Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-30 / 75. szám

4 1962. március 30., péntek Ahol szorít a cipő...' A kihalt, sötét utcán egy csöpp­nyi kislány botorkál. Hátát húzza a nehéz táska, benne a tankönyv, füzetek. Iskolás, elsős. Még álig kezdte el, máris komoly megpró­báltatás éri. Este kell végigmen­nie az utcán, hóban, fagyban, ha fúj a szél, ha esik az eső, s ő fél. Nagyon fél a sötétségtől, a mély, titokzatos kapualjaktól, a sarkon rá leselkedő veszélytől, de hiába, egyszer csak haza kell menni! Nagykamaráson még sok kis társa jár hozzá hasonló körülmények között. Kinőtték az iskolát — Sajnos, az alsó tagozat kény­telen délután járni — mondja az igazgató, amikor az itteni problé­mákról beszélgetünk. — Nincs elég tantermünk. Tizenegy tanuló­csoportnak mindössze hat áll ren­delkezésére. Így délelőtt és dél­után is úgyszólván minden tante­rem foglalt. A délutáni tanítás fá­rasztó, különösen az utolsó két órában tapasztaltuk, hogy a gye­rekek nem figyelnek. És a szak­köri, vagy úttörő-foglalkozásokat sem tudjuk hol tartani. — Kinőttük már ezt az iskolát — kapcsolódik a beszélgetésbe az igazgatóhelyettes. — Nevelői szo­ba és irodahelyiség is kellene. Válóban, ahol beszélgetünk, egy sarok az igazgatóé, itt van az iroda is és a nevelök székhelye. Itt fo­gadják a vendégeiket, szülőket és itt tartják az értekezleteket. Ezen­kívül az iskolai napközinek sincs megfelelő helyisége, kellene egy tálaló-rész és ott vannak a szak­körök, úttörőfoglalkozások. Külö­nösen télen nehéz a helyzetük. igazgató. — Bővítjük az iskolát, s ehhez kérjük a tanács segítségét. A szülőkkel már korábban megbe­széltük s a hozzáállás szinte meg­lepő volt. A szülői értekezleten egymás után ajánlották fel segít­ségüket és már sokan teljesítették is vállalásukat. Ügy terveztük, hogy két tanteremmel bővítjük az iskolát. Ez ugyan nem oldja meg a tanterem-hiányt, de jelentős akár a délutáni tanítás, akár a szakköri foglalkozások szempont­jából. A szülők segítségével eddig 40 köbméter homokot termeltünk ki az építkezéshez. A termelőszö­vetkezetek vállalták az anyagszál­lítást, és ha az építkezés megkez­dődik, mi — a szülőkkel karöltve — ássuk az alapot. Az almáska­­marási Sallai Tsz építő-brigádja pedig az építkezést vállalta. Hol szorít a eipő? — A tanács egyetértett a peda­gógusok javaslatával — mondja Fodor Anna rü»-titkárhelyettes —, amikor felkerestük. — A malom 80 ezer forintot ajánlott fel a két tanterem építéséhez, s mi — habár a községfejlesztési tervbe nem volt betervezve — tanácsülés elé vittük az iskola bővítésének ter­vét. Az el is fogadta. Továbbítot­tuk a kérést a megyei tanácshoz, az pedig a minisztériumhoz. A vég­leges válasz még nem érkezett meg, de ha minden sikerül, meg­kezdhetjük az iskola bővítését. Igen, ha minden sikerül. Csak­hogy a helyi tanácsnak egy kicsit előbb kellett volna gondolkoznia. Az 1962-es évi községfejlesztési tervben talán kaphatott volna he­lyet az iskola bővítése, hiszen ezek a problémák már az elmúlt évben is fennálltak. Csakhogy mű­velődési otthont is akarnak építe­ni, s erre kell a pénz. Igaz, ez is fontos, de a tanácsnak mindig tud­nia kell, hol szorít a cipő, és az iskolánál már nagyon is szorít. Ha minden sikerül” A megyei tanács a napokban tart helyszíni szemlét, hogy még inkább alá tudja támasztani a község kérését, s a Művelődésügyi Minisztérium ennék alapján dönt­sön az építkezésre kért 120 ezer forint odaítélésében. Így azután, ha valóban „minden sikerül”, meglesz a két tanterem s a nagykamarás! általános iskola kicsinyeinek a következő tanév­ben nem kell a sötétben botorkál­niuk. Kasnyik Judit Termelőszövetkezeti klubszobát avatnak Muronyban Hónapokkal ezelőtt kapott szárnyra a hír Muronyban: a köz­ség régi kaszinó-helyiségét klub­szobává alakítják. A murányi ha­tárt felölelő Lenin Termelőszovet­község pedagógusait, s közösen be­szélték meg: hogyan rendeák át a régi kaszinó-helyiséget úgy, hogy ott a közös gazdái megtalálják szórakozásukat, és szívesen térje-ÍZELÍTŐ BATTONYÁRÓL Ebben a hónapban fejeződtek be a seregszemle járási bemutatói, melyek­nek — a zsűrik által legjobbnak talált — egyéni és csoportos részvevői — színjátszók, zenekarok, kórusok, bá­bosok, szólóénekesek, szavalok — áp­rilisban mutatkoznak be több helyen a megyei döntőkön, a közönség előtt A battonyai szemlém a mezőkováca» házi, kevermesi, battonyai, almáska­­marási, mezőhegyes!, dombegyházi,­­nagybánhegyesi, és más öntevékeny művészeti csoportok, szavalok, éneke­sek szerepeltek igen szép sikerrel. Csengőn szárnyai Liszt Magyar ünnepi dala a battonyai leánygimnáziu dalosainak ajkán. A szülők segítenek — Még az ősszel döntöttünk: Változtatunk ezen — mondja az kezet gazdáinak megváltozott éle­te sürgetően vetette fel ezt a gon­dolatot. A szövetkezet párt- és gaz­daság-vezetői segítségül hívták a Négy évszázad történelme a békési iskolamúzeumban A Viharsarok legrégibb iskolá­jában, a békési 3. számú általá­nos iskolában a Szocialista kultú­ráért jelvénnyel kitüntetett Szász Lajos rajztanár irányításával csaknem egy évtizede gyűjtik a fiatalok azokat az írásos és tárgyi emlékeket, melyek az ízlésesen összeállított iskolamúzeumban ta­lálhatók. Szépen faragott, százötven év« tékában vannak az évszázadok történelmét tükröző írások: helyi költők művei, Békésről szóló an­tikvár könyvek, helyi népszoká­sokat és népi játékokat megörö­kítő füzetek és Szász Lajos mun­kája, melyben leírja az iskola történetét 1552-től napjainkig. Az iskolamúzeum becses darabjai az egyik szekrényben őrzött 70—80 éves vászon és a cserépkorsók, százéves csikóbőrös kulacsok, óriási cserépből készült díszku­lacs és a butélia-gyűjtemény. Szép az öreg rokka és a 160 éves, karcolt díszítésű szuszék, a tuli­pános láda elődje. Az ősi helyi kaskötéstől napjaink nagyüzemű kosárkészítéséig mutatja a fejlő­dést az egyik üveges szekrény sok Központi orvosi rendelő épül Dobozon Dobozon nem kielégítő az or­vosi ellátás. A községben jelenleg két körzeti orvos van. A rendelő­jük azonban szűk. Ezért határozta el a községi tanács, hogy az idén új központi orvosi rendelő építését kezdik el. Ha az épület kész lesz, akkor két rendelő áll a betegek rendelkezésére. A tervek szerint a rendelőintézetben helyet kap a fogászat is. nék be. Szerdán, amikor Muronyban jártunk, a termelőszövetkezet el­nöke örömmel újságolta: már megvásárolták a Munkácsy TV- készüléket, s a napokban megér­keznek Budapestről az új aszta­lt* és székek is, melyekre 7500 forintot költöttek. A biliárd- és rex-asztal, .s a különböző társas­játékok is megvannak. Az április 4-én avatásra kerülő termelőszö­vetkezeti klubszobában talál mél­tó helyére a kulturális alapból vá­sárolt 8500 forint értékű könyvtár is. kaskája és kosara. A több száz darabból álló magyar pénzgyűj­temény mellett látható az 1046- ban épült és 1314-ben lerombolt békési földvár archeológiái gyűj­teménye is. A szemlén szereplő dzsessz-zenekarofc nemcsak „versenyszám“ voltak, ha­nem vérpezsdítő műsorukkal meg is táncoltatták a közönség erre kapható részét, Tanfolyam a köxeégi nőtitkárok résxére Az e»öBö éveiéhez hasonlóan, a me­gyei nőtanócs az kién is megrendezi a községi nótitkárok tanfolyamát. A tan­folyamot április 5-én, 6-án és 7-én tart­ják meg Békéscsabán, a pártiskolán, amelyre mintegy száz asszonyt és le­ányt, községi nótánkért, termelőszövet­kezeti nőbizottsági tagot hívnak meg. Laurinyecz István a csorváei Ady Tsz állatte­nyésztője. Február végén sikerrel tette le az utolsó vizsgát is a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen és így megszerezte az ag­rármérnöki diplomát. Per­sze hosszú volt az út, amíg idáig jutott. Hat év küzdelmes munkája, sóit átvirrasztott éjszaka, le­mondás, óriási akaraterő végső eredménye csúcso­sodik ki ebben. 1955-ben iratkozott be az egyetem levelező tago­zatára. Akkor Gerendá­son, a községi tanácsnál dolgozott. Három év múl­va hazament Csorvásra édesapjához, aki 15 hói­don gazdálkodott. 1960. január 19-én mindketten beléptek az akkor meg­alakuló Ady Tsz-be. Mivel pedig a legnagyobb gon­dot az állatállomány ki­alakítása okozta, őt bíz­ták meg ezzel a feladat­tal. — Legyen ö az állatte­nyésztő, mert neki van a legmagasabb végzettsége itt közöttünk — érvelt a tagság. Akkor ugyan még két éve hátra volt az egyete­men, s tudta azt le, hogy munkaköre egész embert kíván, mégis vállalta a megbízatást. Dolgozott és közben tanult tovább. Va-A tudás hatalom lami különös belső erő ar­ra ösztönözte, hogy ne torpanjon meg. Érezte, hogy társad bíznak benne és féltő szeretettel veszik körül. Az emberek nem­egyszer mondták neki: fiatal vagy még, tanulj! Módod van rá. Értünk is teszed. A vizsgák előtt néhány nappal elküldték haza: — Készülj fel, ez most a legfontosabb. Majd mi addig itt dolgozunk he­lyetted te. Amikor pedig elérke­zett a vizsga ideje, az em­berek szíve egy kicsit gyorsabban dobogott. Iz­gatottan várták az ered­ményt. Hazaérkezése után meleg baráti szeretette! gratuláltak neki. Lehetett, minden esetben, mert a vizsgák sikerültek. Feb­ruárban pedig már mint agrármérnököt üdvözöl­ték. — Nagyon kedvesek voltak hozzám — emí ék­szik vissza Laurinyecz István a nagy napra. Aztán itt maradt, s azóta is tovább dolgozik. Pedig hívták máshová: ál­lami gazdaságba, tangaz­daságba. mezőgazdasági technikumba ,.. Olyan helyekre, ahol talán köny­­nyebb a munka, mm jól kitaposott az út. A szíve azonban mégis hazahúzta. — Ide tartozom, itt ta­lán nagyobb szükség te van arra, amit tanultam. Ügy érzem, erkölcsi köte­lességem, hogy viszonoz­zam azt a bizalmat, féltő gondoskodást és a baráti szeretet számos megnyil­vánulását, amely egyete­mi éveim alatt végigkí­sért — mondja, aztán hozzáfűzi még: — Adott­ságaink nem rosszak, a törekvés megvan az em­berekben, hogy jó ered­ményt érjünk el. Miért |s mennék tehát máshová dolgozni? Édesapja állatgondozó. Az 6 „kese alatt” dolgo­zik. Ez azonban nem okoz vitát közöttük. Az egész család büszke arra, hogy Pista egyetemet végzett. És arra is, hogy nagyon derék, komoly gyerek. Turcsak Béla állatte­nyésztő is szeretettel be­szél Laurinyecz Istvánról: — Pista nagyon rendes gyerek. Közülünk való. Mindnyájan büszkék va­gyunk rá. Hasonló a véleménye az elnöknek, Fehér János­nak te. Szabó István, a tsz ve­zetőségi tagja ehhez még hozzáfűzi: — Hát bizony sokat „szurkoltunk" vele együtt a vizsgák előtt. Mintha csak a saját gyermekünk­ről lett volna szó. — Az­tán mosolyogva folytatja: — Nem kis dolog, hogy a 3 éves Ady Tsz „kiter­melt” magából egy agrár­mérnököt. És amikor Laurinyecz István állattenyésztővel jövő terveiről beszélge­tünk, 5 néhány mondat­ban foglalja azt össze: — Ez az év még nehéz lesz. A törzsállomány ki­alakításához idő kell. A megfelelő alapanyag azon­ban megvan, ebből kitű­nő állomány hozható lét­re. Biztos vagyok abban, hogy összefogással elér­jük a célunkat. Laurinyecz István ta­lán még a harmincadik évét sem érte meg. Régi igazság azonban hogy a tudás hatalom. Ezért fia­tal kora ellenére is van tekintélye. És ha az el­határozása a tagság együttes erejével megva­lósul. annak a csorvásl Ady Tsz és az egész tár­sadalom hasznát látja majd. Pásztor Béla Mogyorósi Ildikó, a mezőkováesháal gimnázium tanulója mély átéléssel tol­mácsolta a Latinka-ballad a című köl­teményt. THMoMUkéft Március 24-e. Este van. A sarki lámpa fényében a barát­ságtalan szélben cikázva ugrál­nak a csillogó hópihék. A Körösi Csorna Sándor utca sarkán a megállónál hárman várunk az 1-es autóbuszra. A menetrend szerint 18.30-kor indul a Gyön­gyösi utcától a Kossuth tér felé, s közben legkésőbb 18.40-ig érinti a mi várakozóhelyünket. Az utak rendben vannak, te­hát jön... — gondoljuk. Topo­gunk. Hétkor dolgom van. A má­sik két utitársam is egyre tü­relmetlenebb. Tizenöt perc vára­kozás után, háromnegyed hét­kor elindulunk gyalog. Három megálló után sem jön a busz. Csó­váljuk a fejünket, de nem va­gyunk különösebben meglepve. Nem újság az ilyesmi ezen a gyulai autóbuszvonalon.

Next

/
Thumbnails
Contents