünk, melynek oélja az lenne, hogy némi tájékoztatást kapjunk: hogyan se gíti a földművesszövetkezet a község kulturális életét és ők maguk mit tudnak tenni a szórakozás, a kollektív élet dolgában? Hogy a kérdést körülbelül ilyenformán feltettük, Juhász elvtárs néhány számadatot kér a pénzügyi osztálytól, amit perceken belül meg is kap és máris kezdődhet az interjú. — Fogas kérdés, gondolom, nem egy földművesszövetkezetnél már feltettek hasonlót és bizonyos,' hogy nem mindenütt kaptak megnyugtató választ. Nem, nem vagyunk elbizakodottak, én sem tudok különös, nagy dolgokról beszámolni, de azért valami van. Forinttal és mással is igyekszünk segíteni, hozzátenni valamit a népművelés munkájához. Előkerül a kis papírlap, melyet ez imént kapott a pénzügytől. — Tavaly év végén háromezer forintot tudtunk adni a járási könyvtárnak könyvvásárlásra. Nem nagy összeg, de jobb a semminél. Mi is örültünk, hogy adhattunk és e könyvtár is örült, hogy kapott. — Nem árulok zsákbamacskát, más, nagyobb pénzösszegről nem tudok beszámolni. Tudja, minden attól függ, hogy miiyen eredménye sen zárjuk az évet, ezt a háromezer forintot is a tavalyi eredményünkből kerítettük elő. Állandó jellegű az olyan segítség, hogy útiköltséget fizetünk a Sárréti népi együttes tagjainak (sokan vannak benne a mi fiataljaink közül) és szó esétt már arról is, hogy a művelődési ház kirándulásokat szervez és mz ilyen kirándulásoknál is megkeressük, mit tudunk mi adni, mivel tudunk mi hozzájárulni? Persze, mindez még nem sok, de ha a földművesszövetkezet még jobban, még eredményesebben dolgozik, akkor az anyagi támogatás mértéke is ugrásszerűen megnövekedhet. MINDAZOK, melyekről az igazgatóság elnöke beszél, kifelé su gározódmak elsősorban. Viszont az Is érdekes, hogy saját dolgozóik kulturális ellátottságát miként tudják alakítani, támogatni? A felvilágosítás röviden ennyi: '„Tavaly fo-Kilötték « ladányi erdő vaddisznójá t toszafckört alakítottunk, vásároltunk számukra egy nagyítógépet. A szakkör rövidesen tablókat készít különböző üzemágak munkájáról és ezeket a boltok kirakatában helyezzük el. Sportolóink is kaptak új felszerelést, labdarúgó-csapatunk a községi bajnokságban játszik, azonkívül — kicsit rapszodikus ugyan a felsorolás — vásároltunk hat darab színházi bérletet, mellyel rendszeresen látogatják dolgozóink a Jókai Színház előadásait.” Sok másról is szó esett még és igen határozottan kirajzolódott az, hogy Juhász elvtárs — amikor, ahol és ahogy csak teheti — támogatja a község kulturális életét, a problémákat jól ismeri, hiszen tagja a művelődésügyi bizottságnak és a községi tanács v. b.-nek is, ezek a funkciók pedig jó tájékozottságot biztosítanak abban, hogy mi a fontos a népművelési munkában. Az iroda számos dolgozója mégis többet szeretne. Lehet, hogy kicsit tovább is nyújtóznának, mint ameddig az anyagi lehetőségek takarója ér, de főleg a fiatalok hiányolják, hogy a fotoszakkörön és a sporton ■kívül nincs más lehetőség kulturális szórakozásra. Ha valaki jobban kézbe venné őket, szíves-örömest próbálkoznának kisebb jelenetek, vagy talán még nagyobb színpadi művek megtanulásával is, egyelőre talán csak önmaguk szórakoztatására — de nyilván ez a kiindulópont. Elek Ildikó statisztikus, aki egy hónapja dolgozik az irodában, hevülettel beszél a KISZ-ről (mert KlSZ-alapszérvezetük az van). A huszonnyolc KISZ-tag most március 15-e megünneplésére, a tavaszi kulturális szemlére készül: szellemi vetélkedőcsapattal akarnak indulni. Juhász elvtárs azt mondja, hogy ebben az évben — főként a tanácskozó-klubterem felépítésével és berendezésével sokat lépnek majd előre. Ez így is van! A KISZ-tagok, de az idősebb dolgozók is nagyon várják már azt a pillanatot, amikor ott összejöhetnek, szórakozhatnak, művelődhetnek. Ezért is segítik önzetlenül ki így, ki úgy azt az építkezést. VÉGSŐ következtetés: a földművesszövetkezet már eddig is adott, de ezután még többet szándékozik adni a község kulturális életéhez, mert szükségét érzik ennek, és úgy vannak vele, hogy önmaguknak adják, a szeghalmiak javára. Sass Ervin Néhány héttel ezelőtt nagy feltűnést keltett Körösladányban az a hír, hogy a Körös mentén húzódó nagyobb kiterjedésű erdőben vaddisznó ütötte fel tanyáját. A helybeli vadásztársaság több alkalommal átfésülte az erdőt, de nem talált rá. A múlt héten azután az eddigieknél is nagyobbszabású vadászatot rendeztek. Ekkor került puskacsőre a 100 kiló körüli állat. Az emberektől megrémült vadat mintegy 120 méterről dr. Nagy Lajos megyei vadászati felügyelő lőtte le. A vadból a vadásztársaság tagjai kóstolóba «gy-egy kiló húst kaptak. Amikor Kákái Ferkónak egy hónap alatt harmadízben volt már háromtalálatosa a lottón, suttogni kezdtek a faluban. Hogy a Kókai Ferkó így... hogy a Kókai Ferkó úgy... hogy alighanem van valakije a szerencsekerék körül... sőt, számos híve akadt annak a nézetnek is, amely tudni vélte, hogy Kókai Ferkó magával az ördöggel cimborái... Hogy ez a cimboraság miiként termi meg hétről hétre a szerencseszámokat, vagy legalábbis azok közül hármat, azt biztosan senki sem tudta, de hogy megtermi, az tény, és emiatt ménkű nagy volt az irigység. Kiváltképp Faliszek, ez a negyven év kíjrüli agglegény sápadozott miatta, akiről mindmáig tartotta magát az a hiedelem, hogy minden létező dologhoz ért a világon. Tud főzni, mosni, hajat vágni, ért a cipészeihez, szabósághoz, költészethez: beszél oroszul, németül, angolul és arabusul*, konyít valamicskét fűhöz és fához, valamint az összes szputnyikokhoz; csinál fából vaskarikát és lyukas lábasból benzinmotort, épít házat, fest tájképet, ugrani, futni nála a környéken senki jobban nem tud, s ha kedve támad — hát fél kézzel kiemeli helyéből a községi hídmérleget. Szóval zseni, csak éppen a lottón nem tudott Gazdag kulturális program az orosházi járásban Az orosházi járás színjátszóinak kulturális szemléjét március 24-én rendezik meg Csorváson a művelődési otthonban. A táncosok Tótkomlóson találkoznak március 25- én. A szemle járási bemutatóival párhuzamosan két irodalmi estet is terveznek megyei írók közreműködésével. Az első március 19-én este 7 órakor a nagyszénása, a második pedig március 26-án szintén este 7 órakor a pusztaföldvári művelődési otthonban lesz A járási kulturális szemle programjának érdekessége még, hogy Tótkomlóson március 30-án és Gádoroson 21-én este a helyi irodalmi szakkörök rendeznek önálló irodalmi estet a* községi népkönyvtárakkal együtt, valamint a békéscsabai Balassi művelődési otthon irodalmi színpada mutatja be „Vidám falusi est” című műsorát Pusztaföldvároh és Gerendáson, március 17-én és március 31-én. Hagyomány a Kölcsey utcai óvodában fl környező községekben is vendégszerepei a battonyai irodalmi szinpad Békéscsabán a Kölcsey utcai mintaóvodában már hagyomány• nyá vált, hogy évről évre megrendezik az óvodások műsoros délutánját, melyen a kicsinyek bemutatják, mit tanultak az óvodában. A műsor után teadélutánt is rendeznek minden alkalommal, ahol a szülők és az óvoda dolgozói megbeszélik a nevelési problémákat. Knyihár Klári és Vank Jutka bátran szavalta el az óvodában aceruzáról tanult verset. A kezükben ott a jelkép is, egy-egy hatalmas ceruza. Negyvenhat éves dédmama Söptei János: Nyerni tudni kell! még nyerni egy megveszekedett fillért sem, pedig valósággal betege lett már a nyerési vágynak. Annál is inkább, mert a környéken mindenkinek: volt már legalább egy kéttalálatosa, csak neki, Faliszeknek nem, s ő maga sem tudja mit ném adott volna érte, ha egyszer, csak egyetlenegyszer is megtiszteli legalább egy tizes erejéig a szerencse. De nem tisztelte meg. Egy tizes erejéig sem. Pedig — meg kell hagy» — az ügy érdekében Faliszefc mindent megpróbált. Megjátszotta életének fontosabb dátumait, végigpróbálta a házszámokat, kettévágta Zrínyi kirohanását és a Mohácsi vész idejét, evett nyavalyagyökeret és szagolt fimájszt, lefekvés után számolt százig, majd egészen ezerig, de számok helyett szamárral álmodott (s ez ráadásul álmában még faron is rúgta!), megköpdőste a szelvényt, ráfújt a tolira, visszatartotta a lélegzetét és csinált huzatot, sőt, a szelvények kitöltése előtt egybe-másba bele ie nyúlt, de hiába, Faliszekre fütyült a lottó, az összes nyerőszámokkal együtt. Ekkor támadt az az ötlete, hogy beszél Kókaival. Na, beszélt is, csakhogy Kókai a szemébe nevetett, mondván, nincs őneki semmilyen titka, módszere, kitölti a szelvényt, ahogy az éppen eszébe jut. — Az lehetetlen — csóválta a fejét Faliszek és a töméntelen szelvényre gondolt, amelyeken mindmáig hiába kísértette a szerencsét. Egy hét múlva megint csak nyomába szegődött Kókainak, mert hogy egyre biztosabbra vette: a hétről hétre ismétlődő háromtalálatok mögött titok lappang. — Idefigyelj Ferkó — mondotta ezúttal neki. — Van nekem öt választási malacom... Ha megmondod, miként csinálod a dolgot, az öt malac közül egy a tiéd! Kókai megint csak nevetett. De aztán feltámadt benne az ördög és azt mondta: — Behúnyt szemmel rábökök a szelvényre ötször, és az így kiválasztott számokkal játszom... Faliszek elámult. Hogy ez micsoda egyszerű! Hogy ez eddig neki nem jutott eszébe! Hazarohant, vásárolt tíz szelvényt és ötvenszer bökött. Aztán várt Egyre türelmetlenebbül. Pénteken délelőtt tíz órakor már nem bírta tovább az egyedüllétet, fogott egy zsákot, beledugott egyet az öt választási malac közül és meg sem állt Kókai Feikő házáig. — Itt a malac — mondta, s Kókad kezébe nyomta a sivalkodó jószágot. — Úgyis megtérül... Igaz? — Hát... — hangzott a diplomatikus válasz — majd kiderül! Tizenegykor a nyertes számokat bemondja a rádió! No, be is mondta, s az is kiviláglott tüstént, hogy hiába a tíz szelvény, meg az ötven bökés! Mert Faliszekhez ezúttal is mostoha volt a szerencse! — És te? — nézett kérdőn, kiguvadt szemekkel Faliszek Kókaira — te most is nyertél, ugye? — Hogyne — vigyorgott rá Kókai — egy választási malacot... És már nem is bánta, hogy a héten elfelejtett lottózni. Battonyán a művelődési otthon irodalmi színpada három műsort tanult meg és ezeket már több helyen be is mutatták. Különösen nagy sikere volt az Ady Endre életét és költészetét bemutató irodalmi összeállításnak, tetszett a Móricz Zsigmonddal foglalkozó műsor is, valamint a Halhatatlan szerelem című verses-zenés műsor. Az összeállítás munkáit Takács Lászlóné és Takács László gimnáziumi tanárok végezték, és a szereplő diáklányok és diákok mellett a művelődési otthon zenei munkaközösségének növendékei is szóhoz jutottak ezekben a műsorokban. Dombegyházán, Kunágotán, Battonyán és más községekben szerepeltek már, újabb vendégszerepléseket is terveznek. — Fehér Szarvas fia vagyok én — mondja Hegedűs Pisti, aki indiánjelmezben, a hozzá szükséges kellékekkel jelent meg a közönség előtt. A cataniai Cotetta Pellegritti asszony 48 éves korában dédmama lett. Leánya 16 éves korában ment férjhez és most 31 éves fővel nagymama, mert az ő kislánya már 14 éves korában ment férjhez és egészséges kisgyermeknek adott életet. Az óvodások, szülők és nevelők együtt vesznek részt a műsort kik. vető teadélutánon. Képünkön Mosoni Tibiké süteménnyel kínálja Piroska óvónénit. ».»• 4Jt« « »♦»-»-»« «♦
